Déli Hírlap, 1992. február (24. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-19 / 42. szám
„Honnan lenne úri passzióm A falusi cigányságról fi.) ■ ■ Az ű§ főkapitány Oüyan rendőrséget szeretne, amely tiszteli az áSlampoigárt Horniét jöttek«, hová tartanak? Anyáikhoz képest kevesebbel szilinek Ma délelőtt állománygyűlést tartanak a Borsod-Aba- Új-Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányságon. Ez alkalommal iktatják be tisztségébe a megye új főkapitányát és helyetteseit. Az állomány- gyűlésen részt vesz dr. Körinek László belügyi államtitkár és dr. Pintér Sándor rendőr vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője is. Forgács László rendőr alezredest aligha kell bemutatni megyénk rendőri állománya tagjainak. Jó ideje ismerik mint kollégát, mint kapitányságvezetőt, mint a főkapitányság helyettes, majd megbízott vezetőjét. Volt kollégái, később beosztottjai tisztelik és szeretik a rokonszenves, sudár, fiatal férfit. — Szeretnénk bemutatni olvasóinknak. Beszéljen magáról... Pillanatra meglepődik, aztán a legtermészetesebb hangon sorolja: — Negyvenkét éves vagyok, nős, két gyermekem van. egy fiú és egy lány. A fiam 18 éves lesz, autószerelő. a lányom 12 esztendős. Húsz éve lettem bűnügyi nyomozó Sátoraljaújhelyen, s egy évtized múltán városi kapitányságvezető Sárospatakon. (Nem minden büszkeség nélkül teszi hozzá: én voltam a legfiatalabb kapitány, s most a legfiatalabb főkapitány). Alig másfél év után a kazincbarcikai kapitányság vezetésére nevezték ki. A sző szoros értelmében tehát tisztes a pályaíve. S mikor került a megyeszékhelyre? — Tavaly április elsején lettem a főkapitányság helyettes vezetője, s fél év múltán megbízott vezető. Kazincbarcikáról járok be, s 12—14 órát dolgozom. Higgye el: normális családi háttér nélkül nem tudnám csinálni. Mit mondjak még? Jó lenne, ha pár mondatban összefoglalná, milyen koncepcióval indult a főkapitányi kinevezésre kiírt pályázaton. — Szeretnék olyan rendőrséget összekovácsolni Borsodban, amely tiszteli az állampolgárt. Ahol a tisztességes emberek bizalommal fordulnak a rendőrökhöz, s akinek félnie kell, az féljen tőlük. — Enyhén szólva maximalistának tűnik a cél... — Erkölcsileg tiszta rendőrséget akarok, s tudom, hogy meg kell fizetni a munkát, s meg kell teremteni az egzisztenciájukat. Azt is tudom, hogy nagyon kemény és eredménycentrikus lesz a követelmény. Mert végül is mindenkinek el kell fogadnia a tényt: lehet pa1992. MÁRCIUS 2-AN nyit Miskolc legolcsóbb festék-, tapéta-, háztartási és vegyiáru- diszkontja I FANTASZTIKUS ARAK, ÓRIÁSI VÁLASZTÉK! Viszonteladókat kedvező áron szolgálunk ki. Szentpéteri kapu 103. (Kertészeti vállalat.) BODROG-INTER KFT. ________________ naszkodni, hogy nincs technika, pénz, paripa... Ez egy dolog. De a rendőrségnek az adott feltételek mellett is a legoptimálisabban kell működnie. — Kíméletlen önkizsákmányolásra utal? — Tudunk jobbat? Kit érdekel, hogy mi milyen feltételek mellett dolgozunk? A polgár, aki adózik, fizet, közbiztonságot akar. Azt, hogy nyugodtan mehessen végig az utcán sötétedés után is, s ne kelljen rettegnie, hogy kirabolják, betörnek hozzá, megerőszakolják a lányát vagy megölik. — Mekkora hivatásos állománnyal rendelkezik a főkapitány? — A megyében tíz kapitányságon 1460 rendőr dolgozik. Kiemelt helyet foglalnak el a miskolciak. Legkivált azért, mert a megyében elkövetett bűncselekmények 