Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

•Az anyák tanítják a balkezességet? Az emberek több. mint 90 százaléka gyakrabban hasz­nálja a jobb kezét, mint a balt. A jobb- és balkezesek­re való szétválasztás eddig úgy tűnt, hogy csak az em­bereknél fordul elő. Ám az egyik kéz gyakoribb haszná­lata a selyemmajmoknál is megfigyelhető? 43 százalékuk főleg a bal. 24 százalékuk főleg a jobb. a többi pedig mindkét kezét egyformán használja. Megfigyelték, hogy fiatal selyemmaimok azt a kezüket használták gyakrab­ban, amelyiket az anyjuk. Hasonló eredményekre ve­zetett olyan 6—13 éves gye­rekek megfigyelése is. akik­nek az anyjuk balkezes volt: a gyerekek 64 százaléka ugyancsak bal kezét hasz­nálta gyakrabban. Ezért úgy vélik, hogy a csecsemők; különösen életük első évé­ben, anyjuk kézmozdulatait utánozzák. Még nyitott kér­dés, hogy a fiatal állatok apjuk viselkedését is másol­ják-e, amennyiben az gon­dozza őket? A nagy válasz! mányi ülés plíiit „Békeharc’ a kisgazdáknál A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt ma délelőtt 10 órától tartja nagy választmányi ülését Budapes­ten, a Testnevelési Főiskola nagytermében. A gyűlés fő cél­kitűzése: a tagságot képviselő nagyválasztmányi küldöttek tájékoztatása a legújabb politikai eseményekről, a pártban végzett fegyelmi vizsgálatokról, az Állami Számvevőszék­nek, a párt gazdasági ügyvitelében végzett ellenőrző mun­kájáról és azt lezáró javaslatáról, legfőképpen azonban ar­ról; hogy kilépjen-e a Kisgazdapárt a koalícióból. (Ez utób­bi két változatban kerül napirendbe: várjon-e még a párt arra, hogy Antall József magatartása a Kisgazdapárttal szemben a törvényjavaslatok előzetes közös letárgyalására ad-e lehetőséget, vagy nélküle terjeszti be a javaslatokat; ha igenlő a válasz az első kérdésre, akkor marad a koalíci­óban a párt, ha nem, akkor kilép. A másik változat, hogy mindenképpen kilép.) Torgyán pártelnök a feltételhez kö­tött bennmaradás mellett van. Közösségi ház Bükkszentiássión lü&s-fiira és ssoígáiSatás A nagyválasztmányt meg­előzte egy békítési és egy­ségesítő kísérlet a két frak­ció (tizenkettes és harmin­cas) között. Ennek során dr. Iván Géza megbízást kért és kapott arra, hogy titok­tartás mellett tárgyaljon a harmincas frakció képvise­lőivel, a „szakadárokkal” az újraegyesülés, egységesítés kérdésében. Kísérlete azon­ban kudarcot vallott, mert az ellentábor nem óhajtott egységesülni. Ekkor kollek­tive, négytagú bizottságot alakítva próbálkoztak a ti- zenkettek az egység megte­remtésével. Nyolctételes le­vélben közölték feltételei­ket, de a harmincas tábor ismét nem volt hajlandó az egység megteremtésére, il­letve ezt a gondot eltették a nagyvalasztmány utánra. A’ feltételek legíor.tosabbja a kisgazdapárt vezetőségé­nek a törvényszerűségét, „legalitását”, elismerését tartalmazó kívánság volt, amit egyelőre nem ismertek el, habár a legutóbbi nagy­választmány teljesen titko­san és csalásmentesen, nagyarányú többséggel vá­lasztotta meg az országos elnököt Torgyán József sze­mélyében, és a többi tiszt­ségviselőt. A hisztérikus Torgván- ócsárlás azonban nem ma­radt el, bár a harmincasok nagyobbik része is unja már a több mint egy éve tartó piszkálódást, mocsko- lódást. hazug rágalmakat. A diktátorság és a demagóg- stílus is csak kényszeredett blöff már Torgvánnal szem­ben. (Közben már más pár­tokban születtek diktáto­rok ...) Kiderült az is, hogy a vi­dék lakossága már nem elégszik meg a harminca­sok „langyos” magatartásá­val és a még hozzájuk tar­tozó néhány község lakos­sága Is elpártol tőlük. A helyi vezetőket sorra le­váltották, sok helyen kive­tették őket maguk közül. Mondhatni, hogy a harmin­casoknak nincsen szerveze­tük vidéken, a Torgyán-tá- boré pedig egyre növekszik. (Persze: nem „gubóznak” be a tizenkettek csupán a parlamentbe, hanem járják a falvakat!) A harminca­soknak — mint Miskolcon is — keresniük kell a he­lyet, hogy hol tarthatnák meg gyűléseiket, mert a pártszervezetek nem fogad­ják be őket. Természetesen a tizenkettek között is vannak, akik a koalíciós formát tekintik megfelelőnek, azonban ez nem elég; a koalíciós part­nereknek is változtatniuk kell magatartásukon. A napirenden szerepel „a párt alkotmányának korsze­rűsítése”, az esetleges „el­lenzéki politika kiemelkedő feladatainak meghatározá­sa”, az 1992 évi költségve­tés (a párté!) feletti vita és szervezeti kérdések. Nem foglalkozik a nagyválaszt­mány személyi kérdések­kel, csupán az időközben kizártak fellebbezéseinek elbírálásával és a hiányzó, betöltetlen tisztségek betöl­tésével. Végül a pártszervezési propagandával, a falugyűlé­sekkel és az országos pana­szok megtárgyalásával fog­lalkozik a nagyválasztmány. Mindezen felül újabb bé­kefelhívást is küld a nagy­választmány a harminca­soknak, közölte a feltétele­ket. Mi természetesen min­den ócsárlást, ellenségeske­dést, akadályoztatást elfe­lejtünk, ha Rajkaiék nem akarnak „csak frakció” ma­radni tagszervezet nélkül, és kijelentik (és aláírják a nyilatkozatot), hogy elisme­rik legálisnak az országos vezetőséget (köztük Torgyán József elnöki tisztét is) úgy. ahogyan azt a legutóbbi ná­lunk tett látogatásakor An­tall József is elismerte, és akkor újra együtt lesznek a kisgazdák (és a polgári ta­gozatunk), ki tudunk har­colni jogokat a tagságunk­nak, biztosítani tudjuk a koalíció hatóképességét és meg tudjuk védeni a kis­emberek jogait még a koa­líció vezetőivel szemben is, ha kell. A miskolci városi és a megyei szervezet bizakodó­an tekint a nagyválaszt­mány döntései elé és remé­li, hogy a jelenlegi nehéz politikai helyzetben biztos lépésekkel építi tovább a tiszta, megalkuvásmentes demokráciát a koalíciós életben. Dr. Iván Géza FKgP-aleinök tanácsadó Komjáti Miklós 'őnkorm. alpolgármester Maczó István m. főtitkár Szabó Elek v. elnök Nagyváros környéki kisebb falubun lakni sok előnnyel jár: több a munkalehetőség elérhető távolságon belül, s színházba, moziba, kiállítá­sokra is egyszerűbb eljutni, mindezek mellé ráadásul nem kell elviselni a városi élettel együtt járó — összefoglaló né­ven: urbanizációs - ártalma­kat. Nagyjából ugyanennyi hátrányt is fel lehet sorolni: az elmúlt évtizedek település- fejlesztő politikája gyakran olyan helyzetet eredménye­zett, hogy a város közelségé­ben levő kistelepüléseken nem volt mozi, művelődési ház, megfelelő élelmiszer- és ipar­cikkbolt, orvos, pap stb. Egy kicsit Bükkszentlászló is ilyesféle helyzetben van: része Miskolcnak (sőt, köz- igazgatási szempontból a vá­roshoz tartozik), az itt élő 900 ember mégis hiányt szenved az előbb felsorolt „ ... az olimpiai játékok üd­vös gyümölcsöket fognak ér­lelni. Egészséges, demokrati­kus nemzetközi élet és törek­vés fog az örökös küzdőtérről kiindulni, a becsület és ön­zetlenség kultusza pedig ú.jjá- alkotja majd az egész világot. Ekként lesz az atlétika a tár­sadalmi békének, valamint az emberiség erkölcsi és testi tu­lajdonságainak rég ismert és mégis új eszköze.” Ezeket a gondolatokat 1895- b^p vetette papírra Az olim­pia feltámadása című írá­sában egy egri pedagógus, a mai Dobó István Gimnázi­um elődjének: a reáliskolá­nak második igazgatója, Ke­mény Ferenc. Az a Kemény Ferenc, akit az 1894. június 23-án megalakult Nemzet­közi Olimpiai Bizottság (NOB) alelnökévé választot­tak Párizsban. (Az ő nevét viseli 1980 óta az egri sport- csarnok.) Coubertin báróval együtt ők kezdték elterjesz­teni az újkori olimpiai já­tékokat, megismertetni a vi­lággal az olimpiai eszmét. Kemény Ferenc mai kö­vetői, szintén egri pedagó­melyikében. A város önkor­mányzata nemrégiben úgy- döntött, hogy „szakmailag önálló közösségi házat” lé­tesít Bükkszentlószlón. A „közösségi ház” kifeje­zés nem valamiféle új elne­vezési kísérlet, melyet az úgynevezett művelődési há­zakra akarnak biggyeszteni, hanem pontosan azt jelenti, amit maga a szó (ritka do­log a közigazgatásban). A bükkszentlászlói közös­ségi ház ugyanis számos funkciót lát majd el, nem „csak” művelődési lehetősé­get nyújt az e téren nem túlságosan kényeztetett bükk- szentlászlóiaknak. A közös­ségi ház nagy segítséget je­lent a szociális ellátásban: megszervezheti a kihordásos étkeztetést az idős rászorul­tak és a betegek számára, a gyerekek bevonásával a ma­gányos, idős öregek élelmi­szer-, gyógyszerbeszerzését oldhatja meg. gusok, sportszakemberek — mintegy vállalva a külde­tést: az olimpiai eszme hir­detését és megismertetését — megírták Heves megye olimpiai kronológiáját 1896 —1988-ig, A szerzők: Mik- lovitz Lászlóné, Kriston Fe- rencné és dr. Gallovits László. Az Aliné Mező Mária szer­kesztésében megjelent, csak­nem 100 oldalas könyvecske a megyei önkormányzat sa­ját nyomdájában készült. Felelős kiadója dr. Vass Gé­za, a Magyar Olimpiai Bi­zottság tagja. Az alkotók tudatosan idő­zítették könyvük megjele­nését úgy, hogy még a bar­celonai olimpiai játékokat megelőzően a lokáSpatrióta érzületű sportrajongók ke­zébe kerülhessen ez a ha­szonnal forgatható kis adat­tár. A kronológia összeállí­tásánál a megyei sajtóban megjelent híradásokat, cik­keket vették alapul. (Egri Népújság, Igazság, Eger. Új Úton, Heves Megyei Nép­újság). A közösségi ház egyfajta információs bázisként is mű­ködik: kapcsolatot alakít ki az önkormányzat és a lako­sok között (rendeletek, dön­tések, hirdetmények közzé­tétele, nyomtatványok árusí­tása), de részt vállalhat a jövőben a falusi turizmus szervezésében, a gyermek- csereüdültetés meghonosítá­sában. A közösségi ház egy meg­levő — tulajdonképpen min­dig efféle célra használt — épületben kezdi meg műkö­dését, egyetlen ember dol­gozik itt alkalmazottként, el­látva egyben a gondnoki fel­adatokat is. A sok funkció közül az egyik legfontosabb termé­szetesen a közművelődés és a kultúra. Az iskola peda­gógusainak vezetésével szak­körök működhetnek majd itt a gyerekek részvételével, ugyanakkor próbateremként is szolgálhat az amatőr mű­vészeti csoportoknak. A fel­nőttek sem maradnak ki: a videmozi, az ismeretterjesz­tő előadások, a hagyomá­nyos táncos rendezvények ugyancsak szerepelnek a munkatervben. A közösségi ház lehetősé­get kínál még egy speciális helyi igény kielégítésére is: a lakosság, mintegy harma­dát kitevő szlovák nemze­tiségű bükkszentlászlóiak e szerény, de sokoldalúan ki­használható intézmény ke­retei között foglalkozhatnak anyanyelvi kultúrájúkkal, különféle rendezvények se­gítségével megoldhatják a kapcsolattartást az anya­nemzettel. Kéjé irtai lifolvam Dianetikai tanfolyam in­dul a miskolci Ifjúsági és Szabadidőházban. Ez a tu­domány az életet alkotó energiákat oly módon hasz­nálja fel, hogy az égvén szervezetét, lelki életét ha­tékonyabbá teszi. Az érdek­lődők többfajta tanfolyam közül választhatnak. Bővebb felvilágosítást személyesen az ifjúsági házban, vagy a 40-657-es, és a 42-740-es telefonszámon lehet kérni Csóka Edittől. Ugyanitt je­lentkezni is lehet. Megtalálható a könyvben — az olimpiákhoz kapcsoló­dóan — az egyes sportese­mények felsorolása, a spor­tolók és sportvezetők név­sora, valamint a sportolók helyezései és kimagasló tel­jesítményei. Ezért olimpiai kronológia, de sporttörténeti kronológia is egyben, mivel egy-egy sportoló pályafutá­sát az olimpiai szereplésig kíséri végig. A gyorsabb el­igazodást ilyen címek segí­tik: Heves megyeiek az olimpiákon; Megyénkben született, vagy itt kezdték el sportpályafutásukat; Olim­pikonok, akik az egri tanár­képző főiskola hallgatói vol­tak. A képmellékletben van­nak fotók az első NOB-ta- gokról és a „nagy idők” ré­szeseiről, Végű! egy névmu­tató egészíti ki a sok infor­mációt rejtő gyűjteményt. Ilosvai Ferenc Hétfőn indul sorozatunk Adóspóroló A személyi jövedelemadó-bevallás március 20-ig kell elkészítenünk. Sok ember kap a fejéhez, amikor kézbe veszi az ívet: hogyan is lássak hozzá? Jó vol­na ilyenkor egy házi titkos tanácsadó, aki megsúgja, mit írjak be, hogy ne járjak rosszul. Bizony, kevesen vannak, akik magabiztosan, azonnal sorolnák, mit ír­hatunk le az adóalapunkból, milyen kedvezményeket vehetünk igénybe. A Hajnali Hírlap hétfői számában kezdődő sorozat segít eligazodni a jogszabályok dzsun­gelében. civilizációs vívmányok né­A tűzgyújtáshoz még kell egy kis segítség (Kerényi László felvételei) A sajtó tiikrphpn 1986—1988. toes ifi olimpiai Hóna i <: o»»SaSS^ 3fc Néha bizony nehéz a tananyag

Next

/
Thumbnails
Contents