Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)
1991-12-11 / 288. szám
Nyilvános közmeghallgatás Sárospatakon Mibő! fizessünk fűtési díjat? Hétfőn 11 órától a Művelődés Háza színháztermében Sárospatak város önkormányzata nyilvános közmeghallgatást tartott. Nem lehet tudni, hogy a hideg időjárás miatt volt-c nagyon gyér az érdeklődés, vagy ez vélemény az önkormányzat egyéves tevékenységéről? (A testület is egyébként csak kétharmados arányban jelent meg.) Azokat, akik eljöttek, dr. Jánosdeák Gábor polgármester köszöntötte. Az első hozzászóló „expozéjában” — nyilván jó előre készült, mert legépelt szöveget olvasott fel — a város szinte valamennyi problémájára rámutatott, többek között a munkanélküliségre, az árak drasztikus emelkedésére, a közterületek rendezetlen állapotára, s természetesen napjaink „slá- ger”-témájára, a távhő szolgáltatásaira, illetve a magas fűtésdíjakra. A polgármester hosszú válaszában leginkább ez utóbbi kérdéssel foglalkozott. Megemlítette, hogy a törvény szerint ’92-től a város területén lévő távhővagyon az önkormányzat tulajdonába kerül, s bár ettől nem lesznek „boldogabbak”, de legalább nagyobb be ekintésük lesz a vállalat dolgaiba. Ha a Borsodtávhő sárospataki egysége az önkormányzat birtokába kerül, akkor nekik kell megoldani az üzemeltetését. Ezután egy asszony meglehetősen idegesen panaszolta el, hogy ő egy 39 négyzetméteres bérlakásban lakik, ugyanakkor a távhő 45 négyzetmétert akar vele megfizettetni, ráadásul a kisszobájában 10 fok sincs. „Honnan a plusz 6 négyzet- méter, s miből fizessem meg? A 4600 forintos munkanélküli-segélyből? Ezt nem fogom kifizetni” — ígérte. A polgármester válaszában arra kérte a panaszost, hogy jöjjön be a hivatalba, s ott megpróbálnak segítségére lenni — ha tudnak. A szennyvízhálózattal, illetve -tisztítással kapcsolatban elmondta, hogy az ehhez fűződő pályázatukat sajnos elutasították, s így Ha elégedetlen az alakjával, ha fáj a háta, lumbágós, vagy izületi panaszai vannak AZ AMERIKAI AGYAINKON FEKVE, kényelmesen megszabd dúlhat mindezektől. TESTFORMÁLÓ-, KARCSÚSÍTÓ SZALON, Miskolc, Szemere u. 24. Telefon: 46/51-238 S hogy miért éppen január 15-ig szünetel a termelés? Az Állami Vagyonügynökség javában tárgyal egy privatizatőrrel az egész Dimag Rt. privatizációjáról. Osztrák és szovjet vevők érdeklődnek — állítólag igen komoly szándékkal — a diósgyőri kohászat iránt. így van remény rá, hogy az rt. sorsával együtt a nversvas- gyártőké Is megoldódjék. Ha a diósgyőri kohászatról mégsem köttetne meg a bolt, a nyers vasgyártó kft. helyzetének rendezésére újabb koncepciót kellene kidolgozni. (bujdos) Ha nincs nyersvas, nincs mit feldolgozni. Ezt a kitérő választ adta tegnap egy kérdésre dr. Rédei László, az állami szanálószervezet igazgatója. A kérdés így szólt: Igaz-e, hogy leáll a teljes kohászat Diósgyőrben. Rédei úr azt felelte: ő csak a felszámolás alatt álló Nyersvas és Acélgyártó Kft. dolgozói dolgairól nyilatkozhat, abban illetékes. Ezek után hagyta el a száját a már idézett mondat. A tegnapi sajtótájékoztatót a Nyersvas és Acélgyártó Kft. egy hónapos újabb leállásával kapcsolatban tartották Ismeretes: a kft. felszámolását augusztus 6-án rendelte el a Megyei Bíróság, mivel a korlátolt felelősségű társaság akkor már hárommillárd forinttal tartozott nagyjából 150 hitelezőjének. Azóta ezt további egymilliárddal fejelte meg. A termelés azzal a feltétellel indulhatott meg szeptemberben, hogy a Dimag Rt. kft.