60 százalékát Miskolc sínyli. Ha tehát itt rend van, akkor rend van a megyében is. — Gondolja, hogy ezt a rendet Miskolcon meg lehet teremteni? — Hiszek abban, hogy sokféle újítással, szervezeti és szerkezeti átalakítással igen. Ebben a városban például valaha hat kerületi kapitányság volt. És voltak posztoló rendőrök. Olyanok, akikről mindig mindenki tudta, hogy a nap melyik szakában melyik utcarészen találhatók. Elképzelésem szerint ezt a fajta felállást kell visszahoznunk. Legyen őrsünk nemcsak a belvárosban, de az Avason, Tapolcán, Diósgyőrben is, és legyen posztoló réndőr az utcákon, hoigy ne az állampolgárnak kellessen szaladgálnia, míg talál egyet, vagy várni, hogy telefonjára érkezik valaki. S mindig ugyan az legyen ott, hogy megismerjék, s ő legyen a kapocs az állampolgár, az őrs s a gépkocsizó járőrök között. Ehhez persze a munkaidőrendet is módosítanunk kell. Jómagam ezt osztott munkaidőben képzelem el, mert' nem szabad a rendőrt sem megnyúzni, elvenni a 24 órájának a nagyobbik felét. — Mit ígér a rendőröknek? — Ez ellentmond az előbbieknek... — A sok munka nem, egyenlő a túlságosan sok munkaidővel. Egyébként pedig semmivel sem követelek többet senkitől, mint önmagámtól. Ezt megígérhetem. Ahogyan azt is: eddig sem tettem, ezután sem a váll- lapot fogom nézni a rendőröknél. Ugyanúgy elmegyek velük focizni, mint eddig, s hozzám bárki bármikor bejöhet, nem küldöm el csak azért, mért éppen nincsen fogadónapom. Nézze, én nem vagyok halász, vadász, madarász. Honnan lenne úri passzióm? Rendőr vagyok. Ennek nevelt az apám. Sokan élénken ellenezték, hogy a kormányzat, vagy az egyes politikai pártok cigánypolitikai programmal álljanak elő, vagyis nincs értelme egy külön vett cigánypolitikának. Mostanában azonban már egyre többen gondolják, hogy az önkormányzati és kormányzati politika szintjén egyaránt ki kell dolgozni legalább a körvonalait — olvashatjuk annak a tanulmánynak a végén, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megye községeiben élő cigánylakosság körében végzett kérdőíves felmérés eredményeit összegzi. A zárójelentést Tóth Pál és Páczelt Istvánná szociológusok írták, a terepmunkát és a falu-interjúkat az MTA Regitesz Piac- és Közvéleménykutató Kft. végezte, illetve készítette. Nem járunk messze az igazságtól, ha a terjedelmes anyag végkövetkeztetését így fogalmazzuk meg: egészen másként kell ehhez a népcsoporthoz közelíteni, mint az elmúlt évtizedekben. Nem az a feladat, hogy a cigányság minden áron integrálódjon bele a társadalomba. A felmérés is azért készült, hogy akik sorsukon javítani tudnak, ismerjék meg ezt a népréteget, legyenek vele pontosan tisztában, hogy milyen hagyományok nyomán gondolkoznak, milyen lehetőségek szerint élnek és milyen helyzet előtt állnak. A tanulmány utolsó fejezetének címe a Honnét jöttek, hová tartanak? — ezen az utolsó húsz oldalon az Észak-Magyarországon élő falusi cigány lakceság belső mozgásáról, elvándorlásáról írnak. De az 1991 januárjától áprilisáig végzett adatgyűjtés eredményével ismerkedve, az ember úgy érzi, hogy a szó átvitt értelmében ez sokszorosan fontosabb. Ezek az emberek hozzá tartoznak ehhez a vidékhez, nagy többségük a mai na- gip abban a faluban él, ahol „ősei” már száz évvel ezelőtt is laktak. Életszínvonalukat tekintve például sok mindenről tehetnek, de legalább olyan sok mindenről nem, az ország gazdaságának egész 20. századi mozgását talán a legkeményebben megérezték és megérzik. A Sajó-, a Hernád- völgyében, Őzd térségében, a Bódva-völgyében, Mező- csát környékén és a Szárazvölgyben minden harmadik településen járva 600 háztartásról 3700 ember életformájáról, múltbéli örökségéről adnak képet a felmérésben, amelyet jellemzőnek is vehetünk. A falusi cigánytársadalmak, elnőiesedett társadalmak. Ezer férfire 1365 nő jut (az országos átlag 1064) másfélszer annyi gyerek születik, mint amit az országos statisztika mutat, és a munkavállalók száma a fele sincs. A tanulmánynak a legizgalmasabb része az a fejezet, amely a demográfiai jellemzők alapján a mélyre ás, és megmutatni igyekszik azt az életformát, amelyet a társadalmi vélemény- alkotás általában elmarasztal, és amely még falvan- ként is eltérő. Az ott élő cigánylakosság megítélése, egészen különböző lehet, de a lényeget tekintve keveset tudunk róluk. Az országban egyre kevesebb gyerek születik, és nincs ez másként a cigánycsaládoknál sem, de nálulk anyáikhoz képest szülnek kevesebbet a fiatalok. Az egy-egy fedél alatt élő cigánycsaládokban nem azért vannak sókan, mert olyan sok gyermeke van egy házaspárnak, vagy (ez a jellemző) tartós kapcsolatban élő emberpárnak, hanem azért, mert kevesebben maradnak meg úgynevezett kis család formációban. Nagyon gyakoriak a háromgenerációs, vagy a többszörös háztartások. ahol az oldalági leszármazottak, a hozzájuk kötődő partnerek és családtagjaik együttélése hoz létre egy olyan kusza, szövevényes rokoni kapcsolat- rendszert, amelyet a kívülálló nemigen lát át, és amelynek végül is az érzelmi szálakon túl egyszerű racionális alapja van: oda megy rokon és ismerős, ahol van lakás, és kereső. Ezek a háztartások tehát biztosítják az egzisztenciális biztonság minimumát, átmenetileg megoldják egy csomó ember lakásgondját és ez a törzsi-telepi szolidaritás nagy szerepet játszik abban is, hogy bármilyen mozgékonynak látszik, a cigánylakosság helyhez kötött. Ha falut változtat, vagy a várost választja boldogulása útjá- ul, nem költözik az ország másik felébe. (Folytatjuk) Ho! maradnak a pacsirták? A tavasz közeledtét jelző jeles napok között is kitüntetett helyet foglal el február 19-e, Zsuzsanna napja. A néphit szerint ez már a tél végét jelzi. Azt tartják, hogy Zsuzsanna elviszi a havat, s megszólaltatja a pacsirtákat. Az időjárás most rácáfolt a néphitre. Zsuzsanna ugyanis nemhogy elvitte, hanem meghozta a februári tavasz után a havat, ismét téliesre fordítva az időjáríst. Így aztán a „szűre ujjából" nem engedte ki a pacsirtákat, A szántóvetők kedves daloló madara továbbra is várja a tavaszt. Zsuzsanna hálás témája a képzőművészetnek is. A festőművészeket a Dániel próféta könyvében található, vitatott hitelű részlet ihlette meg. ennek hatására festették híres képeiket A kandi öregek által meglesett fürdözö Zsuzsannát, a telt idomú, bájait leplezetlenül feltáró asszonyt számos klasszikus festő örökítette meg. (Az ismert bibliai történet egyébként a megvádolt Zsuzsanna ártatlanságának fényes bizonyosságával zárul.) A szép, erényes hölgy neve héber eredetű, s erényeihez illően annyit jelent, mint „liliom liliomszál”, amely virág köztudottan az ártatlanság jelképe. Zsuzsanna névnapja a farsang idejére esik így aztán nem csoda, ha a vígságok • dalnoka, Csokonai Vitéz Mihály is megemlékezik Tél című versében „A sok öreg bíróktól irtózó” Susannáról. R. É. Semmi sem úgy volt Amióta kiderült, hogy már a Magyar Közlönyben sem lehet megbízni, s mindannyiunk boldogabb jövőjének záloga, az idei költségvetési törvény is hibásan jelent meg, titkos kutatómunkába fogtam. Mert ugyanis joggal támad fel az emberben a kétkedés: hátha nemcsak a költség- vetés volt másképp, hanem más dolgok is? Hátha nemcsak a Magyar Közlönyben nem lehet megbízni, hanem más dokumentumokban sem? Mi van akkor, ha a legkülönfélébb írásos feljegyzések, könyvek és tankönyvek is tévednek? Kutatásom eredménye egyszerűen lesújtó. Kapaszkodjanak meg: semmi sem úgy volt, mint ahogy eddig tudtuk. Torgyánék például eredetileg nem kárpótlást, hanem fogpótlást követeltek, csak az általános parlamenti hangzavarban elírták. Ugyanígy félreértésen alapul az expóvita is: a szervezők nem világkiállítást, hanem gigantikus kilósruha-vásárt szerettek volna, jelképezvén a nyugati és keleti kultúra találkozását. (A jelkép egy 1973- as évjáratú lengőnadrág lett volna, amely egyik szárával a hazai televényben gyökerezik, a másik szárával pedig hatalmas lépést tesz Európa felé, miközben az ülepén a varrás láthatóan a végsőkig feszül.) A pápa sem Magyarországra akart jönni, csak a vatikáni különgép pilótája meglátott a levegőben messziről két gumibottal, válltáskával és elemlámpával ácsorgó arkangyalt, így aztán inkább leszállt nálunk, mivel nem volt befizetve a kötelező biztosításuk. Pozsgay Imréről kiderült, hogy nem köz- társasági elnök akart lenni, hanem mindig is mozdonyvezető (más források szerint tűzoltó és katona), a ’70-es években pedig nem volt nálunk pangás, csak a nagyszámú ellenzéki ravasz konspirációja folytán tűnt úgy. ’56-ban Kádár nem behívni akarta az oroszokat, hanem a Kremlt kérte R-beszélgetésre, de a telefon recsegett, és úgy értették, hogy „a hívó fél fizet mindent" (úgy is lett). Kutatásaim során az is kibukott, hogy a II. világháborút tulajdonképpen Kramcsák Ottó nyerte meg (aki végig otthon volt, mint katonaszökevény), csak a nagyhatalmaknak zsenánt lett volna elismerni. Az I. világháborúban sem stimmel minden: Ferdinándot például nem Gavrilo Princip lőtte le Szarajevóban, hanem Lee Harvey Oswald, csak a CIA elkente az ügyet. A 150 éves török megszállás egy kínos sajtóhiba következménye volt. Egyszer magasszintű török küldöttség érkezett Budára II. Szulejmán vezetésével, mire az „öfenségünk” című királyhű napilapban a magas vendég neve tévedésből a sportoldalon jelent meg, mint „Szulejmán II”. A honfoglalás alkalmával eredetileg Bécs volt a cél (Shopping City Süd), csak annyit kellett Hegyeshalomnál várakozni, hogy ősapáink elunták a dolgot, és itt maradtak. Hátrálva az időben egyre kevesebb az írásbeli nyom, de az például tény, hogy Káin és Ábel egykapura fejeltek, akkor történt a csúnya baleset. Arra is vannak tanúk (két, magát megnevezni nem kívánó majom), hogy az ember eredetileg nem is akart lejönni a fáról, csak visz- sza akart szerezni egy lepottyant banánt. Miközben a banán után kotorászott, vigyázatlanul elengedte a legalsó rugalmas faágat, amelybe kapaszkodott, s az felcsapódott az elérhetetlen magasságba. A majmok — elmondásuk szerint — a szemüket törölgették, úgy röhögtek a földön rekedt emberen. Akkor még nem sejtették, mi fog még ebből kisülni... — Sóik munkát. Kiss József „övezze ugyanolyan köztisztelet a rendőröket is, mir, más közszolgálatot ellátókat.. (Szabán Gabriella felvétele