Déli Hírlap, 1991. november (23. évfolyam, 254-279. szám)

1991-11-26 / 275. szám

Az ördög, mint a hideg józanság megtestesítője Jób ve í ranciaelőadásban A legújabb munkák tollrajzok, montázsok. Fejér Ernő kiállítása A skatulyafúró Látogatás Keszonlandban Nem szokásos, ezúttal azon­ban mégis célszerű egy kiál­lító művész (saját maga által fogalmazott) meghívójának szövegéből idézni: „Fejér Ernő (fotográfus művész) tisztelettel meghívja Ont... a Miskolci Galéria Csönd Rezervátumába, tolira jzaiból és montázsaiból Organon címmel rendezett ki­állításának megnyitójára. A kiállítást állami és politikai életünk reprezentáns személyi­ségei helyett Csornái Zsuzsa •s Gesztesi Károly színművé­szek ... opponálják." A meghívó szövegéből idézett rész nem útmutató a kiállításhoz és nem jel­lemzi a művészt (legfeljebb annyira, mint egv montázs alkotórésze az egész képet). A kiállítás címéül válasz­tott Organon szó talányos és enigmatikus (sokjelenté­sű) görög szó: jelent anya­I I i Ismét szól i : a hatlövetű! \ i i ! Természetesen nem a | ' legendás puskáról van ■ [ szó. Sokkal inkább a J i már hagyománnyá váló i J évvégi petárdázásokról. j i Emlékszem, hogy már az i j elmúlt esztendőkben is j i hangos volt ilyentájt , 1 tőlük Miskolc városa. ' ! A délutáni órákban — | i sütét edéskor — álltunk i J o buszmegállóban, ami- | i kor a lábam mellett i [ hatalmasat dörrent az [ i egyik petárda. Döbbent i 1 ijedtség ... i Senki nem vette jó- i ! néven az akciót, de hi- i ! óba fürkészték a tettest. | j Elmenekült a sötétség ] 1 leple alatt. A buszra 1 I I i várakozva többen me- > ■ i i séltek, hogy kit es mi- i [ kor és mennyire ijesz- [ | tett meg a petárda. ] 1 Korábban valószínűleg [ i nem is érzékeltem vol- < ! na e „nyafogás” igazát, i | Ám amikor az ember ] j átéli... az más. Csak [ ] bizakodom, hogy idén [ i nem kell ezt átélnem, i i nekem sem. másnak i ! sem. De tegnap újra { | hallottam a dörrenése- [ j két. Hatot egymás J i után... 1 i i i K—L. i got, művet, szervet, mű­szert. gépet. Olyan jelentés- értelmek kapcsolódnak még hozzá, mint bujaság, vágy, termékenység, szent föld, zeneszerszám. Mindenesetre a szerves és szervetlen vi­lág (egyik) közös alapszava. A galériabeli látogató be­léphet az Előzmény terem­be: itt megismerkedhet azokkal a fotográfiákkal, melyek előzményei — idő­ben és egyéb tekintetben egyaránt — a további ter­mekben látható műveknek. Ezenfelül azt is megtudhat­ja a látogató, milyen is volt az a skatulya, melyből, a művész „skatulyafúróként” kifúrta magát. A skatulyán belüli idő­szakhoz is számos kiállítás és díj (sikerek) kapcsolódik, önkényesen kiragadva né­hányat: Esztergomi Fotó­biennále nagydíja (1986), Római Magyar Akadémia művészeti ösztöndíja (1989), továbbá számos rangos cso­portos és egyéni kiállítás. Fejér Ernő alapvetően az experimentális fotográfiához és képzőművészethez köte­lezte el magát: a művek A 200 éves magyar szín­játszás évfordulója alkal­mából uíszelőadást tartanak a Rónai Sándor Művelődési Központban. A Vörösmarty Színház bemutatja Balassi Bálint: Szép magyar come- dia című egyfelvonásosát. hagyományos (és végleges voltuk miatt korlátozott) „megértésé” helyett a kísér­let izgalmát kínálja a befo­gadónak. Ehhez sok a se­gítség és a fogódzó: a bur­jánzó figurák között sok a kézzel írott szöveges „ki­egészítés”. s noha a szöveg és a rajz között gyakran nincs direkt összefüggés, együtt mégis mást (többet) jelentenek, mint külön. Rajzolónk „metaforahaj- hász, jelgyártó és kontúrva- dász”. Egy belülről is épí­tett, de kívülről is ráépített barlangban — Keszonland- ban — él és alkot. Ilyen értelemben barlangrajzoló. Ebben a barlangban próbát komoly játékkal egy világot teremteni, magát az Orga- nont. Ebbe a barlangba te­kinthetnek most be a láto­gatók egy kis időre meg­nyílt résen át. Kiss József * Fejér Ernő Organon című kiállítása november 26-ig tekinthető meg a Miskolci Galériában, hétfő kivételé­vel naponta tíztől tizennyolc óráig. Az 1961-es, debreceni ősbe­mutató után ezúttal másod­ízben színrevitt darab ked­ves, naiv története, bájos humora, az irodalmi érték mellett jó szórakozást is ígér. Ezt csak erősíti á ma már furcsának ható, fordu­Az Alliance Francaise szer­vezésében újobb francia szín­társulat érkezik Miskolcra. Mint emlékezetes, október végén az Avasi Gimnáziumban nagy si­kerű előadást tartott a párizsi Les Matinaux Színház, és ezen felbátorodva Jean-Claude Pel- tier, a miskolci AF vezetője, is­mét hasonló vállalkozásba kez­dett. Az egy hónappal ezelőtti előadásra csaknem négyszá­zan voltak kíváncsiak. Ez mindenképpen kiemelkedő eredmény, hiszen azt jelenti, hogy a megjelent érdeklő­dők már valamilyen szinten beszélnek franciául. Akkor a szervezők felvették a kap­csolatot a franciát tanuló gimnáziumi osztályokkal, és mivel bebizonyosodott, hogy ez jó megoldás, hiszen sokan jöttek el, a most színre ke­rülő darabnál is ezt fogják tenni. December elején a Theatre Du Tilleul kétszemélyes tár­sulata lép fel Miskolcon. Christian Saulnier és Vin- cent Viotti a Jób című dara­bot mutatja be, amely a bib­liai Jób könyve alapján író- i dott. A művészek a Báliból származó To-peng színház inspirálta maszkcsaládot hasz­nálják. Innen ered az ala­kok túláradó, mélyen szán­tó, bölcs, vagy éppen gro­teszk jelleme is: Jób, a trón­fosztott herceg, a kereplős ember, aki a tévelygő zsidó komorsága és Charlie Chap­lin remény vesztettsége kö­zött foglal helyet. Megjele­nik Jób felesége, a gyerme­keit elvesztett anya, akinek élete egyetlen hatalmas sors­csapás. Feltűnik Jób három barátja, noha társadalmi po­zíciójuk szerint mindegyikük király, reakcióikat tekintve inkább buffókomikusok. Eli- hou a hamis békéltető, a ku­darcot valló döntőbíró. Az ördög, mint mindig, most is a hideg józanság megteste­sítője, megrögzött, vidám, ugyanakkor rettegett hódító­ként jelenik meg: ezért nem fog maszkot viselni. Végül az Úr, aki egyszerre minde­nütt jelen van, nem is igé­nyel külön megszemélyesítőt. Ezeket a szerepeket kizáró­lag a két színész formálja meg, így nagyon érdekesnek ígérkezik az előadás, ame­lyet december 3-án, kedden latos nyelvezete, és a piac­tereken, színekben tartott előadások profanizált han­gulata. Ma kétszer láthatja a közönség a komédiát dél­után öt és este hét órakor. Az előadást a Well ügynök­ség szervezte. este hét órakor tartanak a Belvárosi Kulturális és Me­nedzser Iroda színháztermé­ben, a régi Kossuth Műve­lődési Házban. Az Alliance Francaise ja­nuártól tovább bővíti szol­gáltatásait. Kölesönkönyvtá- rat és videotékát nyitnak, amelyekben könnyű francia nyelvű köteteket és filmeket találhatnak a nyelvet ta­nulók. Üj rendszerű tanfo­lyamokat vezetnek be. Mivel tisztában vannak a jelenle­Tartalmas és gazdag prog­ramot kínál a Borsod Me­gyei Pedagógiai és Közmű­velődési Intézet mindazok­nak. akik valahogyan érde­keltek a művelődésben és a közoktatásban. A Művelő­dés—közoktatás ’91 című háromnapos előadássorozat szerdán reggel 1» órakor kezdődik mindjárt „sztár- előadóval”: Lengyel László politológus a civil társada­lom, a demokrácia és kultú­ra kapcsolatáról beszél majd. Lengyel László mellett Fekete György helyettes ál­lamtitkár, Gazsó Ferenc egyetemi