Déli Hírlap, 1992. március (24. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

Turistáknak, üdülőknek Hejce lehet a végállomás A házak alatt megvan a kiterjedt pincerendszer Ai út véget ér HeJcéniI, nem vezet tovább. Ezen a zempléni településem még­sem azom bánkódnak, hogy a perifériára szorultak (nemcsak földrajzilag), ha­nem inkább abból kívánnak tőkét kovácsolni, hogy ők lehetnek a végállomás. Mondjuk a turisták, a tábo­rozok számára. A falu ezer ti zen két éves, de bukkantak már itt ős- emberi települések nyomaira is, mondja Lévai Csaba pol­gármester. Az első írásos emlék 1009-ből származik, amikor István király az eg­ri érseknek ajándékozta ezt a vidéket. Már akkor híres volt e környék kitűnő bo­ráról, a házak alatt még mindig megvan a kiterjedt pincerendszer. Az 1940-es években is virágzó telepü­lés volt Hejce, míg azután elérte a helységet a végzet; a körzetesítés, a múlt rend­szer falusorvasztó politikája. Jelenleg háromszázan lak­nak itt, akik két éve bizal­mat szavaztak az akkor hu­szonhat éves Lévai Csabá­nak. Az ifjú polgármester azt az elvet vallja, hogy egy falut nem kell működtetni, működik az magától. Az ilyen közösségben mindenki ismeri a máikat, a külön­böző feladatoknak megvan a gazdája. Hejcén például hosszú évtizedek óta nem randalírozott senki, tizenöt évvel ezelőtt történt ugyan egy boltfeltörés, de azt is idegenek követték el. Ennek szellemében dolgozta ki sa­ját koncepcióját, amely mint a gyakorlatban kide­rült, egyre közelebb került a lakosság elképzeléseihez. Ilyen volt például a patak partjának tisztán tartása, vagy éppen a szemétszállí­tás megszervezése. • HA KINÉZNEK AZ ABLAKON... Nagy gondot jelent itt is a munkanélküliség. Egykor két jól prosperáló termelő- szövetkezet Is működött Hej­cén, később ezeket a szom­szédos tsz-ekhez csatolták, ami a földművelés hanyat­lásához vezetett. A szeretet­otthon mintegy harminc, fő­leg női munkaerőt foglal­koztat, ezenkívül azonban túl sok lehetőség nincs. Már jc Ez« sírkert az 1. világháborúban elesett hejceiek emlékét őrzi (Szabán Gabriella felvétele) folytat tárgyalásokat külön­böző cégekkel esetleges munkahely-teremtésről, de az igazi megoldást nem eb­ben látja a polgármester. Csak ki kell nézni az abla­kon, a táj gyönyörű, talán nem túlzás azt állítani, hogy ideális a falusi turizmus szá­mára. Ehhez viszont szállás­helyekre. megfelelő infra­struktúrára, és jó minőségű utakra van szükség. Az ön- kormányzat saját forrásai viszont szűkösek, kormány- támogatás, vagy külföldfbe- fektető jelentené a megol­dást. • PÉNZ KELLENE A BORHOZ Másik nagy tervük a sző­lő újratelepítése a környék déli fekvésű völgyeiben. V áltozik a ssörew Hl kommunisták nélkül Túlbuzgóság volt levenni a MOKAN-komité emléktáb­láját. Ezt Csoba Tamás, Miskolc polgármestere je­lentette ki a közelmúltban a Munkáspárt fórumán. A polgármester kifejtette, hogy csak átszövegezik* az egykori ellenállócsoport emlékét megörökítő táblát, s utána visszakerül a he­lyére. Arról érdeklődtünk a vá­rosházán, hogy vajon mifé­le átszövegezésről is lesz szó? Mint megtudtuk, a korábban a Dózsa György utcában található emlék­táblát azután vették le a helyéről, hogy a ' megye- székhely közgyűlése októ­berben így döntött. Törté­nelmietlennek ítélték a szövegét. Most a közgyűlésnek kell majd arról határoznia, hogy milyen mondatok hir­dessék a híres ellenállócso­port emlékét. Erre hírek szerint többféle változatot dolgoztak már ki a polgár- mesteri hivatalban. Munkatársunkat arról tájékoztatták, az eredeti szöveggel az volt a hiba, hogy szerepelt benne a kommunista szó. Az új változatban ezt elhagynák, és a MOKAN-komité antifa­siszta szövetség jellegét hangsúlyoznák. Áprilisban, vagy még in­kább májusban kerül vissza ez az ügy a város szenáto­rai elé. Nemcsak arról vok­solnak majd, hogy melyik szövegváltozat kerüljön az emléktáblára, de az is szó­ba kerül, hogy az eredeti helyére tegyék-e vissza a táblát, vagy keressenek a számára más, méltóbb kör­nyezetet. B. A. Nagy hagyományai vannak a bortermelésnek, jól eladható nedűt lehetne itt előállítani. De egy hektár újraművelése mai áron is többszázezer fo­rint Lenne. A meglevő nehézségek el­lenére Lévai Csaba polgár- mester nemcsak hivatalból optimista. Igaz, hogy nincs óvoda, iskola, állandó orvos, helyi adóval az itt lakók alacsony jövedelme miatt nem is számolnak, sok utat kellene helyrehozni, mégis bizakodik. Minőségi turiz­must szeretnének itt kiala­kítani, a környék hangula­tához igazodva. Nemcsak szezonális üdültetésre gon­dolnak, egész évben szíve­sen látnák a vendégeket. Is­kolai csoportok fogadását tervezik, városi gyerekekét, akik itt kerülnének igazán kapcsolatba a természettel, a falusi környezettel. A tervek nagyrészt készen vannak, most már a meg­valósításon a sor. És akkor talán nem is lesz baj, hogy az út csak Hejcéig vezet. (horváth) Egyre teljesebb körű szolgáltatások Ne temessük a temetkezési vállalatot Külföldről is hazahozzák a halói tat Dicsérni jöttem a temet­kezési vállalatot, nem te­metni. Bár úgy íinik, ko­rábbi monopolhelyzctét el­vesztve bizonyos zavarok­kal küzd, de ez összefügg azzal, hogy nem tisztázott a tulajdonos kiléte, s egyál­talán, hogy egyben marad-e, vagy az önkormányzatok ve­szik át. Mindenesetre min­den híresztelés ellenére lé­teznek — mondja Mikó Bé­la igazgató —, s újabban jó néhány olyan szolgálta­tásuk van, ami igen figye­lemreméltó. Mások fájdalmán meggaz­dagodni, mit mondjak, nem túl tisztességes, de valami­képpen ez is egy szolgálta­tás a sok közül, s persze nem vagyunk egyformák, kinek-kinek lehetnek sajá­tos elképzelései, igényei, amit hajlandó megfizetni. Korábban a megyei te­metkezési vállalat nonprofit érdekeltségű volt, magya­rán, nem a nyereséget ter­meltették vele. Mostanában, mint köztudott, egy fillér támogatást nem ,kap sehon­nan, a működéséhez szük­séges költségeket ki kell gazdálkodnia. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Végül is a teme­tés — kényszerszolgáltatás; s itt az a bizonyos piac nem úgy működük, mint normá­lis esetben. Itt, hogy mel­lőzzem a morbiditást, nem lehet fokozni a keresletet, annyian halnak meg — saj­nos — amennyien. A vál­lalkozók megjelenése végül is azt okozhatja, hogy a vállalat kisebb szervezettel, hatékonyabban működik to­vább, illetve verseng a ha­lottak hozzátartozóinak bi­zalmáért, ment hiszen jó né- hányunknaik minden pénzt megér, ha nem kell végig­járni azt a rettenetes hiva­talos procedúrát, ami mond­juk az orvos kihívásától a hanitemélésig terjed. Szóval, ha lehet, egy hely­ben mindent intézzenek he­lyettük. Ilyen hely például Miskolcon a Madarász Vik­tor u. 27. szám alatt műkö­dő iroda, a Búza téri busz­megálló mellett. Itt teljes körű a szolgáltatás, még gyászjelentéseket is felvesz­nek a Hajnali és a Déli Hír­lapba. Korábban tevékenységük véget ért a megyehatárnál. Mostanában viszont az egész ország területére vállalnak halottszállítást, sőt külföld­re, illetve külföldről is. S ami valószínűleg nagyon fontos lehet, mért hiszen jön a nyár. ha nehezen is, hogy tudniillik a megye egész területén 24 órás a szolgálatuk. Magyarán: a ha­lottszállítót a különböző te­rületeken bármikor hívhat­ják. még éjfélkor is. Valószínűleg az sem elha­nyagolható, hogy — bár ne legyen, mint mondjuk az ózdi volt — egy katasztrófa esetén nagy erőket tudnak mozgósítani átcsoportosítani. Alighanem azért vissza kell térni az árakra, s per­sze a minőségre is. Nyilván azzal tudnak versenyképe­sek lenni, ha bizonyos dol­gokat maguk állítanak elő. Többek között van varrodá­juk, koszorúkötő üzemük, s ők a sírcsokrot díjtalanul szállítják ki a helyszínre ■ a Az ember akkor érzi iga­zán, hogy ez igen összetett szolgáltatás, amikor 6 is igénybe kényszerül venni. Hányszor tűnik visszataszí­tónak a sírásók szakadt megjelenése, kegyeletrombo­lónak a rögök dörömbölése a koporsón. Nekik egyenru­hás sírásóik vannak, s ki­találták a rögfogót, ami pap­lanszerű lepel, felfogja a hangokat. Gyanítom, nagy zavarokat okozna, ha valakik ilyen- olyan megfontolások alap­ján hirtelen összerosikasz- tanák a megyei temetkezési vállalatot. Sok község szol­gáltatás nélkül maradna, s valószínűleg a városokban is ez igen komoly problé­mát jelentene. Kell egy átmenet. Mint említettem, itt azért — sze-j rencsére — csak egy bizo­nyos halottlétszámmal lehet számolni, s persze nem va­gyok én abban biztos, ha mondjuk a magánvállalko­zók kerülnének valamikép­pen monopolhelyzetbe, nem vernék égig az árakat. Egy hatékonyabb, meglehet ki­sebb létszámú vállalat meg­tartása mindenképpen ildo­mos lenne, már csak az egyensúly miatt la, hogy egyesek ne lehessenek a ki­szolgáltatottság vámszedői. (karos!) Egy Vay bárónő volt a névadó A százéves Lillafüreden A márciusi napsütésben a hétvégéken megtelnek a lil­lafüredi gépkocsi- és autó­busz-parkolók. A vadregé­nyes tájat felkeresők közül azonban kevesen tudják, hogy az Idén kereken száz­éves ez. a Szinva völgyében levő üdülőkörzet. Lillafüred kialakulása, az ország határán túli hírneve a két Bethlen gróf nevéhez fűződik. Az első, gróf Beth­len András akkori földmű­velésügyi miniszter, akinek kezdeményezésére épült meg a szálloda 1891-ben, s fele­ségéről, Vay Lilla bárónőről nevezték el az üdülőtelepet Lillafürednek. Az egykori Miskolci középiskolások­nak hirdetett meg progra­mozó-bajnokságot a Biáthy Ottó Villamosipari Műszaki Szakközépiskola és annak diákköre. A nagyszabású verseny szombaton zajlott le. Nehéz feladatsort állított össze a KLTE Informatikai Intézete, de a csapatok legtöbbje sikerrel szerepelt az Abakuszról — a golyós számológépről — elneve­zett első miskolci középis­kolás programozó-bajnok­ságon. Négyórás volt a ver­seny, amelynek fődíját — és ezzel vándordíját — a Földes Gimnázium első csapata nyerte el. Ezt a triót követi a Hermán Gimnázium csapata, harma­dik a Földes II. E két gim­názium programozóinak tu­dását igen nagyra értékelte a zsűri. A további díjazot­tak: negyedik a Biáthy XT. csapata, ötödik a Biáthy í., hatodik holtversenyben a Fáy és a Gépipari. Az okleveleket Miskolc polgármestere, a Biáthy igazgatója és a zsűri elnöke írta alá. A fődíjat tehát a Földes Gimnázium kapta: egy IBM kompatibilis gépet, amelyet a Computer Praxis Kft. ajánlott fel. A csapattagok a MikroBik ajándékaként egy-egy „mindentudó” kal­kulátort érdemeltek ki. A második és a harmadik helyezettek egyéni díjazás­ban részesültek, a Novo­trade Rt. és a Biáthy aján­dékait kapták. A Földes I. három tagja egy évig őriz­heti Demcsik Attila ötvös­művész Abakusz-szobrocs­káját, a verseny vándordí­ját. Nem kis izgalom előzte meg a bajnokságot, ugyanis jjc A vándordíj a versenynap előtti este de­rült ki, hogy a szükségesnél hat géppel kevesebb áil rendelkezésre. Este 10-ig megérkezett a, segítség a Texim Kft. és a Novotrade Rt. részéről. Lilla szálló környékén aztán megépültek a nyaralóik, ame­lyek közül nem egy a táj stílusához igazodó, és nap­jainkban is áll. A másik Bethlen gróf István volt, a ’20-as években az ország miniszterelnöke, akinek égi­sze alatt épült meg Lux Kálmán tervei alapján a Palotaszálló, a „kacsalábon forgó várkastély” a Hámo­ri-tó partján. A Palotaszállóban a fény­űző Lakosztályok mellett a bakancsos turistáknak is nyújtottak szállást, s gon­doskodtak az ott nyaralók— telelők szórakoztatásáról is. A tavon elkerített fürdő, va­lamint csónakázási. lehető­ség várta az üdülőket. A mostani gépkocsiparkolók helyén teniszpályák voltak. A téli sportok kedvelői pe­dig a befagyott tó jegén korcsolyázhattak, de igény­be vehették a bobpályát is. A túrázási, kirándulási lehe­tőség is vonzotta a kirán­dulókat. A szirttetőn álló Zsófia-kllátóból pedig az egész csodálatos tájat szem­ügyre lehetett venni. Környezetével, a táj va­rázsával Lillafüred most is vonzó, de azért is tenni kel­lene, hogy ezt a vonzerőt megőrizze. ét a jogtanácsads Ezen a héten elmarad in­gyenes jogtanácsadásunk. Legközelebb a jövő héten lesz ismét. A pontos idő­pontról március 30-i szá­munkban adunk tájékozta­tást.

Next

/
Thumbnails
Contents