Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-11 / 288. szám

Nyilvános közmeghallgatás Sárospatakon Mibő! fizessünk fűtési díjat? Hétfőn 11 órától a Műve­lődés Háza színháztermében Sárospatak város önkor­mányzata nyilvános közmeg­hallgatást tartott. Nem lehet tudni, hogy a hideg időjárás miatt volt-c nagyon gyér az érdeklődés, vagy ez véle­mény az önkormányzat egy­éves tevékenységéről? (A testület is egyébként csak kétharmados arányban je­lent meg.) Azokat, akik el­jöttek, dr. Jánosdeák Gábor polgármester köszöntötte. Az első hozzászóló „expo­zéjában” — nyilván jó elő­re készült, mert legépelt szöveget olvasott fel — a város szinte valamennyi problémájára rámutatott, többek között a munkanél­küliségre, az árak drasztikus emelkedésére, a közterüle­tek rendezetlen állapotára, s természetesen napjaink „slá- ger”-témájára, a távhő szolgáltatásaira, illetve a magas fűtésdíjakra. A pol­gármester hosszú válaszában leginkább ez utóbbi kérdés­sel foglalkozott. Megemlítet­te, hogy a törvény szerint ’92-től a város területén lé­vő távhővagyon az önkor­mányzat tulajdonába kerül, s bár ettől nem lesznek „boldogabbak”, de legalább nagyobb be ekintésük lesz a vállalat dolgaiba. Ha a Borsodtávhő sárospataki egysége az önkormányzat birtokába kerül, akkor ne­kik kell megoldani az üze­meltetését. Ezután egy asszony meg­lehetősen idegesen panaszol­ta el, hogy ő egy 39 négy­zetméteres bérlakásban la­kik, ugyanakkor a távhő 45 négyzetmétert akar vele megfizettetni, ráadásul a kisszobájában 10 fok sincs. „Honnan a plusz 6 négyzet- méter, s miből fizessem meg? A 4600 forintos mun­kanélküli-segélyből? Ezt nem fogom kifizetni” — ígérte. A polgármester vá­laszában arra kérte a pana­szost, hogy jöjjön be a hi­vatalba, s ott megpróbálnak segítségére lenni — ha tud­nak. A szennyvízhálózattal, il­letve -tisztítással kapcso­latban elmondta, hogy az ehhez fűződő pályázatukat sajnos elutasították, s így Ha elégedetlen az alak­jával, ha fáj a háta, lumbágós, vagy izületi panaszai vannak AZ AMERIKAI AGYAINKON FEKVE, kényelmesen megszabd dúlhat mindezektől. TESTFORMÁLÓ-, KARCSÚSÍTÓ SZALON, Miskolc, Szemere u. 24. Telefon: 46/51-238 S hogy miért éppen ja­nuár 15-ig szünetel a ter­melés? Az Állami Vagyon­ügynökség javában tárgyal egy privatizatőrrel az egész Dimag Rt. privatizációjáról. Osztrák és szovjet vevők ér­deklődnek — állítólag igen komoly szándékkal — a di­ósgyőri kohászat iránt. így van remény rá, hogy az rt. sorsával együtt a nversvas- gyártőké Is megoldódjék. Ha a diósgyőri kohászatról mégsem köttetne meg a bolt, a nyers vasgyártó kft. helyzetének rendezésére újabb koncepciót kellene ki­dolgozni. (bujdos) Ha nincs nyersvas, nincs mit feldolgozni. Ezt a kitérő választ adta tegnap egy kér­désre dr. Rédei László, az állami szanálószervezet igaz­gatója. A kérdés így szólt: Igaz-e, hogy leáll a teljes kohászat Diósgyőrben. Rédei úr azt felelte: ő csak a fel­számolás alatt álló Nyersvas és Acélgyártó Kft. dolgozói dolgairól nyilatkozhat, ab­ban illetékes. Ezek után hagyta el a száját a már idézett mondat. A tegnapi sajtótájékozta­tót a Nyersvas és Acélgyár­tó Kft. egy hónapos újabb leállásával kapcsolatban tar­tották Ismeretes: a kft. fel­számolását augusztus 6-án rendelte el a Megyei Bíró­ság, mivel a korlátolt fele­lősségű társaság akkor már hárommillárd forinttal tar­tozott nagyjából 150 hitele­zőjének. Azóta ezt további egymilliárddal fejelte meg. A termelés azzal a felté­tellel indulhatott meg szep­temberben, hogy a Dimag Rt. kft.