tanár és mások szólnak az első napon a mű­velődés és közoktatás (eny­hén szólva) égető kérdései­ről. Az előadók névsora mellett legalább ilyen izgal­mas, hogy ki nem lesz itt: például dr. Dobos Krisztina helyettes államtitkár vala­milyen okbói visszamondta előadását, melynek témája az oktatás és a közművelő­dés irányítása lett volna. Az első napi rendezvé­nyek a Magyar—Szovjet Yves Montand temetése túl egyszerűen zajlott; ez volt a véleménye számos tu­dósítónak, aki a búcsúztatá­son „hivatalból” volt jelen. Nem hangzottak gyászbeszé­dek és nem voltak papok — igaz az elhunyt is az egysze­rűséget óhajtotta. A pályatársak közül a vártnál kevesebben mentek el a francia főváros híres­ségeinek végső nyughelyére, a Pere Lachaise temetőbe, jóllehet Catherine Deneuve azt írta, hogy: „Nem új la­pot kell nyitni, hanem egy könyvet kell lezárni.” Rend­őrségi becslés szerint talán 6 ezer ember vonult el az egyszerű tölgyfakoporsó előtt, melynek oldalára, egy kicsiny réztáblára mindössze ennyit írtak: Ivó Livi, dit Yves Montand. Ivó Livi, akit Yves Montandnak hív­tak. Feltűnő volt, hogy a búcsúztatók többsége az idősebb nemzedéket képvi­selte; Yves Montand az ő ifjúságuk színésze, énekese volt... Akik már Simoné Signorét temetését is látták — 36 évig volt Montand élettársa — azt mondják, őt gi gazdasági helyzettel, én azzal, hogy egy összegben egy félévi tandíjat kifizetni egyre kevesebben tudnak, 7 hetes kurzusokat tartanak a jövőben. így mindenki a sa­ját elképzelései és anyagi le­hetőségei alapján iratkozhat be, és folytathatja tanulmá­nyait. Remélik, hogy ha csak apró lépésekkel is. de egyre többen fognak érdeklődni a francia nyelv iránt. (horváth) Barátság tér 1. szám alatt zajlanak majd, az IC(P) által bizósított helyiségekben. Csütörtökön itt is, valamint más helyszíneken (a rende­ző intézetben, a Földes Gim­náziumban, a Hermán Gim­náziumban, a Kossuth Gim­náziumban) folynak tovább az előadások, a sok hely­színnel talán kissé megoszt­va az érdeklődést, lehetősé­get adva azonban arra, hogy a roppant szerteágazó té­mák beleférjenek a három napba. Számos más miskolci isko­la mellett Sátoraljaújhelyen, sőt Göncruszkán is lesznek előadások: utóbbi színhelyen például Bojtor István refor­mátus lelkész mutatja be a göncruszkai Népfőiskolát (er­re pénteken délelőtt 10 óra­kor kerül sor). Csütörtökön az IC(P)-nél videofilmeket mutatnak be, melyek jórészt szakmai, il­letve népművészeti témákat dolgoznak fel, és vannak közöttük művészportrék is, t Kájé többen kísérték az utolsó útra. Nem is beszélve Edith Piafról, aki viszont a most elhunyt művész indulását egyengette. A koporsó mel­lett a történelem is képvi­seltette magát: ott állt a sír­nál a kommunistákkal való szakítás jegyében készült film rendezője, Costa-Gav- ras, de meggyászolta a Fran­cia Kommunista Párt is, ar­ra emlékeztetve, hogy egy időben utazó nagykövete­ként járta Európát az el­hunyt. Végtére is a halott már nem ellenfél és nem szövetséges. A koporsó le­eresztésével — Simoné Sig­norét mellé temették, s az utolsó isten hozzádot jelké­pesen is kifejezte Montand fiatal felesége: megcsókolt egy szál vörös rózsát és a koporsóra tette, ugyanúgy, mint Simoné halálakor Yves — az utolsó gesztussal tény- nyé vált: az elhunyt az em­lékekben él tovább. De azok­ban nagyon. Már a temetés éjszakáján betörtek a pári­zsi lakásába és elvitték az egyik szerephez használt Magnum 3'57-es pisztolyt, egy vadászpuskát és öt séta­pálcát. Szép magyar eomedfa Művelődés—közoktatás '91 Körmünkre égett problémák Ivó Livi, akii Yves Móniidnak Mlak

Next

/
Thumbnails
Contents