Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-31 / 7. szám

0 É L M AGYA R C R 32 ÁG 1910 aiájug |j közjogi jelszavak félretételével és a nemzet és király közti teljes összhang' helyreállítása és gondos ápolása mellett az anyagi és szellemi haladásnak valóban produktív nemzeti munkájára kívánjuk koncentrálni a nemzet erejét. Miért hoztam föl most mindezeket? Föl kellett hoznom azéi-t, hogy egy igen sajátságos jelenségre mutassak rá, (Halljuk! Halljuk!) Körmöcbányái programbeszédében az én igen tisztelt barátom, a pénzügyminiszter ur választói elé állott és tökéletesen ugyanezeket a dolgokat mondta, (ügy van!) Elmondta, hogy ö nem barátja a 48 és 67 közti idejüket mult pártharcoknak, hogy ő egy uj pártalakitással összesíteni kívánná az összes hazafias tényezőket és elmondta, hogy az obstrukciót lehetőleg a hazafias ellenzéki elemek bevonásával közmegnyugvásra kell megoldani. Tehát ugyanazt mondta, mit én hónapok óta szintén hirdetek. Hiszen ebben a tekintetben teljes szolidaritásban vagyunk egymással. Es mégis hangzottak egyes hangok a sajtóban, mindjárt ugy állították oda a kérdést, mintha a pénzügyminiszter ur valami egé3z ujat mondott volna, ami ellentétben áll különösen az én csekély személyem eddigi álláspontjával. Előállott a Justh-féle függetlenségi pártnak egyik vezére, Batthyány Tivadar gróf és egy igen sajátságos beszédben, amelynek néhány állításával kénytelen leszek foglalkozni, elárasztotta dicséretével az én igen tisztelt barátomat, a pénzügyminisztert, akivel szemben legyen szabad ezért az én csendes részvétemet kifejezni. (Derültség.) Dehát elárasztotta dicséretével azért, hogy ime egy derék, hazafias ember, aki szembeszáll az én és szorosabb barátaimnak gyűlölködő, hazafiatlan törekvésével. Hát uraim, először engedjék meg nekem, hogy figyelmeztessem Önöket arra, milyen különösen hangzik ez a nagy dicséret, ez a nagy hízelgés a jelenlegi kormánynak egyik kiváló tagjával szemben azon párt részéről, amelyik a kormány megalakításától fogva sohasem tudott enyhébb kifejezést használni rájuk, mint bécsi lakáj és darabont. De amint emlitém, ez az egész vád nagyon sajátságos benyomást tesz. Az ember önkénytelenül azt látja, hogy ezeknek az uraknak bizonyos céljuk volt azzal, hogy épen most, pár nappal a választások elölt ugy állítják magukat oda, mintha különösebb baráti viszonyban állanának az én igen tisztelt barátommal, a pénzügyminiszter úrral. Azt hiszem, ezek az urak igen jól tudják, mit csinálnak. Bizonyos körökben hangulatot igyekeznek kelteni, bizonyos köröket gondolkozóba akarnak ejtent, hogy hohó, ezek a kuruc ellenzéki urak talán nem is olyan nagyon ellenzékiek, hiszen ezek talán nem sokkal a választások után a pénzügyminiszter kegyéből bejutnak a hatalomba, talán még sem lesz jó őket olyan nagyon bántani, mert ki tudja, mit hoz ránk a jövő. (Derültség.) Ők az ő dicséretükkel nem annyira az én tisztelt barátomnak akarnak kedves dolgot csinálni, mint inkább kompromittálni akarják őt esetleg olyanok előtt, akik•61 gondolják, hogy az ilyen dicsérettel a gyanút íogják bennük fölébreszteni. Vannak igenis fcözöttünk nézeteltérések, amikre lesz időnk, »lkalmunk és remélem, meg is találjuk a módiát, hogy megértsük egymást és meg tudjunk sgymással egyezni, de azon nagy föladatokra szo van, arra a nagy nézve, amelyekről ma föladatra nézve, hogy most ezt az országot ebből az útvesztőből ki kell vezetnünk, ennek az országnak törvényes rendjét helyre kell állítani és biztosítani kell, erre nézve teljes szolidaritásban vagyunk egymással. (Zajos éljenzés.) Itt van most egy nem tudom hány hasábos beszéde Batthyány grófnak, amelyben mindenről van szó, csak a független magyar bankról nincs. Ugy látszik, egyike lesz Batthyány gróf azoknak a rejtelmes alvezéreknek, akik a király elébe azt a hírhedt második memorandumot beterjesztették és ugy látszik, még mindig megvan ez a kettős áramlat, amely azután a kellő pillanatban fog választhatni majd az első vagy a második számú memorandum között. (Derültség.) Hanem amivel különös szeretettel foglalkozik Batthyány gróf ebben a beszédében, az a választói jog kérdése, mert hiszen ezzel gondolja leginkább megzavarhatni az egységet a munkapártbán, ezzel gondolja, hogy előidézheti azt a zavarost, amelyben a Justh-párt halászni szeretne. És itt nem hallgathatom el megbotránkozásomat afölött, hogy ebben a kérdésben nem átallja Batthyány gróf újból a királynak fölkent szentséges személyét belekeverni, hogy ismét a királyt akarja előrántani a maga korfes-céljaira, a királyt állítani ugy oda, mintha a választói jog terén az ő álláspontjuk mellett volna. Azt ugyanis tudja mindenki, hogy őfelsége olyan impulzust adott az eseményeknek, olyankor, amikor neki erre alkotmányos tér nyilt, a kormányalakítás alkalmával, hogy napirendre tűzték a választói jogot, De tudjuk azt is, hogy megadta a koalíciós kormánynak a beleegyezését a pluralitásos választási javaslat előterjesztésére is. Általában furcsa fogalmai lehetnek Batthyány grófnak és elvtársainak a loyalitás kötelezettségéről és a magyar nemzetnek sorsát irányítani és intézni hivatott önrendelkezési jogáról. Ebben a beszédben van egy passzus, amelyet teljes lehetetlen hallgatással mellőzni. A pénzügyekről. szólva, védelmezi a koalíció pénzügyi gazdálkodását Batthyány Tivadar gróf és azután szemrehányást tesz a munkapártnak azért, hogy a koalíció nagy költekezését megtámadta és azt mondja: „Megdöbbenéssel olvasom, hogy támadják a koalíciót, mikor jól tudják, hogy a király iránti loyalitásból a legnagyobb terheket vettük át. Magyarországon senki sem kívánta, hogy Bosznia-Hercegovinát annektálj.lk, hogy a háború veszedelmébe sodorják a monarchiát. Ezt őfelsége ós az ő tanácsadói kívánták." Hát álljunk itt meg egy szóra. A^t mondja, hogy mi átvettünk terheket loyalitásból, mi nem kívántuk azokat, de őfelsége és tanácsadói kívánták. Hát az istenért, miért hozták a negyvennyolcacliki törvényt a miniszteri felelősségről, amely világosan kimondja, hogy ahol Magyarország pénzéről és véréről van szó, a magyar kormány, a magyar miniszterelnök felelős V Aztán azt mondja Batthyány: loyalitásból elfogadták, loyalitásból a háború küszöbére vitték a nemzetet, pedig ez nekik nem kellett, ők ezt nem helyeselték. Micsoda loyalitás ez? A rossz cselédnek a lojalitása, ele nem azé az alkotmányosan gondolkozó emberé, aki igenis odaviszi a trón védelmébe, szolgálatába egész erejét, aki igenis vállal magára küzdelmet, munkát, kötelességet, de csak cikkor, ha abban a meggyőződésben van, hogy az, amire vállalkozik, érdeke királyának és érdeke hazájának. Aki a mi felséges urunkat ismeri, az tudja, hogy mennyire értékük, erkölcsi értékük szerint tudja az embereket megbecsülni és az ilyen loyalitást a királyok, amikor rá kerül a sor, fölhasználják, de egyúttal nagyon természetesen utálják és megvetik. (Zajos helyeslés.) Én ebben a küzdelemben hévvel, lelkesedéssel veszek részt. Nem tudok ímmel-ámmal gondolkozni, ímmel-ámmal érezni és cselekedni. Ahol én egyszer az ország érdekét látom, ott tüzbeviszem egyéniségemnek egész erejét. (Zajos tetszés és taps.) Uraim! Nekünk most vissza kell fordulnunk arról a lejtőről, ahova egy magáról megfeledkezett párt rántott bennünket. Hiszen nézzünk körül. Hát nem mindenütt a pusztulásnak, a roskadozásnak, a korhadásnak nyomait látjuk? Hát nem mindenütt támadnak ellenségeink ? Nem inog-e minden pozíciója a magyar nemzetnek?! Én, uraim, pártkülönbség nélkül hivom föl az egész magyar nemzetet, igenis, együttes munkára. Arra kérem önöket, hogy most, ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor alig két nap választja el önöket attól, hogy az urnához menve, gyakorolják legszebb jogukat, de egyúttal éljenek a , egszentebb hazafiúi kötelességgel, most gondolják meg, hogy mit cselekszenek. Gondolii meg, hogy most, ebben a pillanatban A 5* sorsa intézéséért való felelősségének egy."1 paránya ott nyugszik minden egyes váía$°^ polgár vállán, ott kell, hogy fölébredjen minj egyes választópolgár lelkiismeretében és akk^ jöjjenek, jöjjenek velünk és vezessék diadal nem a rombolásnak, de az építésnek zászlaJ* (Percekig viharzó éljenzés és taps.) Kossuth és Apponyi „támogat", Kossuth Ferenc tegnap a dunavecsei ke rttletben járt, hogy Benyovszky gróf jelölt" ségét támogassa. A kerület községeinek ]a kossága csak igen mérsékelt érdeklődési hallgatta a nemzet nagy árvájának keserű panaszát a haza szorongatott helyzetéről' amelyet őszerinte nem a koalíció, hanem régi szabadelvüpárt idézett elő. Kossuth hűséges fegyvertársa, Apponui Albert gróf Szatmári Mórt támogatta a margittai választókerületben és Szintén a koalíciós kormány alkotásainak dicséreté; zengte. A margittai kerületből Apponyi griij Szluha Pál támogatására Dombovárra sietett Justh Gyula körútja. Justh Gyula vasárnap Kecskeméten Szappanos István és Hock János érdekében ismét Kossuthot támadta. — Most hiába veri a mellét Kossuth Ferenc, — úgymond, — hogy ő otthagyta a miniszteri állást. Ragaszkodott ő ahoz, amig csak ki nem tették. Aki ugy akar függetlenségi politikát csinálni, mint Kossuth Ferenc és akit a függetlenségi program ellen olyan súlyos cselekmények terhelnek, az ne leckéztessen minket, annak semmi jogcíme ninc! arra, hogy a függetlenségi programért harcolni akarók táborát ilyen gyanusitásokka illesse. Mindezeket a gyanúsításokat és alaptalan vádakat én a leghatározottabban viszszautasitom. Kecskemétről Justh Gyula reggel Halasra, onnan Makóra utazott, ahol a tanyákon tartott beszédeket. Katonaság a választáson. Szatmár: A vármegyében attól tartanak, hogy két-három véres választás lesz. Ai éjjel Galíciából egy osztály dragonyos és egy zászlóalj gyalogság érkezett a vármegyébe. A kerületekbe kétezer katonát osztottak szét, Resica: Szombat este négy tiszt vezetésével a temesvári 29. gyalogezred egy százada érkezett Resicára, vasárnap déiben pedig ugyanannyi tiszttel a szegedi 5. huszárezred egy százada, A gyalogosok a rend f ön tartása végett a választás utáni napig Resicán maradnak, a huszárok pedig a választás napján — junius elsején — Resicától Nagyzollencig megszállva tartják az országutat s ide-oda portyáznak, hogy a munkapárti választókat a nemzetiségiek és szociálisták esetleges támadásaitól megvédjék. Igló: Tegnap este Máriássy Kossuth-párf jelölt emberei Hieronymi miniszter híveit Márkusfalván kőzáporral támadták nW Pozevics Samu dr ügyvédet kődobrís ém amely három fogát kiütötte. Széli Ödön bankigazgató erre kétszer elsütötte a revolverti mire a támadók elszéledtek. Szépésedelényben a Hieronymi-párti korteseket az ellenpárt emberei megverték, A további rendzavarások meggátlására Iglóra és a környék' beli falvakba katonaságot rendeltek ki. A kassai harc. A munkapárt és Éber Antal bivéi közt ig*J erős küzdelem folyik jelöltjük érdekében- £ Justh-párt alaptalanul attól tart, hogy az h3 ' mérőket és trafikosokat a jog elvonásával' ' mitgetik az esetre, ha nem Blonára szavaz nak. A Justh-párt följelentést tett i«w'J László pénzügyminiszterhez, aki a követig, táviratot küldte a Kassai Füszerkeresked' Egyesületének és a Korcsmárosok és vésők Ipartestületének elnökségéhez: Panaszos beadványok folytán értésig hogy politikai jogoknak mikénti gya^(v lása italmérési vagy tőzsdei engr«? ^ megtartására vagy elvonására netitgy rolhat befolyást.