Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)

1991-12-07 / 285. szám

j^c Nemcsak a régészet, a festészet is nyert László Gyula tehetségével László Gyula kiállítása Aktok és a honfoglalás „Fényes Űjhely” Az ország félreeső zugai­ban élőknek — így a sátor­aljaújhelyieknek is — örök bánatuk, hogy kevésbé szá­míthatnak átutazóból „beeső vendéggé” váló turistákra: ide határozott szándékkal el kell jönni, és megnézni a látnivalókat. Erre természe­tesen nehezebb rávenni a turistát, hiszen az is csak ember, s emberi gyarlóságai között ott található a lusta­ság is (nem annyira persze, mint az az otthonülőknél tapasztalható ...) Talán egyszer változik majd a helyzet, és (mond­juk) Sátoraljaújhely szoro­sabb és élőbb kapcsolatot; tart fenn a legközelebbi, ha-' sonló lélekszámú szlovákiai várossal, mint a közigazga­tási észjárással rákémyszerí- tett, efféle szerepet betöltő magyar várossal: egyszerűen ezért, mert ez így kézenfek­vő és praktikus. Mindaddig azonban, míg a helyzet olyan, mint a mai, Sátoraljaújhely kénytelen magához édesgetni az ide­gent: jöjjön el, és nézze meg a látnivalókat. A kíná­latból vétek lenne kihagyni a helyi múzeumot, állandó és időszaki kiállításaival. Az állandó kiállítások, me­lyek a Zempléni-hegység természetrajzát, és a táj ré­gészeti kultúráit mutatják be, állandóan látogathatók a szép régi épületben, s ha­marosan elkészül majd a „Fényes Űjhely” című új, ál­landó kiállítás is, mely a honfoglalástól 1920-ig öleli fel az időt, s próbálja tár­gyak segítségével megörökí­teni. (A „Fényes Űjhely” utalás Debreczeni Ember András XVIII. századbeli lo­kálpatrióta ihletésű költemé­nyére, mely azonban nem hallgatott Ű jhely árnyairól sem: említi például a már akkor is létező cigánykér­dést ...) Az időszaki kiállítások egyike László Gyula ré- glészprofesszor kiállítása. A 81 éves neves rógésztudós — az ÉLTÉ. régészeti tanszéké­nek volt vezetője — ezúttal művésziként mutatkozik be: rajziai, festményei, plaszti­kái láthatók a sátoraljaúj­helyi múzeum hangulatos termeiben. Nem amatőr művészről van szó: László Gyula a 30-as években a Képzőmű­vészeti Főiskolát végezte el (együtt szerzett diplomát Szalay Lajossal), aztán 1936- ban ledoktorált régészetből. Kettős indíttatásából a ré­gészet és a festészet is pro­fitált: remek rajzkészségé­vel „forradalmasította” a régészetet, ő csinált (jó ér­telemben véve' divatot a le­letek lerajzolásából Szakte­kintélyként nevet szerzett a honfoglalás korának kutatá­sában, az eltelt évtizedek alatt azonban folyamatosan művelte a festészetet is, méghozzá nem hobbistaként, hanem tudatos művészként. Kor- és pályatársairól ké­szült rajzaiból volt már ki­állítása, de efféle — életmű- jellegű — gyűjteményes ki­állítása még nem. Tekintsék meg, ha arra járnak! Kájé „Nagyon rossz a véleményem a kormányról í|5> A tíszlulés a uemGkmcia egyellen esélye Beszélgetés Eörsi Istvánnal Még nagyobb válságba ke­rülhet a magyar demokrácia, ha a pártoknak nem sikerül megtalálniuk arculatukat — vallja Eörsi István, író. A demokratikus ellenzék mar­káns alakja, az SZDSZ ala­pító tagja lapunk munkatár­sának nyilatkozott. — Az ön mestere volt Lu­kács György, a nagy