-i és részvénytársaságai vállalták: 160 ezer tonnás, 70 milliós megrendelésükkel gondoskodnak a nyersvasgyártók nullszaldós termeléséről. Nem állták az Ígéretüket, a szanáló szervezet pedig azt nem vállalta, hogy tovább nőjön az adósság. Ezért döntöttek úgy, hogy december 15-től január 15-ig leállítják a termelést. Ha nem sikerül megegyezni a gázszolgáltatókkal e tartozásokról, akkor lehet, hogy már most csütörtökön bekövetkezik ez. A kft. körülbelül 1200 dolgozója a kényszerszabadság idejére az alapbérét kapja. nem kaptak erre központi támogatást, önerőből pedig szinte lehetetlen megoldani a feladatokat. Ezután az írásban érkezett kérdésekre válaszoltak. Az első ilyen azt tudakolta, hogy a Sub Rosa Kft. megszűnésével mi lesz a Sárospatak újság sorsa? A decemberi számot — átmenetileg — a polgármesteri hivatal adja ki, a jövő évi megjelentedé« mikéntjéről a december 19-i testületi ülésen döntenek majd. Egy másik cédula az idegenforgalom felől „érdeklődött”, s ezzel kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy a jövő héten ez ügyben fog a Belügyminisztériumba menni, s reményei szernit pénzt szerezni. — Nem érzik-e, hogy a testületi döntésekben a pártérdekek dominálnak, holott a város érdekeinek kellene elsősorban érvényesülnie? — szólt a következő kérdés. — A testületben nincsenek pártérdekek — szögezte le határozottan a polgármester. — Az önkormányzati politika nem egyenlő a nagypolitikával, mondta, abban nagyon nehéz pártérdekeket megjeleníteni. — Van-e koncepciójuk a város jövőjét illetően? — „kíváncsiskodtak” egy másik cédulán. A válaszból megtudhattuk, hogy a ’91-es év azzal telt el, hogy felmérjék az örökséget és saját erejüket, s csak ’92-re jutnak el oda, hogy koncepcióról beszéljenek. Szó volt még az egészségügyről, az épülő új iskola helyzetéről (bizonytalan a befejezése), a városi televízió és/vagy a zempléni televízió létesítéséről, és a közhasznú munkásként alkal- mazottakról. A mintegy kétórás fórumon valamennyi kérdésre a polgármester válaszolt. A megjelent képviselők, mint eminens tanulók ültek mellette csendben. Vajon nem volt mondanivalójuk, vagy nem volt szabad megszólalniuk?! TamavIUgyl László j)e Az étkezés a napi nagy események közé tartozik az idősek életében (Bujdos Tibor felvétele) Hogy ne jussunk bánatkézre, öleljük magunkat jól körül a családdal. Mert bármennyire emberhez méltóvá igyekeznek is tenni egy szociális otthont, nem pótolhatja a családi védettséget. Ámbár a külvilággal szemben, ha végképp egyedül marad az ember, mégiscsak nyújt valamiféle védelmet. Fodor Ottó. a miskolci Időskorúak, Szociális Otthonának Igazgatója szerint a névbell meghatározás nem egészen fedi a lakók összetételét, ugyanis valóban döntően az igen magas korúakból tevődik össze a létszám, de tendenciózus Immár a 45—50 évesek szociális rászorultsága is. Persze valamiféle kreált szempontok szerint összemosni az embereket nem lehet, hiszen Rászedett kasszafúró Sötét volt a parkolóban, Így könnyű volt az autók között osonni. Bonnert a kivilágított ablakú ház hátsó bejárata felé tartott. Ünnepség volt a villában, mint az újságok is jelezték az eseményt. Észrevett két sofőrt, akik beszélgetve várták a gazdáikra, hogy ha majd megunják a mulatságot, hazavigyék őket. De hát ez még eltart egy ideig és éppen erre épült Bonnert terve is. A bokrok árnyékában közeledett, mig csak el nem ért egy pinceablakot. A zenekar tust húzott, tapsoltak, ezt a pillanatot használta ki, hogy betörje az ablakot. Bemászott és a dzsekije zsebéből elővette a lámpát, majd felosont a lépcsőn. Tornacipőben gyakorlatilag zaj nélkül haladt. Az újságok részletesen foglalkoztak az eseménnyel: 80. születésnapját üli a ház ura. amire meghívást kapott mindenki, aki számított a városban. Már előzetesen több képriport mutatta be a helyszínt, külön