-i és részvénytársa­ságai vállalták: 160 ezer tonnás, 70 milliós megren­delésükkel gondoskodnak a nyersvasgyártók nullszaldós termeléséről. Nem állták az Ígéretüket, a szanáló szerve­zet pedig azt nem vállalta, hogy tovább nőjön az adós­ság. Ezért döntöttek úgy, hogy december 15-től janu­ár 15-ig leállítják a terme­lést. Ha nem sikerül meg­egyezni a gázszolgáltatókkal e tartozásokról, akkor lehet, hogy már most csütörtökön bekövetkezik ez. A kft. kö­rülbelül 1200 dolgozója a kényszerszabadság idejére az alapbérét kapja. nem kaptak erre központi támogatást, önerőből pedig szinte lehetetlen megoldani a feladatokat. Ezután az írásban érke­zett kérdésekre válaszoltak. Az első ilyen azt tudakolta, hogy a Sub Rosa Kft. meg­szűnésével mi lesz a Sáros­patak újság sorsa? A de­cemberi számot — átmene­tileg — a polgármesteri hi­vatal adja ki, a jövő évi megjelentedé« mikéntjéről a december 19-i testületi ülé­sen döntenek majd. Egy másik cédula az ide­genforgalom felől „érdeklő­dött”, s ezzel kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy a jövő héten ez ügy­ben fog a Belügyminisztéri­umba menni, s reményei szernit pénzt szerezni. — Nem érzik-e, hogy a tes­tületi döntésekben a pártér­dekek dominálnak, holott a város érdekeinek kellene el­sősorban érvényesülnie? — szólt a következő kérdés. — A testületben nincsenek pártérdekek — szögezte le határozottan a polgármester. — Az önkormányzati politi­ka nem egyenlő a nagypo­litikával, mondta, abban na­gyon nehéz pártérdekeket megjeleníteni. — Van-e koncepciójuk a város jövőjét illetően? — „kíváncsiskodtak” egy má­sik cédulán. A válaszból megtudhattuk, hogy a ’91-es év azzal telt el, hogy fel­mérjék az örökséget és sa­ját erejüket, s csak ’92-re jutnak el oda, hogy koncep­cióról beszéljenek. Szó volt még az egészség­ügyről, az épülő új iskola helyzetéről (bizonytalan a befejezése), a városi televí­zió és/vagy a zempléni tele­vízió létesítéséről, és a köz­hasznú munkásként alkal- mazottakról. A mintegy kétórás fóru­mon valamennyi kérdésre a polgármester válaszolt. A megjelent képviselők, mint eminens tanulók ültek mel­lette csendben. Vajon nem volt mondanivalójuk, vagy nem volt szabad megszólal­niuk?! TamavIUgyl László j)e Az étkezés a napi nagy események közé tartozik az idő­sek életében (Bujdos Tibor felvétele) Hogy ne jussunk bánat­kézre, öleljük magunkat jól körül a családdal. Mert bármennyire emberhez mél­tóvá igyekeznek is tenni egy szociális otthont, nem pótolhatja a családi védett­séget. Ámbár a külvilággal szemben, ha végképp egye­dül marad az ember, mégis­csak nyújt valamiféle védel­met. Fodor Ottó. a miskolci Időskorúak, Szociális Ottho­nának Igazgatója szerint a névbell meghatározás nem egészen fedi a lakók össze­tételét, ugyanis valóban dön­tően az igen magas korúak­ból tevődik össze a létszám, de tendenciózus Immár a 45—50 évesek szociális rá­szorultsága is. Persze vala­miféle kreált szempontok szerint összemosni az embe­reket nem lehet, hiszen Rászedett kasszafúró Sötét volt a parkolóban, Így könnyű volt az autók között osonni. Bonnert a kivilágí­tott ablakú ház hátsó bejárata felé tartott. Ünnepség volt a villában, mint az új­ságok is jelezték az eseményt. Észrevett két sofőrt, akik beszélgetve várták a gazdáikra, hogy ha majd megun­ják a mulatságot, hazavigyék őket. De hát ez még eltart egy ideig és éppen erre épült Bonnert terve is. A bokrok árnyékában közeledett, mig csak el nem ért egy pinceablakot. A zene­kar tust húzott, tapsoltak, ezt a pillanatot használta ki, hogy betörje az ablakot. Be­mászott és a dzsekije zsebéből elővette a lámpát, majd felosont a lépcsőn. Tornacipő­ben gyakorlatilag zaj nélkül haladt. Az újságok részletesen foglalkoztak az eseménnyel: 80. születésnapját üli a ház ura. amire meghívást kapott mindenki, aki számított a városban. Már előzetesen több képriport mutatta be a helyszínt, külön is