Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

Mit adjunk a gyereknek Családsegítők a Szondi-telepen Játszéhásról, komolyan A i legtöbb ember a gye­rekkorban megszokott étele­ket kedveli később is. Ezért lényeges és alapvető már kisgyermekkorban az egész­séggel kapcsolatos — és ezen belül a korszerű étke­zési szokások — kialakítása. December elsején szavaz­tak Ukrajnában az emberek az ország tüggetlenségcről, s ezen belül Kárpátalján még külön arról is, hogy terüle­tük legyen autonóm magyar terület. A reménység napja címmel dr. Mádat Gyula Idézi fel ebből az alkalom­ból kárpátaljai emlékeit a Fény, a Kereszténydemokra­ta Néppárt Borsod-Abaúj- Zemplén megyei szervezeté­nek lapja év végén megje­lent második számában. Ez a dm jeliképesnek is tekinthető, jellemző más írá­sokra is, amelyek egy má­sik reményteljes nappal, ka­rácsonnyal foglalkoznak. A szerkesztő karácsonyi üdvöz-- lő.„sorai mellett dr. Boros Attila Karácsony a keresz­tény családiban című cikke emeflíkedlk ki a sorból. 01- vsasható a lapban egy inter­jú dr. Varga Lászlóval, a KDNP alelnökével, és In Memóriám címmel Feledy Péter emlékezik vissza az 195^. december 12-i egri pu- fajkás-sortűz történetére, ál­dozataira. Két komoly szakcikk is gazdagítja a lapot. Dr. Fe- thő Szilveszter a üükikábrá - nyi alaperőmű építéséről Gavallér István a megye környezetvédelmi helyzetéről ír. A vallásos sajtóból kínál olvasnivalót dr. Környey Lászlóné. Még a politikai pártok megyei kispályás labdarúgó- bfejnokságámak végeredmé­nyéről is olvashatunk (nem­csak 'pártok indítottak csa­•Fél' év után ismét Mis­kolcon lép fel az Archív Filmklub együttes. Régen hallattak magukról, pedig a tavalyi év elején szép si­kereket könyvelhettek el a város rockzenét kedvelő fiataljai körében. Január Sí­én, csütörtökön este hat órákor új programmal mu­tatkoznak be az Ady Mű­velődési Házban. Minden retekrajongót szívesen lát­nak. zási minta. A gyerek étke­zése fokozatosan hasonlóvá válik a felnőttekéhez. A csa­lád és a gyermekközösség — vagyis az óvoda, majd az iskola — mintájára dominál az étkezési szokások kiala­kulásánál. Ilyen életkorban mellőzni kell a nehezen rág­ható, emészthető, zsíros, fű­szeres-sós ételeket. Az ét­patot), s egyebek mellett egy 1992-es falinaptárral is megörvendezteti olvasóit. a Fény 2. száma. Végül is nemzeti park, avagy sem a bükki és az aggteleki? — találgatják a borsodiak. Egymásnak telje­sen ellentmondó hírek kap­nak szárnyra újból és újból, s hiába a természetvédelem­ben .Jártasak” csendes sza­va, az ittélőkben az tudato­sodott: no, ismét leértékel­ték valamilyen szempontból térségünket. így hát, amikor alkalmam nyílt Tardy Jánossal, a Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium természetvédelmi államtit­kárával találkozni, elsőkéiit arra kértem, segítsen a tisztánlátásban. — Amiért ez a látszólag bizonytalan helyzet kiala­kult, az a legfinomabb ki­fejezéssel is. csak manipu­lációnak nevezhető, melyben néhány sál tó vonal is jókora szerepet játszott. A félreér­téseket csúsztatások okozták. A kronológia hitelesen a következő volt: 1989-ben a Nemzetközi Természetvé­delmi Unió (IUSIN) elhatá­rozta, hogy az Újdelhiben, a természetvédelmi terüle­tekre megfogalmazott krité­riumrendszert