marxis­ta gondolkodó. Ha élne, mi­lyen véleménnyel volna erről a Magyarországról? — Nem tagadom meg, hogy a mesterem volt, de ez nem jelenti azt, hogy most is mindenben egyetértenék vele. A kérdés egyébként nagyon történelmietlen — jelenleg 105 éves volna. Ne­héz erre felelni, ö egy meg- győződéses kommunista volt. Nagyon örült volna a sztáli­nizmus bukásának. Minden bizonnyal marxista maradna és nagyon rossz véleménye lenne erről a jelenlegi kor­mányról. És ebben történe­tesen egyet is értenék vele, mert nekem is nagyon rossz a véleményem róla. — Mert? — Először is: nem szere­tem az ideológiáját. Nem szeretem ezt a minden ol­dalról áradó — nem a kom­munista és nem a marxista, hanem a normális polgári értelemben vett — jobbolda- liságát; a rasszizmust, az anti-cigányságot, a naciona­lizmust, az ókonzervatív ér­tékeket. Másrészt úgy látom: alkalmatlan rá, hogy a párt­államot felszámolja. Egyfe­lől kiegyezik a nem legex­ponáltabb képviselőivel. Más­felől maga is pártállami tö­rekvésekről tesz tanúbizony­ságot. A sok példa közül itt van a vagyonügynökségé, amelyiknek függetlennek kel­lene lennie a kormányzattól, mégis maga ailá rendelte, s így a privatizálást a kor­mánytól tette függővé. A tő­késcsoportokat érdekeltté tette a kormánnyal való jó viszonyban. Magyarán: nem alakulhat ki a gazdaság ál­lamtól független szférája, ami a polgári társadalmakat jellemzi. Ugyanígy megpró­bálja megszerezni a sajtót, a rádiót, a televíziót. A propa­gandának, a hírközlésnek az állammal való összenövésé­ről van szó, ami szintén a pártállamokat jellemzi. Az ilyen jelenségeket úgy tud­nám összefoglalni, megpró­bálja, amit normális, demok­ratikus politikai eszközökkel most már nem érhetne el: az érdekeltséggel, a kliensi rendszerrel közvetlen függő­séget teremteni maga és a társadalom olyan rétegei között, amelyeknek bizonyos gazdasági vagy egyéb hatal­muk lehet. — És ez elegendő ahhoz, hogy elvegye az ön híres de­rűjét? — Nem, ez nem vesz: el a derűmet. Az viszont igen, ha az olyan pártok is, mint például az SZDSZ, elemen­táris emberi jogi kérdések­ben nem mutatkoznak kö­vetkezetesnek. Ha az ellen­feleim — régen a pártállam — nem az emberi jogok alapján álltak, az nem vette el a derűmet, az igazolt en­gem. A Zétyényi—Takács törvényt önmagában véve is felháborítónak tartom. Szem­ben Zétényi és Takács urak­kal, nekem sok hajóm volt a régi rendszerrel, tehát Kit-mit ved a sasakszervezet? 3. Rossz a bányász kiscsizmája r Uj nyugdíjazási rendelet Légzésoratóriiim az egri ifiházban Légzésoratórium címmel december 9-én, hétfőn este hat órakor tartja bemutató­ját az egri ifjúsági házban a Performance csoport. Mű­soruk ars poeticája: Légzés­kényszered var.? Ne hagyd abba! Lélegezz az orrodon át, lélegezz egy sípon, egy résen át, a fogadon át! Lé­legezz bárhogy, csak léle­gezz az istenért! Mikulás a gyermekkórházban Mikulás járt december 5- én, csütörtökön délután a miskolci Szentpéteri kapui kórházban lévő Gyermek­egészségügyi Központban. A kicsiket az óvónőképző, a 10. Számú Általános Iskola tanulói, a kereskedelmi szakmunkásképző iskola színjátszói és a Cibak együttes köszöntötte Kis műsorral, majd megjelent a Mikulás