Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-28 / 5. szám

i9ia I, évfolyam 5, szám Szombat, május 28 Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal ... Szeged, Korona-utca 15. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . R 24 — félévre . . . K 12'— negyedévre. R 6 — egy hónapra R 2'— szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁR VIDERENt egész évre . R 28'— félévre . . . R 14 — negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2*40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM Szerkesztőség 835 •• fiiadóhivatal 836 Interurbán 835 A Duna—Tisza-csatorna. Minden nemzet fejlődésének föltétele annak fölismerése, melyek azok a gazdasági konjunktúrák, amelyek fejlődésének létföltételeit okozzák. A földmivelés minél beltérj esebbé tétele, az ipar földolgozóképessége és megfelelő közlekedési utak teremtése utján mezőgazdasági és ipari termelésünk minél olcsóbb és gyors forgalombahozatala gazdasági fejlődésünk egyedüli létföltételei. Ugy a nemzet érdekében, mint Szeged jövő fejlődését illetőleg oly nyilatkozatot hallottunk, amely súlyos csapást mérne megvalósulása esetén nemcsak a hullámsirból föltámadt városra, Budapest után az ország első városára, hanem az egész Maros-völgyre és az Alföld legnagyobb és legvirágzóbb községeire is. Hieronymi kereskedelemügyi miniszter csongrádi programbeszédében odaígérte a Duna—Tisza csatornát Csongrádnak, fényes perspektívát nyitva ezzel Csongrád jövendő fejlődésének. Beszédje errevonatkozó részét ideiktatjub: „A Duna-Tisza-csatornának a tervezésénél három különböző terv merült fel: az egyik az, hogy menjen Budapestről Szolnokra. Ezt azok mondták, akik ugy vélték, hogy a leghelyesebb ut a legrövidebb. Voltak aztán mások — és ezek közé tartozom én is — akik azt mondták, hogy a csatornát nem Szolnokra, hanem Csongrádra kell épiteni és volt egy harmadik árnyalat és ez Szegedre akarta a csatornát vinni. De, előszőr a szegedi csatorna nem felél meg a célnak; mert hiszen a Duna—Tisza-csatorna azért kell, hogy lehetőleg megrövidítse az utat Budapesttől Bécs felé, ahová kivitelünk irányul. A szolnoki meg azért nem jó, mert ott nagyon magas vízválasztó van, nagyon magas dombokat kell átvágni és ennélfogva nagyon sok zsilipet kell épiteni. Én eleitől fogva mindig a csongrádi torkolat mellett voltam, Mindnyájan, akik Csongrád város fejlődését figyelemmel kisérik, megállapíthatják, hogy Csongrád tulajdonképen attól a perctől kezdődik, amint a félegyháza—csongrádi vasút megnyílt. Hát én azt mondom, hogy az a haszon, amelyet a félegyháza—csongrádi vasút Csongrád városának hoz. semmi ahoz képest, amelyet a csongrádi csatorna fog hozni. Egy pár adatot akarok csak figyelmükbe ajánlani. A gabonadijtétel most Csongrádról Budapestre 98 fillér. A Duna— Tisza-csatornán Budapestre ugyanaz a gabona el lesz szállítható 27 fillérért. Bécsbe ma Csongrádról a díjtétel 226 fillér. A Duna—Tisza-csatornán, természetesen Pesten tul a Dunát számítva, Bécsbe 77 fillér, tehát egyharmad és amit meg fognak takarítani az urak a szállítási költségen, az mind a termelő zsebében marad. Mert hiszen látjuk mindenütt a világon, hogy ott, ahol viziut is van, vasút is, a viziut olcsóságánál fogva a nagy teher mindig a viziutat keresi. A lisztnek, amely Ausztriába megy — nagymennyiségben, körülbelül 20 millió métermázsa •— a legnagyobb része hajón megy, mert így sokkal olcsóbb, mert a nagy távolságot számítva, így a szállítás felébe vagy harmadrészébe kerül annak, amibe vasúton kerülne. De ha nem a gabonát, hanem például a téglát vesszük, ennek díjtétele Csongrádról Budapestre ma ötven fillér, a jövőben 21 fillér lesz." A Duna—Tisza-csatorna torkolatának Csongrádra való beépítése kettőt jelent. Először a hatalmas és gazdaságilag fejlett Marosvölgy és az Alföld legnépesebb községeinek gazdasági mellőzését, a mezőgazdasági intenzív fejlődés megfulasztását. Másodsorban Szeged gazdasági és kulturális fejlődésén egy léket üt, amely idegenforgalmát részben, kulturális fejlődését nagyfr&n, transitó kereskedelmét teljesen megölné. Hol van itt a gazdaságpolitikai raison ? Egy város, amely földrajzi fekvésénél fogva predesztinált az ország leggazdagabb, legproduktivebb részének gazdasági és kulturális törekvéseit vezetni; egy város, amely csaknem önerejéből, a benne rejlő nemzeti géniusz lüktető energiájából harminc év alatt nagyobb utat tett meg, mint békésen fejlődött és favorizált városok évszázadok alatt, nem engedheti szabad és természetes fejlődésének gátját szabni azért, mert esetleges pillanatnyi érdekek oly irányban igyekeztek befolyásolni a kormányt, hogy nagy nemzeti szempontokat magángazdaságokért mellőz. Eltekintve attól a körülménytől, amelyet jogosan leszögezhetünk, hogy a csatornának szegedi betorkolásával a gazdag és produktív Marosvölgy piaca közvetlenebbül jut a nyugati kereslethez; fontos, a magyar nemzetállam szempontjából eléggé figyelembe nem vehető az a körülmény, hogy ez a csatorna a Duna—Tisza közének legnépeHázasság. Irta : SzomaJiázy István. I. A Margit-udvar egy másodemeleti szobája. Timárné a fehérnemű-szekrényt rakosgatja, Erzsike kisasszony pedig egy zsírfoltos Ohnet-regény fölött bóbiskol. Timár ur kissé sápadtan olvasgatja a pénzét az éjjeliszekrény mellett. Timárné: Legalább bocsásd le a függönyt. A Jeromos-villából mindenki beláthat. Timár': Erzsike, bocsásd le a függönyt. (Erzsike unott arccal megy az ablakhoz, hogy a szobát a külvilág elöl elzárja.) Timárné (kíváncsian): Mennyi? Timár: Száznegyvenkét forint és huszonhat krajcái\ Timárné: Nem sok. Timár: Mondhatom, hogy igen különös kifejezéseket használsz. Nem sok ! Nagyszerű. Ha ma este becsületesen megvacsorázunk, annyink se marad, hogy a második osztáson utazhassunk. Timárné: Hogy-hogy ? Tímár: A szoba harminc napra kilencven lorint. A zenedij és a kurtaksa husz forint. A szobalány, a pincér, az úszómester és a fürdoszolga borravalója tizenkét forint. Az útiköltség hármunknak tizenöt forint és kilencven krajcár. Vagyis summa-summarum százharminchét forint és kilencven krajcár. Marad tehát négy forint és harminchat Krajcárunk. Timárné: Pedig még reggeliznünk is kell. Es a podgyász . . . Tímár: Borravalóra nem fogok többet kiosztani nyolc forintnál. Timárné: Ez a rablóbanda szépeket fog beszélni rólunk. Timár: Ha nem tetszik nekik, pukkadjanak meg. Nem azért vagyok a világon, hogy minden pikkoló sarokházat szerezzen a filléreimen. (Verejtékes homlokkal rakja vissza a pénzt a tárcájába. Egy ötfilléres eközben az ágy alá gurul ; Timár ur keservesen görnyedve kaparja ki a hitvány kis pénzdarabot.) Timárné: Mindjárt mondtam, hogy nem lesz elég ötszáz forint. A takarékpénztárnak elvégre mindegy lett volna, ha száz forinttal többet is ad a váltódra. Tímár: Hogyne ! Formálisan megsértődtek, hogy csak ötszáz forintot vettem föl. Az igazgató mindenáron rám akart tukmálni még egynehány ezresbankót. Timárné: Ötszáz forint, vagy hatszáz forint, az már egészen mindegy. Tímár: Jobb lenne, ha e sok szamárság helyett inkább arról beszélnénk, hogy lehetne megspórolni a vacsorát ? Timárné: Ne vacsorázzunk? Timár: Azt mondod, hogy migréned van s itt fönn egy-egy jó csésze kávét iszunk. Három kávé : az mindössze kilencven krajcár. Erzsike (aki mindeddig az Olinet-regényt olvasta): Hát Szőke ur? Timárné: Az igaz. Szőke urnák megígértük, hogy együtt vacsorázunk vele. Hiszen ma töltjük itt az utolsó esténket. Tímár (mogorván): Tehát bucsulakoma? Timárné (halkan): Tudod, hogy Szőke ur komolyan udvarol Erzsikének. (Fönhangon): Menj csak oda az ablakhoz, Erzsike ! Erzsike (vállat vonva az ablakhoz megy) : Mintha nem is tudnám, hogy miről van szó! Timárné: Szőke ur vagyonos fiatalembernek látszik és a lányunk határozottan szerencsét csinálna vele. Tímár: Nem kívánod, hogy pezsgőt is hozassak a négy forint harminchat krajcárból? Timárné: Pezsgőre nincs szükség. Szerényen, de tisztességesen megvacsorázunk s vacsora után ügyesen ráveszed, hogy szándékai felől nyilatkozzék. Timár: Szeretném tudni, hogyan szokás rávenni a fiatal urakat arra, hogy szándékaik felől nyilatkozzanak. Timárné: Azért vagy férfi és apa, hogy az ilyesminek kieszeld a módját. Timár: Talán megcsiklandozzam, vagy barackot nyomjak a fejére? Elvégre pisztolyt nem szegezhetek a mellének. Timárné: Semmi szükség arra, hogy pisztolyt szegezz a mellének. Bizonyos vagyok róla, hogy Szőke ur szereti a lányodat. Tímár: Bucsulakoma négy forint harminchat krajcárból! Timárné: Nem szükséges, hogy lazacot és szőlőt hozass. De egy szerény vacsorával végre tartozunk a lányunknak. Timár: Nekem mindegy. A bucsulakomának a szobabincér iszsza meg a levét. Ugy éljen a kapurtalai maliaradsa, mint ahogy többet adok neki egy korona borravalónál. Timárné: Inkább a szobapincér szidjon bennünket, semhogy a lányunk pártában maradjon. (A lányához): Erzsike, vedd csak