részletezve, hogy hol mi történik majd. Csak egy hülye nem találhatta volna fel magát a fotók láttán. Bonnert azonban tud­ta, hogy egy szobában nem lesz műsor, ez a dolgozó. Itt tehát sötét lesz majd. Mind­azonáltal az egyik fotón felismerte a pán­célszekrényt el is nevette magát; már rég az ócskavastelepen lett volna a helye. Az úr úgy látszik zsugoribb annál, hogy biz­tonságosabb mackót vegyen. Ez tehát neki különösebb nehézséget nem okozhat. Munkához látott és amikor kinyi­totta, a látványtól elállt a lélegzete: pénz- kötegek sorakoztak, aranyrudak csillogtak, ékszerek ragyogtak, csupa drágaság. Semmi rosszat nem gyanított tehát, ami­kor hűvös fuvallat legyintette meg a tarkó­ját. De amikor egy kemény és hideg tárgy is érintette és felismerte a pisztoly csövét, megdermedt. — Fel a kezekkel és szép lassan forduljon felém! Látni szeretném ■— mondta egy kel­lemes női hang. Megfordulva magas, csinos, szőke nőt látott. Még magához sem tért a meglepetéstől, amikor a nő kikapta mellény- zsebéből a jogosítványát. — Na, most már mindent tudok, amire kiváncsi voltam — mondta. — Kicsoda maga? — kérdezte Bonnert holtra vált hangon. — A háziúr lánya — felelte ez higgad­tan. — Tudja, én szokatlannak találtam, hogy az újságok ilyen részletesen bemutat­ják a házat, és abban is biztos voltam, hogy az olyan gazemberek, mint maga, olykor újságot is olvasnak. — És most mit akar tenni? — Tulajdonképpen a rendőrséget kellene hívnom, de nem akarom feleslegesen idege­síteni a Papát. Már nehezen tudná elvisel­ni az ilyen idegi megterhelést, és ráadásul szívbeteg is. Hanyag mozdulattal adta vissza Bonnert- nek a jogosítványt. — Tűnjön el, de gyorsan! Gondolom, az utat ismeri. A betörő eliramodott, kiugrott a pince­ablakon, az árnyékban haladt a sarkon parkoló kocsijáig és csak ott fújta ki ma­gát. Ült és bámult maga elé. Micsoda máz­li! — motyogta maga elé. Csak az nem fért a fejébe, hogyan lehetett ennyire figyelmet­len. Miért nem gondolt a lányra is... Es miért nem írtak az újságok a lányról?! Két nap múlva megkapta a pontos választ és felüvöltött. Megírták a lapok, hogy az ünnepséget kihasználva betörők jártak a villában, és az öreg csak reggel vette észre, hogy teljesen kitakarították a páncélszek­rényt. A harmadik napon kis csomagot hozott a postás Bonnertnek. A kétségtelenül szép csomagolásban kicsiny aranyrudacska volt, meg egy kis papírfecni. „Köszönet, amiért elvégezte helyettem a munka nehezebbik részét. Szívélyes üdvözlettel az öreg leá­nya. Aki természetesen nincs és nem is lesz.. O. Ármin mindenki a maga tragédiá­ját éli meg, mindenkinek a sajátja a fontos, s az in­tézménytől él is várja, meg is követeli, hogy ő körülöt­te forogjon a világ, de tény, hogy egyre többen jutnak bánatkézre a munkanélküli­séggel összefüggésben. Nem könnyű, s csak In­tézményesen valószínűleg nem is lehet ellátni a lakó- , kát, bármilyen formációt találjanak is ki. Nyugdíjas-' .ház? Emeltszintű ellátás? Végül is melyik lenne cél­ravezetőbb ? Fodor Ottó szerint az, ahol a hozzátar­tozók is segítenek. Például eljönnek hozzá megmosni a haját, levágni a körmét, egyszóval olyan intim ügyekbe hozzák vissza a meghittléget, amit esetleg egy ápoló, bármily lelkiis­meretes, nem tud megadni. Sok baj van az öregek­kel. Ez sajnálatos, de tény, s ki is kell mondani, ne­hogy véletlenül valakinek az az illúziója támadjon, hogy csupán a személyzetet kell lecserélni, s minden csodá­latos lesz. Ezt egyébként többnyire azok a hozzátarto­zók szokták hangoztatni, akik1 nem átalják azt felté­telezni, hogy a gondozó lopja el a csokoládét, a könyvet, miegymást, holott épp gonoszságból, vagy ne­tán csak szenilitásból mond­juk maguk az öregek tünte­tik, rakják