Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

A fatusi cigány sálról (2.) Telepekről a faluba, putrikból lakásokba más Katona Tamás előadása Alsőzsolcán, Sajóiván- kán, Arlón, Ónodon, Lak községben és Csenyétén már a múlt században, sőt korábban is laktak cigá­nyok. Szalaszendre. Irotára, Saiókeresztúrra, Léh köz­ségbe évtizedekkel később költöztek be. Egészen válto­zó. hogy ma Borsod-Abaúj- Zemplén egyes falvaiban hányán élnek, különböző az is, hogy milyen körülmé­nyek között, de az bizo­nyos, hogy a települések nagyobbik hányadában év­tizedek, néhány községben pedig évszázadok óta élnek cigányok. Az a szociológiai felmérés, amelyet a közelmúltban végzett az MTA Regitesz Piac- és Közvélemény-kutató Kft. észak-magyarországi osztálya, azért volt fontos munka, mert hozzásegíti azokat, akiík tehetnek a ci­gányság sorsának alakulá­sáért, ennek a néprétegnek a közelebbi megismeréséhez. Harminc községben 600 ház­tartás és 3200 ember körül­ményeit mérték fel abban a tudatban, hogy ha ese­tenként előfordul is, hogy jó lakásokban, a falusiakkal együtt élnek ezek a csalá­dok; messziről jöttek, és csak 1945 óta több fokozat­ban is megküzdöttük azért, hogy jobb körülmények közé kerüljenek. Történetiségében izgalmas a falusi cigányság életének alakulása. Múltba vesző, alig ismert világ a cigánytelepeké, amely több volt, mint az emberi lakásformák együk fajtája. Még januárban új helyre állítottak át egy frontfejtést Lyukóbányán, mert a ko­rábbi nagy teljesítményű fejtés már „kifutott”. így is­mét teljes kapacitással dol­gozik a bánya — tudtuk meg Doma István, termelési főmérnök-helyettestől. Az év első másfél hónap­jában mintegy 35 ezer ton­na szenet adtak lakossági fogyasztásra, ki tudták elé­gíteni az igényeket, ami nem csekélység, ha a hosz- szan elhúzódó, téli. fagyos időjárásra gondolunk. Jelentős a bánya erőmű v* széntermelése is; a berentei és a tiszapaikonyai hőerő­művet látják el lyr.kói szén­nel. A szállítást az igények­nek megfelelően teljesítik, részint a Lyukót Berentével összekötő drótkötélpályán, részint pedig közvetlenül, közúti gépkocsifuvarozással. A kormány és a bányász­szakszervezet közötti megál­lapodás alapján felszámol­jak a rudolftelepi bányát. Az itt dolgozók egy részét más üzemekhez telepítik át. így Lyukóbányára is mint­egy 60, különböző munka­körben dolgozó bányász, vá­jár, bányaiparos került. Az új helyen már meg is kezd­ték munkájukat. A létszám­mal pótolni tudták azt a munkaerőkiesést, amely an­Egy kultúra, egy foglalko­zás-szerkezet, életforma, szokások kifejeződése volt olyan saját különálló társa­dalommal, amely annyiféle volt, ahály ilyen cigány­közösség létezett. A telepi társadalmi hierarchia csú­csán a kávéházi zenészek álltak, utánuk a fuvarosok jöttek, azután a -községi pásztorok, gyepmesterek, napszámosok. Másutt a lö- vascigányok képeztek külön­álló csoportot. Egy-egy tele­pen nem éltek túlságosan sokan, mert a régi időkben természetesen alakult úgy a sorsuk, hogy csak annyian maradtak egy-egy falu ha­tárában, ahány családnak a település megélhetést bizto­sított. A telepek rendszerint a községek szélén, a közsé­gektől távolabb alakultak ki, a „fejlődés” hozta magá­val. hogy már vannak, olyan községek, amelyekben a falu közepére kerültek; kör­beépítették őket. A telepd társadalom felbomlása a két világháború között kez­dődött meg, az ötvenes években pedig gyorsan megsemmisült. Eltűntek többnyire a telepek is, de megjelentek a falvakban a nyomortelepeik, amelyek azonban már egy egészen más minőséget képviselnek. A telepeik tudatos felszá­molását célul tűző politika, egy 1961-es párthatározattal kezdődött. Ezt 1964-ben kor­mányhatározat követte, amely 1980-ig a cigánytele­pek teljes felszámolását írta elő. A kitűzött határidőt I nak következtében jött lét­re, hogy Lyukóról sokan korengedményes nyugdíjba mentek. A létszámkiegészí­téssel nem okoz gondot a munkahelyek telepítése. — Egyedül nem lehet rendőri feladatot ellátni. Ez csapatmunka, csapat kell hozzá. A főkapitányság új vezetőinek ezt jövőre ki kell alakítani, hogy esztendő múltán büszkén mondhassák a parancsnokok és