Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

2 D É L M AGYA RORSZ ÁG 1910 május 22 kell sok előrelátás, mivel ez egy logikus, tehát szükséges következmény. Az állam, mint olyan, felette áll a maga hatalmi szerveinek s ha az egyik hatalmi szerv „megbénittatik",; ugy szükségképen következik be a másik hatalmi szervnek túlzott megerősítése. Amily mértékben csökken a törvényhozói hatalom életképessége, azon mértékben fog gyarapodni a végrehajtói hatalom hatásköre. Ott, hol az állami élet irányítása nélkülözni kénytelen a népakarat többségével megegyező törvényeket, ott a törvények helyét elfoglalják a rendeletek. Ezt kell szemelőtt tartania minden komoly magyar embernek, mielőtt a törvényhozói hatalom megbénításához hozzájárul. Hozzájárul pedig akár aktive azáltal, hogy az obstmkció rombolását inaugurálja, akár pedig passzive azáltal, hogy eltűri, miszerint a pártszenvedély elvakultsága úrrá, legyen javai íelett. Ha tehát az obstrukeió fenyegető veszélyéről ma már szóíanunk kell, ugy elsősorban rajtunk áll, tehát mienk a felelősség is, hogy e veszély helyrehozhatatlanul káros következményei tényleg reánk is szakadjanak. _ . .. Csak az a támadás föltétlenül végzetes, amely bátor védelmezőkre nem talál. így csak az esetben válthatja valóra a függetlenségi párt temperamentumos vezére fenyegetéseit, ha az összeülő parlamentben nem lesz meg a kellő erő és elszántság ahhoz, hogy a nemzet többsége által nyert mandátuma alkotmányos lényegéhez képest a törvényhozói munkának érvényt és tekintélyt biztosítson. Ez a fölfogás az, amely az alkotmány szellemével megegyező, nem pedig az, amely tervvéieményem szerint -— fokozottabb mértékben csak ugy sikerülhetnek, ha Magyarországban a politika is a decentralizáció felé fordulna és a Délmagyarországnak is főképen ezért kell harcolnia. Decentralizáció, fejlődés, — mondotta Mikszáth maga elé merengve. — Hát csodálatos dolgok ezek. Hogyan alakultak a központok? Mikor még teljesen primitívek voltak a viszonyok, az emberek szétszórtan, rendezetlenül laktak kunyhókban, a pusztán és egyebütt, azt mondották: jó volna, ha mi közelebb, együtt laknánk. Egymás mellé kezdtek építkezni és keletkeztek utcák, faluk. Amikor ez megvolt. fogadtak egy baktert, aki vigyázott a 'a éjszaka, mialatt á lakosság aludt, э rájöttek a jómódú emberek, ki kell cetni az utat, hogy sárba ne járjanak. Majd szükségét érezték korcsmának, mulatónak, nyilvános helyeknek stb. Mindezek a dolgok az emberek kényelemszeretete miatt keletkeztek. Amikor azután elérkezett az a fok, ahol ez a kényelem megszűnt, kezdetét vette a természetes decentralizáció, amely kell, hogy bekövetkezik nemcsak a városokban, hanem a tudomáiiybyuj, irodalomban, sajtóban és amelynek egyik érdekes jelensége ép a Délmagyarttrszdg megindulása. szerűen előkészített és bejelentett rombolással szemben ön-békóira hivatkozik akkor,. amidőn tehetetlenségét és meghunyászkodását mentegetni próbálja. — Senki riáfun&náf irááöö nem í)eíytefenit~ tjeti a céltalan erőszakot, amely alkotásra képtelen, mivel hijján van a megkívánt, a nélkülözhetetlen tiszteletnek. Ámde ha csakugyan arról volna szó, hogy nemzeti államunk legbecsesebb szervét, a törvényhozást megvédjük, hogy elkerüljük azokat a helyrehozhatatlan károkat, melyekkel a parlamentárizmus csődje egybekötöttnek látszik — ugy a parlamentárizmus lényege ellen intézett támadással szemben elkerülhetetlenül szükségesnek látjuk és hirdetjük, hogy a védelmi vonalat ne a formaságok útvesztőjében, — hanem a parlamentáris alkotmány lényegében, a többségi akaratnak érvényesülésében és tiszteletben tartásában keressük és meg is találjuk. A nemzeten és annak józan, mert felelősségérzettől áthatott közvéleményén áll elsősorban, hogy a nemzet törvényhozói szabadságát fenyegető veszély nagyobb baj és sérelem nélkül elmúljék s hogy a házszabályok védelme ne az obstrukí ción.ak, de az alkotó munkának essék javára. A karlócai kongresszus királyi biztosa. Budapestről jelentik: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma kihallgatáson jelent meg őfelségénél és az e hó 29-én összeülő szerb egyházi kongresszus királyi biztosául Rohonyi Gyula államtitkárt terjesztette elő. Rohonyi kitűnően beszel szerbül és alapos ismerője a szerb egyházi viszonyoknak is. Rohonyit a király már a jövő héten valóságos belső titkos tanácsossá nevezi ki. Mert hol találjuk meg már a városokban azt a kényelmet, amit keresünk? Sehol. Ma már a viilamosvasutak, a közlekedési eszközök, a közlekedési akadályok ós a sok veszélyes robbanások miatt a városokban tűrhetetlenné kezd válni az élet. Ujabban, különösen mióta Budapest környékén kiépültek a viilamosvasutak, tapasztalhatjuk, hogy a városi jellegű részekből tömegesen kezd a lakosság kivonulni, mert a városban sehol sem talál már kényelmet. Hiszen a Budapesten lakó embernek órákig kell utaznia egyik városrészből a másikba. Nekem például tiz pengő forint keli kocsira naponként. Hát kényelem ez? A lakásért fizetek kétezer forint árendát. Hát ugyan veszitenék-e valamit, ha kimennék lakni a falura, ahol négyszáz pengőért lakhatnék és a házbérdifferenciát a fővárosba való beutazásokra költeném el. Egy hatos, egy hatos. Mondom, a mi városaink okvetlenül meg fognak szűnni, egy napon tarthatatlanná válnak, ki kell belőlük hurcolkodni. * . Sokkal okosabban képződött Kínában a nagy város, mert végtelen hosszban épitik az utcákat. Ott van Peking. Peking olyan yáros, mint egy madzag. Végighúzódik egész Kinán. Vannak rajta kék, piros, sárga csíkok, ezeken a helyei .svasutak is járUjságirők és írók a Délmagyarországról. A Déhnagyarország-gsA Szegeden egy uj sajtóorgánum indult meg. Uj, nemcsak abban az értelemben, hogy most bontotta ki szárnyait, hanem uj a törekvése, az iránya, a tendenciája. A Délmagyarország úttörő akar lenni a magyar sajtó decentralizálásában. Olyan sajtóorgánumot akarunk adni, amely az egész Délvidék érdekkörét fölkarolja és amely igy nem lokális, hanem országos jellegű lesz. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az uj vállalkozás, amelybe belevisszük becsületes lelkesedésünk ós őszinte ambíciónk egész erejét, nálunk nagy és nehéz föladat, de el vagyunk készülve a munkára és nem riadunk vissza a kicsinyes előítéletektől sem, ha arról van szó, hogy megvívjuk a csatát, amelynek a közönség meghódítása a célja. Fiatalos tűzzel indulunk erre a hadjáratra. De miután a tapasztalt hadvezérek bölcsesége irányítja a katonák harcrakész csapatát, mi is meghallgattuk a generálisok szavát az ütközet előtt. A magyar hirlapirói és irói notabilitások sorait találja alább és a lapban szétszórva az olvasó. A Délmagyarország uj vállalkozásáról mondanak véleményt ezek a sorok, amelyeknek végső konklúziója: előre ! * Rákosi Jenő, a Budapesti Hirlap főszerkesztője, főrendiházi tag, igy nyilatkozott munkatársiak, előtt.: — A magyar sajtó decentralizációjának megkezdése, — amelynek megvalósítását a „Délmagyarország" egyik célul tűzte ki maga elé, — gyönyörű, szép és nemes cél, de véleményem szerint nagy és nehéz föladat. Nehéz, mert a vidék Magyarországban nem az a fogalom, mint például Német-, Olasz-, vagy Franciaországban. Ezt a három országot azért emiitettem, mert rá akarok mutatni karakterisztikus sajtóviszonyaikra. — Németországban olyan hatalmas empóriumok vannak, amelyeknek — függetlenül Berlintől — megvan a maguk önálló, nagy, erős sajtóorgánumuk. Ezek a lapok, amelyek többnyire egy-egy előkelő, intellektuel központban, egyetemi városban, vagy kulturtradicióval biró helyen jelennek meg, — alig nak. Azután Kínában nincsen népszámlálás. Peking lakossága hol hét millió, hol tizenkét miliő. Nálunk azonban lassabban fog menni ez a decentralizáció, aminek egyik főoka a vasút. Az ország minden részéből a fővárosba viszi az utast a vasút. Mindent Budapestre koncentráltak. Az mondják, ez helyes politika. Ez az igazság. Hát nagyon furcsán állunk azzal az igazsággal. A régi rómaiak idejében Justanius császár politikája az volt, hogy nem építtette az országutakat. „Ha rossz az utunk, — mondotta — az idegen hosszabb idő alatt utazik országunkon keresztül, emelkedik a forgalmunk és növekedik a jövedelmünk." Hát neki igaza volt annak idején a maga szempontjából, de Hieronyminek is igaza van, amikor vasutakat épittet. A vasút a decentralizáció egyik nagy akadálya. Nézzen körül, Amerikát kivéve, az egész világon nem lát várost, amely azóta lett volna nagygyá, mióta a vasút létezik. Nekünk I. Ferenc vagy II. Mátyás idejében kellett volna decentralizálni az országot. Persze, most is lehetne, ha sok pénzünk volna hozzá. De nincs. És mit keressünk ott, ahol nincs. Hát keresek én valamit a padlásomon? Ugye nem. Inkább az angOi )lé kalandozik el léha a gondolaton . nem inkább várhatunk valami nag t például Sze-