Déli Hírlap, 1992. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-28 / 23. szám
A% első miskolci lóksó Akasztják a hóhért Csipkelődés vájkálás helyett Vitray Tamás érdemei el* éviilhetetlének az Amerikában kitalált talk-show hazai elter.iesztésében (sőt: ő ma- gyaritotta tóksóra), ennélfogva nem érdektelen, hogy hamarosan — a héten, szombaton este — „akasztják a hóhért" szituációba kerül Miskolcon. A hóhér akasztója M. Kiss Csaba, fiatal és tehetséges’ (következésképpen szabadúszó) miskolci újságíró lesz, az akasztás színhelye pedig a volt Kamara- színház. A tóksó hangütése (M. Kiss Csaba szerint) nem „múltban vájkáló” lesz, hanem csipkelődő. Ennek szellemében születtek lapunk kérdései is: — Nem „megeszi1», „lejátssza” tél, hogy Vitiay vajy legalábbis s színpadról.' — Az efféle műsorokkal eeyüLl járó harctéri idegességet leszámítva nem. Miért tenné? — Nem is úgy gondoltam, hogy durván az előtérbe tolakszik majd, haném (szérintem) az Idősebb, a megértő kollegái fogja alakítani, aki segítőkész, szerény és mosolygós! következésképpen a közönség imádni fogja a műsorvezető rovását á .., Ha így lesz, nem baj: ebben az esetben ilyennek lógja megismerni a miskolci közönség. —■ A többi ellenfél, akarom mondani beszélgetőpartner? — Waszlavik Gazember László ■ rocksámán és sza- badúszómüvész. Fleischmann Mária apáca (vele már megismerkedhettek a Déli Hírlap olvasói egy riport segítségévei), aztán a Magyar Homoszexuálisok Szövetségének elnöke, dr. Rom- Schauer Lajos és éleltársa, aki ugyancsak férfi. *•* A meghívottak listája alapján á műsor egy kissé szenzációba ihásznak tűnik e.. — Nem az. Természetesen kell „név’, amire bejön a közönség (már be is jött, hiJBemutató a Illőben Korszeru anpj nyelvkonvvek A tongman Kiodó az idén is sok új könyv megjelentetésével igyekszik segíteni a minél hatékonyabb angol nyelvoktatást. Ebből oz anyagból rendeznek bemutatót január 31. én 11 árakor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod-Abo- új-Zemplén Megyei Szervezetének székházábon (Miskolc, Széchenyi u. 14.) Az ismertetőn olyan új könyvekkel találkozhatnak •z érdeklődők, mint például az English Together és a Touchdown, mely az általános iskolai oktatást segíti, a World Class, mely a középiskolai tananyaghoz nyújt támogatást,- vagy a Bource- book és az lnlermediate Matters, melyek a tanfolyamokon való oktatáshoz adnak segítséget é* megfelelő anyagot a tanításhoz. Bemutatják az üzleti élet új tankönyveit is. Ezek: a Functioning in Business, meij hez vidauanyag is kapcsolódik, a Reády fór Business és a Making Contact cimú könyvek, melyek az üzleti élet egy-egy területébe kívánják a nyelvtanulót bevezetni. Az említett videón kívül ízelítőt kap a látogató az Introdneing Creat Britain és a Sherlock Holmes ví- deosorozatból, mélyék háttéranyagként. az oktatás szórakoztató, ismeretterjesztő kiegészítéseként szolgálják a nyelvtanítást. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Borsod- Abnúj-Zemplém Megyei Szervezete, a Libra Books Kft., mint a Longman Kiadó magyarországi képviselete t várja az érdeklődőket, nyelvtanárokat és az angol nyelvet tanulókat. A bemutatót követően a tankönyvek megvásárolhatóak, illetve megrendelhetők. A volán formet tó hetcég A trónt választaná „Készen állok, hogy minden grúzok uralkodója legyek. Azt azonban nem szeretném, hogy az odautazásom újabb konfliktusokat ekozzon.” — nyilatkozta De Bragation herceg, akiről eddig elsősorban a sportlapokban olvashattak volna leendő alattvalói, ha történetesen tudnak spanyolul, lévén többszörös nemzeti bajnok az autóversenyzésben. Az utolsó grúz uralkodó, XII. György leszármazottja most azönban kiszállt az autóból és bejelentette igényét a trónra. Mivel politikával sosem foglalkozott, grúz nyelven nem beszél, az országban sohasem járt, minden idejét árra fordítja, hogy e hiányosságokat pótolja. „A múlt évben, amikor a grúz parlament elnöke Madridban járt, hivatalosan is közölte, hogy még áz ezredforduló előtt helyreállítják. a monarchiát. Él ha ez megtörténik, a trón egyedüli várományosa én vagyok.” Az utóbbit azért hangsúlyozza De Bragation herceg, mert a fél testvére, Pace kisasszony (apja második házasságából) ugyancsak bejelentett* igényét a trónra, hozzátéve, hogy az ereiben nemcsak grúz vér, hanem spanyol arisztokrata vér is folyik, rokona János Károly királynak. ezzel szemben az elsőszülött fiú csupán lecsúszott olasz németi rokonságot tud felmutatni. A trónkövetelők vitája tulajdonképpen megfelel a grúz belviszályoknak, bár azt nem lehet tudni, hogy kit akarnak maguk fölé a grúzok. Hogy kit nem akarnak, azt félreérthetetlenül kifejezték: Gam- szahúrdíá't, aki minden grúzok elnökének mondta magát. A leendő XIII. György, pechjére, éppen tőle kapott meghívást. Itt az ideje, hogy hazalátogasson! szén a jegyek elkeltek), s kellenek érdekes emberek, akiknek a neve ugyan nem mond semmit a közönség számára, de az életük (közhelyszerűen) kész regény. — A televízióban általában a spontán kérdéseket készítik elő a legjobban, fjry \tvt ez a miskolci toksóban is? — Nem. Vannak természetesen előre leírt kérdéseim. de az csak a helyszínen derül majd ki, használhatók-e egyáltalán, hiszen „elmehet” a beszélgetés az eredeti irányából. — Mi az eredeti Irány? — A siker és a boldogság. — Erről jut eszembe a pénz. Magas gázsikat kapnak a vendégek? — Tulajdonképpen nem. — Tulajdonkeppen mennyit? — Hatvanezer forintot visz el u produkció, ráadásul minden néző kap valami meglepetést: mindezt a szponzorok fedezik: a SeM- Holding, a Lákőfgyár, a Vasvill-diszkont, az Iniciálé Kft., az Aliz BT. A Déli Hírlap is támogatja az első miskolci tóksót: a színpadon ott áll majd egy szószék, amely azokra a bátor nézőkre vár, akiknek lesz mondanivalójuk a hallottakkal kapcsolatban. A bátor nézők többek között Déli Hírlap-előfízeléot nyerhetnek. — A miskolci tóksó kitalálójának mennyi pénzt hoc » produkció? — Annyit, amennyiből egy szabadúazó elélhet, amíg összehoz egy efféle műsort. — Jé Tál.M! — Lehet, de jó kérdést nehezebb kitalálni: szombaton pedig az lesz a dolgom ... • Kiás József Sebesvíz, a művészi íotók bölcsője A múzsa csókja a hegyekben A nyár költözött ezekben a napokban a Mini Galéria fa- lai közé. Napsütötte vízpartok, ódám- és évakosztümös fiatal lányok, fiúk köszönnek visszo azokról a fényképekről, ame. lyek a sebesvlzi alkotótábor munkáját vannak hivatva bemutatni. Halmai László, a tábor szervezöje-vezetője a kezdetekről Szólva elmondta; ez az ügy számára mindig nagyon fontos volt. Mint a képzőművészetekkel kapcsolatban álló ember úgy érezte, hogy a kor művészete a fotó, ez jút el leginkább az emberekhez. Ennek ellenére nincs igazi iskolája, mint például a festészetnek Nagybánya vagy Barbizon. A nyolcvanas évek közepén az államilag dotált fotóstáborok csillaga egyre inkább leáldozóban volt, és az. itt folyó munka színvonala sem verdeste az eget. Az ő elképzeléseiben viszont magasabb művészi igények fogalmazódtak meg, kerülni akarta a felszínes, olcsó megoldásokat, és egy olyan stúdiói, a szó szoros értelmében vett műhelyt szeretett volna létrehozni, amely nyomot hagy maga után. ■ ■ Először 1985-ben még Bánkúton rendezték be a „főhadiszállást”, ám a következő esztendőtől fogva a kivételes szépségű Sebesvíz lett az otthonuk. Az alkotók nyugodt körülmények között valósíthatják meg itt elképzeléseiket, nem zavarja őket a bakancsos turisták hangos csörtetése, ésvi- seont, a kirándulóknak sem kell kerülgetniük a múzsa osókjától átszellemülten kattintgató művészeket. Az első két évben a magyar élvonal próbálhatta ki tudását. Itt valóban a leg- jobbakról volt szó, hiszen a jelentkezőket beküldött képeik alapján válogatták össze. Ám mivel kis ország kevés jó fotóst képes felszínre dobni, lassan nemzetközivé bővült a stáb. Ebben közrejátszott az is, hogy a Sebesvízen készült fotók szép sikereket értek el külföldi versenyeken, hírét keltve a nem mindennapi vállalkozásnak. A tábor szakmai sikere mindenképpen abban van, hogy soha nem kötöttek olyan kompromisszumokat, amelyek az olcsó „pucérfotók” kategóriájába süllyesztették volna az innen kikerült fényképeket. A művéJár-e pénzért érettségi — egy lónak? Néhány nap még, és « diákok szamara vége az első félévnek. Érthető hát, hogy szülők és iskolás gyermekeik reménykedéssel vegyes szorongással várják a btzo- nyitványosztást. Helyesebben mondva, manapság a félévi osztályzatok nem számítanak bizonyítványnak, inkább afféle tájékoztatásnak, amit az is mutat, hogy csak az ellenőrző könyvbe írják be az osztályfőnökök. A mi diákkorunkban nem volt ellenőrző könyv, s a félévi jegyek is a bizonyítványba kerültek, úgyannyira, hogy a második félévre azok alapján kaphattunk Patakon ..a nagytiszteletű és tekintetes igazgatótanácstól—■ így hangzott akkor a kollégium legfőbb kormányzó testületének hivatalos megszólítása — tandíjmentességet és konviktusi kedvezményt. Egészen régen, a letűnt deákos világban nemcsak év végén, hanem félévkor is vizsgát kellett tenni az egyes tantárgyakból. Ez volt az ilgynevezett „Pál-napi egzámerT’, míg a hetekig tartó nyári nagyvizsgát „aratási egzámennek” hívták. Fontos esemény volt tehát régen a félévi bizonyítványoszlás: a szegény diákok számára anyagi szempontból, a jómódú szülőknek és gyermekeiknek „presztízs” okokból. Így hát komolyan kellett venni, s olykor egy-egy „helyi hatalmasság" •— akárcsak manapság — megpróbált az érdemeltnél jobb jegyet „szerezni” lusta csemetéje számára. Ritkán ugyan, de előfordult ez Patakon is, ahol főképp egyik-másik patrónus próbálkozott ilyesmivel. Eltöprengve az efféle kellemetlen eseteken, felidéződik emlékezetemben egyik volt kedves tanárom, majd kollégám alakja. Jó fél évszázaddal ezelőtt 6 is hasonló szorításba került. Az egyik földesúr szinte parancsolván követelte az igazgatótól; hasson oda, hogy rokonának a gyerekét engedjék át matematikából. Kollégánk igaz- ságszeretö, egyenes jellemű ember lévén semmi hajlandóságot sem mutatott erre, sőt keményen kitartott amellett, hogy az arisztokrata csemetét meg fogja buktatni. mert mindenképpen rászolgált lustaságával a szekundára. Amikor azonban az igazgató arra célzott, hogy ez a szegény diákok tanulását segítő alapítvány elvesztését vonhatja maga után, jobb meggyőződése ellenére, kénytelen volt engedni. Viszont — hogy az igazságosságnak némi elégtétel adassák — abban az osztályban akkor minden diák — köztük a kiváló költő és műfordító. Mészöly Dezső is — eggyel jobb érdemjegyet kapott matematikából. Bizony, a régi időkben a pataki kollégiumban sok szegény sorsé, tehetséges diák csak a patrónnsok fundációinak a támogatásával tanulhatott. Ennek fejében — igen ritkán ugyan — némelyik földbirtokos különleges bánásmódot igényelt fiai és a rokongyermekek számára. Ezzel a „jogával" élt a múlt század második felében egyszer az egyik Lányai gróf is, akinek a fiát szintén át kellett segíteni az érettségin. Amikor ez megtörtént, és a grófi csemete kézhez vette a bizonyítványt, nemhogy köszönetét mondott volna, hanem még nagy gőgösen, csak úgy foghegyről odaszólt az igazgatónak: — Igazgató úr, kérnék egy érettségi bizonyítványt a lovam számára is. Megfizetem. A kollégium tudós igazgatója, Kun Pál, aki 13 idegen nyelven beszélt, nem maradt adósa a szemtelen fiatalúrnak: — Bocsánat, ifjú gróf — vágott vissza az igazgató —, érettségi bizonyítványt pénzért — csak szamaraknak szoktak adni... Hegyi József (Papala Márton munkája) szék saját egyéniségük szerint fejlődhetnek szakavatott vezetők, többek között Jung Zseni és Eifert János vezetésével. A különféle nációk képviselői összemérhetik erejüket, és lehetőség van valódi tehetséggondozásra is. Halmai László kiemeltei hogy a magyar fotósok viszonylag olcsón vehetik igénybe a tábor, sokrétű szolgáltatásait. Azt azonban nagyon sajnálatosnak nevezte, hogy az utóbbi Időben miskolci fotográfus nem jelentkezett. Pedig a kezdeményezés egyik mozgatórugója éppen az volt, hogy Miskolc és annak művészeti élete, idegenforgalma profitálhasson a táborból. A kiállításra kerülő képek a város tulajdonába kerülnek, az itt megforduló külföldi vendégek hírét viszik a környéknek. Szóval sok eredménye van a tábornak, és mégis a miskolci művészek hiányoznak. • Talán nem túlzás állítani, hogy a sebesvizi fotóműhely fejlődése eddig töretlen volt. Ezt jelzi az is, hogy az idén már négy turnust indítanak. A tábor önfenntartó, a bevételek fedeznek minden költséget, ami manapság elég nagy szó. Az elmúlt évek során a miskolci művészet részévé vált a tábor, és a jövőben is arra fognak törekedni, hogy ez így maradjon. (horválh) KÖZLEMÉNY A MEGGY Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Miskolc szövegezésű bélyegző elveszett. A bélyegző 1992. január 21-től érvénytelen.
