Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-25 / 3. szám

1910. I, évfolyam 3. szám Szerda, május 25 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: , egész évre . K 24 — " félévre . . . K 12 — negys£ívre . R , 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉREN: ejész évre . R 28'— félévre . . . R negyedévre. R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14 — 2'40 TELEFON -SZAM Szerkesztőség 835 •• Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Rakovszky futása. líogy nincs uj korszak? Nincs telítve az átmoszféra az átalakulásnak, a megújhodásnak valami csodálatosan frissítő levegőjével ? Nem pusztulnak a múltnak frázisai s a csalárd, sötét képzetek babonás hatalma? J Ki meri ezt mondani ? Rakovszky Istvánnak megint — már másodízben — menekülnie kellett a kijózanodott magyar nép parittyái elől. Még egy hét van az első választásig és Rakovszky fölött már másodszor elhangzott á népitélet. Most fut a harmadik után, Csorna utáii Peérre, de ott újra a vádlottak padjára, mert nem képzelünk magyar kerületet, amelyik ne a vádlottak padjára ültetné a sötétség politikájának ezt a veszedelmes ekszponensét. Nem hihetjük, hogy még egyszer mandátumot kapjon ; elveszne a hitünk a magyar józanságban és a magyar értelemnek becsületes világosságában, ha még mindig, még most is — az átalakulások küszöbén — eltűrné, hogy az ő naiv jóhiszeműségén keresztül verekedje be magát a parlamentbe a feketék vásári bódéjának ez az elszánt spadassinje. Mert tiszta vásári bódé volt a dicső koalíciós parlamentnek az a kis szöglete ott a balközépen, ahol a kicsiny, de annál kellemetlenebb néppárt meghúzódott. Egy karaváncsapat, amelyik fölütötte a sátorfáját a faluszélen és onnan indult el portyázni mindenfelé. Ahol valamicskét markolni lehetett a botrányfészekből, ott mindig a néppárt volt a legmohóbb és a leghangosabb. Ágáltak, zsibongtak, öblös hanggal védelmezték az erkölcsöt s fenekedtek a korrupció ellen, de közben beszegődtek Herzberghez fiskálisnak és Rózsahegyre finom gyári szubvenciók kijárójának. Csak az tudja, aki nap-nap után látta őket, milyen tipikus kelevényévé nőttek ki a magyar parlamentárizinusnak. Nem beszéltek már egyházpolitikáról, Wekerlénél leszámítolták az öszszes revíziós törekvéseket és csak a botrányt, mindig csak a botrányt hajszolták. Ez volt Magyarországon a néppártnak legutolsó, gyászos etappja és ezen a csúnya piactéren volt a leromlott kis fekete karavánnak leglánnásabb, legöblösebb vásári kikiáltója Rakovszky István. Hát van ennek az embernek jogosultsága, hogy visszatérjen a koalíciótól megtisztított parlamentbe? Van erkölcsi jogosultsága ennek a pártnak ahoz, hogy mikor a magyar politika egy lépést előre akar tenni a haladás utján, még mindig odavarrja magát a a saroglyához és hátráltassa ? Nem kell-e eltűnnie a politika szinteréről, ahol a békás munka zászlaját lengetik a gyűlölködő tétlenség helyett és ahol ma már pártkülönbség nélkül, minden becsületes törekvés a haladást szolgálja ? Sok értékes eredményt várunk a mostani választástól. A nemzetnek ki kell szabadítani magát a régi frázisok béklyóiból, amikor már tudja, hogy azok folyton rikító hazugságokkal traktálták. Egészen uj eszméknek kell gyökeret verni a harctéren, aliol most nagy erővel folyik a küzdelem a nemzet bizalmának pálmájáért. De ha tudnánk, hogy ennek a mostani mérkőzésnek semmi más pozitív eredménye nem lesz, minthogy a nép kiveti lelkéből azokat, akik a vallás fönségének kiuzsorázásával folyton a társadalmi nyugalmat háborgatják, minket ez az egyetlen eredmény ís kielégítene és megnyugtatna. Mert mi most csak a politikai érettség bizonyítványát várjuk a magyar néptől. Látni akarjuk, liogy a koalíciós rezsim után, a szédelgések aranykora után kinyilt-e a szeme; tudja-e értékük szerint értékelni azokat, akik tehetséges, munkás, széleslátókörü vezérei, vagy még mindig a festett bálványok után futkos, akik divinális hatalmat hazudva, elkápráztatták és bolonddá tették. És ezt a bizonyítványt a magyar nép nem állíthatja ki Önmagáról ékesenszólóbban, mintha másíelévtízedes garázdálkodása után leszámol a gyűlölködés fekete lovagjaival. Ha Csorna példáját követi Peér és Stefan v. Rakovszky ezen az utolsó stáción is leszorul a vonatról, amely őnélküle gyorsabban jut előre és hamarább ér céljához. A művelt külföld előtt rehabilitáltuk magunkat az összes koalícióbeli blamázsokért, ha egyszerűen átrobogunk a hangos kis fekete garázdákon. A Dunántulon és a Felvidéken áll, hogy végezzen velük. Irta Bíró Lajo3. A Kürth-háznak két vendége volt, két fiatal rokon: Sári, a karcsú, elegáns özvegy és Ilonka, a szürkeszemű, csendes, szőke lány. Az öreg Kürth Kálmánná szeretettel nézegette őket és biztosra vette, hogy a fia, ha külföldről hazajön, feleségül veszi egyiküket. Mindaketten szerelmesek voltak az öreg asszony fiába és a fiu azelőtt udvarolt mindkettőjüknek. Mikor Kürth Géza hazaérkezett, akkor körülötte forgott az élet a házban. Géza ugy akarja, Géza ugy szereti: ez volt a törvény. A Géza kedve, a Géza mosolygása: ezért élt az öreg asszony; a Géza tetszése: ezért vívott csendes harcot a két fiatal nő. Az asszony volt elől. Ügyes volt, tudó, kacér és vakmerő. A férfit, aki ideges álmodozó volt, elkábította. Megrohanta a szépségével, a mosolygásával, a hozzáhajlásával. A lány elfogódva, szorongó, szerelmes szívvel nézte, hogy hóditja el tőle egészen. Géza, —• mondta az asszony az első napon, — rendbehoztam a lakásodat. Majd én vigyázok rá ... A férfi másnap elragadtatva kérdezte tőle: A te parfümöd az, aminek az illatát 4 szobáimban éreztem? — Igen. -7 Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte. imádom az ilyen mámorító keveréket . . . Törvénynyel köteleznék rá minden nőt, hogy egyéni parfümöt használjon. Ha a nők tudnák, mit jelent a legtöbb férfi számára az illat ... Ez a legszebb emlékezés, a legszorosabb kapocs ... A szépség nem teljes illat nélkül. Én a milói Vénuszt rózsavízzel locsoltatnám körül ós képes volnék kiábrándulni a Sixtus-madonnából, ha körülötte kellemetlen szag volna. .... Az asszony és a lány csendes harca lassanként megszűnt. A lány teljesen viszszavonult és éjszakánként csendesen sírdogált. — Én volnék hozzá való, nem Sári, — mondta magában keserűen. — Sári még idegesebbé teszi . . . A férfi, aki egész nap velük volt és csak este ment el, az egészből alig vett észre valamit. .... A reggelinél egy napon igy szólt a fiatal Kürth: — Képzeljétek, mikor az éjjel hazajöttem, mind a két nagy pohár, amely az első szobámban a vizespalack mellett van, petroleum-szagu volt. Valamelyik ostoba cseléd petroleumos-ruhával törülhette ki. A fiatal özvegy sietve válaszolt: — Na majd én vigyázok rá. Estére azonban elfelejtette a dolgot és reggel boszankodva mondta Kürth: — Édes Sári, az éjjel megint petroleumos volt a poharam. Az asszony az ajkába harapott és nem szólt semmit. A lány nagyra nyitotta a szemét, ránézett Kürthre, ránézett az asszonyra és elgondolkozott. Este a fiatal asszony bement a Géza szobáiba. maga nézte meg a poharakat, végiglocsolta a szobát a parfümjével és elégedetten ment lefeküdni. A ház elcsendesedett. Mindenki aludt, csak a lány volt ébren. Dobogó szivvel nézte az órát és izgatottan járt-kelt a szobájában. Féltizenkettő lett. Géza tizenkettőkor szokott hazajönni. A lány elővett egy battisztkendőt és a nagy álló lámpát, amely az asztalán égett, végigtörülgette vele. A könnyű battiszt beszívta magába a petróleum nehéz szagát. Kinyitotta a szobája ajtaját ós reszketve állott meg. A folyosó csendes volt. Összeszorította, a fogát, letiporta a félelmét és lábujjhegyen sietett a folyosó végére. Benyitott a Géza első szobájába. A sötétben is rögtön megtalálta az asztalt, rajta a palackkal és a poharakkal. Reszkető kézzel fogta a battisztkendőt, végighúzta a palack száján, belemeritette a poharakba és azután lehajolt föléjük. A palackból, a poharakból a petróleum nehéz szaga szállott fel. Elégedetten fordult meg, visszaszaladt a szobájába és amikor elaludt, boldog álmai voltak. Másnap a reggelinél sötét arccal jelent meg Géza. — $des Sári — mondta epésen — ha ke-