Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-25 / 3. szám

8 A repülés legu|abb szenzációja. Ber­nből jelentik: Berlinnek tegnap este nagy riatikai szenzációban volt része. Frey német eülétósü aviatikus este hét óra 36 perckor egy armann-íéle repülőgépen elhagyta a johannis­íiali repülőteret és 350—400 méternyi magas­ágban lebegve, útját egyenesen a berlini ház­enger fölé vette. A tempelhofi mezőről az avia­Ikus sok ezer és ezer ember szemeláttára az llatkert felé repült, ott a brandenburgi kapu ílott elrepülve, kelet felé fordult és végül al­konyatkor visszatért Johannisthalba, ahol yolc éra 14 perckor simán leszállt. Ezzel Frey eve azoknak a névsorába került, akik majd­em egy órán át diadalmasan törtek utat ma­iknak a levegőben és ezzel a nagy német emzetnek az aviatika terén ujabb dicsőséget zerzett. Frey Amerikában kilenc évig élt és eresztül esett mindazokon a bajokon és szen­edéseken, amelyeket mint szegénysorsu ki­ándorló ki nem kerülhetett. Mint egyszerű ányamunkás kezdte, de később vagyonra tett zert és igy jutott abba a helyzetbe, hogy az viatikát tisztán mint sportot művelje. Két év lőtt Frey Párisba költözött és egészen az viatikával kezdett foglalkozni. Első gépe, melylyel kísérletezett, régibb rendszerű Far­aann-félé biplán volt és ezen a gépen repült e tegnap Berlinbe. — Egy magyar hajó veszedelemben. A jagyar folyam- és tengerhajózási társaság Irinyi nevü hajójának tegnap csaknem végzetes imenetelü balesete volt. A hajó túlzsúfoltan, ;örülbelül hatszáz utassal indult el Budapestről, i magyar határ közelében az ablakokon és zelelőlyukakon annyi viz gyűlt a hajó fenekébe, íogy a Zrínyi féloldalra fordult. Borzasztó éműlét és pánik tört ki. Sokan a vizbe akartak igrani. Több no elájult. Egyszerre teljesen Btét lett, mert a villamostelepet elöntötte a íz. A fejetlenség erre tetőpontra hágott. A ;apitány alig tudott nyugalmat teremteni. Más­Él óráig dolgoztak a matrózok vak sötétben, nlg végre körülbelül rendbehozták a dolgot. l hajó öt órai késéssel, hajnali három órakor irkezett meg Bécsbe. — Egy anarchista merénylete. Madrid­tól táviratozzák : Tegnap az 1905. május il-iki merénylet áldozatainak emlékére Caile íayor-ban emelt szoborra bombát dobtak, k. merénylő menekültében öngyilkosságot íövetett el. Kiderült, hogy a bombát nem lobták a Calle Mayorban felállított szoborra, lanem a bomba ép akkor robbant fel, ami­lőn az illető, minden valószínűség szerint vnarchista, a szobor mellett elhaladt. Az inarchista, akit a robbanás lábain és arcán negsebesitett, menekülni kezdett. Amidőn átta, hogy egy rendőr üldözi, két revolver­övéssel halálosan megsebesítette magát. — Villamost építenek Újvidéken. A szé­ten fejlődő Újvidéken augusztusban megkez­lik a nagyváros nélkülözhetetlen közlekedési iszközének, a villamosvasutnak az építését. A 'áros egész területét be fogja hálózni a villa­nös és pedig a forgalmasabb utvonalakon és tzélesebb utcákon kettős sínpárral. Az újvidéki 'illamosvasutat a jövő évben adják át a for­galomnak. — Lombroso-tipus — Szegeden. Vojta­cépen Lombroso tanainak egyik nagyon fiatal, le annál veszedelmesebb gyakorlati példája Dadai József, aki fiatal kora dacára máris első­rangú pozíciót vivott ki magának a tolvajok is betörők világában. A rókusi rendőrség már léhány nap óta erősen hajszolta a kis tolvaj­rézért, de csak ma tudta kézrekeriteni. Fia­;al kora miatt a rendőrség nem tartóztatta e előzetesen, bár több lopás büntette miatt a tirályi törvényszéken eljárás folyik ellene. Mi­ítán azonban öröklött hajlama és az ösztö­télő tolvajtehetsége folytonos „munkára" ser­centi, a rendőrség kénytelen volt letavtóz­;atni. Amit lát, ellop. Legújabban Tőrük 3éla ügyvéd padlásáról két darab tizennégy torofta értékű inget lopott el, továbbá Dóczi István belvárosi harangozó hatkoronás lickelóráját, láncát és sárgabőrből készült lohánytáreáját vitte el a toronyszobából. Május ;izennyolcadikán került ki a hűvösről, tizenki­eöcedikén pedig már uj „munkába" fogott. Egy »¿r füzőscipőt kínált egy szegedi cipésznek, de mielőtt ez megvette volna, megkérdezte, hogy »onnan szerezte a cipőket. Dadai ekkor kere­vet oldott. Ma, amikor letartóztatták, bevallotta, DELMAGYARQRSZAG hogy a cipésznek kínált cipőket és azonkívül még két párt a zsidó árvaházból lopta el. Át­kísérték a királyi ügyészséghez. — Aszafeadkai iparos-gytilés. Tegnap irtunk a Szabadkán lezajlott nagyszabású iparosgyü­lésről, amelynek összhangját megzavarta egy kinos incidens. Mikor a szónokok rendjén Sin­ger Ernőre került a sor, a jelenvoltak éktelen lármában törtek ki: — Mit akar ez itt ? Ez iparosgyülés ! Csak iparost hallgatunk meg ! Eláll ! Le vele ! — kiáltások hallatszottak, majd a tüntetők lármá­san kivonultak a teremből. Később Perjéssy László, a szegedi kamara titkára szólalt föl, akinek beszédje igen nagy hatást keltett és osztatlan figyelemmel találkozott. Téves tehát az a hir, mintha az incidens Perjéssy beszédét zavarta volna meg. Az iparosok nagy szeretet­tel és lelkesedéssel fogadták népszerű patrónu­suk felszólalását. — A virágos villamos-oszlopok. A pol­gármester fölhívására a villamos-társaság a főbb vonalakon virágtartókat helyezett el a villamos­oszlopokon. A közkerti bizottság mai üléséből fölhivást intézett a város tanácsához, hogy a virágtartókba helyeztessen virágot és gondoz­tassa a virágbokrokat. — A gyújtogató földbirtokos. Mult év már­cius 6-án a Kecskemét melletti szanki tanyán tüz ütött ki. A tűzvész alkalmával porráégett egy juhakol a benne levő 418 birkával. A tanya, amely Löwinger Sámuel ismert budapesti pénz­iigynök tulajdonát képezte, 60,000 korona ere­jéig biztosítva volt a Foncière biztositó-társa­ságnál. A biztosító-társaság, amidőn a tűzről tudomást szerzett, Szankra küldötte megbízott­ját, akinek feltűnt, hogy. az akolban elégett juhok mindannyian ki voltak éhezve. Egyéb gyanús körülmények is forogtak fönn. A bizto­sító társaság ennek alapján bűnvádi följelentést tett Löwinger ellen. A vizsgálat folyamán rövi­desen kiderült, hogy Löwinger megbízta Molnár Sámuel nevü tiszttartóját, hogy a birtokon levő' gazdasági epületeket gyújtsa föl. Molnár nem akarta teljesíteni főnökének ezt a kívánságát és azért a gyujtogatásra Berecz Károly juhászt bérelte föl, akinek ezért 100 korona jutalmat igért. Bereczet március 5-én leitatta s 40 koronát adott előlegül. A kecskeméti kir. ügyész­ségen Molnár és Berecz töredelmesen bevallot­ták bűnüket és csak Löwinger tagadta mind­végig a felbujtást. Azt adta elő, hogy Molnár elsikkasztotta a takarmány bevásárlására kül­dött pénzösszeget és a sikkasztás leplezése vé­gett gyújtotta fel az aklot. A kecskeméti kir. törvényszék Löwingert csalás miatt három ós félévi fegyházra, Molnárt másfélévi és Bereczet egy évi börtönre ítélte. A budapesti kir. tábla Molnár büntetését egy évre szállította le, egyéb­ként pedig helybenhagyta az első bíróság íté­letét. A kir. Kúria ma Zsitvay Leó elnöklésé­vel és Janecskó biró előadásában tárgyalta ezt a biinpert és a bejelentett semmiségi panaszok elutasításával hozzájárult a tábla Ítéletéhez. — Véres kardpárbaj. Székely udvarhely­ről táviratozzák : Sebessy János székelyud­varhelyi főjegyző politikai polémia követ­keztében hevesen összeszólalkozott Kállay Tamással, a székelyuclvarhelyi Justh-párt képviselőjelöltjével. Kállay provokáltatta Se­bessyt és mint sértett fél, pisztolypárbajjal kivánta az affért elintézni. Az ellenfél segé­dei azonban nem fogadták el a pisztolypár­bajt, hanem azzal az indokolással, hogy Kál­lay kitűnő lövő, fegyverbirőság döntését kér­ték. A fegyverbiróság kardpárbajt állapított meg, amelyet ma vívtak meg az ellenfelek. A párbajban Kállay Tamás sebesült meg. A második összecsapásnál az arcán tizenkét centiméter hosszú és három centiméter mély vágást ejtett ellenfele. — Életunt csapos. Ma éjjel két órakor nagy riadalmat keltett a Prófétában Fodor Sándor huszonkétéves csapos öngyilkossági kísérlete. Hirtelen revolvert rántott elő és a balkarjába lőtt. A golyó rosszul talált. Fodor annyira jelentéktelenül sérült meg, hogy a rendőr gyalogszerrel kisérte a közkórházba, ahol bekötözték a sebét. Azt vallotta, hogy megunta az életét, — Ap»'ó hírek. Krawss Dávid budapesti háztulaj­donos ma feljelentett a rendőrségen egy budapesti bankrészvénytársaságot, mert ez százhuszonötezer ko­rona éitákü Unit-gözmosögyári részvényét uzsorával kicsalta töle. — A finnországi Helsingforsban letar­tóztatták százhúszezer finn márka elsikkasztása miatt a Nardiska Bankesis', egyik fiókjának főnökét. — A bu­dapesti rendőrség letartóztatta Savánha Rudolf gra­mofon-kereskedőt, mert hitelezőit megkárosította. 1910 május 25 (Vitás jog.) Újságírók utaztak Bécsből ha zafelé Budapestre. A miniszterelnök audiencián volt a királynál s ezért kellett Bécsbe utazni a szegény magyar újságíróknak. Persze vissza­felé jövet a miniszterelnök egyedül ült szalon­kocsijában, az újságíróknak pedig meg kellett elégedniök egy első osztályú fülkével. S mivel nem politizáltak, tehát kártyáztak. Az egyik, egy német napilapnál dolgozó po­cakos ujságiró, egy ideig csak kibicelt a három kártyázó kollegának, aztán elunta a dolgot és a nagy melegben elaludt. A köpcös fiu kegyet­lenül hortyogott, ami nagyban zavarta a kár­tyázó társaságot. Végre az egyik kártyás meg­sokalta ezt a muzsikát és sétapálcájával gyen­géden oldalbalökte az alvó embert. Aztán kár­tyázott tovább. . A pocakos fölréÉZént, körülnézett, megcsóválta a fejét, aztán a szemét lehunyta és tovább hortyogott. Öt perc múlva a harcias kártyázó ismét oldalba lökte az alvót. Az ismét fölébredt, csodálkozva körülnézett, megtapogatta az olda­lát és elaludt. A harmadik oldalbalökésnél végre felordított az álmaiból felriasztott kolléga: — Ki inzultál itt engem?! — Kérem, ez nem akar inzultus lenni, — válaszolta csöndesen az egyik kártyás, — csak figyelmeztetés, hogy ne hortyogjon. A pocakos erre nagyon dühös lett: — Mit? Hogy ne hortyogjak? Ehez nekem jogom van! A kártyás csodálkozva ránézett a méltatlan­kodóra, aztán csöndes flegmával válaszolta: — Kedves kollégám. En ismerek római jogot, magánjogot, közjogot, sokféle jogot, de hortyo­gott — azt nem ismerek. * (Szomáházy partieja.) Ez kártyásembereknek való. Szomáházy Istvánnal történt, aki egyik estén az Oíí/jon-klubban egy előkelő, fővárosi színházigazgatóval kaszinót játszott. Laikusok számára megjegyezzük, hogy a ka$pi?ió olyan francia kártyajáték, amelynél az nyer, akinek nagyobb az elért point-száma. Ha elért? a meg­kívánt point-számot, azt azonnal köteles bejelen­teni és akkor a játszmának az ő előnyéré vége van. Ha elfelejti bejelenteni az „aüs"-t és to­vább játszik, akkor a partner, aki időközben is eléri a megkivánt point-számot, az „aus"-t ha­marabb jelenti be és megnyerte a partit. Nagy pénzbe ment a játék. Szomáházy az igazgatóval kétszáz koronába játszott egy par­tiét s a körülülő kibicek is ötven-száz koronák­kal voltak érdekelve. Szomáházy folyton nyert. Hét játszmát egymásután. A színházigazgató még bizott a jövőben és remélte, hogy majd csak visszanyeri az ezernégyszáz koronáját, amely már „Szoma" kollégánk előtt feküdt. Szomaházynak viszont az a jó tulajdonsága van, hogy a nyert pénzt nem szereti vissza­veszteni. Következett a nyolcadik játszma. Szórnának megint szerencséje volt. Egymásután vitte haza a pointeket és már annyi volt, hogy be­mondhassa az „ausz"-t és megnyerte a játsz­mát. De tudja isten, rajta is erőt vett a kár­tyás emberek izgatottsága, feledékenysége s nem vette észre, hogy már megnyerte a játsz­mát, hanem csak játszott tovább. A kibicei, akiket anyagilag érdekelt az ügy, rúgták a lá­bát, néhányszor oldalba bökték, de ő nem vett észre semmit, csak játszott tovább. Végre az igazgató, aki időközben is elérte a megkivánt point-számot, bejelentette, hogy nyert. A kibicek ekkor bőszen fölordítottak: — Te őrült! Hiszen te már régen mognyer­ted ezt a partie-t. Csak nem jelentetted be. Szomáházy fölvette a kártyákat, megszámolta, belátta, hogy ő már régebben nyert és óktelcB haragra gerjedt:

Next

/
Thumbnails
Contents