el. Gyanítom, persze, van a hozzátartozókban egy kis bűntudat, s ezért is támad­nak. A gondozók — ez alap- követelmény immár — min­dent megtesznek azért, hogy a gondozottak fontosságtuda­tát életben tartsák, hiszen ez adja a célt, a bánátbi- lincs lerázásának lehetősé­gét. Beválasztják őket helyi bizottságokba, például beteg­látogatási, élelmezési satöb­bi. Meglehet, ezeknek a bi­zottságoknak a ténykedési köre behatárolt, hiszen több­nyire hasonló körökben for­golódnak, de valamit mégis jelent. Ehhez jönnek még a terá­piás munkák, például felvo­nókezelés, kerti munka, konyhai kisegítés, halak ete­tése, növények locsolása, há­zi büféskedés, kézimunká- zás, cipőjavítás és még ki tudja, mi minden. Illetve egyvalaki mindenképpen tudja, Bartha Éva, aki nagy szakértelemmel és szeretet­tel átfogja, irányítja a kul­turális, művelődési, egyálta­lán a fontosságtudati mun­kát. Szó sincs itt valamiféle kizsigerelésről, hiszen úgy; nevezett terápiás pénzt is kapnak a gondozottak mun­kájukért. Alighanem enyhít a gon­dokon a térségben is a kü­lönböző karitatív szerveze­tek megjelenése, ugyanis egyre inkább ' kiderül, sze­gényügy is ez egybén, nem lehet kikerülni. Mintha élénkülne ugyanakkor a tár­sadalmi szolidaritás, persze a legnagyobb terhet az ön- kormányzatok vállalják ma­gukra. Ennek az intézmény­nek is minden lehető segít­séget megad Miskolc város önkormányzata, de újfent Idekívánkozik, hogy egyfelől mindenkinek kötelessége sokkal jobban vigyázni saját magára, egészségére, tehetsé­gére, tudására, tisztességére, egzisztenciájára, másfelől legalább családtagjainkért érezzünk és vállaljuk — bármily nehéz is lehet adott esetben — méltó igyekezet­tel anyagi és erkölcsi fele­lősséget. Karosi Imre Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Moszkvá­ban, hűtőgép-kompresszor szakon végzett gépészmér­nök, akinek nagy remé­nyekkel benyújtott újítását az ország legnagyobb hűtő­gépgyára nem fogadta el. Az újítási előadó szerint ugyan­is ilyen nagyméretű hűtő­kamrákra nincs piaci igény. — Alidkor még ötezer fo­rintnak is tudtam volna örülni — mondja Bodrogi Csaba gyöngyösi vállalkozó. A családi ház utcafronti pincéjében beszélgetünk, itt készülnek, egyszerű körül­mények között, a Politech- nik Gmk. hűtőgéped. Ám ezekre a Privát Expo nagy­díjat és a Kiváló Vállalko­zás címet is átvehette a BNV-n; az utóbbi elismerést a Vállalkozók Országos Szö­vetsége adományozta. Hűtőberendezése működik egyebek között a' miskolci Bajor Sörözőben. Olaszor­szágba és Ausztriába gya­korta szállít, s nemrég je­lentős üzletet kötött: Szibé­riába adott el hűtőberende­zéseket Ez nagy szó, mert ugye a sivatagba homokot eladni nem semmi... Most különleges feladat foglalkoztatja: a banánérle- lő-készülék gyártása. Egy holland cég kereste meg olyan számítógép vezérelte berendezéssel, amin beállít­ható, mikor kívánják a ba­nánt — s milyen érettségi fokon — a boltokba szállí­tani. Ügy tartja: mint a te­lefonfülke nagyságú vagy éppen garázsméretű hűtői esetében is, akkor kell a piacra betörni, valamivel, amikor még nincs igazi kon­kurencia. Egy darabig bizo­nyára nem inja meg a ba­nánt ,.. A Frílux-márka kötelez, a hűtőkamráira vállalt garan­ciát nagyon komolyan ve­szi. Ügy tartja: első a meg­rendelő. Megtörtént, hogy késői bejelentésre, amely egy éjszakai szórakozóhelyről ér­kezett, hajnali fél kettőkor jelentkeztek Budapesten a szerelői: mit kell megjaví­tani? A meglepett tulajdo­nos másnap felhívta: min­dig ilyen készségesek-e? Azt válaszolta: „Igen, nálunk ez a természetes.” D—y.ó | A bánat birodalmában Érezze az ember, begy fontos Felelősek íragyunk önmagunkért Hamarosan megveszik a kohászatot? lett a psnsiári

Next

/
Thumbnails
Contents