Déli Hírlap, 1991. december (23. évfolyam, 280-301. szám)
1991-12-18 / 294. szám
íg A miskolci sportcsarnok az egyik legnagyobb a vidékiek közül (Szabó István felvétele) Uiazott venest teleién, stráf kocsin Majdnem mindegy, ki a kapitány • § Pallcskó Puskás Öcsire szavalna A spuri-albizottság is megtette javaslatát Ki lesz a miskolci sporícenlrum igazgatója? Ha a december végi szavazás sem hoz eredményt — új pályázat A kitűnő edző, a DVTK volt mestere, Palicskó Tibor a közelmúltban szűkebb hazájában, Sárospatakon járt. Mint díszvendég vett részt a Sárospatak sportját értékelő gyűlésen. Sportkedvelők, pataki barátok látható örömmel vették körül vendégüket, s a fehér asztal mellett felelevenítették a régi szép időket. — Mit gondol, miért pont önt hívták meg az évadzáró közgyűlésre? — kérdeztük Palicskó Tibort. — Talán azért, mert tudják rólam, hogy sárospataki vagyok, Innen indultam el, és soha nem feledkeztem meg erről. Mindig is patakinak vallottam magam, s nagy örömmel jöttem. Ha valamit tudok a közösség, a sport, szűkebben a labdarúgás vonatkozásában segíteni, akkor a jövőt illetően ezt is vállalom. — Meséljen egy kicsit a sárospataki időkről! Hogyan gondol vissza ezekre az évekre? — Iskolákra épülő labdarúgócsapatok voltak itt, s nehéz körülmények között játszottunk, Utaztunk vonat tetején,' stráfkocsin. Nagyon jó játékosok voltak itt, akik aztán később magasabb osztályban is megálltak a helyüket. Nagy élmény volt itt élni; itt nevelkedni, itt játszani. Én Sárospatakot tekintem pályám kiindulópontjának. — Mikor került el innen? — 1949-ben. akkor igazoltam át a DVTK hoz. Az NB II-ben bainokok lettünk, s így rövid időn belül NB I-es játékos lettem. — Milyen gyakran jár haza Sárospatakra? — Ahogy tehetem, mindig jövők. Most, hogy Miskolcon dolgoztam, gyakrabban voltunk itt a feleségemmel, aki szintén sárospataki. Mindig nagy örömmel kirándultunk ide. Korábban, amikor Pestre kerültem, még onnan is visszajártunk, persze az idő múlásával sajnos már nem lesz kihez visszajönni. Azonban olyan alkalmakra, hogy a régi sportbarátokkál szót váltsunk, tervezgessünk, hogy Sárospatak sportja és labdarúgása fejlődésnek induljon, mindig kapható vagyok. — Két nagy „pofont” kapott az MTK-iól. Az egyik az emlékezetes „kilencek” lázadása volt, a másik az, hogy 1985-ben idő előtt kellett felállnia a kispadról. Ezek után milyen helyet foglal el a szívében a kék-fehér együttes? — Kellemeset, mert 1957— 58-ban tagja voltam a bajnokcsapatnak, majd 1963— 64-ben a KK-győztes együttesnek, Edzőként, már nem mondhatom magamat ennyire szerencsésnek és eredményesnek az MTK-val. Az ön által először említett eset mélyen megmaradt bennem, és tulajdonképpen más irányt adott edzői pályafutásomnak. 1985-ben nem „kellett” íel- állnom, hanem én javasoltam — úgy látszik, senki sem próféta a saját hazájában — néhány mérkőzéssel a befejezés előtt, hogy bontsunk szerződést. E két kellemetlen emlék ellenére is ter■ mészetesen kijárok az MTK mérkőzéseire. — Jelenleg nincs szövetségi kapitánya a válogatottnak. Ha felajánlanák önnek ezt a tisztséget, elvállalná? — Nem, mert ehhez a munkához nincsenek meg a személyi és az egyéb feltételek. A jelenlegi körülmények között nem lehet a válogatottnál szakmai munkát végezni. — Ezek szerint mindegy, hogy ki a kapitány ... — Majdnem mindegy, ugyanis a kapitány-választással nem oldódnak meg a problémák. — S mégis, kit ajánlana? — Ha abból indulunk lri, hogy valakit gyorsan, megváltóként oda kell ültetni, én Puskás Ferencet ajánlom, akiben bízni kell, és segíteni... Tar na völgyi László Kecskeméti István, a Miskolc Városi Sportcsarnok és Intézményei igazgatójának nyugdíjbavonulása után a megüresedett hely betöltésére pályázatot irt ki a városi önkormányzat. Ám a tiszt betöltője a jövőben szélesebb körű feladatokkal lesz felruházva és megnevezése városi sportcentrum-igazgató lesz. Tehát az intézmény vezetése mellett ellátja Miskolc verseny-, diák- és szabadidősport-szervezési fel* adatait, segíti a sportági szakszövetségek működését is. A pályázati feltételek megfogalmazásában nem kis feladat hárult az önkormányzat tizenhárom tagú ■port-albizottságára. — Kaptunk egy nyersanyagot — magyarázta Szabó Árpád, a sport-albizottság elnöke, a Miskolci Egyetem testnevelője —, azt az albizottság átnézte, véleményezte, másképpen fogalmazta. Az általunk összeállított pályázati kiírást visz- szaadtuk a hivatalnak. — Volt-e lényeges eltérés a hivatal és a sport- albizottság elképzelése között? — Sarkalatos kérdésekben nem, de mi előtérbe helyeztük a szakmai szempontokat. Végül csaknem százszázalékban az albizottság által javasolt szöveg jelent meg a lapokban. — Ezzel olyan helyzet állt elő, hogy a városi sportközpont igazgató állás betöltésének feltételei súlyosabbak, mint az OTSH által meghirdetett megyei sportigaz-atói posztéi. Gondolok itt arra, hogy a megyei igazgatósághoz — és ez az egész országra és a fővárosra is érvényes — nincs szükség szakirányú, tehát testnevelés szakos diplomára... — Megítélésünk szerint a pályázat jól lett megfogalmazva, talán ennek is köszönhető, hogy kevés volt a jelentkező rá. Véleményem szerint mindezek ellenére ennek az állásnak a betöltéséhez a szakirányú diploma fontos, kevés a bármilyen diploma és a középfokú sportszervezői képesítés. Nem is értem, hogy az OTSH miért szabott ilyen enyhe feltételeket. Ez mindenképpen visszafejlődés. Most, amikor amúgy sem áll nagyon jól a sport szénája, képzett szakemberekre volna inkább szüksége a megyéknek is. — Azt mondta, hogy kevés volt a pályázó ... — Mint mondottam, kevés volt a beadott munka, mindössze öten pályáztak. Ez sajnos a színvonalban is megjelentkeziik. Első nekifutásra kiesett két pályázat, hiszen nem feleltek meg a kiírásnak — nem volt meg a megfelelő képesítésük. Megmaradt három ember, aki két a megh allgatés és mérlegelés után rangsorolt az albizottság. Titkos szavazás során egytől ötig pontoztuk a jelölteket. Eszerint ketten „jutottak tovább” koVállalkozik az SVSE Felveszünk! Autóvillamossági szerelő, autó-motorszerelő, karosz- széria-lakatos SZAKMUNKÁSOKAT, LEGALÁBB 5 ÉVES SZAKMAI GYAKORLATTAL! JELENTKEZÉS: Miskolc, Húsipari Vállalat, 8-as autóbusz-végállomás, a gépjármű-karbantartó üzem vezetőjénél. Telefon: 46 43-411 62-es mellék. Mindenki által köztudoti, hogy Borsod a gazdaságilag legjobban „megroppant” megyék között van. Hogyan él, működik egy megyei szinten közepes nagyságú sport- egyesület? A gondokról, tervekről beszélgettünk Farkas Gáborral, a Sajóbábo- nyi VSE ügyvezető elnökével. — Amikor februárban megválasztottak ügyvezető elnökké, hat szakosztályunk volt. Sajnos nyár óta — anyagi gondok miatt — a női kézilabda és az asztalitenisz működését kénytelenek vagyunk szüneteltetni. Mindkét gárda a megyei bajnokságban szerepeit, amennyiben a későbbiekben jobbra fordul a pénzügyi helyzetünk, újraéleszthetjük ezeket a szakosztályokat is. — Melyek maradtak meg? — A tekézők a négy megyét magába foglaló NB Hibán. a középmezőnyben tanyáznak. Két és fél éve két- pályás automata pályánk van. Meg kell jegyeznem, hogy sokan vesznek részt az üzemi bajnokságban, de rajtuk kívül is látogatják ezt a létesítményt. Az ökölvívók csak egyéni utánpótlás-versenyeken vesznek részt. Ifjú Mézes István ifjúsági versenyzőnk a nyáron került a szolnoki sportiskolába. Kozák András junior magyar bajnoki bronzéremmel dicsekedhet. Sokra viheti Lakatos Sándor, ifjúsági ök- lözőnk is, ha a szorgalmával nem lesz probléma. Az edző Mézes István, akinek vezetésével a helyi általános iskola tornatermében folytatják az edzéseket. A sí-vízitúra tömegsport-szakosztály élén Kékesi. Antal áll. Utoljára hagytam a labdarúgást. Nagyon szeretnénk ebben a bajnokságban ..csont nélkül”, biztosan bentmaradni. Fiatal csapatunk az NB III. Mátra csoportban a kilencedik helyen végzett. Kevés gólt kaptunk, s ez nagyban kapusunk, Nagy .Attila és a közvetlen védelem érdeme. Bizakodva tekintünk a tavaszi szezon elé. — Mit tesz a klubvezetés azért, hogy a nehéz gazdasági helyzetben talpon tudjon maradni az egyesület? — A bázisszerv, a sajóbábonyi ÉMV vezérigazgatója, Mogyoródi Ferenc az igen mostoha körülmények ellenére is a lehető legtöbbet segít. Természetesen a sportköri vezetés sem ül ölbe tett kézzel. Több szakosztályt már nem akarunk megszüntetni. Vállalkozásokkal igyekszünk pénzhez jutni. Büfét és vegyesboltot üzemeltetünk, amelyek bevétele a klub kasszáját gyarapítja. Tervezünk más vállalkozást is, de erről korai lenne még beszélni. Mindenesetre az idén februárban megválasztott elnökség kötelességének érzi, hogy meg- tegyen mindent Sajóbábony sportjáért. Mező László Abaúj Kupa Enesen Meghívásos ifjúsági terem- labdarúgótornát rendeznek szombaton reggel kilenc órától Enesen, a városi sportcsarnokban. Az Abaúj Ku-. pán a helyi csapaton kívül Forró. Halmaj, Hernádkércs. Gönc és Novajidrány gárdája vesz részt. moly eséllyel, első helyen * megszűnt városi ifjúsági és sportosztály volt vezetője, Kupecz László és a tiszaúj- városi Ondecs Ferenc. Ezt terjesztettem később a közgyűlés elé. — Ott viszont nem volt ilyen sima az ügy. fűdig nem született döntés. — Az első szavazás kapásból szabálytalan volt, ugyanis a szavazólapon azon két jelölt neve is szerepelt, aki nem felelt meg a pályázatnak. A nagy bukfenc akkor keletkezett, amikor olyanok is kaptak szavazatot, akiknek nem lett volna szabad a listán szerepelniük. Néhány nappal később újra szavazott a közgyűlés, de nem született akkor sem döntés. Először 29-21 volt a szavazatok aránya Ondecs Ferenc javára, akkor ötvennégy képviselő volt jelen, a második alkalommal pedig negyvennégyen szavaztak, 26-18 arányban. Tehát három—hárommal csökkent a támogatók száma. Egyik alkalommal sem érte el a minimálisan szükséges harminc szavazatot egyik jelölt sem. Ezután legközelebb december harmincadikán voksolunk, ha valamelyikük eléri a szükséges szavazatszámot, akkor ő az öt évre megbízott igazgató. — Mi történik akkor, ha december' végén sem születik döntés? — Ebben az esetben új pályázatot ír ki az önkormányzat. — Változtatnak-e akkor valamit a feltételeken? — Nem. Szerintem a pályázati kiírás jó. ezeknek a követelményeknek meg kell felelnie a jelölteknek. Nem tudni, a következő szavazáson lesz-e eredmény, ám azt már előre meg lehet jósolni, hogy igen nehéz dolga lesz a jövendőbeli miskolci sportközpont-igazgatónak. Olyan feladatokat kell magára vállalnia, amely Te-1 hetséges, hogy egy ember képességeit és erejét meghaladja. A feltételrendszer szerint első és legfontosabb feladat a város sportéleté-* nek szervezése, de mindezek mellett egy több részből állá intézményt (sportcsárnok, vizitelep, jégpálya') kell gazdaságosan és okosan, menedzselve irányítania. Á sportcsarnok és intézményei viszont nem áll és valószínűleg a jövőben sem fog valami kedvező pénzügyi helyzetben állni. Első tehát a sport, de a gazdaságos üzemeltetéshez olykor pénzes dolgokat is el kell vállalni (kiállítás, vásári, akkor pe4 dig a sport előbb-utóbb is-l m '■ a háttérbe szorul ? Re-J nem. Szaniszlu Bálint
