Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
j|c Lukács László büszkén mutalja gyűjtőmunkájának eredményét Lesz-e valamikor skanzen a SorsoiSi Tájház? Regénybe illő múzeum- Regényt lehetne írni ennek a múzeumnak a történetéről! Vagyis inkább azokról a tárgyakról, a gyűjtőmunka körülményeiről, ahogy ez a bemutató létrejött. Az emberek el sem tudják képzelni néha, milyen érdekes módon kerülnek ide ezek a holmik - mondja Lukács László, amint belépünk a Edelény határában levő Borsodi Tájház kapuján. - Ehhez a munkához megszállottság kell. És Lukács László megszállott, a szó nemes értelmében. Tekintetével szinte simogatja a komódot, az almáriumot, szinte mindent, ami itt található. Ez nem is csoda, hiszen személyes emlékek fűzik hozzájuk, falujárásai során bukkant rá a paraszti élet emlékeire. A szorosan vett múzeum története azonban csak ötéves múltra tekint vissza. jjc Tavaly óta fogadja az érdeklődőket a Borsodi Tájház (Szabán Gabriella felvételei) « *'i é»tti V k 1 J 1 t ,V 4í »<» Palotás János jó tanácsai a zemplénieknek A munkát meg keli fizetni Expo: „...a felelős én vagyok!” Palotás János országgyűlési képviselő, a VOSZ elnöke Sárospatakon találkozott a vállalkozókkal, s előadást tartott a vállalkozások helyzetéről, szerepéről, majd a jelenlevők kérdéseire válaszolt. A mintegy két és fél órás fórum után interjút adott lapunk munkatársának. — Zemplén az ország egyik gazdaságilag legelmaradottabb térsége, sok munkanélkülivel. Mit tanácsolna a felemelkedéshez? — Először is tudatosítani kell, mi ennek a gazdaságnak a jelen- és a jövőképe, mert enélkül nem mondhatom egy munkanélkülinek, hogy ne segélyben, hanem átképzésben gondolkodjon. De az átképzéshez megbízható tanterv is szükséges. Azt kell nézni, mik lesznek a magyar gazdaság áttörési pontjai, s nem azt, hogy mi fog leépülni. Ehhez a filozófiához próbáltam képet adni ezen a fórumon. Jól látható, hogy a Kelet-Euró- pa felé kinyílt gazdaság centrumává válunk. Ha elfogadom ezt a fókuszszerepet, akkor már „csak” azt kell tudnom, mibe érdemes befektetni. Például a bányászatba, vagy a mező- gazdasági alaptevékenységbe nem, mert nem tudunk olyan tömegmennyiséget gyártaná, hogy mi határozzuk meg a világpiaci árat. Viszont kapcsolódnunk kell a világpiaci tömegtermelőkhöz az elosztásban, tovább kell közvetítenünk a termékeiket, s ehhez vámszabad- területek kialakítása szükséges. Zemplénben az Infrastruktúrát — beleértve az egyetlen társadalmi csoporttal sem, s emiatt rossz irányba lép, nem ismeri fel a folyamatokat, nem látja pontosan a társadalom és a gazdaság szereplőit. S ha nem ismeri őket, akkor nem is bízik bennük, s ezért mind több megkötést alkalmaz. Ebben az országban rengeteg szakember van (a gazdaságpolitika irányításában is). Egymás erősítése lenne a feladatuk, nem pedig a rivalizálás. A szakemberek döntő többsége nincs elkötelezve politikailag, nekik az a fontos, hogy a kormány információt kérjen tőlük, s megbízzon bennük. — Sokszor említi a bizalmat. önben is bíznak az expóval egyetértők, viszont ha mégsem „jön be”, akkor vállalja érte a felelősséget? — Jól tudom, hogy az expo hihetetlenül nagy gazdasági lehetőség, tudom, hogy meg lehet csinálni jól, s azt is tudom, hogyan. Most ezen dolgozom, s ha mégsem sikerül, akkor engem felelősség terhel. De nem azért, mert akartam az expót, hanem azért, mert közéleti szerepet vállalva nem tudtam jól megvalósítani. — A kisnyugdíjasok, a munkanélküliség, az elszegényedés miatt csökken a fizetőképes kereslet. Ilyen helyzetben hogyan lehet a piacgazdaságot kiépíteni? — Hamis az az elképzelés. hogy legyen jobb a gazdaság, s majd akkor növeljük a béreket, biztosítsuk a nyugdíjak értékállóságát. Fizetőképes kereslet nélkül nem lehet gazdaságot működtetni, hiszen így öncélúvá válik. Létrejön sok vállalkozás, termel, de senki sem vásárol. Ezért fontos minél előbb a nyugdíjak értékre hozása, az értékállóságuk garantálása, a bérszabályozás feloldása, hogy a munkát meg tudjam fizetni, s fizetőképes kereslet jöjjön létre. A kereslet visz- szatartása antiinflációs eszköz — három hónapig, utána viszont inflációgerjesztést jelent. Tarnavölgyi László A gazda nagyot sóhajt, és-* — Metszi a szilit, tejti az Bíbort • ENGEDÉLY VAN, PÉNZ NINCS A műemléknek számító épületet 1987-ben vásárolta meg az akkori városi tanács. Régen húzódó ügynek a végére tettek így pontot, hiszen már az ötvenes évek közepétől folyt a huzavona az értékes ház megmentése körül. 1988 tavaszán kezdhették el a táj ház kialakítását, egyetlen forint támogatás nélkül. Innen-onnan sikerült szerezni egy kis pénzt, ami éppen a tűzoltó- munkák elvégzéséhez volt elegendő. Igazából még ORVOSI HlR Dr. Sutóczki Zoltán fogszakorvos értesíti kedves betegeit, hogy az SZTK-rendelését megszűntette* Az új rendelés helye: ITC Korona Fogászat, Miskolc, Mindszent tér 1. Telefon: 354-211. EGY FAX - ÖNNEK! PANASONIC KX-F 50/B. telefon-telefax üzenetrögzítő 63 900 Ft + áfa. Már most rendelje meg, hogy ez a fax idejében jusson el Önhöz! Természetesen postai engedélyes. INFOSTAR KFT. Miskolc, József Attila u. 25-27. Telefon: 326-211/110, 112. Telefax: 326-211/112, 383-828 most sincs helyreállítva az épület, a falak egyszerűen csak meszelve vannak, vakolás helyett. A legnagyobb gond, hogy nincs tisztázva, ki a gazdája a múzeumnak. Hivatalosan az ifjúsági házhoz tartozik, de ők is szűkös keretből gazdálkodnak, nem jut több erre a célra. Lukács László szerint így is nagyon sokat segítettek, autót biztosítottak, rendezvényeket szerveztek. A legszomorúbb. hogy a város költségvetésében sem szerepel még egy forinttal sem a táj ház. Lukács László láthatóan sokkal szívesebben beszél a kiállításról. A minisztériumi engedélyt a Bódva völgye néprajzának, helytörténetének, gazdasági, ipari emlékeinek bemutatására kérték és kapták meg. Mikor eldőlt, hogy a házban múzeumot hozhatnak létre, korábbi tapasztalatai alapján már tudta, hova is kell menni gyűjtőútra. Arra törekedtek, hogy megőrizzék a népi és polgári életvitel közötti átmenet jellemzőit, amely a század elején volt általános a gazdagabb családoknál. A kúria a Nemes— Szatmáry és a Nemes—Hor- kay családé volt, és a kiállított tárgyak egy része is tőlük származik. A kisneme- si família mintegy százhúsz hold birtokkal rendelkezett. és a helyi körülményekhez viszonyítva jómódú háztartást vezetett. • TÁNCHÁZ ÉS LÁNGOSSUTÉS A Borsodi Tájházat végül tavaly májusban nyitották meg a nagyközönség előtt Mindenképpen élő múzeumot képzeltek el, s nem egy dohos, poros „raktárt”. Ennek megfelelően néprajzi napközit szerveztek itt, de volt már táncház, lángossütés, népi mesterségek bemutatója is. Terveikben talán merésznek is nevezhető elképzeléseket melengetnek. A szomszédban áll két hasonló jellegű ház, amelynek megszerzésével akár egy skanzent is ki lehetne alakítani. A borsodi földvár nem mesz- sze folyó ásatásainak eredményét is szeretnék bemutatni, mindehhez természetesen idegenvezetőt adnak. A telek végében található csűrben a paraszti gazdálkodás tárgyi emlékeit mutatnák be. Lukács László szerint a falusi turizmus javát is szolgálná, ha valamikor megvalósulnának a ma még csak ábrándnak nevezhető ötletek. Hogy ez mikorra várható? Megvonja a vállát: ez nemcsak rajtuk múlik. (horváth) úthálózatot Is — esetleg az erejüket meghaladóan is fejleszteniük kell az önkormányzatoknak, hogy Zemplén a budapesti termékeket tovább tudja transzportálni a szlovák határ felé. Nem versenyezni kell Szlovákiával, hanem olyan befektetőket kell hozni, akik abba a térségbe fognak tovább szállítani. — A fórumon többszőr is bírálta a kormány gazdaságpolitikáját. Miért? — Ügy gondolom, hogy a kormány nem eléggé informált. Sajnos, nem alakított ki kommunikációs csatornát Érdemes-e? Megéri-e? — kérdik maguktól és egymástól a szőlősgazdák a múlt év keserves tapasztalatai után. Aztán csak fogják a metszőollót, s kiballagnak a szőlőültetvényre, vagy a pincébe, hogy lefejtsék az újbort. Sanyarú idők járnak a szőlősgazdákra, már elsősorban azokra, akiknek nem néhány tőke- vagy kordonsor van a hobbikertjükben, hanem akiknek komoly megélhetést jelent az ültetvény. Miskolc környékén a korábbi években, a vörös- borprogram keretében telepített ültetvényeket még rendszeresen gondozzák, s a tőkék metszéséhez is hozzáfogtak. Ám Tokaj-HegyalA kassai magyar alapiskola, felső osztályos 38 tanulója töltötte téli iskolai szünidejét Tiszaújvárosban, a Tiszai Erőmű Vállalatnál. A magyar nyelvi tábort a Rákóczi Szövetség Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete — a Tiszai Erőmű Vállalat felajánlott segítségére alapozva — a kassai CSEMADOK Városi Szervezetével és az Együttélés polgári mozgalommal együttműködve valósította meg. Február 15-én ment Kassára a gyerekekért a vállalat autóbusza és 3 kísérő tanárral még aznap elhozta őket Tiszaújvárosba, ahol kényelmes munkásszálláson helyezték el a diákokat. ján már sokhelyütt felhagytak a műveléssel, s a hírek szerint az idén a borkom- binát is több mint 200 hektárral csökkenti a művelt szőlőterület nagyságát Ám akinek van kitartása, s nem kevés hite, az már metszi a tőkéket, hogy mire megindul a nedvkeringés, elkészüljön az idei termést is meghatározó művelettel. Mind gyakrabban nyitják ki az ajtókat a pincesorokon. Nemcsak szellőztetik a bortároló helyeket, hanem fejtik a múlt évben szüretelt újborok L. Feltöltik a megapadt hordókat, s ellenőrzik az óborok minőségét. A gondos pincemunka akkor sem hanyagolható el, ha a borok iránt csökkent a kereslet, s gondot okoz az értékesítés. A programot előzetesen egyeztette a vállalat az érdekeltekkel, ennek megfelelően már másnap foglalkoztatták a gyerekeket: egri kiránduláson vettek részt* majd következett Miskolc. Debrecen, Sárospatak, művelődési ház és iskolai látogatások. A program Miskolcon 22- én színházi előadással végződött. A gyerekek és kísérőik itt búcsúztak el a vállalat képviseletében megjelent Szabó Sámuel osztályvezetőtől. és a Rákóczi Szövetség Megyei Szervezetének titkárától. dr. Nátafalussy Lajos a Rákóczi Szövetség megyei titkár» Majdnem tavasz A néma bolond hegedül Húzódj közel az ablakhoz. Tapaszd az arcod az üveghez. A téli mocskon át nehezen talál hozzád utat a fény. Még nem melegít, de már majdnem olyan, mintha tavasz lenne. Figyeld a lenti forgatagot. Az emberek elvegyülnek. Mindenki élni akar. Rohan a többivel, egybeolvadnak a színek, az arcok. Nem ismersz fel senkit. Aztán hirtelen feltűnik az utca bolondja. Vedd észre, mert lassan jön. Nem tart a többiekkel. Két fát ütöget egymáshoz. Úgy szorítja, mintha hegedülne. Béna lábát a hallhatatlan muzsika ütemére rándítja. A dallam, ami sosem jöhet ki a néma száján, egészen eltorzítja az arcát: úgy erőlködik. Ez már egy másik idő. A seprő megáll a házmester kezében. Csak a szeme moccan. Figyeli a bolondot, ahogy az megtorpan a konténer mellett. Még dalol, de a tekintete már a szemetet kutatja. A bothegedű munkaeszközzé válik, a bolond beletúr a ház mocskába. Ahogy keres, a szél odébbsodor egy papírt, és ma - tatni kezd a férfi hajában. Az utca bolondja valamit zsebre vág és újra vállgödrébe szorítja a botokat. A házmester nagyot sóhajt. Lendíti a seprőt. Apró porfelhők rep- pennek a cirok alól. A túloldalon kutyák kergetőz- nek. Egy asszony kézen fogja gyermekét. Elmélyül- ten magyaráz neki: indulnak haza. Lépj hátrébb: mára eleget láttál. Ülj le, és meredj magad elé. Gondolkozz el rajta: van-e remény? Bujdos Attila 4 Rákóczi Sző vétség vendégeként