is. A nagyterem­ben összegyűlt mintegy százötven gyermeken kívül az ágyhoz kötött kas bete­gekhez is ellátogatott, s a Miskolci Likőrgyár és a Borsodi Zöldért Vállalat ál­tal felajánlott ajándékokat adta át. Az ünnepséget a miskolci női Kiwanis Klub szervezte, a kórházban dol­gozó pedagógusok közre­működésével. Karácsony közeledtén hadd idézzek egy kis éneket: „Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne, reszket, fá­zik, megveszi az Isten hide­ge. Hogyha volna kiscsiz­mám, Jézuskámnak odaad­nám, báránybőrös ködmön- kémmel jól betakarnám”. S még mielőtt valaki azt hin­né, hogy a szakszervezeti so­rozat írása közben megörül­tem, s már karácsonyi éne­keket éneklek, megnyugtatá­sul közlöm, csupán a bá­nyászok sanyarú sorsára akartam felhívni a figyel­met. Akár hiszik, akár nem. se csizmájuk, se munkásruhá­juk nincs — elegendő — a lyukóbányal bányászoknak. Nem telik rá. Nem túlzás, a szakszervezeti titkár a Máltai Szeretetszolgálathoz fordult, hogy adjanak a sze­gény bányászoknak valami kapcának valót, mert az sincs nekik. Takács Tibor szerint előállhat olyan hely­zet, hogy nem a sztrájkfel­hívás miatt nem mennek a föld alá a bányászok, egy­szerűen azért, mert nem lesz miben lemenni. Utcai ruhá­ban csak az utcára lehet menni, dolgozni nem. Hírlik, a fiúk akár az ut­cára is mehetnek, nem eny­hül meg a kormány szíve. Mindenesetre feszült a hely­zet. Meglehet, nincs a kor­mánynak báránybőrös köd- mönkéje, de talán erre ma már nem is vágynak. Hói van már az az idő, amikor kiemelt fizetés mellé bá- nyászlakás-akció, katonai mentesség, hűségpénz, jó nyereség is dukált, s ter­mészetesen közmegbecsülés, társadalmi elismerés. Meglehetősen nehéz a szakszervezet, mármint a bá­nyászszakszervezet felelőssé­gé! megállapítani jó néhány kérdésben, hogy tudniillik mennyire szolgálta ki az ésszerűtlen döntéseket, de tény, ameddig bírta, tartotta magát, mégpedig demokra­tikus eszközökkel, sőt egyet­len telet sem használt ki a lakosság vagy éppen a kor­mány rovására, hogy a cél­jait elérje. Alighanem olyannyira tart­hatatlan a helyzet, hogy nem véletlenül helyezték kilátás­ba a december 18-i sztráj­kot. Megfogalmazták követe­léseiket. Állítsák le a külföldi szén behozatalát! Ez a hazai nyo­mott árak mellett katasztro­fális piaci viszonyokat idé­zett elő. Kötelezze a kormány a Magyar Villamos Művek Trösztöt, hogy vegye át a magyar bányák porszenét, kössön hosszú lejáratú szer­ződést. A bányászatot sújtó gaz­dasági folyamatok miatt ve­szélybe került a szénbányá­szat mindennapi működése, alapvető dolgok hiányoznak; nemcsak a fent említett öl­tözékek, de szerszámok sin­csenek. Nincs lapát, csá­kány, fúró. Lyukóbányán, de szinte valamennyi bányánál örökös gondot jelent a fürdés, el­avultak a kazánok, elértek a csövek, csaptelepek. Es ugyancsak neuralgikus pont, különösen télen a személy- szállítás, kimaradnak jára­tok, a Volán még mindig képtelen tartani a menet­rendet, fűteni a buszokat. Ami talán kecsegtető, s a szakszervezetnek köszönhető, de egyben hátrányos is le­het, hogy január 1-től élet­be lép egy új nyugdíjazási rendelet, miszerint akinek megvan a 25 év földalattija, illetve 5 ezer ledolgozott műszakja, az elmehet nyug­díjba. De ki fog akkor dol­gozni? Már a korengedmény is leültette szakmailag a vállalatot, s ez is azt je­lenti majd, hogy sokan él­nek a nyugdíjazási lehető­séggel. Mindenesetre azt remélik a_ lyukóiak, hogy felértéke­lődnek a fiatalok, látnak majd előrelépési lehetősé­get. Persze, ehhez az kel­lene, hogy legalább 2000-ig lássák a bányászat jövőjét. (Folytatjuk) Karosi Imre igazán lehetne okomfi; hogy mindenféle bosszúkért-liheg­jek. De úgy gondolom, hogy a jogállamiság fontosabb aa egyéni bosszúknál. Én a de­mokráciáért-harcolok. De az, hogy a saját pártom nem mutatkozott ezen a téren kö­vetkezetesnek — tartózko­dott a szavazásnál — ez a végsőkig elkeserített. Csak addig maradok ebben a pártban, ameddig kiderül, hogy ez a tendencia megál­lítható, s hogy ez a párt továbbra is az emberi jogok teljessége alapján áll. — Rendben, a következetlen­ség miatt csalódott. De mik azok az értékek, amiket vál­lalni tud ebből a mai SZDSZ- ből, úgy, ahogy az most van? — Ahogy most van, sok mindent nem lehet vállalni belőle. Azokat a tendenciá­kat, viszont igen, amelyek­nek az alapján megindult. Tehát az emberi jogok tel­jességét és egy anti-etatista társadalom felépítésének szándékát, mint közös neve­zőt. Hogy a szociális, vagy a liberális gondolat milyen arányban keveredik benne, ez vitakérdés. Én köztudo­másúlag ezen a párton belül a szélső-baloldalhoz soro­lom magam. Tehát minél több szociális elemet, sőt, olyan elemet is beletennék a politikánkba, amelyik bizo­nyos szocialisztikus törekvé­sek elől sem rekeszti el vég­leg az utat. Jelenleg annyi­ban elégít ki az SZDSZ, hogy sok erőt látok benne, hogy továbbra is az emberi jogok teljessége alapján a polgári társadalomért küzd majd. Ezen persze nem bur- zsoá társadalmat, hanem a eitoyenek társadalmát értem. — Tudom, hogy ezt a kér­dést is történelmietlennek fog­ja, találni, de lesz-e még, a következő : választásokon sza­bad Demokraták Szövetsége? — Próféta nem vagyok, de semmi jel nem mutat arra, hogy ne legyen. — Milyen átrendeződésre szá­mit a hazai belpolitikában 1991-ig? — Azt remélem, hogy minden párton belül lesz egy tisztulási folyamat. Tisz­tuláson valóban tisztulást ér­tek. Vagyis, hogy a pártok ráébrednek: kizárólag akkor tudnak pártokként működ­ni és a lakosság érdeklődé­sét akkor képesek visszahó­dítani ,ha kifejezett, határo­zott társadalmi érdekeket képviselnek. Ha ez nem kö­vetkezik be, a demokrácia válságba kerül. Még nagyob­bá, mint amilyenbe most van. Bujdos Attila Aláírásukkal csatlakozhatnak Értesítjük városunk polgá­rait, hogy az MSZP Korvin Ottó u. 9. sz. alatti politi­kai centrumában munkana­pokon 8-tól 17 óráig; szom­baton és vasárnap egész nap a belvárosban, fiatalok által gyűjtött íveken csatla­kozhatnak a Demokratikus Chartához, s a Magyar Nyugdíjasok Egyesületének követeléseihez (7,5 milliárd forint értékű év végi nyug­díjkiegészítés, a nyugdíjak reálértékét megőrző 1992-es év eleji nyugdíjemelés, a nyugdíjasok érdekképvisele­tének biztosítása a társada­lombiztosítási önkormány­zatban és az érdekegyeztető testületekben). Az MSZP Miskolc Városi Elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents