Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

1910 május 22 DÉL-MAGYARORSZÁG 11 — A maitressenél van!... — suttogták ilyenkor és jelentőségteljes pillantásokat váltogattak. Alig egy év múlva pedig már bámulva tapasztalhatták a be nem avatott közelállók, hogy Kleinné asszony hivatalosan megbúvott vendége a walesi herceg intimebb estélyeinek... Multak az idők s a szigorú mama, Viktória angol királynő trónjára VII. Edvárd került. A már régebbi marienbadi üdülések nagyobb ceremóniákkal jártak már az eddigieknél. Habár inkognitó is védte a magasrangu fürdővendégeket a hivatalos és udvari fogadtatásoktól stb., mégis gyakran történt, hogy a marienbadi színház udvari páholyában osztrák királyi és császári főhercegek, .főhercegasszonyok jelentek meg. A publikum szájtátva nézte az illusztris társaságot. A már egybegyűlt főrangú vendégek hirtelen fölállottak: tisztán lehetett a parkettről is látni, hogy a nyitott pátiolyajtóban Edvárd király hatalmas terjedelmű alakja jelent meg, karján egy hófehér haiu szép nőt vezetett: Kleinnét. S az udvari etikett hölgyei orrfintoritás nélkül, állva nyújtották kezüket Kleinnénak, Edvárd király barátnőjének . . . Aki csak némileg is tudja, hogy mit parancsol a spanyol udvari etikett főhercegnőknek — polgáriakkal szemben: az meg tudja érteni, mennyire szerette Edvárd király — Kleinné asszonyt. Szivesen válaszolok a hozzám intézett én 'magám is szeg'dtH'g'yorek vagyok és*'ott kezdtem meg újságírói pályámat. Az apám is, mikor Szegedre került, évek során át az Extrablatt munkatársa, majd egy másik lap közgazdasági munkatársa volt. Ebben a minőségében nagyon sok eszmét vetett föl, amelyek közül azután Tisza Lajos gróf, Szeged rekonstrukciója alkalmával többet megvalósított. Ilyen például a szegedi tárházak ügye, amelynek megvalósítását atyám kezdeményezte. Ó vette föl cikksorozatba a Tisza—Duna-csatorna ügyét és bebizonyította, hogy a csatorna csak akkor felelne meg a célnak, ha Szegeden volna akiindulási pontja. Ez az ügy akkor tanácskozás tárgyát is képezte, de még nem érett meg a megvalósításra. Én, mint ujságiró fia, ott nőttem föl és ott kezdtem meg működésemet. Később ismét a szegedi sajtó szolgálatában állottam és igazán értékelni tudom azt az óriási hatást, amit a sajtó — különösen Szegeden — kulturális tekintetben kifejt. Magam is láttam, mint a szegedi gimnázium volt növendéke, micsoda óriási magyarosító hatást fejt ki Szeged és micsoda kulturközpontja az egész Délmagyarországnak. Ha a szegedi sajtó föl fogja azt a magas kulturmissziót, ami arra a maroknyi magyarságra várt, mikor fönnmaradva a török pusztítás korában teljesen idegen környezetben, elszigetelten állott részben a szerbek, részben a Mária Terézia által behozott németek és franciák között és mégis sikerrel meghódította ezt az óriási területet a magyarságnak, akkor nagy, gyönyörű munkát végez. A szegedi sajtónak föladata folytatni a meghódításnak ezt a kulturmunkáját. Alföldi Béla dr, a „Pester Lioycl" munkatársa. * A jő vidéki sajtó hasonlít a jő vidéki színészethez. Minél jobb, annál hatalmasabban terjeszti a kwlturát, nemesiti az. illést és erkölcsöket. Száz szolgabíró, szctz törvényszék nem tud nagyobb eredményt elérni, mint egyetlen kitűnő sajtóorgánum- Örvendetes, hogy Szegeden, e virágzó alföldi metropolisban megindul egy ilyen orgátiwm, mélynek vezetősége és szervezete garancm arra, hogy hivatásának teljes mértékb$$°ínieg fog felelni. Ebben a meggyőződésben üdvözlöm a DéíTímár Szaniszló. Roosevelt a szegedi Deák-szoborról. — Látogatás Zala Györgynél. — A Stefánia-uton, szemben a Park-klubbal, a hol koronás főket szokott vendégül látni a magyar arisztokrácia, barátságos, karcsú palotában lakik a művészet egy koronás fejedelme : Zala György szobrásztanár. Méltó kerete ez a müvészhajlék Zala hatalmas koncepciójú munkáinak. A tágas, világos műteremben egész sereg megkezdett szobrászmü, vázlat, letakart gipszfigurák. Maga a mester ép a szegedi Deák-szobor vázlatán dolgozott, amikor a Bélmagyarország munkatársa felkereste. — A szegedi Deák-szobor iránt érdeklődik ugy-e? — kérdezte a művész szeretetreméltó előzékenységgel. — íme ! Helyettem itt beszél a szobor vázlata. Mondhatom, nagyon nehéz Deák zömök, vaskos alakiát impozáns szoborba önteni. A budapesti Beák-szobor se sikerült. Ugy hat a nézőre a szobor, mintha Deák vizibeteg lett volna. — A szegedi Deák-szobor egyszerű fekete magyar ruhában, szónoki pózban fogja ábrázolni a nagy államférfiúi. Deák jobb kezével sziklára tett törvénykönyvekre támaszkodik, balkezével sziklába vésett nevezetes mondására mutat : . . . amit erő és hatalom elússz, azt idő és kedvező küriilményak újból uiszszahozhctják; ris amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, mindig kétséges . . . — A Deák-szobor a Széchenyi-téren,harmonikusan az ott elhelyezett Tisza Lajos- és Vásárhelyi Pál-szobrok között lesz fölállítva. A szobor főalakja 270 méter magas, valamivel magasabb, mint a Tisza-szobor. A főalak bronzból lesz öntve, az alapzat pedig haraszti kőből készül. A piedesztál hátsó oldalán kőből kifaragva azt a jelenetet örökítem meg, amikor Erzsébet királyné leteszi koszorúját Deák ravatalára. Ugyanezt a jelenetet festette meg Zichy Mihály oly művészi kézzel. — Amikor Roosevelt Tivadar budapesti tartózkodása alkalmával meglátogatta műtermemet — mondotta Zala — természetesen elsősorban egy államférfiú szobrát akartam neki megmutatni, mert föltettem róla, hogy legjobban ez érdekli. Odavezettem a szegedi Deák-szobor elé és magyarázni kezdtem, ki az, akit a szobor ábrázol. — De művész ur, — vágott szavaimba Roosevelt — hiszen én igen jól ismerem Beák Ferencet, a kiváló államférfiut. Nagyon sokat olvastam róla. Nagyon szép, gyönyörű lesz ez a szobor, — mondotta Roosevelt, miután hosszasan szemlélte a vázlatot — ha elkészül, bizonyára nagy disze lesz Szegednek. Különösen a fej tetszik nékmn, amely valóban kifejezője a hatalmas szellemű Deáknak. — Hanem, ugyebár, művész ur, — kérdezte tőlem Roosevelt — a szobrásznak nehezebb munkája van a modern ruhák megmintázásával, mint a hálásabb díszruhák kidolgozásával. Igenlő válaszom után, Roosevelt körüljárta egész műtermemet. Hosszasan időzött Jókai mellszobránál, amelyen, mint láthatja, Jókai sajátkezű aláirása van. A szobor története pedig ez: Egy alkalommal Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső és én, vacsorán voltunk Jókainál. Vacsora után nagy vita támadt egy konkrét kérdésről Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán, a két hatalmas elme között. Gyönyörűség volt élvezni a szellemi mérkőzésnek ezt a magas fokát, amelyet végül is a házigazda, Jókai Mór oldott meg. A két szellemóriás, a felejthetlen jelenet negyedik tanujával, — velem — elismerésük jeléül megmintáztatták Jókai mellszobrát. —..Több könyvet olvastam Jókaitól — mon-, dotta Roosevelt, mikor a szobrot megtekintette. — Hát Mikszáth szobrát. nem mintázta még meg ? " / — Mikszáth még él. — Szeretnék vele személyesen is megismerkedni — szólt Roosevelt. (Másnap történt meg Roosevelt és Mikszáth között a nevezetes találkozás a Hungáriában. A szerk.) Zala ezután körülvezetett a hatalmas műteremben és megmutatta készülő müveit. — Nézze, — mutatott egy csomó relief-vázlatra, — ezek a millenáris emlékmű királyszobrai alá jönnek. A tudományos akadémia magyarázó fe'li?átokkal fogja a reliefeket ellátni. Eddig a következő relief-vázlatrokat készítettem el, amint itt láthatja: 1. A hét vezér, közöttük elsősorban Árpád. 2. Nagy Lajos fogadtatása Nápolyban. 3. A morvamezei ütközet után Kun Lásaló és Habsburgi Rudolf kezet fognak egymással. 4. Horvátország hódolata Könyves Kálmán előtt. 5. A magyarok a keresztes háborúban. 6. A belgrádi csata. Ezenkívül még nyolc reliefet kell készítenem, de, hogy mikorra fejezem be, azt még nem tudom. Most a szegedi Beálc-szobron dolgozom, amelynek főalakját a jövő év tavaszáva, magát az egész müvet pedig a jövő év őszére fogom elkészíteni. <* A szegsdi Széchenyi-szobor. Stróbl Alajos műtermében. Zala Györgytől, Stróbl Alajos szobrászművész bEliza-utcai műtermébe mentem, ahol már készen áll a szegedi Széchenyi-szobor vázlata. * A jövő év őszén a legnagyobb magyar: Széchenyi István gróf ércbeöntött szobra fogia díszíteni Szegeden azt a teret, amelyet róla neveztek el. Amikor néhány héttel ezelőtt az országban mindenütt kegyeletes gy;!saünnepélyeken emlékeztek meg Széchenyi halálának ötvenedik évfordulójáról, Szegeden egy mecenáscsalád egyszerű epistola kíséretében húszezer koronát küldött Lázár György dr polgármester kezeihez. A levél aláírói: özv. Holk r Jakabné, Holtzer Aladár, Holtzer Emil és Holtzer Tivadar, nemes, keresetlen szavakban rójják le kegyeletüket egyrészről Széchenyi István gráf emléke, másrészről Szeged város iránt és a húszezer koronát egy Szegeden emelendő Széchenyiszobor alapja javára ajánlják fel. Lázár György dr polgármester Stróbl Alajos szobrászművészt bizta meg a szobor megalkotásával. * Stróbl ép Apponyi Albert gróf mellszobrán dolgozott, mikor benyitottam a remek műterembe. ^ — Nézze, müyen gyönyörű, karakterisztikus koponyája van ennek az Apponyinak — mutatott Stróbl lelkes tűzzel a készülő műre. — Családi megrendelésre készül. — Es most jöjjön, nézzük meg Széchenyit, akinek szobrához, mint értesültem, a Holtzercsalád bőkezűségéből jut Szeged. A vizes vásznat levette a művész a vázlatró.' és előttem állott a miniatűr szobor. Az eredeti másfélszeres életnagyságban fog készülni és ágyabronzból lesz öntve. A szobor felfogása: amint Széchenyi nyugodtan tekint a messzeségbe, a művész ihletett munkája. Széchenyi magyar díszruhában, egyszerűen áll egy pillér mellett, amelyhez egy vasmacska Van erősítve, olyan, amilyenhez a Dana-parton a hajókat szokták megkötni. Jobbkezében tartja sastollas kucsmáját, balkeze nyugodtan pihen a kardján. — Érdekes története van eun k akariluak — mondotta Stróbl. —Az aranyveretü kard, arooly az ötvös-művészet remeke, jc leni g a magyar Nemzeti Muzeum tulajdona. Régebben Marsalnei, Napoleon korabeli tábornok 1 uia'dona volt, akinek a perzsa sah küldötte aj; ¡dékba, mikor a moszkvai hadjáratból' hazat ért. . < , árverésen Pári ban m gvette a kart'öt, a wly legkedvencebb kardia lett. Ezért miuüíztatn meg a szegedi Sí »borhoz.