Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-29 / 24. szám

Egyeztető tárgyalások a miskolci igazgatóságon i adósoknak nem íuuirot hitelben a MA V Több mint 10 milliárdos tartozás Eddig az volt a gyakorlat, hog.. a fuvaroztató vállala­lo.. az úgynevezett Uitele- i.eu inkasszó alapjait szállit- latlált termékeiket a MÁV- u., s a tctjesite., megbízás uta.i a vasút leemelte a fu- varttöii. séget egyszámlájuk­ról. Ivet ete azonban eze­ken az egyszámlaiton egyre kevesebb a pév.z, sőt t./ub- nyire nincs is, ;gy mára több mint 10 inniiárdia nőtt a vasút már-mir be­hajthatatlannak tűnő kintlé­vősége. Ez pedig — tudtuk meg dr. Dudás Józseftől, a mis­kolci igazgatóság vezetőjé­től, Preislerné dr. Cserhal- 7hi Dóra gazdasági igazgató- helyettestől, és Ambrus Vince kereskedelmi osztály- vezetőtől — már a MÁ V működőképességét is veszé­lyezteti, hiszen nekik is vá­sárolni kell az üzemanya­got, a villamos energiát, dol­gozóiknak fizetni a bért, s egy ilyen hatalmas szervezet fenntartása, működtetése nem kerülhet veszélybe fi­zetésképtelenség miatt. Márpedig ha az adósok nem egyenlítik ki tartozásu­kat, fennáll ennek a veszé­lye. Éppen ezért döntő lé­pésre határozták el magu­kat. A miskolci igazgatóság területén működő vállalatok 1.6 milliárdos tartozása mi­att úgy döntöttek, hogy a tartósan nem fizető vállala­tokat a hitelezett inkasszó­sok köréből kizárják, azaz csak akkor szállítanak ne­kik. ha előre kifizetik a fuvardíjat. Bizonyára több vállalat is nehéz helyzetbe kerül a döntés által, de kénytelenek ezt a lépést megtenni, hi­szen a MÁV nem finanszí­rozhat egyetlen vállalatot sem. Sőt, a készpénzfizeté­sen túl, még az is feltétele a szállításnak, hogy az ille­tő vállalat megkezdje és fo­lyamatosan teljesítse adóssá­gának törlesztését. Éppen ezért ma egyelőre a tizenöt legnagyobb adós­sal ülnek le az igazgatóság vezetői tárgyalni (a legna­gyobb adósok általában a legnagyobb vállalatok is egy­A Rádió és az egyházak megállapodása Istentiszteletek: újra a középhullámon A magyarországi egyházak kérésére a rádió március 29-től a Kossuth adó közép hullámú sávján is közvetít istentiszteleteket. A megálla­podást a többi között a tör­ténelmi egyházak és feleae- zetek, valamint a magyaror­szági zsidóság vezetői, illet­ve a Rádió elnöke írta alá. Az érintettek megállapodtai: abban, • hogy tárgyalásaikat március első hetében foly­tatják. A kiadott közlemény szerint a magyarországi egy­házak vezetői is szükséges­nek tartják, hogy a pai la­ment mielőbb elfogadja a rádió- és a televízió-tör­vényt, amelynek alapján megszülethet a végső meg­állapodás a rádió vallási műsorainak sugárzásáról. A konzultáción valamennyi résztvevő elhatárolta magát attól, hogy a tárgyalások pártpolitikai érdekeket szol­gáljanak. ben, kohászati. bánya- és vegyipari cégek), s ha meg­egyeznek. Lolyiatják a szállí­tást, ha nem, még a kész- pénzfize.éses szállításból is kizárják őket. Az ér esi lést erről az ösz- szes adó; .általat megkapta, s érdekes módon, nagyon sokan meg kezdték fizetni a törlesztéseket. Ügy tűnik, a korábbi felszólításokat nem vették komolyan, nem hit­ték el, hogy a MÁV rászán­ja magát erre a lépésre. Pedig egy jogszabály erre lehetőséget ad. A vasút érdeke természe­tesen az, hogy minél na­gyobb forgalmat bonyolítson le. Éppen ezért készek a kompromisszumra. Ügyne­vezett zárt forgású körváltó alkalmazásával is csökkent­hető a tartozás. Ugyanis a MÁV is adósa más cégek­nek, s ha találnak rá meg­oldást, akár több vállalat adósságállománya is leírha­tó így anélkül, hogy akár egy fillért is megmozdítaná­nak. — Nem szeretnénk, ha ezek a vállalatok a MÁV elleni hangulatkeltésre hasz­nálnák fel intézkedésünket — mondotta dr. Dudás Jó­zsef. — Ne mondják azt, hogy azért áll le az üzem, azért nincs termelés, mert a vasútnak fizetni kell. Mi is vállalati gazdálkodás alap­ján működünk, s a mi hi­telezőink sem ismernek par­dont, A közelmúltban az ÉMÁSZ nem adott áramot egy ideig a kifizetetlen számlák miatt, és a posta is kikapcsolta a telefonokat Salgótarjánban (még ma sem működik néhány, vo­nal), mert adósai vagyunk. — Bért is csak úgy tu­dunk fizetni dolgozóinknak unerl a bankok már nem adnaK erre újabb hiteleket), hogy bizonyos számlák kifi­zetését visszatartottuk. Te­hát rá vagyunk kényszerít­ve arra. hogy ezt a lépést megtegyük. Remélem, sike­rül kielégítő megoldást ta­lálni. Várható volt. hogy egyszer valaki döntő lépésre szánja cl magát. Ma ebben az or­szágban talán nincs egyet­len olyan vállalat, olyan gazdasági szervezet sem, amelyik ne tartozna mások­nak komoly összegekkel. Ezek a cégek így egyszerre adósok és hitelezők is, hi­szen többnyire nekik is vannak kintlévőségeik. Ez nyilván nem mehet így a végtelenségig, mért a teljes esőd. a teljes káosz vár az egész nemzetgazdaságra. Amit a MÁV elhatáro­zott, az nyilván több cég számára is a csőd beteljese­dését jelentheti. Mégis azt kell mondani, bármilyen fájdalmas ez a vállalatok­nak. s az ott dolgozóknak, ezt a lépést meg kellett tenni. Nem lehet az adós­ságterheket éveken át bün­tetlenül tovább görgetni. Természetesen ahol van megoldás, van mód a kompromisszumra, azt meg kell keresni. De azt senki sem várhatja el, hogy má­sok tönkremenjenek az élet­képtelen vállalatok meg­mentése miatt. Á tárgyalások eredményé­ről beszámolunk. (gróf) jjc Az ántivilág sufnijai, óljai valaha vívmánynak számítottak — s maradnak a bányate­lepeken az idő végezetéig (Pusztai felv.) r Aldozaimentes visszavonulás? 2, Lesz-e még „szerencse fel ” v Meglehet megbuggyanás- gyanús vagyok, mikor egy felszámolás alatt levő vál­lalatnál a lakásgazdálko­dást, a személyszállítást, az üdültetést, az üzemét­keztetést, a munka- és vé­dőruha-ellátást firtatom, egyszóval a munkásellá­tást, illetve a szociálpoli­tikát, de közben is élni, él­ni és dolgozni kell. Ma­napság a nehézségek köze­pette ugyanis hajlamosak vagyunk megfeledkezni ar­ról az egyszerű tényről, miszerint munkaerőnket Helybe megy a Perfekt Nő a pénzügyesek ázsiója Az adótanácsadók klubjában naprakész információkkal szolgálnak Sokan vannak, akik emlé­keznek még arra, hogy rendszerint a fővárosba kel­lett utazniuk még néhány évvel ezelőtt is, ha a szak­májukban tovább akarták képezni magukat, vagy a vállalatuk elküldte őket kü­lönféle * „fejtágítókra”. Mára nagyot változott a helyzet. A vállalkozásszerűen műkö­dő oktatási intézmények be­látták, hogy sokkal gazda­ságosabb, ha tanfolyamaikat házhoz viszik. Erre példa a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Ki­adó Vállalat, amely jog­utódja a Pénzügyminisztéri­um Továbbképző Intézeté­nek, bár ma is annak ál­lamigazgatási felügyelete alatt működik. Ez a garan­cia arra, hogy a gazdaság minden területén használ­ható legmagasabb pénzügyi és számviteli ismeretekhez juttatja hozzá hallgatóit. A PerXeklné) hamar belátták — jogelődjük ugyanis szin­tén fővárosközpontú volt —, hogy minél előbb ki kell építeni a regionális alapo­kon működő vidéki hálóza­tot, s ezekből most már hét működik az országban. Szük­ség is volt erre, hiszen amint azt Heiner Zoltán, a Ferfekt igazgatója a Miskol­con tartott sajtótájékoztatón elmondta, a pénzügyi és számviteli munka ázsiója ugyancsak megnövekedett. Az ország talán legnagyobb oktatásszervező intézményét mintegy 20—25 ezer hallga­tó látogatja, s körülbelül ötezer, szakképesítést nyúj­tó oklevelet adnak át éven­te. A gazdálkodás megvál­tozott körülményeire, illet­ve a sok új jogszabályra való tekintettel igen nagy érdeklődés mutatkozik a szakképesítést nyújtó tanfo­lyamok iránt, az okleveles könyvvizsgálói, az adóta­nácsadói, mérlegképes köny­velői, árszakértői, felsőfokú költségvetési és képesített könyvelői szakvizsgába* so­kan kívánják lcten:-:. Rövid időtartamú intenzív céltan­folyamokat is szerveznek, amelyek speciális munkakö­ri feladatok ellátásához szükségesek, mint például a valutapénztárosi és ügyin­tézői. a vám- és deviza­ügyintézői munkához. Igen jelentős feladatuk volt az idén január elsején hatály­ba lépett számviteli törvény rendelkezéseinek megismer­tetése mindazokkal, akiknek foglalkozásuknál fogva ezt a gyakorlatban alkalmazniuk kell. A Perfekt tevékenységé­nek harmadik, nem kevés­bé jelentős része a könyv­kiadás. Évente mintegy 400- féle kiadványt — többségé­ben tanfolyamaik tananya­gait — jelentetik meg, me­lyek összes példányszáma meghaladja a 200 ezret. Mégis ezt a tevékenységet éri a legtöbb kritika, hiszen a könyvkiadás sajnos, nem tudja naprakészen követni a változásokat. A Perfekt miskolci kiren­deltségének vezetője, Szász Csaba számokkal is illuszt­rálta, hogy 1990 óta a je­lenlegi tanévben megduplá­zódott a hallgatók létszáma. Most például 27 osztályban folyik az oktatás, köztük 17 induló csoport kezdte meg tanulmányait. Ebben persze szerepet játszik a kialakult gazdasági helyzet, s a ma­gánvállalkozások számának gyarapodása. Most már nem­csak a megyeszékhelyen, ha­nem Ózdon, j Tiszaújváros- ban és Encsen is vannak ki­helyezett tanfolyamaik, de készek arra. hogy máshová is „házhoz vigyék” az álta­luk kínált tudnivalókat, ha elegendő jelentkező van. Kiváltképpen szimpatikus a Perfekt tevékenységében, hogy nem csupán jószolgá­lati alapon, de méltányos klubtagsági díj fejében igyekszik hosszabb távon is kapcsolatot tartani a volt hallgatóival. Adótanácsadók ’92 klubja működik például 150 taggal, amelynek Sza- bolcs-Szatmár-Bereg és He­ves megyéből is vannak résztvevői. A havonkénti ta­lálkozók alkalmával első­ként jutnak olyan fontos in­formációkhoz, amiből a cé­güknek, vagy megbízóiknak is előnye származhat, s a konzultációkon olyan gya­korlati kérdéseket vetnek fel, amelyekből mindenki tanulhat, amikor a témave­zető a legjobb megoldást előadja. (oláh) illik újratermelni, hogy új­ra kizsigerelhessük, s mindezekhez hozzátartoz­nak azok a juttatások, amelyekről ma már nem szeretünk beszélni, mert költségesek. Az „áldozatmentes vissza­vonulást” meghirdető Borso­di Szénbányáknál egyéhként teljesen ledöbbentem, ami­kor Lóránt Miklós bérügyi, személyzeti és szociális igaz­gatóval a számokat össze­geztük, mármint mennyit is költött a vállalat ezekre a területekre. — Tudomásom szerint volt olyan év, amikor két­száz lakást adtak át, csak a lyukósiaknak. — Hát igen — hajtja le a fejét az igazgató. — Elmúlt. Idén egyetlenegyet se ad­tunk át, az a bizonyos álla­milag dotált bányászlakás- akció teljességgel megszűnt. Csupán a törlesztésekből be­folyt összeget tudjuk vissza­forgatni, de csak támogatás­ként vásárláshoz, vagy épí­téshez. Ez tavaly 7,4 millió forintot tett ki, s 47-en ré­szesültek juttatásban. — önmagában ez nem kevés. — Persze. De itt van pél­dául a lakóhely és a munka­hely közötti személyszállítás, erre 111 millió forintot köl­töttünk. Átlagosan naponta 6000 fő utazott a Volán-já­ratokon. — És a Volánnál érez- hető-e valamiféle ver­senyszellem? — Ezt most nem minősí­tem. Az látszik, hogy a ké­sések és járatkimaradások gyakorisága a korábbi idő­szakhoz képest lényegesen nem változott. — Üdültek-e még a bá­nyászok? — Nagyrészt a bányász­gyerekek — kapcsolódik a beszélgetésbe Gere Miklós munkásellátási osztályveze­tő. — Annak ellenére, hogy a vállalati és közös fenntar­tású üdülőink színvonala nem romlott, a kapacitás- kihasználás 87 százalékról 62 százalékra esett vissza. Ez számszerűen azt jelenti, hogy 2349 fő üdült, ebből 1192 a gyerek. Magyarán, a vállala­ti üdültetés néttó értékben 28—29 millió forintba ke­rült nekünk. — És a konyhák? Vidé­ken mind megszűntek? — Talán Lyukón van egy, az is maszek, illetve szerve­zett üzemétkeztetés már csak a központi üzemben és az igazgatóságon van. Egyéb­ként minden munkavállaló 800 Ft/hó juttatásban része­sült a ledolgozott műszakok figyelembevételével. Így az üzemétkeztetés 70 rriillió fo­rintba került." — Nemegyszer szóba hoztam a lap hasábjain is, hogy kapcára se telik... — Már telik. Tavaly így is 13 milliót fordítottunk mun­ka- és védőruhára — veszi át a szót Lóránt Miklós. — S persze lenne pénzünk, ha a hőerő átvenné a porsze­net. Megközelítően 450 mil­lió forint értékű szén van a földön. — Be hát akkor miből telik a meghirdetett bér­fejlesztésre? — Az erőművi szén terme­lői árának emelése Borsodra nézve 13 százalék. Felszaba­dítják a lakossági szén árát, bár ez viszonylagos. És azért a létszámcsökkenésből is van megtakarítás. — Magyarán? — Na, jó, kimondom, mi 20 százalékot terveztünk. Ebből 5 százalékot teljesít- ménycentrikusan. — És a bányászok egész­ségével ki törődik? — Mi. Az üzemi bizottsá­gok élnek és dolgoznak, an­nak ellenére, hogy nincs még egészségügyi törvény, nem lehet tudni, az üzemorvosok kihez tartoznak. Sőt azt kell mondjam, a tömegsportot se rúgtuk bokán, más kérdés, hogy a sportkör szakosztá­lyai közül mi maradhat meg. — Lesz még „szerencse fel”? — Reméljük, „ilyen a bá­nyász élete .. (Vége) Karosi Imre j

Next

/
Thumbnails
Contents