Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-14 / 239. szám

az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehe­tőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket. Aíapítvánv az oktatásért A miskolci 33. Sz. Általános Iskola tanulóifjúsága és ne­velőtestülete az új követelményekhez, s az európai igények­hez jobban igazodó, magasabb színvonalú tudással szeretne gyarapodni. Ennek eléréséhez tisztes összegre van szüksé­günk. Felsőbb szerveinktől — a népgazdaság helyzetét is­merve — nem várhatunk, a szülőktől — azok nyomasztó gondjait látva, átérezve — nem kérhetünk anyagi támoga­tást. Célkitűzéseink megvalósítása érdekében a 33. sz. Iskola Gyermekeiért Alapítványt hoztuk létre. Őszinte örömünkre a kezdeményezés a vártnál nagyobb eredményt hozott. A különböző gazdasági szervezetek vezetői, tagjai elképzelé­seinket megértve jelentős összegeket utaltak, s utalnak át hozzánk. Az alkalmat megragadva ezúton is köszönjük a Borsodi Sörgyár, a Tejipari Vállalat, a Miskolci Sütőipari Vállalat, a B.-A.-Z. Megyei Távhöszolgáltató Vállalat, a Miskolci Likőrgyár, a BÉTAKEK Kft., a Miskolci Vízmű­vek pénzügyi segítségét. Hadd mondjuk el, hogy jeles művészek — köztük Herédi Éva karmester, Vass László színművész — szerepléssel, köz­reműködéssel emelik rendezvényeink színvonalát. Tanítók, nevelők és volt tanítványok magunk is igyekszünk elősegí­teni az anyagi feltételek megteremtését. Október 4-én a gyermekeknek szüreti diszkó volt, a következő napon a szülőknek, a nevelőknek tartottunk szüreti bált, amelyet megjelenésével megtisztelt Csoba Tamás polgármester úr is. Belépődíj nem volt. Mindenki anyagi lehetősége szerint adott kisebb-nagyobb összeget. E két rendezvény bevétele megközelíti a 41 ezer forintot. A 33-as Iskola Gyermekeiért Alapítvány — számlaszá­ma: 270-9*544-7674 — nagyban segíti célkitűzéseink meg­valósítását. Ezek közé tartozik nívós tanulmányi versenyek szervezése, a legjobb eredményeket elérők jutalmazása, az iskolából továbbtanuló jó tanulók támogatása, évenként egy- cgy szakterület technikai felszerelésének, ellátásának növe­lése, a művelődési igények kifejlesztése, kielégítése nívós művelődési és szórakozási rendezvényekkel. És nem utolsó­sorban az intézmény környezetének szebbé tétele. Céljaink eléréséhez köszönettel várunk további anyagi és egyéb támogatást. A 33. Sz. Általános Iskola tanulóifjúsága és nevelőtestülete Látogatóban északi rokonainknál Az idei nyár számunkra csodálatos élménnyel zárult. A három éve fennálló test­vérkapcsolat révén iskolánk­ból, a Zrínyi Ilona Gimná­ziumból tizennégyen, két ta­nár kíséretében, diákcsere formában utazhattunk Finn­ország második legnagyobb városába, Tamperébe. Mis­kolcot és Tamperét — így iskoláinkat is — régóta szo­ros szálak fűzik össze. En­nek köszönhetjük, hogy au­gusztus 27-től szeptember 5- ig vendégeskedhettünk nyelv­rokonainknál. Elhelyezésünk családoknál történt. Kezdetben sokat iz­gultunk, hogyan fogunk be­kapcsolódni egy finn család életébe. De már az első na­pon azt tapasztaltuk, hogy a rokonság nemcsak a nyelv­ben, hanem a vendégszere­tetben is megnyilvánul. Ott­létünk alatt egy percre sem feledkeztek meg rólunk, gondosan összeállított prog­ram biztosította a kellemes időtöltést. Nem unatkoztunk. Többek között megnéztük az alig egyéves, hófehér, csupaüveg városházát. Ámu­Több, mint uégy kiló tk Kisgergely Kálmán han­gonyi kertjében termett a képen látható hatalmas fe­hér karalábé, amely 4 kg 15 dkg súlyú. (Kerékgyártó Mihály felvétele) latba ejtett bennünket Eu­rópa második legjobb akusz­tikájú hatalmas hangver­senyterme. Ezenkívül meg­ismerkedtünk a város más nevezetességeivel is, az egye­temmel és a tévéstúdióval. Kívánságunkra vendéglátó­ink még diszkóba is elvit­tek. Kipróbáltuk a szaunát, ami szorosan hozzátartozik a finn életformához. Legizgalmasabbnak az utol­só két nap ígérkezett. Tet­tünk egy négyórás hajóki­rándulást. Felejthetetlen él­ményként őrizzük a tóparti fenyőket, a csillogó vizet, a gyönyörűen kéklő eget. Jó­kedvünkben magyar népda­lokat énekeltünk, amit a tamperei rádió hangszalagra rögzített. Kirándulásunk utolsó napja a vidámpark volt. Legjobban a ciklon tet­szett, pedig sok egyéb „gé­pezetet” kipróbáltunk. Hazautazásunk előtt a fő­várossal is megismerked­hettünk. Négy napot töltöt­tünk ott. Helsinki hatalmas kikötőváros, napjában több óriáshajó ereszt horgonyt. Az egyiket belülről is meg­csodálhattuk. Való igaz, hogy az utolsó napon már mindenkiben ott bujkált a honvágy. Alig vár­tuk — a csodás szép napok után —, hogy újra megpil­lanthassuk Magyarországot. Gépünk alkonyaikor indult. Finnország gyönyörű nap­lementével búcsúzott... Erki Zsuzsanna és Jaczenkó Judit, a Zrínyi Ilona Gimnázium tanulói Véradónaptár Megyénkben az alábbi üzemek, intézmények dol­gozói biztosítják a betegel­látáshoz szükséges vérmeny- nyiséget október 14—18. kö­zött. Hétfőn: Miskolci Közleke­dési Vállalat: kedden: Mis­kolci Egyetem, Vilmány község: szerdán: Miskolci Egyetem; csütörtökön: Sza­lonna és Bodroghalom köz­ségek; pénteken: Mezőkö­vesd. Magyar Vöröskereszt Megyei Szervezete Miskolc Szerdán: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb október 16- án, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogta nácsadás a Sajtóház III. emeletén, szerkesztőségünk levelezési rovatának szobá­jában, Tanácsot ad: dr. Szarka Sándor egyetemi ta­nársegéd. • • Az *Jteg utcából, az Lteg utcába... Göritmbölyi Ismerősömnek a miskolci Üteg utcában adódott dolga. Hogy el ne tévedjen a város útvesztői­ben, még otthon megnézte Miskolc térképét: a Baross Gábor utcából a Tüzér utca mellett nyílik. — Ha az egyik sarkon meglátod a Gabi presszót, máris ott vagy! — igazította útba a szomszédja is. Nos, a Gabi presszó meg is volt. De csak számtábla van a házon, névtábla nincs. — Az Üteg utcát keresem — állított meg egy járókelőt ismerősöm. — Ügy tudom, Itt van va­lahol — így a járókelő. — Tessék csak jobbra menni, aztán balra és megint jobb­ra. Majd meg tetszik látni, ki lesz írva! De bizony nem lett! Leg­alábbis fél órát keringett a házak között, majd ismét visszatért a Gabi presszóhoz. — Hát itt van az Üteg ut­ca! — adta meg a felvilágo­sítást egy újabb Járókelő. Hogy miért nincs ott egy névtábla? Talán nincs elég bosszúságunk így is lépten- nyomon? R. A. Miskolc Budapesten is bemutatkoztak Október 8—11. között a Budapesti 'Nemzetközi Vásár