Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

Búcsú az ózdi kohászaitól? (1.) Gyár helyett skanzen 4 safát jövőjüket „darabolják” föl... A megyei kórház Gyer­mekegészségügyi Központjá­nak rehabilitációs osztálya kezdeményezte, az Észak­magyarországi Innovációs Centrum (Park) Rt., az Or­szágos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. hoz­ta létre tavaly nyáron a Gyere Gyermekrehabili- tációs Alapítványt. Társa­dalmi támogatást jelent ez, és az a célja, hogy az itt kezelt mozgássérült, beteg gyermekek gyógyításához még korszerűbb eszközökhöz jussanak. Ahogy dr. Peja Márta, az alapítvány kura­tóriumának elnöke, osztály­vezető főorvos elmondotta, többről van szó, mint egy­szerű pénzkérésről. Ismerve a magyar egész­ségügy helyzetét,, a pénz ter­mészeteden nagyon kelt, de éppen a gyermekrehabilitá­ció esetében legalább ekko­ra szükség van arra, hogy aki tudását, tapasztalatait, vagy munkaerejét fel tudja ajánlani, tudjon erről az alapítványról és támogassa. Ahogy a főorvosnő elmond­ta, tavaly alkalma nyílt ar­ra, hogy Írországba, Dub- linba utazhasson tapaszta­latcserére, Számos ötlettel tért haza, és némi szívfáj­dalommal : az ottani gyógy­intézetben például rásza­bott széke, asztala van min­den kisgyermeknek, nincse­nek híján a beteg kicsik helyváltoztatását segítő esz­közöknek. vagy éppen azok­nak a tárgyaknak, amelyek a rászoruló kisgyerek moz­gását koordinálják. Egyálta­lán. a nyugati országokban sokkal jobban figyelnek a mozgássérült, beteg ember­re, mint nálunk, régen ki­alakult eszköztára van an­nak, hogy hogyan könnyít­sék meg számára az életét. A tolókocsinak való feljárat éppenúgy a természetes fi­gyelem része, minthogy Ausztriában például a bal­esetet szenvedettet csak ak­kor engedik haza, ha az il­letékes biztosítótársaság a további lehetséges életfor­májának megfelelően, már átalakította a lakást. Nálunk sajnos nem gya­korlat, hogy úgy gyártanák ».beteg ember életéhez nél­külözhetetlen használati tár­at, mint bármilyen más berendezési tárgyat. A se­gédeszközgyártás elmaradott, és a kutatásra sem fordí­tunk kellő figyelmet. A hely- változtatást segítő eszközö' két be lehetne hozni kül­földről, de nagyon drágák, és nálunk is vannak meste­rek, akik az, orvosokkal együttoűlmd.y.e . M .tudnák készíteni például a kéz funkcióit fejlesztő játéko­kat, vagy amire szükség van. Az alapítvány nevét — Gyere — vehetjük hívó szónak is,, olyan felszólítás­nak, amely értő fülekre ta-. Iái. A társadalmi támogatás ugyanis nagyon tág fogalom, és pénzzel nem is a társa­dalom rendelkezik, hanem a vállalkozó, a vállalat, vagy az intézmények. Bár alapít­ványi számlaszámra pénzt átutalni ma még nálunk nem olyan általános gya­korlat, mint nyugaton, va­lószínű, egyre több tőkeerős cég, vagy vállalkozás rájön, hogy ez a szó' jó értelemben vett reklámnak sem utolsó; ha közszájon forog a neve, és hálás szóval emlegetik, ez újabb pénzt hozhat. H ■ A beteg gyermeket körül­vevő gyengédség mellé gyá- molítás hiányzik tehát, és azt a szaktudást keresik, amelv szívesen állna a gyer- mekrehabiMtáció szolgálatá­ba. Az alapítvány terveiben szerepel, hogy a kórházban, vagy valahol a közelben létre lehetne hozni egy olyan műhelyt, amelynek játék-, kisbútor-, vagy