is részletezve, hogy hol mi történik majd. Csak egy hülye nem találhatta volna fel magát a fotók láttán. Bonnert azonban tudta, hogy egy szobában nem lesz műsor, ez a dolgozó. Itt tehát sötét lesz majd. Mindazonáltal az egyik fotón felismerte a páncélszekrényt el is nevette magát; már rég az ócskavastelepen lett volna a helye. Az úr úgy látszik zsugoribb annál, hogy biztonságosabb mackót vegyen. Ez tehát neki különösebb nehézséget nem okozhat. Munkához látott és amikor kinyitotta, a látványtól elállt a lélegzete: pénz- kötegek sorakoztak, aranyrudak csillogtak, ékszerek ragyogtak, csupa drágaság. Semmi rosszat nem gyanított tehát, amikor hűvös fuvallat legyintette meg a tarkóját. De amikor egy kemény és hideg tárgy is érintette és felismerte a pisztoly csövét, megdermedt. — Fel a kezekkel és szép lassan forduljon felém! Látni szeretném ■— mondta egy kellemes női hang. Megfordulva magas, csinos, szőke nőt látott. Még magához sem tért a meglepetéstől, amikor a nő kikapta mellény- zsebéből a jogosítványát. — Na, most már mindent tudok, amire kiváncsi voltam — mondta. — Kicsoda maga? — kérdezte Bonnert holtra vált hangon. — A háziúr lánya — felelte ez higgadtan. — Tudja, én szokatlannak találtam, hogy az újságok ilyen részletesen bemutatják a házat, és abban is biztos voltam, hogy az olyan gazemberek, mint maga, olykor újságot is olvasnak. — És most mit akar tenni? — Tulajdonképpen a rendőrséget kellene hívnom, de nem akarom feleslegesen idegesíteni a Papát. Már nehezen tudná elviselni az ilyen idegi megterhelést, és ráadásul szívbeteg is. Hanyag mozdulattal adta vissza Bonnert- nek a jogosítványt. — Tűnjön el, de gyorsan! Gondolom, az utat ismeri. A betörő eliramodott, kiugrott a pinceablakon, az árnyékban haladt a sarkon parkoló kocsijáig és csak ott fújta ki magát. Ült és bámult maga elé. Micsoda mázli! — motyogta maga elé. Csak az nem fért a fejébe, hogyan lehetett ennyire figyelmetlen. Miért nem gondolt a lányra is... Es miért nem írtak az újságok a lányról?! Két nap múlva megkapta a pontos választ és felüvöltött. Megírták a lapok, hogy az ünnepséget kihasználva betörők jártak a villában, és az öreg csak reggel vette észre, hogy teljesen kitakarították a páncélszekrényt. A harmadik napon kis csomagot hozott a postás Bonnertnek. A kétségtelenül szép csomagolásban kicsiny aranyrudacska volt, meg egy kis papírfecni. „Köszönet, amiért elvégezte helyettem a munka nehezebbik részét. Szívélyes üdvözlettel az öreg leánya. Aki természetesen nincs és nem is lesz.. O. Ármin mindenki a maga tragédiáját éli meg, mindenkinek a sajátja a fontos, s az intézménytől él is várja, meg is követeli, hogy ő körülötte forogjon a világ, de tény, hogy egyre többen jutnak bánatkézre a munkanélküliséggel összefüggésben. Nem könnyű, s csak Intézményesen valószínűleg nem is lehet ellátni a lakó- , kát, bármilyen formációt találjanak is ki. Nyugdíjas-' .ház? Emeltszintű ellátás? Végül is melyik lenne célravezetőbb ? Fodor Ottó szerint az, ahol a hozzátartozók is segítenek. Például eljönnek hozzá megmosni a haját, levágni a körmét, egyszóval olyan intim ügyekbe hozzák vissza a meghittléget, amit esetleg egy ápoló, bármily lelkiismeretes, nem tud megadni. Sok baj van az öregekkel. Ez sajnálatos, de tény, s ki is kell mondani, nehogy véletlenül valakinek az az illúziója támadjon, hogy csupán a személyzetet kell lecserélni, s minden csodálatos lesz. Ezt egyébként többnyire azok a hozzátartozók szokták hangoztatni, akik1 nem átalják azt feltételezni, hogy a gondozó lopja el a csokoládét, a könyvet, miegymást, holott épp gonoszságból, vagy netán csak szenilitásból mondjuk maguk az öregek tüntetik, rakják el. Gyanítom, persze, van a hozzátartozókban egy kis bűntudat, s ezért is támadnak. A gondozók — ez alap- követelmény immár — mindent megtesznek azért, hogy a gondozottak fontosságtudatát életben tartsák, hiszen ez adja a célt, a bánátbi- lincs lerázásának lehetőségét. Beválasztják őket helyi bizottságokba, például beteglátogatási, élelmezési satöbbi. Meglehet, ezeknek a bizottságoknak a ténykedési köre behatárolt, hiszen többnyire hasonló körökben forgolódnak, de valamit mégis jelent. Ehhez jönnek még a terápiás munkák, például felvonókezelés, kerti munka, konyhai kisegítés, halak etetése, növények locsolása, házi büféskedés, kézimunká- zás, cipőjavítás és még ki tudja, mi minden. Illetve egyvalaki mindenképpen tudja, Bartha Éva, aki nagy szakértelemmel és szeretettel átfogja, irányítja a kulturális, művelődési, egyáltalán a fontosságtudati munkát. Szó sincs itt valamiféle kizsigerelésről, hiszen úgy; nevezett terápiás pénzt is kapnak a gondozottak munkájukért. Alighanem enyhít a gondokon a térségben is a különböző karitatív szervezetek megjelenése, ugyanis egyre inkább ' kiderül, szegényügy is ez egybén, nem lehet kikerülni. Mintha élénkülne ugyanakkor a társadalmi szolidaritás, persze a legnagyobb terhet az ön- kormányzatok vállalják magukra. Ennek az intézménynek is minden lehető segítséget megad Miskolc város önkormányzata, de újfent Idekívánkozik, hogy egyfelől mindenkinek kötelessége sokkal jobban vigyázni saját magára, egészségére, tehetségére, tudására, tisztességére, egzisztenciájára, másfelől legalább családtagjainkért érezzünk és vállaljuk — bármily nehéz is lehet adott esetben — méltó igyekezettel anyagi és erkölcsi felelősséget. Karosi Imre Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Moszkvában, hűtőgép-kompresszor szakon végzett gépészmérnök, akinek nagy reményekkel benyújtott újítását az ország legnagyobb hűtőgépgyára nem fogadta el. Az újítási előadó szerint ugyanis ilyen nagyméretű hűtőkamrákra nincs piaci igény. — Alidkor még ötezer forintnak is tudtam volna örülni — mondja Bodrogi Csaba gyöngyösi vállalkozó. A családi ház utcafronti pincéjében beszélgetünk, itt készülnek, egyszerű körülmények között, a Politech- nik Gmk. hűtőgéped. Ám ezekre a Privát Expo nagydíjat és a Kiváló Vállalkozás címet is átvehette a BNV-n; az utóbbi elismerést a Vállalkozók Országos Szövetsége adományozta. Hűtőberendezése működik egyebek között a' miskolci Bajor Sörözőben. Olaszországba és Ausztriába gyakorta szállít, s nemrég jelentős üzletet kötött: Szibériába adott el hűtőberendezéseket Ez nagy szó, mert ugye a sivatagba homokot eladni nem semmi... Most különleges feladat foglalkoztatja: a banánérle- lő-készülék gyártása. Egy holland cég kereste meg olyan számítógép vezérelte berendezéssel, amin beállítható, mikor kívánják a banánt — s milyen érettségi fokon — a boltokba szállítani. Ügy tartja: mint a telefonfülke nagyságú vagy éppen garázsméretű hűtői esetében is, akkor kell a piacra betörni, valamivel, amikor még nincs igazi konkurencia. Egy darabig bizonyára nem inja meg a banánt ,.. A Frílux-márka kötelez, a hűtőkamráira vállalt garanciát nagyon komolyan veszi. Ügy tartja: első a megrendelő. Megtörtént, hogy késői bejelentésre, amely egy éjszakai szórakozóhelyről érkezett, hajnali fél kettőkor jelentkeztek Budapesten a szerelői: mit kell megjavítani? A meglepett tulajdonos másnap felhívta: mindig ilyen készségesek-e? Azt válaszolta: „Igen, nálunk ez a természetes.” D—y.ó | A bánat birodalmában Érezze az ember, begy fontos Felelősek íragyunk önmagunkért Hamarosan megveszik a kohászatot? lett a psnsiári
