Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

" \ • "—' A szobor magassága hét és fél méter lesz, a piedesztálé 4'50 méter és puchoi elefántszürke köszörűs kőből készül. A piedesztál első részén relief lesz, amelyen egy allegorikus alak a tudományt ábrázolja, a háttérben pedig a Lánchíd lesz látható. A relief baloldalára a Széchenyicsalád cimerét terveztem! kettős kereszt, két galambbal. Én főleg a fej kidolgozására fektettem nagy súlyt. Különös gondomat képezte, hogy a i szobron érvényesüljön Széchenyi gyönyörüí szép, értelmes feje. Az arcot a sürü, bozontos Bzemöldök dominálja, a szem sastekintete pedig, bizonyos messzelátóságot tételez fel. Az állás szilárd, katonás. * Stróbl ezután megmutatott néhányat készülő müvei közül. Most fejezte be a király mellszobrát, amelyet a Kereskedelmi Bank megrendelésére készített. — Őfelsége Szent Ferenc - brát rendelte meg nálam — mutatott Stróbl a inOre. A király a Bazilika részére csináltatja a szobrot. Ez a két részlet itt a Kossuth-mauzoleum számára készül. Két allegorikus csoport. Az egyik: Petőfivel a Talpra magyar! — a másik: a lovas Damjanichcsal: Előre! Most nézze meg ezt a kedves dolgot. A művész odavezetett a Nagykőrös részére készülő Arany-szobor talapzatához. Köröskörül a talapzaton magyar igásökrök, összesen harminchat darab. Az ökrök egy halottas szekeret húznak, amely után két pap következik és a parasztokból álló gyászmenet. Arany Jánosnak a Vén gulyás temetése cimü gyönyörű költeményét szimbolizálja itt a művész vésője. Uj hatvanhetes párt. Leleplezés a szerb radikálisokról. — ('Saját tudósítónktól.) Lapunk más helyén, a szerb egyházi kongresszussal kapcsolatosan foglalkozunk a radikálisok vereségével. Az érem másik oldala ennek a cikknek a keretébe tartozik. A radikálisok egyházi kudarca egyúttal politikai karrierjüknek csődjét is jelenti. Az uj Házba egyetlenegy radikális képviselő se kerül vissza, annyira elhasaltak a radikálisok. Jelöltjeik Fregoli-szerepet játszanak. Egyik se a volt kerületében lép fel, hanem minél távolabb onnan. Persze ez a topográfiai játék mitsemlendit helyzetükön, amely pártjuk kettémálásával reménytelen. A radikálisok egy tekintélyes része ugyanis kilépett az anyapártból és megalakította az uj radikális pártot, amelynek az az érdekessége, hogy a 67-es közjogi alapra helyezkedik a 48-as radikálisokkal szemben. Az uj párt már az egyházi választáson sikerrel operált ós a politikai harcban a hatvanhetes elemekkel fog együttműködni. Ez persze nagy veszteség az anyapártnak, amely ilyképen Justhba kapaszkodhatik csupán, mint utolsó szalmaszálba. Egyébként közölhetünk a radikálisokról érdekes kis leleplezést. Arról van szó, hogy a radikálisok a Justh-féle paktum előtt a kormánynál is kopogtattak, de zárt ajtóra találtak. Hát ez érdekes, ezt talán Justh Gyula se tudja és a radikálisok bizonyára le fogják tagadni. Egyébként is kedves és pikáns dolgokat tálalt föl volt pártjáról Tapavicza György dr, Újvidék város tanácsnoka, aki most egyik vezére a 67-es radikális pártnak. Többek között azt is, hogy Justhtal nem akart menni a párt, ezt egyhangú határozattal kimondta, de Tomics Jásó titokban lepaktált Justhtal és igy kénytelenek voltak utána táncolni. Tapavicza a következőket mondta: S w (Korrupció.) — A radikális pártból azért léptünk ki, mert már négy éve küzdünk ott a korrupció ellen. Megkíséreltük minden módon, hogy eltávolítsuk azokat az embereket, akik ennek a korrupciónak az okai. Végül is ki kellett lépnünk, mert követeltük a párt vezetőségétől,, hogy a párthoz tartozó és szerepet vivő egyes embereket kizárjon. Ezek az emberek a vezetőségnek több mint Jele. Közrehatottak azonban politikai szemponDÉLMAGYAROFtSZAŰ tok is. Amikor a Justh- és Kossuth-párt szétvált, mi indítvány óztuk, hogy a radikális párt passzive viselkedjék, amig a politikai viszonyok ki nem alakulnak. Ilyen irányú javaslatot is tettünk, amelyet a pártvezetőség elfogadott. Másnap az egyhangú határozat ellenére Tomics már paktált Justhékkal. Ki van zárva, hogy a radikális párttal továbbb együttműködjünk, mert mi 67-es alapon állunk, ők 48-asok. És pedig 67-esek vagyunk, mert láttuk, hogy ma nincs is 48-as párt. A koalíció teljesen szétbomlott és mi meggyőződtünk arról, hogy emberei, a Justhisták is, csak uralomért küzdöttek. Semmi másért. — Miért lépett ki a radikális párt a horvát-szerb koalícióból ? (Aki bán akart lenni.) — Ebbe a pártot Balta Aladár volt főispán ugrasztotta be. Állítólag a magyar koalíció Ígéretet tett, ha a horvát koalícióból kilépnek, Gyurgyevits Miklós dr, a kongresszus alelnöke, horvát bán-helyettes lesz. Balla Aladár pedig azzal kecsegtette magát, hogy ő lesz a horvát bán. Azt gondolták hát, hogyha kilépnek a koalícióból, ők lesznek Horvátország urai'•. Hogy valami volt a dologban, abból is látszik, hogy amikor a magyar koalíció üldözte a horvátországi koalíció főembereit a hazaárulási pörben, akkor a radikálisokat megkímélték. Sőt amikor legkritikusabb volt a helyizet, akkor Krasszojevics György dr, a radikális párt elnöke és Gyurgyevits Miklós dr, a kongresszus alelnöke, tehát a radikális párt legfőbb emberei Lipót-rendet kaptak. Tehát nyilvánvaló, hogy csakis a hatalomért küzdöttek és azért léptek ki a horvát-szerb koalícióból. Természetes, hogy amikor ez történt, a nemzetiségi klubban sem igen tűrték meg őket azért, mert tisztán a Justhók érdekeit szolgálták, a nemzetiségi klub pedig egész más állásponton volt. — Tény-e, hogy a radikálisok, mielőtt Justhtal szövetkeztek, Khuennél is próbálkoztak ? (Khuen nem fogad.) — Ez tény. Tapogátódzások történtek a radikálisok részéről ez irányban, de Khuen nem, akarta őket fpgadni. Azért, mert Khuennek elvi álláspontja egészen más, mint a magyar koalícióé, illetve a radikális párté és Horvát-Szlavonországban a szerb-horvát koalícióra kell támaszkodnia, amely ép ugy 67-es alapon áll, mint ő. Természetes, hogy mivel áz antagonizmus a szerb-horvát koalíció és radikális párt között oly nagy, hogy egyetértésről szó sem lehet, persze hogy nem fogadhatja Khuen a radikálisokat; ettől eltekintve, Khuen sohasem akart velük' dolgozni és nem is dolgozott, azonkívül tudomása volt arról a korrupcióról, amely a radikális pártban uralkodott. Tehát: a szerbhorvát koalícióval, a nemzetiségi klubbal nem mehettek, mert onnan kiléptek. Khuennel nem mehettek, mert nem akarja őket. Tehát nem marad más hátra. számukra, mint vagy passzivitásba menni, ami lehetetlen, mert a mi népünk már torkig van a Tomics-féle passzivitással, vagy pedig a kétségbeesett Justh-féle politikát támogatni, amit tesznek is. Ez egy desperált politika. (CsaTe 67-es alapon.) — Miért alakítottak 67-es külön pártot? — Azt láttuk, hogy a mostani viszonyok között csak 67-es alapon lehet népünk gazdasági boldogulását előmozditani. Ez a gazdasági boldogulás pedig a politikánk bázisa. Azt vettük észre, hogy az összes létező szerb pártok bomlásnak indultak. Népünk gazdasági hanyatlását jórészben a sok párt idézte elő, mert erejét a sok hiábavaló küzdelemben elfecsérelte. Mi a pártok között az érintkező pontokat, az egyeté-tést keressük, hogy idővel az egész szerb népet kibékítsük és egy kala^alá hozzuk. A pártunk vezérei vagyunk: én, czvinyarev Mladin dr orvos, Vilics Márk tanár és Popovity György nyugalmazott tanfölügyelő. Nem vezetett bennünket semmiféle személyes aspiráció, csak az a célunk, hogy a viszonyok ugy alakuljanak, hogy minden tisztességes ós jóravaló szerb elemet egyesíthessünk. Hogy a munkánk eredménynyel jár, ez már eddig is bebizonyosodott. A városi törvényhatósági bizottság legutóbbi tagválasztásán például a Tomics-pártot 1200 szavazattal levertük ós Szvinyarev dr-t és Zsikics Milost, pártunk főembereit beválasztottuk a városi törvényhatóságba, Még több ilven oro^óTivünk van máris ós bizunk pártunk jövőjében. Amint a radikálisok az egyházi kongres?szus választmányában kisebbségben marau1910 május tak, ép ugy a politikai országgyűlési választásoknál a"""Jüsth-párt támogatása ellenére egyetlenegy mandátumot sem kapnak. A magyár közvélemény abban a tévedésben van, hogy a radikális párt a szerb nép közvéleményét képviseli, holott a szerb népnek józan, mérsékelt és valódi hazafias eleme a radikálisok ellen van. A radikálisok uralma csak abban gyökeredzett, hogy az egyházi autonómia birtokában lévén Karlócán, az összes egyházi községeket birtokukba ejtették. Újvidék, 1910. május 21. Polit Mihály. * Óva intjük Justh Gyulát, hogy a haza érdekében jól vigyázzon a szerb radikálisok körmeire, mert ime, Versecen cserben hagyták Justhékat a radikális szerbek s pángermán táborba szöktek. A zombori csókolódzás csak Júdás csókja volt Justhék orcájára. Nem soká múlik majd s Justh Gyula és társai meg fognak győződni arról, hogy rossz alkut csináltak, át fogják látni a szerb radikális szitán, akár csak a szerb nép is s földhöz fogja vágni a szerb radikálisokat, akik nemcsak a szerb népet, de a magyarokat is ámították. Újvidék, 1910. május 21. Pérics János. * (Mokonok harca.) Van a radikálisok és az ellenpárt küzdelmének egy nagyon pikáns érdekessége: a rokonok harca. Bogdán Zsivkó kikindai polgármester és a két radikális Manojlovits kerültek igy szembe. Bogdán nagybátyja a két testvérnek, akik közül Manojlovits János épen Bogdán Zsivkó ellenjelöltje Törökbecsén. — Lesz vagy három-négyszáz szavazata az öcsémnek — mondta Bogdán Zsivkó. — Minek lépjen vissza? De nagyon valószínű, hogy Manojlovits Törökbecsén mégis csak visszalép és átrándul Nagykikiridáíáj ahol Télecski KristóSítlf al munkapárt jelöltjével kerül szembe — éá á nagybátyjával, aki tudvalevőleg Kikinda polgármestere és erősen munkapárti. Akár Törökbecséri, akár Nagykikindán, Bogdán Zsivkó elbuktatja az unokaöcscsét, de azért egészen jó.viszonyban maradnak, habár a másik Manojlovits, a törökkanizsai jelölt, nagyon szidja Bogdán Zsivkót, mint az lapunk más helyén olvasható. JCeíí, Qogy a nagy magyar 7l(fö(bnek tegyen egy ofyan Qataímas sajtóorgánuma, meíy, íja szükséges, ke((ö energiával tuöjon 'Bubapest feíé is menyöörögni. Én tubom, Qogy ilyen (esz a Déímagyarors zág s őszinte örömmeí köszöntöm azokat a kofCégákat, akik szenveöéíyes amőicióoa( és Oecsüíetes ibeá(izmussa( szárnyra Oocsájtották. Tibja isten, Qogy ez az újság erős vám (egyen a magyar zsurnafizmusnak! Purjesz Lajos, az „Egyetértés" felelős szerkesztője, a Budapesti Ujsdyirók Egyesületének főtitkára. * Arra a kérdésre, hogy helyesnek és a kultura szempontjából haladásnak tartom-e a sajtó olyan decentralizálását, amely az ország vidéki városaiban is igyekszik országos jellegű s nem pusztán helyi jellegű lapokat teremteni, csak igennel válaszolhatok. Az olyan lap, amely vidéki városban is tud országos szempontok és érdekek szolgálatába állani, okvetlenül nagyobb szinvonalat és haladást jelent már ennélfogva is, még akkor is, ha nem egyenesen szegődnék a haladást szolgáló progresszív eszmék szolgálatába; ha pedig egy ilyen lap a maga helyi érdekei fölött álló politikájának irányává a radikális haladást tűzi ki, akkor az ilyen vidéki lap kétszeresen fejlődést és nyereséget jelent ugy a zsurnalisztika, mint a kulturmunka terén. Garami Ernff, a „Népszam .':s szerkesztőin ( {