Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)
1991-12-27 / 299. szám
Miskolci színészarcok Csorna Judit „40 éves korban sóletnek a csoilák, ile az infarktus is. 1 éli 1 árlat helyett Különös karmester A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Valentin Radu (USA) vezényelte legutóbb a Miskolci Szimfonikus Zenekart. A műsor első felében Mozart művei csendültek fel; a 425-ös K. számú C-dúr (Linzi) szimfónia, majd a híres d-moll zongoraverseny, Csík Laura szólójával. A hangversenyt Schubert VII. (C-dúr) szimfóniája zárta. Amikor önmutogató karmester áll zenekarunk élére - szerencsére ritkán - nemcsak a muzsikusokat hozza zavarba, hanem e sorok íróját is. A zenészeknek mindent meg kell tenni a produkcióért, s a recenzensnek „megvédeni Mozartot, a zenét” a több sportágat is felvonultató karmesteri teljesítmény dicsérete helyett. A Linzi szimfónia ragyogó mozarti kompozíció, mozgalmas nyitótétellel, kedves szerenádzenével, humoros menüettel és káprázatos fináléval. Figyelmünket azonban elterelte Radu a zenéről, a mozarti ötletek sziporkázásáról, olyan koreográfiát talált ki a műhöz, mely nem állt szinkronban a zeneszerzővel. A Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjait egy-egy mozdulatával csaknem „kiütötte a ringből”, bocsánat, a helyükről. Oázisnak tűnt a d-moll zongoraversenyben az igen tehetséges fiatal zongora- művésznő, Csík Laura játéka. A zömében drámai mű kiegyenlített, színvonalas interpretációja meggyőzte és elbűvölte a hallgatóságot. Raau teljesítményére a „koronát” a Schubert-szim- fóniában tette fel. Hol jobb. hol bal kézzel „értelmezte” a művet, a beintések kezdetére, a leintések végére, funkciójára nem ügyelt. Egy-egy alaphangulat megvalósítása ihlette általa a tételeket (hősiesség — melankólia — tánc — örömünnep), s ennek oltárán feláldozott mindent, még önmagát is. Ennél az előadásnál nem lehetett unatkozni a mindent beborító látvány bűvöletében. De vajon ez m karmester feladata? ... Csak dicsérni lehet a zenekar muzsikusait, akik a léke* kapott hajó kapitányáhoa illő hősiességgel szolgálták az ügyet, az előadást, tudván, hogy a talmi csillogást, a megpróbáltatást el lehet, és mint valami rossz álmot el is kell felejteni. Barta Péter Jánosolók Egy esztendőben kerek egy tucatszor üríthetik a köszöntők a János-poha- rat a Jánosok egészségére, akik január nyolcadi- kától december 27-ig szinte minden hónapban ünnepelhetik névnapjukat. Ezt a decemberi Já- nos-napot „Szürke Jánosnak” is mondják, ködös ideje miatt. Szokás volt a szölősvi- déken, hogy ilyenkor a gazdák bort szenteltettek. Abból néhány cseppet a hordóba töltöttek, hogy meg ne romoljon, pimpósodjon. A többit azonban gyógyszerként használták. Nem úgy, mint azt a mennyiséget, amit a jánosolók fogyasztottak el... Szaporán hajtogatva a poharat, hogy erőt. és egészséget igyanak a Szent János poharából. Mert a decemberi János a 102-ben elhunyt apostol és evangélista névünnepe. A János nemcsak az egyik legelterjedtebb magyar név, de megtalálható számos alakváltozatban szinte valamennyi európai nép nyelvében. Egy tőből fakad az Ivánnal, az Ivóval, amely nem a nagyivót jelenti, bár a tréfás névhasználat ezt is a jánosozó napok közé sorolja. Jövőre: 12 kiállítás nak az Európa Tanács által rendelkezésre bocsátott fotókból, ezeken Európa legjelentősebb építészeti alkotásait mutatják be. Márciusban a Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódva és annak ideje alatt rendezik meg a borsodi képzőművészek kiállítását. Ez mintegy helyettesíti a korábban kétévenként szokásos év végi Téli Tárlatot. önálló kiállítással szerepel majd szeptemberben Várnagy Ildikó szobrászművész, míg szükebb pátriánk alkotóit az októberi tárlatával Máger Ágnes, a miskolci művésztelepen élő és alkotó festőművész képviseli. pontosan tudnia, mi a feladata. Bár az egyenlősdi még mnidig jelen van. A kontraszelekció, ,a múlt rendszer egvik negatívuma, ma is működik. A kultúra, ezen belül a színház válságos helyzetben van. Rossz döntések sorra hiúsítják meg a legjobb törekvéseket.- Milyen most a közérzete? — Keveseket érdekelhet egy színész közérzete akkor, amikor egy egész ország bizonytalanságban. visszafojtott feszültségben él. Úgy érzem, az emberek már nemcsak az anyagi tartalékukat — ha egyáltalán van nekik — kénytelenek felélni, hanem ami még ennél is elkeserítőbb, tartalék reményüket és hitüket.- Hisz a csillagokban? — Hiszek. Az ember örök vágva, hogy kijusson a sötétségből. Ezért megy a csillagok után, mint a Három Királyok. A téli napéjegyenlőséget az emberiség mindig megünnepelte. Vágyott és vágyik a világosságra. Isten adja meg nekünk, hogy legyen vezérlő csillagunk! Összetartást, erőt, egészséget, békés, boldog ünnepeket kívánok minden embernek a Földön. * Csorna Judit — bár nem szeret beszélni erről — zenét szerez, szöveget ír, verseket zenésít meg. Megszállottan hisz abban, hogy a békés jövőt kulturált, egészséges gyermekeken keresztül teremthetjük meg. nemzetiségre való tekintet nélkül. A Cimbora Alapítványnak egvik alapító tagja. Fohász című verséből idézek befejezésül. ..Nézz le ránk, ó Istenünk A túléléshez adj erőt, álmainknak szárnyakat, adj helyet a Nap alatt...” Bíró István Az Úrhatnám polgár című komédia utolsó jelenetében úgy ül a színpadon csomagokkal felpakolva, olyan magányosan, becsapotton, mint aki inát tovább nem tud küzdeni, mert túlságosan egyedül maradt. Gyakran megalázták, ezért inkább felad mindent, és félreáll, Alakításának ez a jellemzője, vagy a magánéletben is ekképp cselekedne? - kérdeztem Csorna Jua'itot. — Valamit tisztázzunk. Ez egy szerep, amit jól vagy rosszul, de meg kell oldanom. Bizonyára mindenki érezte mér élete során, hogy abba kell hagyni, fel kell adni a harcot, s aztán teszi tovább a dolgát. Tartalék erejével és hitével. Jour- dain.né egyedül ül a mérleg egyik serpenyőjében a maga szeretetével, küzdelmeivel, amire már igazán senkinek nincs szüksége! Nincsenek szövetségesei, márpedig szövetségesek nélkül nincs győzelem. Ez nem vígjáték, hanem keserű komédia. Itt Jourdainné kezében van a tükör és tükörbe nem szívesen nézünk. Általában menekülünk a szembesülés elöl.- Hogyan lehet egy komédiában drámai dimenzióban létezni? Önnek kitűnő vigjátékvénája von, amit ebben az előadásban nem jut. tat (vagy juttathat) érvényre. — A válaszom: nehezen és mértéktartással tudom elérni.- Hogyan látja, a közönség érti-o az On Jourdain- néjátt A tapsokból mérhe- tő-e a siker? — Ügy gondolom, a nézőtéren is ülnek ilyen típusú emberek, ök az én szövetségeseim. Ami a tapsot Illeti: boldogító, nagyszerű, de nem mindig a siker mércéje. A csend is lehet fokmérő. Én mindenképp örülök kollégáim sikerének.- Tcnroly két szerep utón Miskolc vörös nivódijót kapta. Mi ez, ha nem a szeretet, az elismerés jele? — Kimondhatatlanul boldog voltam, de nem láttam tisztán a dolgok mögé:..vég- kielégítés ez, vagy előlegezett bizalom.- Mit kinél Önnek az idei évad? — Sajnos, nem az igazi megmérettetést. De nemcsak én vagyok így. Vannak sorstársaim is.- Egy színházi gépezetben kiket tart fontosnak? — Mindenkit. Mindenkinek a maga helyén kel! jfc Heti hét balett- és hat néptáncórát kapnak. hz elmúlt években a képzőművészet egy-egy ágához kapcsolódva rendezte meg, tematika szerint csoportosítva kiállításait, a Miskolci Galéria. Jövőre azonban eltér ettől a metodikától - tudtuk meg Du- sza Évától, a Galéria igazgatójától. Az 1992-es programban 12 tárlat szerepel. Az első kiállításon, januárban azokat a miskolci képzőművészek által készített alkotásokat mutatják be, amelyeket a miskolci ön- kormányzat vásárolt a városban élő szobrászoktól, festőktől, grafikusoktól. Széles körű érdeklődésre tarthat számot az a tárlat is, amelyet februárban nyit: A Macskák című musicalből előadóit részlet a negyedikesek szalagaiiatójának egyik fénypontja volt. (Szabón felvételei) Működési engedély az érettségi mellé Á tantárgy neves tánc ,,Sfd; felesleges energia van még bennük I-Höforduli az címűit ha- ( rotn hónapban, hogy az cl- I ső „A” egyik gyermeke úgy ! nyugtázta a matematika fe- j leletre kapott egyest: sem- . mi baj. majd a tánccal kijavítom. De előfordulhatott még egy és más téveszme tanulói körökben, mert Kö- rössv Sándor, a Szemere Bertalan Középiskola igazgatója jónak látta, ha elbeszélget vadonatúj elsőseivel és szüleikkel. Utóbbiak egyetértettek, hogy természetesen a gyerek nem különb, mint a többi, legfeljebb mást tanul. Mára a tétel az ifjúság által is elfogadott. Valami mást kezdeni soha nem könnyű, de a Szemerének elég nagy gyakorlata van benne. A hároméves szakmunkásképzőben 37, a négyéves szakközépiskolában három szakmában, a szeptemberben indított négy gimnáziumi osztályban két tagozaton több. mint kétezer nyolcszáz tizenévest tanítanak. Folvik itt kétéves házvezetőnőképzés, helyett adnak szakmunkások szak- középiskolájának. különböző átképzéseknek. A tánctagozat a négy gimnáziumi osztály egyike, és ahogy Kő- rössy Sándor fogalmaz „még ma is nagyon sok felesleges energia van bennük”. ■ ■ Nem könnyű ez bizony, mármint a tánc nem játék. Az osztály két felekezetre . oszlik, de egyformán kemé- I nven dolgozik. A Népműve- ! lesi Intézettől kapott tanterv I alapján színpadi, illetve né- I pi táncból kapnak „C” kategóriás működési engedélyt, majd — ha megfelelnek. Osztályzat nincs, vizsga van félévkor, ahol nem az őket tanító tanárok, hanem idegen profik döntik el, hogy alkalmas-e valóban, érdemes-e a négy esztendőből heti 10—13 órát a táncra fordítani. Aki most félévkor gyengébbnek tűnik, még csak figyelmeztetik, hogy többre van szükség, év végén viszont_ átirányítják egy „sima” osztályba. A fél országból kerültek ide felvételi alapján, a működési engedély mellé gimnáziumi érettségivel zárják a négy évet. Mintha tudná az egyik fiatalember, hogv mi vár rá még az érettségiig, olyan megadóan nyúlik el a 20-as Számú Általános Iskola (itt gyakorolnak a népi táncosok) nróbatermének padlóján. Ügyet sem vet a jövő-menő társakra, a szemét sem nyitja ki: pihen. Arroganciának tűnik, oedig jogos. Ez a csoport Kiss Ágnesnek és Fenyvesi Gyulának, a 20-as tanárainak vezetésével heti hét balett- és hat néptáncórát kap a gimnáziumi tan- tárgvak mellé, azon a késő délutánon a fényképezés kedvéért ismételték meg a másnapi vendégszereplés (egyre többfelé hívják őket) táncait. Széki, somogyi, rábaközi, lassú és gyors, nehéz csizmák, szoros derekú szoknyák — nemigen próbálnánk ki. A fiatal táncpedagógusok most nem szólnak a görnyedtebb hátért, az elvétett lépésért. Gyula együtt táncol, Áginak csak a szeme beszél. Ismerik már szeptember óta, hogy mit mondana. Hogy mit szólt volna a pénteki szalagavató műsorában fellépő színpadi táncosok próbájához a betanító Szép Ágnes, nem tudni, nem volt ott á szintén csak a képek kedvéért beiktatott fél óra aiatt. Eliot Macskák című musicaljének részletei volt a program, az alkalmi közönségnek (ha a tornateremben megszólal a zene mindenki idejön, aki ráér) nagyon tetszett. Sudár, szép gyerekek a világot jelentő deszkákon — nekünk is tetszett. De róluk is szakemberek ..olvassák” majd le, hogy Miskolctól Nyíregyházéig hol, kinél és mennyit tanultak már kisgyerek korukban táncolni, mire képesek, és kemény betanító próbákon mit lehet kihozni belőlük. Mozgáskultúrát, önfegyelmet, másféle világlátást biztosan visznek innen magukkal a matematika, fizika, történelem mellé. És a másikra is figyelő, megértő jómodort. Kedves felnőtt fiatalok köszönnek el egyenként, ahogy hazafelé indulnak végre a havas decemberi koraestében. .M—
