Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

1991-10-31 / 253. szám

az olvasóké a szó • Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. • Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehe­tőleg 8-14 óra között keressenek fel bennünket. Energiatámonatási kérelem: november 8-Í£ Gyula utcai olvasónk telefonon kereste meg szerkesztősé­günket. Méltatlankodott amiatt, ami a polgármesteri hiva­tal Petőfi utcai szociális osztályán folyik, az energiaköltség támogatására adandó segélykérelmck leadásakor. Elmondta, hogy órákon keresztül ácsorognak idős emberek az udva­ron. Külön kell sorakozni nyomtatványokért, és külön a leadáskor. Gyorsítani kellene az ügyintézést, hiszen soka­kat érintő dologról van szó. Elég elviselni az embereknek a szegénységüket, ráadásul órákat fagyoskodhatnak a sorban, álláskor. Olvasónk panaszával megkerestük a polgármesteri hiva­tal szociális osztályának vezetőjét. Dr. László Zoltán az alábbi tájékoztatást adta szerkesztőségünknek. Az osztály dolgozói mindent elkövetnek azért, hogy zök­kenőmentes legyen az energiatámogatási kérelmek átvétele. Reggel 8 órától délután fél négyig veszik át a kitöltött kér­dőíveket. Természtesen ügyfélfogadási napon (így hétfő délután is, amikor a panasz érkezett a szerkesztőségbe) még fél négy után is. Azt tapasztalják azonban, hogy az embe­rek hullámszerűen rohanják meg a hivatalt. Pedig ha folyamatosan érkeznének, akkor nem történne meg olyan eset, mint hétfő délután, amikor egyes hangos­kodó, fegyelmezetlen emberek miatt még rendőri segítséget is kénytelenek voltak kérni. Volt aki még az ablakot is be­törte. Osztályunkon 6—8 fő — teljes kapacitással — foglalkozik a kérdőívek átvételével. Ha munkájukat nem zavarja egye­sek fegyelmezetlen viselkedése, egy kérelem átvétele mind­össze három percet vesz igénybe. Arra vonatkozóan, hogy a kérdőívekért külön kell sorakozni (lapunkban már ko­rábban is tájékoztattuk erről olvasóinkat) ismételten el­mondta az osztályvezető, hogy a nyomtatványokat a polgár- mesteri hivatal valamennyi épületében, az ügyfélszolgálati portákon, a Területi Szociális Gondozószolgálat Idősek klubjaiban, a Családsegítő Szolgálatnál a Budai J. u. 4. sz. alatt is át lehet venni. A már kitöltött kérdőíveket kell le­adni a Petőfi u. 39. szám alatt, november 8-ig. Eddig több mint húszezer kérelem érkezett az osztályra. A tumultus elkerülése végett dr. László Zoltán azt is ol­vasóink figyelmébe ajánlotta, hogy a kérelmek elbírálása­kor a segélyadásnak nem függvénye, hogy ki mikor adja be. Egyformán bírálják az első és utolsó napon leadott ké­relmeket. Mivel városi szinten 13,5 millió forint áll rendel­kezésükre az energiatámogatásra — amely átlagosan 2000 Ft egyszeri juttatást jelent —, 4000—6000 kérelmező számá­ra adhatnak segítséget. Az eddig beadott kérelmek száma november 8-ig többszörösére emelkedhet. így nyilvánvaló, hogy azokat tudják majd segélyezni, akik a családi és szo­ciális helyzetüknél fogva á legrászorultabbak. November 8-a uián dolgozzák fel a kérdőíveket. Valószí­nű, hogy csak november végén, december elején jutnak el a támogatások a kérelmezőkhöz. Az osztályvezető arról is tájékoztatni kívánta olvasóinkat, hogy az energiatámogatási kérelmek mellett osztályuk egyéb segélyezési ügyekkel Is foglalkozik. S hogy gyorsan, min­denki megelégedésére tudjanak dolgozni, ehhez kérik a sor- banállók segítségét is. Rossz körülmények között a földhivatal Nem szokásom egy közhi­vatali ügyintézést dicsérni, mert véleményem szerint elsőrendű kötelességük az ügyfelek messzemenő kiszol­gálása. most mégis úgy ér­zem, kötelességem szólni. Nagy baráti és rokoni kö­röm volt Miskolcon. Sajnos, már csak egyedül vagyok itt. így ismerőseim és roko­naim kárpótlási kérelmük­kel engem kerestek meg, s januártól intézem a szüksé­ges iratok beszerzését. El kell ismernem, mindenütt a legnagyobb előzékenységgel találkoztam. Ingatlankezelő. Északterv, Budapest Bank. önkormánv- zati építési osztály stb. De külön ki kell emelnem a Miskolci Földhivatal Széche­nyi utcai hivatalát, ahol minden kérésemet a lesna- gvobb elözékenvséggel. pon­tossággal, a legnagyobb se- gítőkészséggel intézték el. S mindezt, mondhatom em­bertelen irodai körülmények között. A telekkönvvek zsúfolt helviségben vannak létrán kell felmenni az itt dolgo­zóknak. Szűk és sötét a hely, és mégis csinálják. Láttam, hogy még a földön is elintézetlen kérelmek garmadája fekszik, alig bír­ják azt a hihetetlen munka- többletet, amit a kárpótlás jelent az itt dolgozóknak. Magam részéről csak szív­ből jövő köszönetemet tu­dom kifejezni a végzett munka láttán. Miért tesznek kivételt? Október 21-én 17 óra 20 perckor utaztam a Miskolci Közlekedési Vállalat 12-es autóbuszán, amelyen termé­szetesen jegyet is lyukasz­tottam. Közben a zsebeim­ben úgy „elkevertem”, hogy amikor jött az ellenőr és fel kellett volna mutatnom, nem találtam. Az autóbuszon utazók, akik körülöttem álltak, ter­mészetesen emlékeztek rá, hogy lyukasztottam menet­jegyet. Viszont a fiatal el­lenőr hihetetlennek találta, hogy igazat mondok. De, hogy ne legyen vita. mint becsületes magyar állampol­gár, elővettem egy ezer fo­rintost és kifizettem belőle a 300 forint büntetést. Amikor a jegyzéken fel­tüntetett 33-as számú ellen­őr az autóbusz végére ért, és ott egy 25—30 év körüli férfitől kérte a jegyet, már másképpen viselkedett, mint velem. Az utas csak annyit mondott az ellenőrnek, hogy: „húzz el innen!”. Ügy lát­szik ez elegendő volt ahhoz, hogy eltekintsen a büntetés­től. Közben megtaláltam az érvényes menetjegyemet, de ezt már nem vette figyelem­be az ellenőr, mondván, hogy már nem tud mit ten­ni, hiszen kiállította a bír­ságról az elismervényt. Meg kell hogy mondjam, nem találtam helyesnek az ellenőr viselkedését. Azt, hogy miért lehet kivételt tenni egyes utasokkal, külö­nösen akkor, ha még tiszte­letlenül is beszélnek. A hely­színi bírságról szóló elis­mervény szántat 17236. '‘Ké­rem a közlekedési vállalat illetékesét, tegye meg a szükséges intézkedést az ügyem tisztázására. M. A. Miskolc (pontos cím a szerkesztőségben) * Olvasónk panaszával meg­kerestük a Miskolci Közle­kedési Vállalat jegyellenőri csoport vezetőjét. Azt a tá­jékoztatást kaptuk, hogy ki­vizsgálják levélírónk pana­szát, de ehhez az szükséges, hogy személyesen keresse fel a vállalat jegyellenőri cso­portját, ahol az ellenőr je­lenlétében tisztázhatják a történteket. Dr. Tuzson Loránd Miskolc r Óriás karalábé k Olvasónk elmondása szerint bodótetői kiskertjében 9 kiló 25 dekásra nőtt ez a karalábé. A kertben egyébként társai is 7—8 kilósra híztak. Termesztőjük elmondta, hogy Szol­nokról kapta a magot, amiből ilyen óriás karalébák lettek. Mindenesetre olvasónknak nem lesz hiánya a levesbevaló- ból. Lámpareneszánsz A sátoraljaújhelyi utcát díszíti ez a szép, formatervezett lámpaoszlop. Nem az újhelyiektől irigyeljük, de rnás váro­sokban is szívesen látnánk hasonlókat... (Sz. Gabriella felv.) A boldog öregségért Hálásak a gyógyulásért A miskolci Természet­gyógyász Központban (Seír»- melwcis u. 3. szám, tele­fon: 46/26-516) új és új vendégkönyvi bejegyzések tanúsítják az orosz és uk­rán természetgyógyászok által alkalmazott komplex terápiák sikerét. A gyó­gyultak köszönetéiből az alábbiakban kettőt idézünk: „Körülbelül egv hónappal ezelőtt a jobb vállam és karom elzsibbadt. A keze­met sem tudtam használni. Két akupunktúrái kezelés után Irina Szidorenko hely­rehozta. Vlagyimir Litvinov a kezelés mellett megvizs­gált és elküldött e°v v*r- cukorvizsgálatra. Kiderült, hogy diagnózisa helyesnek bizonyult: közepesen sú­Ivos cukorbeteg vagvok. Diétára fogtak és három hete rendszeresen „szurkai­nak”. Komoly fenntartá­saim voltak, és be kell val­lanom, nem hittem, hogy eredményes lesz. Jelenleg panaszmentes vagyok, és körülbelül 5—6 éve nem éreztem ilyen jól magam. Munkabírásom száz száza­lékos, jól vagyok, ideges tüneteim nincsenek. Maxi­mális köszönetem mellett csak ajánlani tudom min­denkinek a gyóevszermen- tes személyre szóló kezelést, Bár már túl vagyunk az idősek világnapján, néhány gondolatomat szeretném köz­readni. Mi történik egy emberrel, ha eléri a nyugdíjkorhatárt? Természetesen nyugdíjazzák, ha akarja, ha nem. S ezzel már le is írták. Már nem termel, csak nyűg a társa­dalom nyakán — ahogy ma­napság mondják. Üresnek, céltalannak érzi életét, tu­dására már senki nem tart igényt. Még örülhet, ha volt munkatársai egyáltalán kö­szönnek neki. A napokban volt szeren­csém találkozni egy 77 éves amerikai mérnökkel. Húsz évet nyugodtan letagadhat­na* életerős, vidám, minden után érdeklődő ember. Éven­te többször körbeutazza a vi­lágot, sosem fáradt. Furdalt a kíváncsiság, mitől ez a jó erő, optimizmus. öt évvel ezelőtt ment nyugdíjba, mint az energia- rendszerek fejlesztésének specialistája. Azóta egy perc szabad ideje sincs. Mint ener­gia- és környezetvédelmi konzultánst sokfelé hívják, szükségük van a szaktudá­sára. Nincs a világon olyan konferencia, ahol ne számí­tanának előadására. Rábíz­ták az egyik állam kikötő- fejlesztésének megtervezését, amit olyan sikeresen oldott meg, hogy már kapta is a következő feladatot. Már nyugdíjas volt, mi­kor egy szép és megható ün­nepség keretében megválasz­tották az év mérnökének. Megható azért volt, mert a szervező bizottság repülője­Köszönet a becsületes megtalálónak Október 28-i rovat- összeállításunkban kö­zöltük, hogy egy olva­sónk a Spaten sörház mellett talált egy pénz­tárcát. Behozta szer­kesztőségünkbe azzal, hogy írjuk meg és ad­juk át jogos tulajdono­sának. Másnap reggel jelent­kezett Plósz István fel- sőzsolcai lakos és egy­értelműen igazolta, hogy övé a pénztárca. Jegy­zőkönyvileg átadtuk ré­szére. Ezúton szeretne köszönetét mondani Stramkó Réka tanuló­nak és édesanyjának nemes cselekedetükért. Örömmel teljesítjük kérését. Csatlakozunk köszönő szavaihoz. gyet küldött az Amerika másik partvidékén élő ügy­véd fiának, titokban tartva a meghívás célját. Ugyanis a díjátadásig a mérnök űr sem sejtette, hogy ő lesz az est ünnepeltje. Mikot mun­kássága méltatása után pél- tamutató magánéletét ecse­telték, a terem egyik sarká­ból a feleségét és a lányát, a másik sarkából a fiátve­zették az emelvényre á je­lenlevők hatalmas tápsa kí­séretében. Egyedi eset — gondoltam, de tévedtem. Mint miskolci születésű, szeretett volna több időt itt eltölteni, de sietett, várta Alaszkán egy konferencia. Elmondta, hogy ezeken a szakmai összejöve­teleken mindig örömmel fe­dezi fel volt munkatársait, akik régebben mentek nyug­díjba, mint ő. A világ egyik legnagyobb repülőgépgyára az idén ün­nepelte fennállásának 75. év­fordulóját, s ebből az alka­lomból névre szóló meghí­vót küldött minden volt dol­gozójának, akar évekét, akár csak egy hetet dolgozott’ ott az illető és valamennyien ajándékot is kaptak. Pedig ez nem kevés ember és nem kevés pénz. A cégnek mégis megérte, hisz volt munka­társainak és mérnökeinek köszönheti, hogy ennyi éven át a világ élvonalában ma­radhatott repülőgépeivel. Nem kell sok a boldog öregséghez, csak egy kis oda­figyelés, emberség... Répásy Mária humánus orvosi bánásmó­dot. K. T.” * „Fiamat évek óta kezel­ték az orvosok asztmára — eredménytelenül. A mis­kolci Természetgyógyász Központ orvosainak köszön­hetően egy pár kezelés után szemmel láthatóan ja­vult a fiam egészségügyi állapota. Ezúton szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni az itt dolgozó or­voscsoport tagjainak. Tisz­ta szívből kívánom, hogy még nagyon sok rászorulót tudjanak meggyógyítani. H. J.’l Szerkesztői üzenetek Bozilc Jánosné é> Óriási Gyu- láné (Miskolc, Magyar u. 2.): Szerkesztőségünkben elmon­dott panaszukkal megkerestük az illetékeseket. A Diósgyőri Energetikai és Környezetvédelmi Kft. úgy tájékoztatott bennün­ket. hogy ügyükben szemlét tartanak október 29-én a hely­színen az érdekelt vállalatok képviselői. Panaszukra még visszatérünk. Söprik a miskolci utcát... Pontosabban a Széchenyi utat. Minden reggel. Napok óta figyelem a seprűforga­tók munkáját. S azt, hogy mi minden szemét kerül a lapátjukra, amit mi, felelőt­len járókelők dobálunk szét, tisztelet a kivételnek. Sokan még annyi fáradsá­got sem vesznek maguknak, hogy a lépésnyire lévő sze­méttárolóba dobják a ciga­rettacsikket. S még jó, ha csak az utca közepére dob­ják. De láttam olyat is — sajnos, nem is egyszer —, amikor az égő csikket a vi­rágtartó edény közepébe, a nyíló virágok közé dobták, S aztán a Centrum előtti villamosmegállóban nézelőd­tem. Nem akartam hinni a szememnek, de így völt: egy elegáns hölgy — elfogyaszt­va tízórai lángosát — „egyéniségének” megfelelő mozdulattal pöckölte a sínek közé a zsíros papírszalvétát. De hasonlóan teszik ezt egyesek az üres cigarettás- és gyufásdobozokkal, elhasz­nált papírzsebkendőkkel. Nyilván teszik tehetik — annak tudatában, úgyis seprik az utcát. Valóban seprik. És akkor is, ha mind­össze a mindennapi elkerül­hetetlen szemetet kell elta­karítani, ami egy ilyen nagy forgalmú utcán „összejön". Hiszen véletlenül is kieshet egy-egy villamosjegy a zseb­ből. a cipő talpáról a rára­gadt falevél, sárdarab. Ez is elegendő munkát ad a taka­rítóknak. Viszont sokan semmibe vérzik szorgoskodásukat. Ez a dolguk! — szokták mon­dogatni. A takarítóknak pe­dig megvan a saját vélemé­nyük. Mert alig hagyják el a megtisztított utcaszakaszt, fél órával később kezdhetnék elölről.... Állandóan azt hangoztatjuk egyébként, hogy ez a város a miénk. A szép sétálóutca is. És még szebbé szeretnénk tenni. Eh­hez kérjük, várjuk, olykor követeljük az anyagi támo­gatást. S mit teszünk, mi járóke­lők? Mondjuk a Széchenyi útért? Annyit mindenképpen tennünk illene, hogy vigyáz­zunk a tisztaságra ... H.-né

Next

/
Thumbnails
Contents