eszközké­szítő mestere az orvosok se­gítségével felvállalja ezt a több, mint karitatív mun­kát. Arra gondolnak, hogy itt készült tárgyakat, játé­kokat, egyszerűbb segédesz­közöket, eligazító füzeteket tudnának az osztályról eltá­vozok szüleinek a kezébe ad­ni. Mert a kórházban meg­kapja a sokéves gyógykeze­lésre szoruló kisgyerek, amire szüksége van, de ha­za is engedik, egy idő eltel­tével újra visszavárják. Az alapítvány most pályá­zatot hirdet, amelynek té­mája: tervezetek, javasla­tok új, korszerű segédeszkö­zökre a gyermekrehablMtá- clóban. Magyarul azt kéri az osztályvezető főorvos, hogy a szülők és mesterek írják meg elképzeléseiket, és a családok a beteg gyer­mek nevelésével, otthoni gyógyításával kapcsolatos, máshol is hasznosítható ta­pasztalataikat. A kezdemé­nyezéstől a nem túl távroli . időben megvalósulást remél­nek. és természetesen pénzt. Az alapítvány rendelkezésé­re álló pénzeszközök kezelé­sét az OTP és Kereskedel­mi Bank Rt. Rorsod-Abaúj- Zemplén Megyei Igazgatósá­ga végzi (Miskolc, Szemere u. 5.), az alapítvány számla­száma: 035 680-2. M— Tavaly, május 21-én, a né­met részvényesek kivonulása után hónapokra leállt az ózdi gyár. Az egymilliártl forint állami támogatás biz­tosítása után, novemberben megkísérelték a termelés részleges beindítását, de ez nem tartott sokáig. Kará­csony táján visszafogták az amúgy is csökkentett kapa­citást, takarékra állították a gyárat, januárban pedig újra leállították. Azóta is némán, tétlenül pihen az ózdi gyár. A nagyolvasztómű dolgo­zóinak még mostohább sors jutott. Május 21-én csapol­tak utoljára nyersvasat a kohóból, azóta meg sem kí­sérelték a termelés beindítá­sát. Úgy hírlik, felsőbb he­lyeken már kimondták a halálos ítéletet az ózcii ko­hókra, csak éppen az ügyben legérintettebbekkel, az itteni kohászokkal „elfelejtették” ezt még hivatalosan is kö­zölni. • HALOTT ÜZEM A hatalmas nagyolvasztói acéimonstrumok kilenc hó­napja némán merednek az égre, az évtizedeikig a város jelképeként is szereplő ko­hók nem szennyezik, a leve­gőt, lassú enyészetük, rozs- dásodásuk pedig nem hal­latszik. Nem kis meglepeté­semre Filipcsiny Károly gy á regy ség vezető hivatali szobájában az első kicsen­gésre felvette a telefont. A 2-es számú, úgynevezett kohói gyárkapuban is ritka mostanában a forgalom. Mű­szakváltás helyett is kife­jezőbb az őrségváltás szót használni, hiszen többnyire csak azok lépik át a gyár­kapukat, akik a berendezé­sek, vagyontárgyak őrzésével varrnak megbízva. A zsúfolt gyár minden zegzuga tisztára seperve, néhány irodában pislákol csak bágyadtan a lámpafény. Akikor volt ko­rábban ilyen rend, tisztaság, ha magas rangú vendég lá­togatására számítottak. De azért valami mégis más. Halottasházra emlékeztető csend van. Embert alig lát­ni, nem kell tolató vasúti szerelvényekre, a fejünk fö­lött csörömpölő darukra ügyelni. Néma és mozdulat­lan minden. —' A gyáregységvezetőt ke­resem — mondom a gyárka­puban. — Kíváncsi vagyok irányítja-e az üzemet, vagy csak őrzi a kohókat? A portás kicsit elgondol­kodik. — Ez jó kérdés... — mondja, s kesernyés mosoly­ra húzódik a szája. • PÉNZ PEDIG NINCS... A gyáregységvezetés folyo­sóján tulajdonképpen hóna­pok óta ketten tartják a frontot. Filipcsiny Károly és Schön Mihály osztály vezető- helj/ettes, üzemgazdasági szakember. A vezetői „törzs­höz” tartozó, mintegy tizen­öt műszaki szakember, ad­minisztratív dolgozó 80 szá­zalékos bérért otthon pihen, akárcsak a kohászok. A gyáregységvezető asztalán tonnányi irat, számítás, gra­fikon, a szomszédos szobá­ban számítógép képernyője hunyorog. — Nem gondoltam, hogy az üzemben találom... — Pedig mióta leállt a kohó, többet dolgozunk, ide­geskedünk, őrlődünk, mint előtte — kesereg a gyáregy­ségvezető. — Ez a sok gaz­dasági számítás, kimutatás mind annak bizonyítására készült, hogy az ózdi kohót lehetne gazdaságosan üze­meltetni, nem igaz az, hogy itt a nyersvasgyártás ráfize­téses. De a hangunk nem jut el messzire, senki nem ki­váncsi a véleményünkre, ta­lán még azt sem tudják, hogy mit csinálunk? — Mit csinálnak? — Gyáregységünk terüle­tén 63 dolgozónk most is hulladékdarabolást végez, ez- 1 zel .termelik meg tulaj dóri- ? képpen a' saját bérüket. Az elfekvő anyagokat, kiselejte­zett gyártóeszközöket, pél­dául kokiUákat „felaprítják”', adagolható hulladékot készí­tenek belőlük az acélmű számára. Ha újra beindul az acéltermelés, viszonylag ol­csón, mégis nyereséggel ér- tékesíthetiük a társüzem­nek. Ha nem helvhen, ak­kor Diósgyőrben beolvaszt­hatják. Vészesen fogy azon­ban a kiselejtezett.., anyag, hamarosan már csak hasz­nálható, értékes berendezé­sek elpusztításával folytat­hatnánk ezt a munkát. — Elképzelhető, hogy a közeljövőben a saját nagyol­vasztóját, vagyis a jövőjét jog ja feldarabolni az ózdi kohász? ■ , < f • — Minden elképzelhető. Az eddig felaprított anya'gök azonban nem hiányoznák senkinek, csak útban voltak, a további bontás azonban pénzt igényelne. Egyetlen kohó elbontása legalább 30 millió forintba kerül. Pénz pedig nincs... (Folytatjuk) Tóth István Természet­ei népfőiskola ............ A Pax Corporis Termesze- ' tes Életmód Egyesület által szervezett Természetgyógyá­szati Népfőiskola nyitó elő­adása ma délután négy óra­kor lesz a miskolci Szinva u. 17. sz. alatt. Űri».'# fi?«!: A fiatalnak szakmát, és munkát aáhat Speciális miskolci szakiskola A miskolci Maitin János Dolgozók Általános Iskolája és Speciális Szakiskolájában 1952 óta folyik olyan felnőtt dolgo­zók oktatása, akiknek Hiányos általános iskolai végzettsége volt. A nyolcvanas évek elején ez kibővült a 2-3 évvel túl­koros, 14-16 év közötti tankö­telesek és a 16-20 év közötti fiatalkorúak oktatásával. Az 1990—91-es tanévtől kezdve — kisérleti jelleggel — az általános iskolai taní­tással párhuzamosan 5—8. osztályig szakmaelőkészítő, szakmaorientáló oktatás in­dult be az intézményben. A minisztérium és a helyi ön- kormányzat engedélye alap­ján 1991-ben speciális szak­iskola lett, amelyben kibő­vült az oktatás a szakmák elsajátításával. A speciális szakiskolában folyó oktatás­ról, a feltételekről beszél­gettünk Krajnyák Lászióné igazgatónővel.- Mi tette szükségessé az iskola szerkezetének meg­változtatását, a szakiskola megindító sót? — Miskolc az ország leg­nagyobb nehézipari köz- ponja volt, s ebből adódik, hogy ezt a térséget sújtja leginkább a terméksaeyke­zet váltásból adódó munka- nélküliség. A munkanélkü­liek jelentős része alacsony . iskolai végzettségű, hátrá­nyos helyzetű fiatal, leg­többjük cigány származású. Iskoláink tanulóinak jelen­tős része a „normál” álta­lános iskolákból kimaradó deviáns, túlkoros, valamint a tanköteles koron túljutott, de végzettséget nem szer­zett gyermekember, több­szörösen hátrányos helyze­tűek, s 84 százalékuk ci­gány származású. Szüksé­ges volt egy olyan intéz­mény létrehozása, amely képes arra, hogy különböző időtartamú, részben felzár­kóztató, pályaorientáló, szakmai alapképzést nyújtó, általános műveltséget adó, és a szociális hátrányokat csökkentő legyen. Ogy gon­doltuk, egyszerű szakmák, kismesterségek elsajátításá­val tanulóink könnyebben találnak munkát, s lehető­ségük lesz arra, hogy kis­iparosok, kiskereskedők, otthoni bedolgozók lehesse­nek.- Miiyen oktatási formák vannak meg az Iskolában? — A felzárkóztató, szint- rehozó oktatási formában az írni olvasni, számolni nemtudók vesznek részt ér­vényes végbizonyítványuk­tól függetlenül. A követke­ző lépcső a pályaorientáló szakasz, amely párhuzamos oktatásban valósul meg: egyrészt általános művelt­séget, másrészt szakmai kép­zést ad. Az 5—6. osztály­ban a közismereti tárgyak mellett fakultáció kereté­ben működik a szakmai ok­tatás (barkácsolás, szabás­varrás, háztartási ismere­tek. kisállattenyésztés, ci­gánykultúra, -nyelv). A 7—8. osztályban általános mű­veltséget adó, szakmaelőké­szítő és tanfolyami képzés folyik. Szakmaelőkészítőn választhatók a mezőgazda- sági ismeretek, biokertészet, kerámia, kosárfonás, szövés, amelyeket a későbbiekben szeretnénk a speciális szak­iskolán belül is oktatni. A tanfolyami képzésen a szak­mai képzésből kimaradt ta­nulók vehetnek részt: virág­kötő, gépkocsivezető tanfo­lyamainkon.- A speciális szakiskolá­ban milyen szakmákra ké­peznek? — A mezőgazdaság, ipar és szolgáltatás területén be­lül zöldség- és palántaneve­lő, építőipari fenntartó-kar­bantartó, kézi-gépi hímző és vlseletkészitő szakmákra képezzük a gyerekeket, A kétéves szakiskola elsősor­ban az intézményünkben végzettek számára nyújt to­vábbtanulási lehetőséget, de vidéki tanulókat is felve­szünk. A kétéves képzés után betanított, vállalati, il­letve ágazati szakmunkás- bizonyítványt kapnak, amivel munkát vállalhatnak. A szakmai képzést intézmé­nyek. üzemek, szövetkezetek szakoktatói végzik, s szak­embereiket az általuk kép­zettekből választhatják ki.- Végigjárva az iskolát feltűnt, hogy minden hasz­nosítható helyen folyik az oktatás, zsúfoltak a termek... — Kinőttük már ezt az épületet, hiába tanítunk vál­tott műszakban. Az iskola mellett évek óta üresen állá óvodai épületet kértünk az önkormányzattól, hogy an­nak termeiben a szakmai oktatást megoldhassuk. El­végeznénk a szükséges fel­újításokat — erre pályázati pénzből rendelkezésünkre áll az összeg —, s lehetőség nyílna újabb hiányszakmák (cipész, takács, bőrdíszmű­ves, szíjgyártó, kosárfonó stb.) oktatására is a kétéves speciális szakiskolában, ígé­retet kaptunk, de konkrét Intézkedés még nem történt Aettél Év» * A belgyógyászati betegek terhelhetősége egyénileg mérhető ennek a műszernek a se­gítségével. Sajnos elavult, korszerűbb kellene a helyébe.­írjanak a szülök, szóljanak cl mesterek Gyámolítás a svenwédség mellé J Cv O O Alapítvány a nyennek-rehabiíit áriáért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents