Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
1991-10-30 / 252. szám
Az Emberért és Miskolcért Alapítvány pályázati kiírásai az 1991 1992. évre A színház szentély Beszélgetés Mikes Lillával >|c Mikes Lilla a miskolci Kazinczy könyvesboltban dedikálja Kálmán Györgyről írott könyvét. Az alapítvány kuratóriuma az alapító okiratban lefektetett elveknek és céloknak megfelelően 1991 92. évre az alábbi pályázati kiírásokat hirdeti meg: 1. Miskolc város és környéke területén az emberi környezet javítása és a táj védelme érdekében kifejtett tevékenység. Ezen belül konkrétan: — A Bükki Nemzeti Park tehermentesítésére. tömegigényeket kielégítő, könnyen megközelíthető kiránduló- hely létesítése a Diósgyőr- Felső-Majláth melletti Hegyes-tetőn. — Tanulmányterv' készítése (kísérleti körzetjavaslattal, gyakorlati megvalósítással) a városi hulladék hasznosítására, szortírozás szerinti újrafelhasználására. — Miskolc karsztvízbázisának védelme, különös tekintettel a Szinva felső folyásának medervizsgálatára. A lillafüredi vízesés eredeti, Szinva-vízzel működő állapotának helyreállítása. 2. A halmozottan hátrányos helyzetű emberek, humán, szociális és egészség- ügyi megsegítése. Ezen belül konkrétan: — Az otthoni betegutógondozási rendszerben való közreműködés a tapasztalatok általánosítása és a rehabilitációs tevékenység városszerte történő kiszélesítése érdekében. — A perecesi Bollóalja utcai, volt bányászkolónia épületeinek szociális célokra történő igénybevételéhez szükséges átalakítási, központifűtés-szerelési és szennyvíz-elvezetési munkákra vonatkozó tanulmány- tervek készítése. — A szociálisan hátrányos helyzetben lévő pályakezdő fiatalok és munkaképes dolgozók életfeltételeinek javítását, munkaalkalmak teremtését, a bűnmegelőzesi teendők támogatását szolgáló elgondolások és konkrét tennivalók érdekében kifejtett munkásság. 3. A Miskolc várossal és környékével kapcsolatban kifejtett helytörténeti, honismereti, hagyományápolási munkásság. Ezen belül konkrétan: — A kárpótlási törvény végrehajtását elősegítő családi dokumentumok másolatai. egyéb családi iratok, fotók. személyes visszaemlékezések leírása a témával ösz- szefüggően. — A város intézményei által elkészített és működésüket összefoglaló történeti leírások megküldése a „Miskolc város történeti bibliográfiája” című mű összeállításához. — A város történelmi változásának, fejlődésének forrásértékű dokumentumai, fényképei. E tárgykörben városképek, utcarészletek, épületek, köztéri alkotások, valamint egy-egy család, közéleti személy élettörténetét dokumentáló írásolt és fényképek összeállítása. 4. Miskolc város értékeinek védelmében és a város szépítésében, fejlesztésében kifejtett tevékenységben való részvétel. Ezen belül konkrétan: — A város közterületein meglévő mű- és dísztárgyak rendszeres gondozása, újabb mű- és dísztárgyak készítése. — Az avasi lakótelep utcanévtablóinak és információs berendezésének megtervezése, valamint elhelyezésére vonatkozó javaslatok kidolgozása. — A városfejlesztést elősegítő tudományos-szakmai megalapozottsággal készített koncepciók kidolgozása, rövid és hosszabb perspektívákat is figyelembe véve. — Olyan stratégiai, rekonstrukciós javaslatsor elkészítése, amely az önkormányzat. a lakásszövetkezetek és a lakók kezében az épületek műszaki, esztétikai használati értékeit egy új, magasabb szinten állítja elő, a környezet városias jellegének hangsúlyozásával. A megadott témák kidolgozásában és pályázati szintű dokumentálásában jogi és természetes személyek egyaránt részt vehetnek. A kiírásban szereplő konkrét feladatokon túlmenően az 1—4. pontokban általánosan meghatározott célkitűzéseknek megfelelő minden más elgondolást is figyelembe vesz a kuratórium. A fentiek szerint elkészített pályamunkák eredeti példányát 1992. május 31-ig kell az alapítvány címére — 3529 Miskolc, Felszabadítók u. 32. (Kós-ház) — megküldeni. A pályázaton csak olyan munkákat értékelnek és díjaznak, amelyeket a benyújtás idejéig sehol sem publikáltak pályázati céllal. A pályázatokat — függetlenül azok elbírálásának eredményétől — a kuratórium nem szolgáltatja vissza. A nyilvános eredményhirdetést és a díjak átadását 1992. augusztus 31-én tartjuk. A pályázati kiírások gyakorlati és szakmai összeállításéban és az értékelés előkészítésében a B.-A.-Z. Megyei Honismerete Bizottság, az Űj Bányamécs Baráti Kör, a Mozgáskorlátozottak és Barátaik Városi Egyesülete, a Holocén Természetvédő Egyesület, a Megyei Kórház .Orvostovábbképző Egyetemi Főiskolai Karának Miskolci Tagozata, a Morotva Tervező Kft. vesz részt. Miskolc, IMI. október. Az Emberért és Miskolcért Alapítvány Kuratóriuma Huszadik évadját kezdte meg a Korona Pódium, amely az ország legkisebb színpadjával büszkélkedhet. Ma már senki sem vitatja, hogy a Budai Vár hangulatos cukrászdája valóban értékteremtő fórum, pedig az első évben a repertoár egyetlen monodrámából állt, Mikes Lilla főszereplésével. A színésznő ma is művészeti vezetője a Koronának, mellette két sikerkőnyv szerzője, elnökségi tag, s ráadásul üzletasszony is. — Nem szeretném, ha anyagiakról esne szó — tiltakozik: mindjárt a beszélgetés kezdetén. — A közönség csak Sirámokat hallhatott az elmúlt két évben, így én nem hiszem, hogy a pénzügyi problémák bárkit is 'é'fd'ékelnéhek. A színház1 szentély. Templomba megtisztulni járunk, nem pedig azért, hogy a fenntartásáról beszélgessünk. De ha már itt tartunk: amikor megkezdődött ez az eszeveszett harc és megnőtt a pénztárak jelentősége, több átvirrasztott éjszakát követően nekem is határozni kelleit. Ügy döntöttem: nincs más út, mint a még magasabb mérce. — Az álmatlan éjszakákat még megértem, de a színvonal emelése nem a legkézenfekvőbb megoldás. Sokak szerint felér egy öngyilkossággal. — Kétségeket, félelmet egyébként is átélek minden új mű színrevitele előtt. Egyik kollégám szerint nem is színész az. aki negyvenéves koráig nem kapott infarktust. A színvonal őrzése csakugyan öngyilkos tö- rekvés. de számomra mindig az az út érdekes, amelyen mások még nem jártaik. Közönségünk is tudomásul vette szándékunkat, ag> -egv premiert kiemelkedő érdeklődés kísér. — Cukrászdában fellépni, mé* hn Ilyen hanfulatot Is, meglehetősen szokatlan. Nem hiszem, hogy minden színes« kitörő örömmel fogadja a felkérést. — A legelején a többség megriad, hiszen a színpad nagyon kicsi, a közönség egy karnyújtásnál is közelebb van. Itt minden lélegzetvételt árgus szemek figyelnek, ami első pillanatban érthetően riasztja a színészeket. Később persze épp ebbe szeretnek bele, a kis távolságnak óriási a kapcsolóereje, valóságos áramkör jön létre pódium és közönség között. — Első bemutatójuk a Virágot Algernonnak szenzáció* színrevitele volt. Mit lehet még hozzátenni egy ilyen régen műsoron lévő darabhoz? — Túl a négyszázadik előadáson is találok új jelzőket. új asszociációs kapcsolatokat. Fontos, hogy milyen a közönség, mennyire figyel, mennyire kollaborál aznap. Mindig vannak váratlan, új színt hozó pillanatok. mert Algemont gondosan betartott szünetekkel adom elő. Pályám során én is többször szerepeltem szériadarabokban, de annál a favágásnál nincs borzasztóbb. A Vidám Színpadon egyik alkalommal az ügve’.ő egyszerűen elaludt és rákönyökölt a csengőre, mire én automatikusan elindultam ajtót nyitni, s csak pár lépés után döbbentem rá, hogy a színpadon vagyok. — Elnökségi tagja Borsod- Abaúj-Zemplén Megye Baráti Körének. Túl a feladaton, mit jelent önnek Miskolc? — Jaj. nehéz erről beszélni. Legutóbb második könyvem dedikálásakor jártam a városban. Mindig szeretnék többet tenni, legyen szó az MTA felkéréséről, vagy a Rónaiban tartott sikeres előadásokról. Akkor lennék igazán boldog, ha ebben az évadban is megismételhetnénk mindezt. Kocaia Attila | Négy fiatal művész kiállítása az ifjúsági házban rr Ősi sátrak helyett faházban Ahol a chantik élnek Eltérni a szokványostól Mindenki szeret játszani, i A felnőttek talán még egy kicsit jobban is, mint a gyerekek, csak nem merik ézt bevallani. A játék sok j lehetőséget nyújt a művészeknek is. Ezt vallja az a négy miskolci képzőművész is. akiknek nemrégiben nyílt meg Játék című közös kiállítása az Ifjúsági cs Szabad- idöházban. Gosztonyi György. Joó Tibor Péter, ifj. Pető János, és Laja (ő egyébként neve ellenére lány) a 'tárlat létrejöttének körülményeiről elmondták, hogy Duvalovszky Évával, a művelődési ház népművelőjével közösen találták ki. Ók négyen nagyon régen ismerik egymást, közös baráti körhöz tartoznak, ahol a festészeten, a szobrászain kívül az irodalommal, a zenével is foglalkoznak. művészetük ezekkel együtt alkot szerves egységet. így válik teljessé. Ez azonban nem jelent! aZt, hogy együtt is dolgoznának. Mindenki egyedül alkot, a képek, plasztikák elkészítésének ideje mindenkinél változik. Volt festmény, ami egy óra aiatt vászonra került, de olyan is akad, amelyre a szerző két hónapot szánt. Véleményük szerint az az egyik legnagyobb gond, nogy a profi, „nagy” művészek kevés gondolattal, még csekély ebb lelkesedéssel ontják magukból a műveket, ami persze a minőség rovására megy. Ők ettől szeretnének eltérni, kizárólag saját ötleteiket valósítják meg. De mi inspirálja őket, milyen témákból lesznek képek? Mindenekelőtt abból, amit maguk eiőtt látnak, ami éppen foglalkoztatja őket. Ám ezek megvalósítása nem mindig fér bele a szokványos kategóriákba. Láthatunk itt festményt a földre, a sarokba helyezve, van alkotás, amelyet vászon helyett üvegre álmodott meg a művész, és az ablakon beszűrődő fény kelti életre, és figyelemre méltóak azok a csendéletek, amelyek túllépve a keret szabta határokat, az „életben” folytatódnak. Arra a kérdésre, hogy manapság mennyire költségigényes a művészet, elmondták, hogy drága, de korántsem annyira drámai a helyzet, mint amilyennek a profik Saját ötleteiket valósítják meg. állítják. Az tény, ha valakinek ebből kell megélnie, az képes sötétebbnek látni mindent. Az is igaz, hogyha az ön- és családfenntartás súlyos felelőssége van egy művész vállán, az behatárolja lehetőségeit, nem tud olyan szabadon alkotni, mint az „amatőrök”. A kiállítás címe, a Játék, azt szeretné kifejezni, hogy könnyedén kell venni a dolgokat, nem fontos minden apró-cseprő ügybe „belehalni”. Legfontosabb, hogy az őszinte kifejezésmódok ne tűnjenek el végleg. Horváth Szabolcs Már az általános iskolában mindenki megtanulja, hogy a magyar nép finnugor eredetű, s legközelebbi nyelvrokonaink az obi-ugorok. azaz a chantik és a marisik. akiket mi a vogul és az osztják néven szoktunk emlegetni. Még azt Is tudja az átlag magyar, hogy valahol Szibériában laknak, kevesen vannak, s még ma is kezdetleges körülmények között élnek ... Ez bizony nem sok, de sajnos még a történelemtanárok sem tudnak sokkal többet róluk. A Néprajzi Múzeum két munkatársa elhatározta, hogy ezen változtatni kell. s amint a politikai olvadás lehetővé tette a korábban zárt terület meglátogatását. elutaztak. 1989 óta Kerezsi Ágnes muzeológus és Winter Erzsébet fotós többször járt Szibériában keleti rokonainknál, s az ösz- szegyűjtött anyagból a Multiservice Kft. támogatásával létrehoztak egy tárlatot a Néprajzi Múzeumban, amely a harmadik ilyen kiállítás Magyarországon az elmúlt száz évben. A chantik és a mansik az Ob középső folyásánál élnek, ahol az Irtissel találkozik. Autonóm területet alkotnak nátwjccszágon belül, de mára csak néhány tízezren maradtak, s ősi Kultúrájukat a pusztulás fenyegeti, mivel a halban ás vad? bán gazdag tajga a „civilizált” Európa számára értékesebb javakat is rejt magában, nevezetesen olajat. Az olaj mennyiségéről fogalmat alkothatunk abból, hogv a híres Tyűmen a szomszéd megye központja ... A fotókon megelevenednek az ősi sámánisztikus szertartások a rénszarvasvadászat után. az elrekesztős halászat egv patakocskán, kezdetleges földművelés, kenyérsütés. De már azt is látjuk, hogy az ősi sátrak helyett faházakba kénysze- rített emberek kezdik elveszteni identitásukat. Az olajipar miatt pusztul a tajga. s beszűkült a pásztorok élettere. A kiállított tárgyak híven illusztrálják, hogy a tajgá- ban élő ember a természet minden adománvát felhasználja. A nvírfakéreg nem csak edénvkészitésre jó. de pótolja a WC-papírt is. a madarak tollából lehet gve- rekjátékot készíteni. Az elejtett vad minden részét hasznosítják a bundájától a csontokig, mert számukra érték. Ézt az ősi kultúrát fenyegeti a modernizáció ruhájába öltözött enyészet, lehet, hogy néhány év. és csupán egy lesz az obi-ugorság a tajgában eltűnt népek közül. Kár lenne! Legalább a kiállítást nézzék meg, ha Budapesten járnak. (csontos)