elkezdik ,.ko­molyan venni”, s felülvizs­gálják a világ minden tá­ján (!), hogy a különböző nemzeti parkok mennyire tesznek, illetve nem tesznek eleget a ’82-ben megfogal­mazott követelményeknek. — 1989 decemberében az akkori Környezet- és-Víz­rend összeállításánál figye­lembe kell venni, hogy eb­ben a korban a gyereknek sok tejre, tejtermékre van szüksége (maximum napi fél liter tej fogyasztása indo­kolt). Tojásból hetente 4—5 fogyasztható. A húsok ne le­gyenek zsírosak. A zsiradék fele növényi (például étolaj vagy margarin) legyen. A főzelék, a gyümölcs és a burgonya együttes tömege az összes elfogyasztott napi élelmiszer tömegének 25—40 százalékát érje el. Ne ránt­suk, hanem habarjuk az ételeket. Lehetőleg minden­nap kapjon a gyerek friss gyümölcsöt, zöldséget és nyers • salátát. Ezt nem pó­tolja a kompót vagy az ece­te? lével. ké^zított, saláta­gazdálkodási Minisztériu­mot is megkeresték levél­ben, döntően a két alföldi nemzeti park ügyében, ahol a legeltetés, állattenyésztés kritikus helyzete keltette fel az érdeklődésüket. Nem kaptak semmiféle választ, s 1990 tavaszán megszületett a döntés, mely szerint számos nemzeti parkot visszaminő­sítettek világszerte. Ausztri­át például egyetlen nemze­ti parkjától fosztották meg, de érintette a határozat Svédországot, Olaszorszá­got, Franciaországot, azaz körülbelül 15—20 országot. Egy mára tisztázott admi­nisztratív félreértés követ­keztében azonban erről nem értesítették a hazai termé­szetvédelmet. 1991 tavaszán kaptunk egy majdhogynem magánjellegű jelzést Ameri­kából, hogy a Bükki Nem­zeti Parkot, az ott folyó va­dászati tevékenység és rab­ló-erdőgazdálkodás miatt visszasorolták. — Hamarosan kiderült, hogy a frissen alakított fer­tői kivételével mind a négy parkunkat érinti ez a nem­zetközi határozat. A Il-es kategóriából tehát az V-ös, azaz a nálunk tájvédelmi körzetnek megfelelő kategó­riába sorolták át e területe­ket. Miután tisztázódott ez a kérdés, hosszas előkészí­tést követően elértük, hogy ’91 októberében a Hortobá­gyi Nemzeti Parkba elláto­gattak a nemzetközi szerve­zet képviselői és szakembe­rei. A látogatás eredménye pedig az lett, hogy 1994-ig parkjainkat visszahelyezték Miskolcon, a József Atti­la utca 40. szám alatt egy nagy. sivár udvar végén, egy földszintes épületben ta­lálható az az otthonos, ba­rátságos szoba, amely a csa­ládsegítő szolgálat Szondi­telepi iskolaelőkészítő ját­szóháza. Arról már beszá­moltunk lapunkban, hogy milyen meleg fényű kará­csonyt tudtak varázsolni az idejáró pöttöm emberkék okosan szerető felnőttek se­gítségével. Most arra vol­tunk kíváncsiak, hogyan is született maga a játszóház? A családsegítő szolgálat egyszerűen „csak” felkarolt, magáévá tett egy kezdemé­nyezést, mert profiljába esett, mert valami hasonlót akartak egyébként is, mert nem a hagyományos intéz­mények merevségével a „fönti” akaratnak kívánnak megfelelni, hanem a „lent” nyüzsgő élet bajaira keres­nek gyakorlati, életszerű or­vosságot, enyhülést. Amint Földessy Judittól, a családsegítő szolgálat vezető­helyettesétől megtudtuk, a Hecker házaspár (metodista lelkész és óvónő feleség) már két éve szép eredmé­nyekkel foglalkozik tizen­évesekkel a Szondi-telepen. Az ottani tapasztalatok alapján ötlött fel, hogy jó lenne többet törődni itt a kicsinyekkel is. Hisz’ ők ál­talában nem járnak óvodá­ba. nincs ehhez megfelelő ruházatuk és az óvodák egyéb anyagi kívánalmainak sem tudnak megfelelni. így aztán számukra nem marad más napközben, mint az eredeti kategóriájukba, az­zal a feltétellel, hogy ad­dig a profitérdekeltségű te­vékenységeket, a vadászatot stb. a magyar természetvé­delem visszaszorítja ezeken a területeken. — Mindez követhető, s érthető. Mégis, október óta is olvasni, hallani le­het zavaros megfogalma­zásokat ... — Igen, nálunk félelmetes politikai és természetvédel­mi következményei lettek ennek a ’90-es döntésnek, pedig ennek a kormánynak, természetvédelmi vezetés­nek ehhez tulajdonképpen köze még nem volt, nem le­hetett. Mégis, napjainkig tart az üggyel a már emlí­tett maniouláció. Ezekkel a félrebeszélésekkel annyit értek el, hogy pont azokban az időszakokban, amikor a magyar természetvédelemnek igencsak egységben kellett volna lennie, a híresztelések eredményeként néhányan önkényesen rezervátumokat kezdtek kialakítani, önké­nyes földfoglalásokkal be­szántottak, természetvédel­mi szempontból tehát tönk­retettek jó néhány területet. Pedig éppen ezek megelő­zésére, politikai hovatarto­zás nélkül sikerült meg­nyernünk a hat politikai pártot, és a kárpótlási tör­vény hatálya alól sikerült kivonni a nemzeti parko­utca, meg a tévénézés! A családsegítők a legsürge­tőbb feladatnak az iskola­előkészítőt látták. Tavaly október közepe óta műkö­dik is, kicsit rendhagyóan és nagyon családiasán. Az óvónője az immár a csa­ládsegítő szolgálat köteléké­ben álló Hecker Róbertné. Az intézet helyiséget bérelt, bútorokat vásárolt, de a svájci metodista gyülekeze­tek ruha-, játékküldeményei is nagy segítséget jelentet­tek. A szűkös anyagi lehe­tőségeket leleményességgel, pályázatokkal toldják meg. Hecker Róbertné szerint az ő munkájuknak hármas funkciója van. Legyen kö­zössége a gyerekeknek, ne az utcán töltsék a napjai­kat, keresztyén tartalommal, szeretettel töltődjenek meg az együttlétek, és adjon az iskolához minél jobb előké­szítést. Nagy hiányt kell pó­tolni, hiszen otthon nem volt képeskönyve egyik gyereknek sem, többen a játszóházban fogtak először a kezükbe ceruzát! — A szülőkkel milyen a kapcsolatuk? — Nagyon őszinte és nyi­tott kapcsolatot sikerült ki­alakítanunk. Nem hivatali személyeknek éreznek ben­nünket, akik valamit köve­telni akarnak tőlük hanem azt tapasztalják, hogy mi segítő emberek ■ vagyunk. Amikor az egyik munkatár­sammal még a kezdetekkor végiglátogattam a családo­kat, nagy gyanakvással fo­gadtak bennünket: Mikor megmondták, hogy miért kát és a nemzetközi kon­venciók alá tartozó terüle­teket. — Milyen feltételek alapján sorolják be ezeket a fokozottan védett terü­leteket a már említett ka­tegóriákba? — Nagyon sok vita folyik erről a minősítési rendszer­ről világszerte, ugyanis nin­csenek megfelelően definiál­va a megkövetelt küszöbér­tékek. Ezen belül is sokan szeretnék elérni, hogy Ke­let- és Közép-Európa nem­zeti parkjai számára más minősítési rendszert léptes­senek érvénybe. Nagyon sokszor fölmerült, hogy pél­dául a magyar nemzeti parkok soha nem feleltek meg a követelményeknek. Olyan anomáliákra derült fény például, hogy ezeken a területeken egyáltalán nem tettek erőfeszítéseket arra, hogy a parkoknak övezetei legyenek, melyeket ezután kell létrehoznunk. Nincse­nek komplex ökológiai alap­állapot-felvételek. csupán egyes régiók részkutatásaival rendelkezünk. Emiatt példá­ul nem tudhatjuk, hogy mi­hez kénest változott valami. Valószínűleg ezeket a köve­telményeket fogalmazzák meg számunkra — többek között — majd ez év febru­árjában, Caracasban is, ahol a visszaminősítésünk­kel kapcsolatos „jóvátétel” — 1994-ig! — hivatalosan is megtörténik majd. Nagy Zsuzsanna jöttünk; feloldódtak, meg­nyitották a tisztaszobát előttünk. Legtöbbször a szü­lők hozzák el ide reggelen­ként a gyerekeket, és értük is jönnek. Így , naponta ta­lálkozom velük, és mindent meg tudunk beszélni. Van két apuka, akik a szobánk berendezésén is sokat dol­goztak. — Lesz-e kitartásuk? Hogyan győzik majd ener­giával itt, a Szondi-tele­pen? — Szeretnénk ezeket a gyerekeket még hosszú éve­kig segítő figyelemmel kí­sérni. Jó lenne a foglalko­zásokat már négyéves kor­tól elkezdeni. A családsegí­tő szolgálat lehetőséget kí­ván adni a felnőtteknek a nyolc általános elvégzésé­hez, igény szerint tanfolya­mokat szeretnénk szervezni, például varrótanfolyamot, vagy főzőiskolát. (jeney) Vízkereszt I I Shakespeare közis- i mert, „profán” komé- J diája, a Vízkereszt, i vagy amit akartok el- J lenére elsősorban egy- | házi ünnep január 6-a. A katolikus egyházi naptár szerint a kará- i csonyi ünnepkör utolsó | napja, míg a keleti i egyházban e napon ün- J neplik Krisztus szüle- i ■ ‘ Tését. Krisztus megke­Tesztelésének emlékére' j ■ é napon -vizet szentel- t nek, emellett még kfé- ** tát, tömjént. A víz- i szentelés okán kapta J nyelvünkben e nap a | „vízkereszt” nevet. A „szentelt vizet” J aztán a hívők hazavit- « ték, s az ajtó mellett J elhelyezett tartóban t őrizték, s használták. J Viharos napokon a há- ■ zat hintették vele kör- ■ be. A szentelt krétával \ pedig a falu plébánosa ' kereste fel híveit, s J szentelte meg a házat. (i Ajtajának szemöldök- .} fájára felírva a há- > romkirályok monog- J ramját, a G+M-f-B be- t tűket, s az évszámot. | Ez a „házszentelő Iá- i togatás” az egyházi J szertartásból valóságos i népszokássá vált, ha- ' bár az utóbbi években | vesztett jelentőségéből. * Most újból terjedőben ! van. i A vízkereszttel kéz- ! detét veszi a farsang. ■ A sok vidámsággal, | pajzánsággal járó idő- 1 szak egészen húshagyó ' keddig, illetve hamva- i zószerdáig tart• Ennek [ az időszaknak elma- \ radhatatlan tartozéka, úgy is mondhatnánk. ■ eledele, a kelt tésztá- ! bői készült „pampus- \ ka", a farsangi fánk, J vagy pedig a gyúrt [ tésztából készített fór- i gácsfánk, avagy a he- ! röce, csöröge. E napnak volt ma már feledésbe merült szokása a „háromkirá- lyok-járás". Három fiú kopogtatott be a há- i zakba, s kántálták a i napkeleti bölcsek ván- [ dorlását idéző versiké- J két. A kántálók meg- 1 ajándékozása természe- i tesen nem maradt el. i Négy-hat éves korban rög­zül az ízlés- és a táplálko­Meg jelent a Fény 2 számi ; A reménység napja !» * .'l# V» •-» • > - ' ' V ... . Bükk, Aggtelek, Hortobágy, Kiskunság... Nemzeti parkok igen, vagy nem? • 199A-ig kaptunk haladékot • Manipuláció a természetvédelem ellen?

Next

/
Thumbnails
Contents