Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-22 / 1. szám

ь Ш®, I, évfolyam 1, szám Vasárnap, május 22, Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Korona-utca 15. ELŐFIZETÉSI SZEGEDEN : évre 24. félévre 12.—, negyedévre 8.—, egy hóra. 2.—. Egyes szám ÁRAK: VIDÉKEN Ilfl •!Z évre 28—, félévre 14,—, . yedóvre '(.—, egy hóra 2Л0.-(/\ <£XíVf ) fillér. / Szerkesztőség telefonja 836. Kiadóhivatal telefonja 835. interurbán telefon 836. Irta JSíávay Lajos, valóságos belső titkos tanácsos. A közeljövő egyik legaggasztóbb jelensége az ellenzéki pártok egyike részéitől bejelentett szélső obstrukció. Azt hisszük, hogy parlamentáris államban nem igen akadt még párja egy olyan pártnak, amely közvetlenül a választások előtt hirdetni próbálta volna, hogy ő a választások eredményét csak az esetben fogadja el törvényesnek, ha ez eredmény reá nézve kedvező. Az ilyen fogadkozás — ha komolyan veendő — egyenes megtagadása az alkotmányos rendnek, mi több, megtagadása a népakarat megnyilatkozásának, megtagadása a többség elvének, mely nélkül parlament el sem képzelhető. Azok pedig, akik ilyen fogadkozásokkal akarják politikai hatalmukat kimutatni, nem tarthatnak igényt arra, hogy mint a nemzeti jogok elszánt előliarcosai ünnepeltessenek, mert hisz ellenkezőleg — pusztán azért, mert egyéni hatalmukat kielégítve nem látják, — támadást intéznek nemzeti jogaink leglényegesebbike, a parlament jogrendje ellen. Ezen a tényen miísepi változtat a;: az üres frázisokból táplálkozó okfejtés, melylyel eljárásukat igazolni próbálják, aminthogy józan ember nem fog felülni annak, hogy a választások a kormány terrorja alatt folynak, amikor nap-nap után tapasztalhatja, hogy ép a Justh-párt az, amely az alsóbb néposztályok felizgatásával, az osztályellentétek szitásával, a „mob " -nak mozgósításával a választási szabadság sérelmére a közrendet és közbiztonságot a tömegek utján veszélyezteti. Ilyen előzmények után és látva az erőszakra való különös hajlandóságot, csak megmosolyoghatjuk az efajta kijelentéseket, hogy obstrukció akkor lesz, ha a kormány erőszaka — a népakarat meghamisításával — a kisebbséget ezen méltó fegyver igénybevételére feljogosítja, mi több, egyenesen reákényszeríti. Nem koll . vagy jóstehetség ahhoz, hogy ma nüute: v-ee'y hóval m uj parirnjenfc dsezej? tételé előtt megjósoljuk, hogy amennyi n a Justh-párt vereséget szenvedi;; , agy bizonyára nem azt fogja ennek' :-ktiui felhozni, hogy politikáját az ország többsége helyteleníti, hanem vereségét enyhíteni fogja azáltal, hogy a kormány erőszakáról kötetszámra szólŐ meséket fog föltálalni. Megjósolhatjuk tehát, hogy', maguknak a válasz] ¿ások „mikéntjének" 'édeskevés köze | | lesz az ohstrukciós hadjárat meginditá- ] sához, mivel ez Justh fölfogása t чтш&еаязаяваюгйпя щжгоштт — Halló, itt Mikszáth Kálmán! — Itt a szegedi Délmagyarország munkatársa, aki rövid audienciát és néhány sornyi véleményt kór Nagyságodtól. — Szeged! — Kedves barátom, rendelkezésére állok, mikor óhajt fölkeresni? — Még ma. — Hát délután öt órára várom. * Ez a rövid telefonbeszélgetés előzte meg azt a látogatást, amelyet május első vasárnapján Mikszáthnál tettem. Á nyolcadik kerület egyik legcsendesebb részén, szinte távol a főváros zajától, a Reviczky-téren lakik Mikszáth. Az első emelet 10. szám alatti lakás külseje is inkább valami vidéki nyugalmas uri kúriához hasonlít. A nagy palóc lakásának ablaka, — a ÍŐvárosban igazán ritka látványosság, — sörü vaspántokkal van védve és mialatt a ssobaleány bejelent, alkalmam van meggyőződni arról, hogy a lakás külsejének ehhez a régi-módi berendezéséhez teljesen alkalmaakodik a belső elrendezés is. j A szök előszobában néhány divatjamúlt' régi bútordarab, egy szar «fogas, fafceretü fénytelen tükör, szekrény, rajta kitömött vízimadarak, a tetejére dobva Mikszáthnak egy portréja, amelyet a festő a nagy palóc birtokán fejteit meg. A szobaleány jelentette, hogy Mikszáth vár, mire beléptem dolgozószobájába. Egyszerű, majdnem ridegen berendezett helyiség Mikszáth dolgozószobája. Az íróasztalon könyvek, jegyzetek, papírszeletek és kéziratrészletek Mikszáthnak egy most készülő regényéből. Mindenütt papír, irás, könyv a három íróasztalon, amely néhány széken kivül csaknem egyetlen berendezése a szobának. Mikszáth ott ült a cserépkályha mellett egy hatalmas karosszékben. — Foglaljon helyet, kedves barátom, — mutatott barátságosan a vele szemben levő karosszékre. Mialatt elmondottam, hogy miért kerestem fel, Mikszáth az elmaradhatatlan Virginiájával bajlódott, ügy látszik, a szivar rosszul éghetett, mert fejcsóválva, dühösen forgatta hiányos fogai között, leverte hamuját, szivta, piszkálta, de csak néni „szelelt", míg végre egy gyújtó segített a bajon és Mikszáth derűs arccal hallgatta végig a Débnagyarszerint — egyesegyedül a választások eredményétől függ. Ha nem sikerül a „lehengerlés" a választási aktusnál, ugy sikerülnie kell a „rombolás" müvében, aminthogy ezen felfogás szerint a nyilt abszolutizmus is kívánatosabb egy olyan parlamentnél, amelyben nem Justhék viszik a vezérszerepet. Ezzel az egész nemzetet érintő provokációval szemben nem egyes párt adhatja meg a kellő választ. Mert nem arról van sző, hogy egyik vagy másik párt hatalmi igényei kielégítést nyerjenek, hanem arról, hogy egyesek hatalmi tultengésővel szemben a nemzet alkotmánya, évezredes múltjának legbecsesebb kincsei megvédessenek. Arról van szó, hogy vájjon a nemzet osztja-e azt a felfogást, amely oly csekélynek értékeli a nemzet alkotmányát, hogy ezt a csekélységet könnyelműen kockára teszi azért, amiért a nemzet választóközönsége történetesen nem buzdult fel Justh Gyula agitácionális körútján., Mért abban, hogy a parlament rendjének tervszerű felbontásával, a többségi akarat törvényhozói munkálkodásának meggátlásávai a parlamenten kivül álló • kormányzás útjait egyengetjük, történetesen igaza van Justh Gyulának. Ennek az igazságnak felderítéséhez nem is ország tervezett akcióját a magyar sajtó • decentralizációját illetőleg. A nagy palóc mosolygós szeme egy piüa-' natra elkomolyodott, megforgatta ajkai között a Virginiát és elkezdett beszélni az ő sajátosan zamatos, lassú, palócos előadásában. Egy óránál hosszabb időt töltöttem Míkszáthnál. A nagy író jókedvében volt és egymásután csillogtatta szellemének ragyogó brilliánsait, pompás humorát, józan logikáját, amelylyel rendszer nélkül, a maga eredeti felfogásában beszólt a decentralizációról. * — Az önök programjának egyik lényeges része — mondotta Mikszáth — a magyar sajtó decentralizációjának megkezdése és a vidéken egy kultur-igényeket is kielégítő lapot adni. Igen örülök ennek a törekvésnek, különösen, hogy' az Szegedről indul ki, de legyenek munkájuknál elkészülve nagy kil^delernro. Magyarországon az ilyen vállalkozás, fájdalom, bizonyos nehézségekbe ütközik, mert itt minden dolog észszerütleniil egy városban van összetömve. Németországban vagy Angliában, ahol az egyetemek és hirlapközpontok ki vannak véve a fővárosból,; könnyebb helyzetük van a nagy vidéki lapoknak, Nálunk a vidéken nagy lapaiakit' ni.i