te­rületén lévő B-pavilonban nemzetközi oktatási, képzési és szakképzési kiállítást rendeztek. Részt vett ezen a 100. Szá­mú Diósgyör-vasgyári Szakmunkásképző és Szakközépiskola is. A budapesti kiállítást megelőzően, az iskolában is köz­szemlére kerültek a tanműhelyekben készült eszközök, szer­számok. Képünk az iskolai kiállításról készült. Megfiatalodott az óvoda Görömbölyön csak egyet­len óvoda van, tehát ha ut­canevet nem is írunk, ak­kor is tudják az itt lakók, hogy melyik épületről van szó. Egy elég régi házról. Legalább fél évszázadosról. Van olyan „őslakó”, aki emlékszik rá: volt ebben lak­tanya, iskola, s immár kö­zel két évtizede az óvoda kapott itt helyet. Szóval ugyancsak öreg a ház annak ellenére, hogy legifjabb em­berek lakják. — Az elöregedett épületet a lakókhoz kell fiatalítani! — talán ez az elgondolás ve­zérelte az illetékeseket ami­kor elhatározták: az idén már alapos felújításra van szükség. A felújítás megtörtént. Október 1-jén megszépülve, megfiatalodva nyílt meg a régi óvoda. Igaz, hogy ma­radtak külső munkák (vako­lás, betonozás stb.), de be­lül már új köntösben fogad­ja a ház a görömbölyi gye­rekeket, akik remélhetőleg vigyáznak majd rá, hogy mi­nél tovább ilyen szép ma­radjon. (R. A.) Miskolc Gondolatok csalamádézás ürügyén „Ha van feladat, mely­nek megoldására az állam minden hatalma elégtelen, az a népnevelés. Oly fel­adat ez, melyet csak a nép maga oldhat meg. Az egyes ember, de még inkább egy nemzet nem élettelen anyag, melyet a leghatalmasabb művész is tetszése szerint faraghatna, képzeletben előtte lebegő ideáljának megfelelővé: az emberi szel­lem úgy egyéni létébe, mint közösségében oly önálló ha­talom, mely egyedül össz- munkásságával fejtheti ki erőit és képességeit." Báró Eötvös József közéi 150 éve elmondott gondola­tai jutottak eszembe, ami­kor elolvastam a DH au­gusztus 31-i számában Her­mát Lászlónak, a VMK igaz­gatójának panaszkodó, iao­Egy telefonhívást talán megér Önnek, hogy mogtudjo: < I i r r orvos-természetgyógyászaink tudnak-e segíteni az Ön baján REMÉLJÜK, IGENI MISKOLCI TERMÉSZETGYÓGYÁSZ KÖZPONT Semmelweis u. 3. Telefon: 46/26-519 Ady Művelődési Húz Telefon: 46/79-640 Gyógyítóink: VLAGYIMIR LiTVINOV belgyógyász-extraszensz * ALEKSZEJ MISIN masszőr * JELENA MILOVANOVA •xtraszensz SZERGEJ SZAPOZSNYIK U-SU-oktató, extraszensz * VJACSESZLAV JEVFIMISIM traumatológus-csontkovács IRINA SZIDOROVA neuropatológus-akupunktúra-specialista morú hangú monológját. Megértem őt, de nem osz­tom véleményét. Az elmúlt évek szakmai vitái és gyakorlati tapasz­talataim éppen arról győz­tek meg, hogy a közműve­lődésben megbukott a túl­zott centralizációra, szak­mai szakosodásra való tö­rekvés, a „művelődési gyár” nem működött. Egy 200 ezer fős város művelődési igényeit nem lehet egyetlen központból „levezényelni”. Nem lehet megmondani, hogy melyik városrészben milyen szakkörök és hobbi- csoportok működjenek, hol melyik művelődési házban milyen programot, műsort szervezzenek a mestersége­sen kialakított rezervátu­mok, ahol felhalmozták a mindig szűkös anyagiakból létező profi szakköröket. Ez csak szűk csoportérdekek­nek, befeléfordulásnak ked­vezett, és nem a sokszínű és pezsgő amatőrizmus ki­bontakozásának. Hol van már a Gárdonyi mozgalmas élete? Hol van a háború előtti Diósgyőr tucatnyi fú­vószenekara, dalárdája, mű­velődési egylete? Csak az egyik és nem Is elégséges ok a dolgok magyarázatá­hoz a csökkenő szabad Idő és a romló életkörülmények. A másik — s ez a fonto­sabb — az elmélyült és rosszul értelmezett „szak­mai munka”, amely a köz- művelődés lényegét ölte meg. Az önkezdeményezést, az önszerveződést, a saját magam által kivívott lehe­tőséget és az azzal való igény szerinti élést. ■ ■ Ezért néptelenedtek el egy idő után rendezvénye­ink, váltak unalmassá klub- foglalkozásaink és a mun­katerv szerint végzett szak­köri munka. De ne ragad­junk le ennél az egy prob­lémánál. A művelődési há­zak munkáját, a kollégák ambícióját mindig is teher­tételként nyomták azok a vízfejek (VMK), amelyek számukra nem jelentettek mást, mint egy újraelosztó, az általuk megkeresett pénzt is elszívó, dolgaikba min­dig „szakmai” szempontból beleszóló észérvekkel iga­zán meg nem magyarázha­tó, önállóságukat akadályo­zó korlátot. A meglévő intézmény- rendszer megítélésem sze­rint jelenleg kielégíti a vá­ros szükségletét. Sót ma ügy tűnik, helyenként ka­pacitás-feleslegünk is van. Nem épült városi művelődé­si központ mint más me­gyeszékhelyen, így valóban nincs rá szükség, hogy a szakma krémje összetömö­rüljön egy helyen. Azon­ban ezt nem tartom tragé­diának. Sok színvonalas kis műhely is felér egy nagy csarnokkal, ha van közöt­tük kapcsolat, s az netn kényszerszülte, felülről rá­erőszakolt. Egy városban pedig a konzultáció, a ta­lálkozás lehetősége mindig adva van. Ami a jövőt ille­ti: egykor a Sötétkapu mel­letti csizmadiaszinből in­dult a város színjátszása, ma kőszínháza van, s büsz­kén valljuk, első volt az országban. Pedig akkor nem ekkora volt az ország és nem Miskolc a leggazda­gabb városa, mint ahogy rna sem, s aligha ismerték az atyáskodó, nagykaliberű mű­velődési koncepciókat. Most rozzantak szabadtéri szín­padjaink, némelyik vissza­tér régi gazdájához. Ns sajnáljuk, a színház mel­lett tervezett színpad Jó­idéig ki fogja elégíteni az igényeket. S mire e város polgárai szükségét érzik agy újnak és nagyobbnak, ál­dozni fognak rá. Ha a vá­ros vezetése ezt majd tá­mogatja, netán szorgalmaz­za, és minden lehetséges eszközzel bátorítja, koncep­ciónak is elég. Az elmúlt évek alatt meg­gyökeresedett rendezvények­ről pedig nem szükségszerű lemondani. Ami érték, ami­re igény és pénz lesz, azt jövőre megcsinálhatják ugyanazok, akik eddig is tették, pályázat útján, vál­lalkozásban, esetleg önkor­mányzati támogatással. Azt gondolom — bár ezzel nem akarok sem koncepciót, sem a prekoncepciót kiáltok pártjához csatlakozni — nem a 6 millió forint léte, vagy nemléte a fontos. Ami számít sok, vagy kevés pénzzel, de anélkül is az az, hogy térjünk vissza a for­ráshoz, az eötvösi gondo­lathoz. Népünk művelésének ügyét akkor szolgáljuk jól, ha segítjük önnön képessé­gének kibontását saját ma­ga által. Hogy az emberi szellem, az önálló hatalom mind teljesebben fejthesse ki erőit és képességeit egyénben és közösségben egyaránt. Nagy szükségünk lenne rá. Rondzlk Andráa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents