Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

Tapolcán muzsikálnak Aliik jártak a világ végén Tudod, haza csak egy van... 4z informatikai oktatás nélkülözhetetlen lesz I microCRO a nemzetközi kapcsolatok fóruma Nonstop számítóstechnihai verseny * Több, mint 40 kiállító mulatja be újdonságait A mtsthösölc többnyire jár­nak a világ végén, legalább­is, ha adnak magukra. Itt van például a Kukorica Jan­csiból János vitézzé átvedlett, nekikeseredett parasztfiú, aki csak úgy dafke lovagolt át a felhőkön, s lógatta le lábát a világ végén. De miskolci ze­nészektől igenis nagy teljesít­mény féljutni a csúcsra, s nem a mesében, hanem a va­lóságban. Történetük lehet képletes ix persze! Még 1979-ben in­dultait útnak,. akkoriban e tájon viszonylagos sötétség nonolt. Szóval a világ vége. Mentek az éjszakában, teljes sötétségben, fényszóróval, egyszeresak kivilágosodoft, és minden átmenet nélkül ott voltak a világ végén, ahol- hajlik át az ég — az Északi-sarkkörön. Mondom, történetük lehet képletes is. Mert kijutni se volt könv- nyü. Akkoriban a nagy hatalmú Interkonc'ert' döntött arról, kit méltat külföldi turnéra, önállóan szervezni, me­nedzsert keresni nemigen le­hetett. Természetesen nem mindig a tehetség döntött, illetve főként az Interkon- cert embere. Ma már aligha e-rdelíes, de akkor bizony húsbavágó volt “'á csalás. Leadtaka kazettájukat, s tárták a véleményt, meg a szeződést. Teltek a hónapok, mikor is véletlenül összeta­lálkoztak a külföldi rae- rredzseireV aki kapott ugyan kazettákat, de az övék nem volt köztük. És milyen szá­mok voltak azon * kazet­tán? — kérdezte az imp­resszárió. Sorolták. Ja, mondta, ilyet kaptam, de nem a ti nevetekben. Hát, igen. Akkoriban ez így ment. Végül is csak összéjött az a szerződés, az­tán folyamatosan, » bejárták egész Európát, eljutottak a világ végére, nevezetesen Polarcirkelbe, ahol termés­kőbőr emelt mű jelzi; innen tovább már az Északi-sark MISKOLCI MOZIK Bék* Meghalsz újra (szí. ame­rikai, .kezdés;,44, hti6). Marhákonzerv-akció (szí. francia, kezdés: 8). Béke kamara ^Ne folytassa, felség! (mb. szí., angol, kezdés: 4, 6). Béke videó terem . A tánciskola (mb. .szí. amerikai, csak felnőtteknek! kezdés: 2: 4, 6, 8V. Kossuth Marhakonzerv-akció (szí. francia, kezdés: hnö, f7). . Csapd le csacsi (szí. ma­gyar, kezdés: 3). Meghalsz újra (szí ame­rikai, kezdés: 19). Hevesy Iván filmklub videomozi 'Az elveszett világ harco­sai (mb. szí. amerikai, kéz- dést yesté hn9). Miskolci Egyetem Kegyetlen hegycsúcs (szí. német—olasz, kiemelt hely­éé! kezdés: 5, 7). _„, -. Játszottak , sétahajón,., nagy hajón, hatalmas hajón, szá­razföldön, igen színvonalas szórakozóhelyeken, s mint említettem, volt, az éghez közel, fenn a .magas hegyek­ben,,. fennsíkon, síparadi­csomban. — Miért jöttetek . haza? Hiszen itthon kevés a munka, s kinn hírnevet sze­reztetek. • — Jönni is. akartunk, meg hívtak is — mondja Bordás István, az együttes' vezető­je. — Bár többször kijött utánunk a család, mindenütt jó. azért itthon a legjobb. Még ha nem is Nyugat, még ha Miskolc is. A Junó bárját- Miskolctapolcán ki­„N* bontsd a magyart!" - ezt a Zrínyi Miklóstól idézett mondatot válosztotta vezér­cikke címéül és témájául Mile Lajos a lap legutóbbi számá­ban, s konklúzióképpen az or­szág megmaradásának egye­düli esélyeként az egymásra­utaltság felismerését jelölte meg. 1 Tímár Máté „Jónása” XX. századi Jónás, aki 1943 tá­ján szenvedi megpróbáltatá­sait, megaláztatásait; Ferdi- nandy György kis hableá­nya pedig (A Kis Hableány című novellájában) a messzi déli tengereken, pontosabban annak, mélyén él, A Kis Hableány szerzőjével Mile Lajos beszélget — Az egyen­lítő szárítókötelén címmel —-, Boprády Judit pedig Ferdinandy György Üzenő­füzetével foglalkozik recen­ziójában. Ady Művelődési Hat Zsoldoskatona (szí. olasz, kiemelt helyár! kezdés: 5). Törvényre törve (szí. amerikai, kiemelt helyár! kezdés: 7). BORSOD-AB AÜJ- ZEMPLÉN MEGYEI MOZIK Kazincbarcika. BVK, Rad­nóti: Kék lagúna 2. (szí. amerikai, kiemelt helyár! kezdés: 7). - Mezőkövesd: Gondos bocsok 2. (szí. ame­rikai rajzfilm, kezdés: 5, 7). HEVES MEGYEI VÁROSI MOZIK Eger, Uránia: Csapd le csacsi (szí. magyar, kezdés: este 7. 9). — Eger, Prizma; Terminátór 2. (kezdés: 7). — Eger, Bródy: Trükkös halál 2. (szí. amerikai, kez­dés: du. 5, 7). — Hatvan, Apolló: Esernyőtrükk (szí. francia,. kezdés: du. 4, 6). — A" szerelem erejével (szí. amerikai, kezdés: este 8). — Gyöngyös, Puskin: Visz­szakézből (szí. amerikai, kezdés: du. 4, 8,- *). _ vette két fiatal,. lelkes vál­lalkozó, ott muzsikálunk es­te 10-től reggel négyig. — Egyszóval, végleg ma­radtok? — Nézd, akkoriban menni kellett — mondja Buri Gé­za —y ha boldogulni akart az ember. Ma is könnyebb pénzt keresni Nyugaton, ez vitathatatlan, de Olyan gyor­san változik itt minden, le­het vállalkozni, haladni, hát egy csoda, hogy mit hagy­tunk itt, s mit leltünk, ez az igazság. Én egyet sajnálok csak, hogy oda az ifjúsá­gunk. Világlátással, minden­nel úgy együtt persze, szép volt, de haza. tudod, csak egy van ... (karosi) Dobozi Eszter a Márai-.di- vat kapcsán annak a gene­rációnak az olvasmányélmé­nyét taglalja, amelyik is­mert okokból el volt zárva a század egyik (ha nem „a”) legnagyobb magyar írójától. Horpácsi Sándor Nagy Zoltán Mihály: A sátán fattya című regényéről ír, Salamon Nándor pedig Má- ger Ágnes szombathelyi ki­állításáról. Színházi események Mis­kolcról és Egerből: az Úrhat­nám polgár, és a Jaj, apu, szegény, apu..,”, az előbbi­ről Gyöngyösi Gábor, az utóbbiról Hekeli Sándor kri­tikáját olvashatjuk. A hazai zenei élet felemás amatőriz­musáról, illetve profizmusá­ról Nemesik Pál ír. Závada Pál jóvoltából egy, a század első évtizedeiben élt, tótkomlóst nagygazda, Lehoczky Pál feljegyzéseit ismerhetjük meg, „Saját idők nyomai” címmel, amely érdekes és személyes hitélű kordokumentum. Nagy Zoltán Mihály tollá­ból interjút olvashatunk Dalmay Árpáddal, a Kárpát­aljai Magyar Kulturális Szö­vetség Beregszászi Járási Szervezetének elnökével. A beszélgetés címe és témája: az autonómia reménye Kár­pátalján. A Miskolci Egyetem univer- sitassá alakításában igen fon­tos szerepe van a nemzetközi kapcsolatoknak, s ezek elmé­lyítésére is kiváló alkalom kí­nálkozik a tegnap megnyílt microCAD-en. A különböző tan­székek tudományos kutatói elő­adásaikkal bizonyítani tudják, hogy jelentős sikereket értek el, s ezek újabb megbízások­hoz juttatják az egyetemet. Bencze László, a Fair Sys­tem Kiállító sszervező és Ügynöki Kft. vezető mun­katársa a tegnapi sajtótájé­koztatón hangsúlyozta, hogy a kiállítás hagyományához híven megtartották a szá­mítástechnikai jelzőt, de vé­gül is informatikai találko­zóvá alakult, amellyel azt sikerült demonstrálni, ' hogy Budapest mellett Borsod is jelentőd szellemi tőkét kép­visel. Ezt beláttatva több neves világcéget sikerült megnyerni a kiállítás ügyé­nek, s számos hazai és mis­kolci székhelyű cég bizo­nyítja, hogy jelentős tőke­erő áll mögötte. A számítástechnika mű­szaki alkalmazásai címmel ez alkalomból konferenciát rendeznek, amely a gazda­ság föllendülésével küszködő ország ipari vállalkozói, ok­tatási területein tevékeny­kedő szakemberek számára új alkalmazási lehetősége­ket mutat be, különös te­kintettel az egyes műszaki problémák megoldásának új megközelítési módjaira, a rendelkezésre élló szellemi és tárgyi erőforrások haté­konyabb felhasználási lehe­tőségeire. A management- konferención az átalakítás és a privatizálás témaköre lesz a központi kérdés, itt kíván megjelenni a gazdaságtudo­mányi kar, s a velük kap­csolatban lévő egyetemek, mint a bradfordi, a bécsi, a budapestiek, illetve pécsi •lőadók. Huszonnégy órás nonstop­verseny, azaz az I. országos egyetemi számítástechnikai programozói bajnokság teszi majd izgalmassá az elkövet­kező napokat. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság által kiírt verseny­ről Bállá László, a Miskolci Egyetem Számítóközpontjá­nak igazgatója elmondta, hogy a nevezés ingyenes, s az egyetemen, illetve a főis­kolán tanuló hallgatók, vagy ott dolgozó szakemberek három fős csapatai vehet­nek ezen részt. Az első két helyezett jut tovább a II. országos bajnokságra, jutal­muk többek között az, hogy a pénzes verseny nevezési díját a szponzorok állják. A sajtótájékoztatón vége­zetül dr. Mang Béla, az egyetem főtitkára arról szólt, hogy az universitassá ala­kulás során a világbanki hi­telből 90 millió forintot kap­nak, amit információs rend­szerek fejlesztésére, illetve új telefonközpont kiépítésé­re költhetnek. E szempont­ból is rendkívül fontos, hogy Dr. Isépy Tamás, az Igaz­ságügyi Minisztérium poli­tikai államtitkára nyitja meg február 28-án, szombaton azt a konferenciát a miskolci Biliárd Manager Clubban, ják azokat a gyártó cége­ket, amelyek e programban partnerek lehetnek. Tegnap a microCAD-Sys- tem ’92 megnyitásának idő­pontjában innen jelentke­zett egyenes adásban a rá­dió Napközben című műso­ra, s így országos nyilvá­nosság előtt nyitotta meg dr. Kovács Ferenc, a Miskolci Egyetem rektora a VI. mis­kolci nemzetközi számítás- technikai találkozót, amely február 29-ig várja a láto­gatókat. (oláh) amelyen a legaktuálisabb, a gazdasággal összefüggő cég­jogi cs jogi információkat hallhatnak az érdeklődők. A konferencia előadói fog­lalkoznak majd a privati­záció és a jogalkotás össze­függéseivel, valamint' a jo­gi informatika aktuális kér­déseivel. Szó esik majd a társasági törvény és a cég­bírósági eljárás módosításá­ról is. A konferencia kapcsán mód nyílik a kötetlen kon­zultációra ' is. A konferenci­át a Biliárd Manager Club és az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara együtte­sen rendezik. A konferen­ciára jelentkezőket 'a kama­ra regisztrálja: kérik az igényeket előzetesen beje­lenteni, mert a részvételért — s az étkezésért — szerény térítést kell fizetni. A privatizációról és a jog­alkotásról dr. Bártfay Béla, a minisztérium helyettes ál­lamtitkára beszél majd, a jogi informatika aktuális kérdéseiről pedig dr. Ko­vács Péter, a minisztérium főosztályvezetője szól. A tár­sasági törvény és a cégbíró­sági eljárás módosítása pe­dig dr. Popovics László mb. tanácselnök témája lesz. A konferencia helyszíne a klub, a Tokaj vendéglátó- ház első szintjén, a Győrt kapu 47. szám alatt találha­tó. A Holnap februári számából .. V(* bántsd a magyart!” Kije Tanítani Reggel órám van. délelőtt is lesz kettő, mert valamikor tanítani is kell — mondta az iskolaigazgató, míg békésen egyezked­tünk, hogy kinek melyik időpont is felel meg egy-két kérdésre, válaszra. Annyira igaza volt, hogy nevezetesen nincs a taní­tásnál fontosabb, hogy fel sem figyeltem volna a megjegyzésre, ha nem érzek benne régen ismerős felhangot. Hány iskolára, tantestületre emlékszem, ahol belső használatra való humoros meg­jegyzésekkel. összenézéssel, a másiknak hal­kan odavetett félmondattal kapták az osz­tálykönyvet a hónuk alá, rajzottak ki a ta­nárok a szünet végén a tantermek irányá­ba. Sokszor hallották az ellentmondást nem tűrő utasítást: a tanítási óra szent és sért­hetetlen, elkésni súlyos bűn. Olyan szigorú volt néhol ez a dresszúra, mint amilyen szigorúan vették a „tankönyvet tanítunk, attól eltérni nem lehet" előírást. Nem, mint­ha nem tudták volna maguktól is tanárok és iskolaigazgatók, hogy mit jelent a be- csengetés, mennyit ér a tankönyv, vagy ép­pen az egy-két évenként változó rendelke­zések, utasítások sora, mennyit ér az a tan­terv, amely éppen érvényben van. Indultak a csengőszóra, mert minden rendelethozónál jobban tudták: azért vannak ott, hogy be­menjenek az órára és tanítsanak. is kellene Az évek teltek, de a néha-néha elejtett türelmetlen megjegyzések nem változtak, akárhány változást hozott is az iskolarend­szerben az idő. Valamikor tanítani is kel­lene — hallottam a menetrend szerinti igazgatói értekezleteken, mert az ott levők tudták, hogy ebből újabb és újabb értekez­letek következnek. Nekik el kell mondani a hallott utasításokat a tantestületeknek, azok tovább kell, hogy vitassák \iz úgynevezett szakmai munkacsoportokban, aztán szak- felügyelet, beszámolók, írásos jelentések vég nélkül. Majd kötelező maguk megmuta­tására való belső iskolai programok, mert ezeket is mérték és számon kérték. Most ismét mozgásban van minden, vál­tozik az iskola helye és szerepe, készül az új közoktaási törvény, megkérdezik a mi­nisztériumi szakembereket az iskolák veze­tőinek a véleményét, de hallhattunk már olyat is, hogy úgysem fognak figyelni erre — egyszóval értem igazgató urat. A „min­den mozog’’ alapigazságát a munkában fel­használva, az iskola semmire nem vágyik már jobban, mint az állandóság áldásos nyugalmára. Mert tanítani kell végre írni, olvasni, számolni. Tanítani kell matemati­kát, szépirodalmat, nyelveket, szakmát. Va­lamikor már tanítani is kellene ... M— a kiállítók között megtalál­Konferencia Miskolcon, államtitkári megnyílóval A privatizáció és a jós

Next

/
Thumbnails
Contents