Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)
1991-12-04 / 282. szám
A csatával a háborút is megnyerték? (1.) Ragadós is lehet az ózdi példa jjc Taba Benő építész tervei alapján készült az áruház. S ami ritkaság: a műszaki átadásnál egyetlen hibát sem találtak; Béres József és Joó István prügyi magánvállalkozók dicséretére legyen mondva. Hatalmas az áruválaszték A Kunság Füszérttel jó alkut kötöttek A Fortuna szerencséje — Szerencsen Ez itt már piacgazdaság — mondta rá Kupa vámon, visszaszerezzük a réven. Természetesen a saját boltjaink áruellátásáról is innen gondoskodunk. Miután a saját sertéstenyésztő szakcsoportunk adja saját vágásból a tőkehúst, és a raka- mazi tejüzem is hajlandó volt úgy társulni, hogy helybenhagyták a régi árat, az ABC-részlegben minden egyébbel együtt a tejet, a tejterméket, a húst és a kenyeret is 8—9 százalékkal olosóbban adjuk minden fogyasztói árral szemben. Vásárolunk közvetlenül gyártó cégektől is, de a meghatározó a Kunság Füszérttel való kapcsolatunk. Tárgyaltunk persze több vállalattal is, de dr. Csikós Sándor vezérigazgató személyében találtunk rá a mi emberünkre. A nagykereskedelmi árból 3 százalékos árengedményt adott, az árut bizományba kihelyezte, először 40 napos fizetési határidővel, majd a napi bevétel 70 százalékát küldjük neki. * A pénztáros és számlázó hölgyek alig tudnak néhány percre elszabadulni a gépeik mellől, hiszen buszok állnak meg, letérve a főút- ról, s már nagy- és kisté- telben vásárlók térnek visz- sza, nyilván az itteni árak okán. Skarupa Ferenc áruházvezetőnek pedig már az a kellemes gondja, hogy az induló 20 millió forintos árukészlet gyorsan fogyó áruiból mielőbb utánpótlást szerezzen. Oláh Erzsi — No, látják, ez itt már piacgazdaság — mondta Kupa Mihály pénzügyminiszter, és mint a terület országgyűlési képviselője, amikor felavatta a szerencsi, 1600 négyzetméter alapterületű Fortuna-üzletházat. Miként is vágott bele e pénzszűke világban a Szerencs és Vidéke ÁFÉSZ a beruházásba, amikor ettől általában mindenki ódzkodik? — kérdeztem a nyitás utáni napokban Szarka Imrét, a? igazgatóság elnökét, ötvenhárommillió forintot előteremteni hogyan lehet manapság? — Hitelként kaptunk tizennyolcat, hatot munkahelyteremtési hozzájárulásként, tízzel a országos szövetségünk, hárommillióval pedig a megyei járult hozzá. A területet az infrastruktúrával, valamint a tervezési költség felét pedig az önkormányzat állta. Ezzel a kereskedelmi létesítménnyel 180 millió forintra gyarapodott a szövetkezet vagyona. Ha az idén nem lesz akkora a nyereség, mint tavaly, mindenki megérti. Hiszen ma már nem lehet egy-két év távlatában gondolkodni. Az önmagában előny, hogy elkészült, hiszen Miskolc és Sátoraljaújhely között nincs hasonló. S a saját 45 dolgozónknak — köztük szép számmal a központi igazgatásból — biztos munkát tudtunk adni, úgy, hogy megemeltük a bérüket. Számításba vettük, hogy lesz egy egészséges turizmus is, s azt, hogy az ellátási területünkön — ami 21 községét érint — gomba módra szaporodnak a magánboltok. Most visszacsábítjuk őket, hiszen a diszkóntáruházban az igazolványukkal nagykereskedelmi áron vásárolhatnak. A Kunság Füszért jóvoltából olyan gazdag és színes az áruválaszték, hogy biztos számíthatunk rájuk, mint jó vevőpartnerekre. Tehát, amit elvesztettünk a Januárban jártam legutóbb az ózdi finomhengerműben. A hengersorok között, a hidegre dermedt „acélblahákon” fázósan toporogtak az emberek százai, bejöttek a munkahelyükre azok is, akik a pihenőnapjukat töltötték. A hideg hengerműben az arcokról sütött a feszültség, indulat, a ki- látástalanság miatti elkeseredettség. Az üzem szakszervezeti bizottsága hirdetett kétórás figyelmeztető munkabeszüntetést. A finomiak munkája, kenyere volt a tét. Februárban és márciusban a gyár előtti téren megismétlődött a tömegdemonstráció, ahol a munkahelyük megtartásáért törvényesen tiltakozó finomiakhoz más gyáregységek, üzemek, sőt társvállalatok küldöttei is csatlakoztak. Az utóbbi hónapokban újra az évtizedek óta megszokott arcát mutatja a matuzsálemi korú ózdi fmomhen- germű. Az „acélblahák” tüzesen sisteregnek a rajtuk tekergőző aeélíkígyóktól, a hengerészek fogóikkal rutinos mozdulatokkal csípik nyakon a kifutó szálakat, s illesztik a következő hengerüregbe. Mert bizony itt még nem került múzeumba a hengerészfogó, az emberek mozdulatai is ugyanolyanok, mint nagyapáink korában. Ezért is mondták ki a halálos ítéletet a „finom” fölött, de a makacs, összetartó kollektíva végül is megnyerte a csatát. De vajon megnyerték-e a háborút is? • MEDDIG TART AZ RT.? A finomiak esélytelennek látszó „mozgalmának” négy szószólója volt; Krisztián Flórián, Németh Ferenc, Ivacs Gyula, mindannyian középvezetők (üzemvezetők, főművezetők) és Tartó Lajos az üzemi szb titkára, önként dugták fejüket a hurokba, amit a részvénytársaság akkori vezetése nem késlekedett megszorítani. A három „hangadó” középvezetőt azonnali hatállyal felfüggesztették állásából, még az rt. területéről is kitiltották. Persze Ők továbbra is bejártak az üzembe, hiszen az rt. csak szeletke 'területet bérelt az ÓKÜ-től, volt tehát egy képzeletbeli vonal, aimit nem léphettek át. A munkatársak is kitartásra biztatták őket. Tartó Lajost a szankcióktól a szakszervezeti tisztsége mentette meg. A vizsgálat után aztán mindhárom száműzöttet re- habüitálták. — Ez az év azt hiszem életem végéig nyomot hagy bennem — mondja Németh Ferenc üzemvezető-üzemmérnök. — A tét óriási volt, ha másként alakulnak a dolgok, az rt. akkori vezetése végleg „piros lapot" mutatott volna nekünk, az emberek pedig utcára kerülnek. Mi adott erőt? Harminc éve dolgozom itt, ismerem munkatársaimat, szaktudásukat és a munkahely, a kenyér- kereset miatti elszántságukat. Kétségtelenül igaz, hogy ez a technika, technológia még a század eleji, senki nem akarja ezt konzerválni, senki nem ragaszkodik az itteni embert nyúzó munkakörülményekhez. De fejleszteni csak egy élő, működő üzemet lehet. Sokkal egyszerűbb egy tollvonással megszüntetni, leállítani. Mert arról senki nem beszélt, ha ez megszűnik, mi lesz helyette. Mi lesz a hatszáznál több ember sorsa... ? • „BENNÜNKET VÉGLEG LEÍRTAK" — A finomiak hite az rt. német részvényeseiben már a múlt év szeptemberében megrendült — veszi át a szót Tartó Lajos. — Akkor jutott tudomásunkra, hogy bennünket végleg leírtak, ez év elején, legkésőbb február 15-én a finomot végleg leállítják. Több érdekegyeztető tárgyalást kezdeményeztünk az rt. akkori vezetőivel, eredménytelenül. Az indok kezdetben az volt, hogy a nálunk képződő veszteség emészti fel a részvénytársaság nyereségét, ami elviselhetetlen. Később hajlandóságot mutatták arra, hogy egyes hengersorokat meghatározatlan, azaz bizonytalan ideig tovább működtetnek, de csak négyszáznál kevesebb létszámmal. Közel háromszáz ember maradt volna kenyér nélkül. Ezután pedig már szinte ingyen akarták a termelőberendezéseket megkapni. Ez nem sikerült, a kormánnyal sem tudtak ilyen alkut kötni, a németek látványosan kivonultak az rt.-ből. Látszólag ez vöt az ok, de ki tudja... Akkor már azt mondták, a finom nélkül nem tudnak eredményesen dolgozni. • EGY KÉMÉNY FÜSTÖLT — A finomiak között ezekben a hónapokban valóságos dacszövetség alakult. — Így igaz. Hetente, két hetente tartottunk munkásgyűlést, megvitattunk minden kérdést. Arra jutottunk, hogy mi tudnánk az adott eszközökkel, lehetőségekkel is eredményesen dolgozni, valamennyi munkatársunknak kenyeret biztosítani. Egy minöen/kiért, mindenki egyért volt a jelszó. Kértük, követeltük adjanak lehetőséget a bizonyításra s így vetődött fel a Munkás Kft, megalakításának gondolata. Nagyon sokan biztattak, támogattak bennünket, persze voltak ellendrukkerek is. Mit jelentett ez az összefogás? Köztudott, hogy országosan leszálló ágban volt a szakszervezeti mozgalom, nálunk pedig egy hónap alatt 68-ról 98 százalékra nőtt a szervezettség. A finom végül talpon maradt Ózdon. Több hónapi állás után július 10-én az ÖKÜ gyáregységeként újra indult a termelés a hengersorokon, július 27-től pedig az országban ezidáig egyedüli Munkás Kft.-ként működik a finomhengermű. Ózdon több, mint fél évig állt a gyáróriás. Egyedül a finomi gyárkémény füstöl- gött szerényen, jelezve: a Munkás Kft.-ben nem állt meg az élet... (Folytatjuk) Tóth István VAR A JEREVÁN BARI A régi helyen új showműsorral (GO-GO, sztriptíz) VARJA KEDVES VENDÉGEIT A JEREVÁN BARi Nyitva: keddtől szombatig, 10-04 óráig Döntött a miskolci közgyűlés Bér garzonházbél bérlakáshoz juttatandék végleges néviegyzéke Miskolc város Polgármesteri Hivatala tájékoztatja az ön- kormányzati bérlakásra váró Tisztelt Igénylőket, hogy a közgyűlés az 1991. december hó 2. napján megtartott ülésén jóváhagyta a bérgarzonházból bérlakáshoz juttatandók 1991/92. évi végleges névjegyzékét. A hivatal hatósági osztálya a kihelyezésre alkalmas lakások megürescdésétől függően teljesíti az igényeket, így — az érdekeltek türelmet és megértését kérve — csak a hivatal értesítését követően keressék fel a hatósági osztály lakásügyi csoportját. ÖNKORMÁNYZATI BÉRGARZONHÁZBÓL BÉRLAKÁSHOZ JUTTATANDÓK 1991/92. ÉVI VÉGLEGES NÉVJEGYZÉKE 1. Azari János, Vándor S. u. 1. 15 356/86. 2. Balogh András, Vándor S. u. 3. 18 158/88. 3. Balogh János, Vándor S. u. 3. 16 218/86. 4. Balogh Zoltán, Vándor S. u. 5. 17 724/87. 5. Baráth Károly, Vándor S. u. 3. 14 895/86. 6. Bobcsák Sándor, Vándor S. u. 5. 17 377/87. 7. Bódi Imre, Vándor S. u. 5. 12 947/84. 8. Cserpák Tiborné, Vándor S. u. 3. 1 703/79. 9. Dobai Olivérné, Vándor S. u. 5. 17 957/87. 10. Grimus Lipót, Vándor S. u. 5. 4 296/82. 11. Lmődi József, Vándor S. u. 3. 15 638/86. 12. Erdélyi Gyuláné, Vándor S. u. 3. 17 965/87. 13. Flaskóné Láncos Tünde, Vándor S. u. 1. 1 407/81. 14. Franczóczkiné Olejnyik Edit, Vándor S. u. 5. 17 400/87. 15. Gáspár Barnabás, Vándor S. u. 1. 16 214/86. 16. Glonczi Illés, Vándor S. u. 3. 15 863/86. 17. Gulyás Barnabás, Vándor S. u. 3. 18 499/88. 18. Habina István, Vándor S. u. 1.’ 18 229/88. 19. Hankó Zoltán, Vándor S. u. 5, 16 970/87. 20. Hegyesi Sándor, Második u. 1. 21. Helle József, Vándor S. u. 1. 22. Kelemen Miklós, Vándor S. u. 3. 23. Kovács Istvánná, Vándor S. u. 5. 24. Kovács József, Győri K. u. 8. 25. Kovács Károlyné, Vándor S. u. 3. 26. Kundrák Imre, Második u. 1. 27. László András, Vándor S. u. 5. 28. Lipták Tiborné, Vándor S. u. 3. 29. Lövei Péter, Vándor S. u. 3. 30. Molnár József, Vándor S. u. 3. 31. Nagy András, Vándor S. u. 5. 32. Ortó László, Vándor S. u. 3. 33. Palágyi Istvánná, Vándor S. u. 3. 34. Papp Péter, Vándor S. u. 5. 35. Radvánszki Ferenc, Vándor S. u. 3. 36. Rózsáné Forgó Ida, Vándor S. u. 3. 37. Rubiczky Károly, Második u. 1. 38. Séra Gyula, Vándor S. u. 5. 39. Szálkai Imréné, Vándor S. u. 3. 40. Szabó Sándorné, Vándor S. u. 1. 41. Szabóné Milicz Ágnes, Vándor S. u. 3. 42. Szakos Ferenc, Vándor S. u. 3. 43. Tamás Attila, Vándor S. u. 3. 44. Tömöri Béláné, Vándor S. u. 5. 45. Tóth Miklós, Vándor S. u. 5. 46. Tóthfalusi Ferencné, Vándor S. u. 1. 47. Újvári Antal, Vándor S. u. 3. 48. Vajtó Miklós, Vándor S. u. 1. 49. Varga József, Vándor S. u. 1. 50. Váradi Károly, Vándor S. u. 1. Miskolc, 1991. december 3.' 16 929 /87.’ 14 710/86. 10 322/79. 15 020/86. 5 469/78. 15 922/86. 20 668/89. 15 914/86. 15 875/86. 15 684/86. 21 900/79. 14 767/86. 7 815/83. 15 795/86. 17 736/87. 5 345/79. 16 656/87.' 20 014/88. 9 217/77: 16 818/87.' 13 024/84. 14 686/86. 16 791/87: 14 633/86. 2 311/8L 11 289/83. 15 691/86. 2 414/79. 14 671/86. 15 082/86. 18 205/88. Hatósági osztály