az állo­mány: egymásra találtak. Dr. Pintér Sándor rendőr vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság veze­tője gratulációja előtt ezek­kel a szavakkal fejezte be mondanivalóját tegnap dél­előtt, a Borsod Megyei Rend­őr-főkapitányság állomány- gyűlésén, ahol beiktatták az új megyei főkapitányt és he­lyetteseit. A vezérőrnagy parancsát Molnár László rendőr alez­azonban nem lehetett tarta­ni, bár a telepek száma je­lentősen csökkent: 1961-ben kétezeregyszáz volt az or­szágban, ’84-re pedig 77 szá­zalékkal kevesebb. A fel­számolt telepek lakosságát el kellett helyezni. Ennek első és alapvető formája az úgynevezett Cs-lakások épí­tése volt, amikor a csalá­dok igényjogosultsága és fi­zetőképessége függvényében határozták meg a lakások komfortosságát. Sokan ju­tottak úgy emberibb körül­mények közé, hogy bizonyos községek lehetővé tették üresen álló lakások megvá­sárlását, amelyekhez az ál­lam még a legutóbbi évek­ben is jelentős támogatást adott. A sokgyermekes csa­ládok lakáshoz juttatását előmozdító programmal pe­dig bérlakást kaphattak, de ez inkább a városokra jel­lemző. Ahogy elnéptelenedtek a kenyeret adó iparvárosoktól távol levő kisközségek és le­zuhantak az ingatlanárak, az üresen hagyott házakhoz könnyebb volt hozzájutni. Azokban a községekben, ahol jók a közlekedés: adottsá­gok, viszont megmaradtak az ott élők. és a cigánycsa­ládok számára elérhetetlenek a telekárak. Sokan kerültek be olyan községekbe, amely­nek egyes részei kiürültek és egészen sajátos képet mutatnak a városkörnyéki nagyközségeik, ahol a falusi nyomorteleptől a Cs-lakás telepig, 8 felhagyott mun'Kás- telepig sokféle körülmények között nagy létszámú, dif­ferenciált cigányközösségek élnek. Szélsőségesen diffe­renciáltak azok a lakásvi­szonyok is, ahogy ma a fa­lusi cigánycsaládok élnek. Egy részük minden képzele­tet felülmúló rossz körül­mények között lakik, a több­ségre azonban nem ez a jel­lemző. Óriási erőfeszítések árán az elmúlt évtized so­rán sokan egészséges otthont építettek, ám most nagy bajba jutottak. A már tavaly tapasztalt tömeges munka­nélküliség okán nagyon sok család képtelen fizetni a lakásépítésre felvett hitelek töriesztőrészleteit. A laká­son túl is mára a munka- nélküliség a legnagyobb gond. redes olvasta fel a gyűlésen részt vevőknek. Eszerint az ORFK vezetője a nyilvános pályázat eredményeként, 1992. február 16-tól öt évre nevezte ki Forgács lászló rendőr alezredest a Borsod Megyei Rendőr-főkapitány­ság vezetőjének. Ugyanezzel a hatállyal dr. lgnácz István rendőr őrnagyot a főkapi­tány bűnügyi helyettesének nevezte ki, s magasabb be­osztásba váló helyezése al­kalmából soron kívül lép­tette elő rendőr alezredessé. A megyei főkapitány közbiz­tonsági helyettese dr. Sár­közi Ferenc rendőr alezre­des lett. Az új főkapitány, Forgács László, mindhármuk nevé­ben köszönte meg a bizal­mat mindazoknak, akik ki­nevezésüket támogatták, s Talán még egyszer sem gyűlt össze ennyi ember a Páneurópai Unió Egyesület miskolci csoportjának ren­dezvényén, mint az elmúlt héten. Fölöslegesen aggódott hát Orbánné Eördögh Ildi­kó, a csoport vezetője, min­denese, a szokottnál na­gyobb hírverést kérve a saj­tótól: a Rónai Művelődési Központ színházterme is csaknem megtelt Katona Ta­más előadására. Ami nem is volt igazá­ból előadás, valami egé­szen más műfaj jegyeit bon­totta ki előttünk a törté­nészből államtitkárrá lett képviselő. Mondhatnám, hogy mesélt, de ez sem lenne pontos, hiszen a le­bilincselő előadásmód mö­gött végig érzehető volt a tárgyi tudás szilárd alapja. Talán az irodalmi szalonok levegője lehetett hasonló, ígéretet tett rá: azon lesz­nek, hogy megfeleljenek en­nek. * Az állománygyűlés befe­jeztével dr. Pintér Sándor rendőr vezérőrnagy rövid sajtófogadást tartott, Lapunk íömunkatársának kérdésére válaszolva, ígérte: a főkapi­tányság új vezetőinek „stafí- rungjaként” különösebb fi­gyelmet fordítanak a borso­di rendőrök illetményének növelésére. Már csak azért is, mert az elmarad az or­szág kisebb területein dol­gozó rendőrökétől. (Az illet­ménykeret felosztásának új rendszerét most dolgozta ki egy, a korábbiaknál objektí- vebb számítási mód alapján az ORFK.) R. É. ahol a háziasszony vendé­gei számára most egy kü­lönösen vonzó díszvendéget „szervírozott”. Nem is kell megerőltetni a fantáziánkat, hogy Kato­na Tamást akár hosszú, fe­hér selyemsállal a .nyaka körül, gombosfejű sétapál­cával a kézében képzeljük el. Külleme, modora egy alig korosodó charmeur-é, aki intelligenciájával, lebi­lincselő stílusával meghó­dítja korosztálya hölgyei­nek szívét, kivívja az urak megbecsülését, de a fiata­labbak — örömömre kö­zépiskolások is szép szám­ban ültek a nézőtéren — tiszteletét is. • AMI ELMÚLT... Az előadásról szólni alig lehet, alig érdemes. Amit néhány mondatban monda­ni lehetne, abból pont a lé­nyeg hiányzana, hiszen Er­zsébet, a magyarok király­néja élettörténetét megis­merheti, aki erre kíváncsi, a magyarul is megjelent könyvekből. Kevés uralko­dóról, pláne azok család­tagjairól jelent meg olyan nagy számban biográfia, mint éppen Ferenc József hitveséről. Dehát Katona Tamás nem is róla beszélt elsősorban, még akkor sem, ha na­gyon is pontos résaletesség­Putnok város képviselő­testülete még az elmúlt év­ben alapítványt hozott létre a II. világháborúban eleset­tek és áldozatok emlékmű­vének létesítésére. Az alapít­vány számlájára közel két­százezer forintot fizettek be cégek és magánszemélyek. Az önkormányzat legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy idei költségvetéséből 300 ezer forintot fordít az emlék­gel szóit a királyné, életé­ről. Sokkal inkább a kor, sőt a korok, a vissza nem térő korok megidézése volt az igazi élmény. Erzsébet koráé, a monarchiáé, a ki­egyezés, a dualizmus koráé — s aztán (talán megbo­csátja, hogy most úgy írok róla, mint elmúlt idők kép­viselőjéről) Katona Tamás koráé is. Itt, most, ő is egv- olyan kort idézett, amiről csak olvastunk, ami már nem is létezik(?). Az előadás közben gon­doltam először arra, hogy talán ezt kifogásolják az ellenzékiek, mikor konzer­vatív, múltba forduló, visz- sza nem hozható kor után vágyakozó, azt példaként értékelő, károsan anakro­nisztikus jegyeket vélnek felfedezni a kormány több tagja, s főleg a miniszter- elnök tevékenységében. Igaz lenne ez? # EGYÜTT DEÁKKAL, EÖTVÖSSEL Olyan furcsa arra gon­dolni, hogy Haynaut, a megtorlás véres kezű zsar­nokát, Ferenc Józsefet, az ezeket a megtorlásokat he­lyeslő császárt, ma együtt emlegetjük más, korabeli politikussal, a kiegyezés nagy magyar alakjaival, Deák Ferenccel, Eötvössel, Andrássy Gyula gróffal, mert hiszen „egy lapra tar­toznak” a történelemköny­vekben. Bizony, kedves uraim, kormánypárt és el­lenzék, Önök is egy lapra kerülnek majd, csak hát na­gyon kevesek nevét jegyzik fel ebben a rövidke fejezet­ben.- _-.=r^i=-'==s*=--T=> Meg kellene most nyug­tatnom azokat, akik féltik az új magyar demokráciát ettől az „avitt, rezignált, múltat visszaállítani remé­lő” hadtól? Katona Tamást minden Erzsébet iránt ér­zett hódolata Sem tartotta vissza attól, hogy bár mo­solyogva és megbocsátón, de beszéljen a császári-ki­rályi pár nemi betegségé­ről, a csodaszép nő fogai kihullásáról, rossz versei­ről, egyszóval mindarról, ami miatt — megcsodálva a csodálnivalót — nem jut eszünkbe, hogy de jó is volna a dualizmus korá­ban élnünk. Nem bizony! Gróf Lajos Thürmer Cvuia j ózdi fóruma Thürmer Gyula, a Mun­káspárt elnöke Ózdon, feb­ruár 21-én (pénteken), 16 órakor lakossági fórumot tart, a Bükk Vendéglátó és Művelődési Házban (Árpád fejedelem útja 29.). mű létrehozására, így már mintegy félmillió forint ren­delkezésre áll. Az ózdi Régió Kft. és a tervező iroda az emlékmű tanulmánytervét elkészítette, kicsinyített mását, makettjét pedig a polgármesteri hiva­talban közszemlére bocsátot­ták. Az emlékmű a tervek szerint az év végéig elkészül, a Serényi-kastély parkjá­ban, az I. világháborús em­lékmű mellett állítják fei. Uj frontfejtést nyitottak Lesz elég lyukói szén (Folytatjuk) „Stafírungot” is ígért a vezérőrnagy Beiktatták az új borsodi főkapitányt és helyetteseit Világháborús emlékmű Putnokon 3fc Erzsébet királyné miskolci szobra a múzeumban látható. (Bujdos Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents