Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

1991-09-04 / 205. szám

Segíthet a család, serkenthet a népművészet Kerámia és fafaragás ^ Szombat esti szívtiprók — a Manhattan aratta a legnagyobb sikert A Miskolci Ifjúsági Napokon Tinikedvencek és szívtiprók A.D. Stúdió, B.M.V., Manhattan, Moho Sapiens >(c A múltat idézik a paraszti motívumok. (Búss Gábor Olivér felvétele A Rónai Sándor Művelődé­si Központ szervezésében meg­nyílt Bodonyiné Balázsdi Sza­bó Éva keramikus, és Szondy Sándor fafaragó népi iparmű­vész, a népművészet mestere közös kiállítása. A tárlat a szakszervezeti székház klub­termében láthaió, ahol a meg­nyitó előtt a két művésszel be­szélgettünk. — Nagyon későn kezdtem a kerámiával foglalkozni — mondja Balázsdi Szabó Éva. — Ha találkoztam valami új dologgal úgy éreztem, ezt én is meg tudnám csinálni. A férjem nem szereti a fe­lelőtlen kijelentéseket, így bizonyítanom kellett. Ha el­készülök egy-egy darabbal, és újra, meg újra megné­zem, jó érzés tölt el, ezért érdemes volt élni.- Nagyon sok gyermek- és paraszti figura jelenik meg az alkotásaiban. — Igen, mindig ellógyu- lok, ha bensőséges szülő— gyermek kapcsolatokkal ta­lálkozom. a családok össze­tartozásánál nincs fennköl- tebb dolog. A gyerekkori él­mények mindenképpen meg­határozóak nálam. Van egy kerámiám, ezt most nem ál­Korunkban egyre több ge- I rontológiai témájú tanul­mány jelenik meg az európai és az amerikai szaklapok­ban. amelyek elsősorban a hosszú élet „titkát” kutat­ják. és általában azzal a megállapítással zárják a ku­tatások eredményének is­mertetését, hogy valójában nincs is ennek semmi titka. Erre a megállapításra ju­tott a würzburgi poltklinika professzoi'3, Hans Franké is, aki munkatársai közremű­ködésével 700 százéves és en­nél idősebb NSZK-beli em­ber életmódjáról készített tanulmányt a megkérdezet­tek kérdőíves „vallomásai” alapján. Az idősek közül a nők száma háromszorosa a fér­fiakénak. A százévesek 63 százaléka olyan családból származik, amelyben az elő­dök is hosszú életűek vol­tak. De a magas életkor el­érésében az átöröklődésen kívül elsősorban az élet­(l lítottuk ki, egy parasztasz- szony, hátán a pár hónapos csecsemőjével kapál. Ma már ilyet sehol sem látni, ám bennem annyira megmaradt ez a figura, hogy magától értetődő volt az elkészítése. Nagy hatással volt rám Ko­vács Margit és Denzen mű­vészete, sokat köszönhetek nekik.- Vannak munkái, ame­lyeket kifest, míg másokat nem. Mi ennek az oka? — A legerősebb figurák színek nélkül is kifejezik magukat. A népművészetben nagyon sok árnyalatot lehet felfedezni, de ha túlzásba viszik, elveszti a hitelessé­gét. Ezért bánok óvatosan én is a festéssel. Egy-egy témát sokáig hordozok ma­gamban, míg mások éppen a pillanat szülöttei. Nagyon szeretem a természetet, ezt is szívesen megjelenítem. Munkám során rengeteget köszönhettem, és köszönhe­tek férjemnek, aki fantasz­tikus módon doppingol. Ilyen nyugodt háttérrel le­het csak igazán alkotni. Szondy Sándor már két évtizede van a pályán. — 1971-ben kezdtem el a fafaragással foglalkozni — módnak van nagy szerepe. Elmondották a százévesek, hogy egész életükben mér­téktartók voltak, szolidan, szerényen éltek. Főképpen az evésben, ivásban ügyel­tek a kellő mértékre. Egye­sek magas életkoruk „tit­kát” abban látják, hogy na­ponta mézet esznek, meg­isznak egy pohár bort, de csak egy pohárral, és nem dohányoznak. Franké professzor tanul­mányából megtudhatjuk, hogy a százévesek átalában nem végelgyengülésben hal­nak meg, hanem valamilyen fertőzés okozta betegségben. Az is kiderült a vallomá­sokból, hogy a megkérdezet­tek kerülték az állandó túl­terheltséget, és mindig meg­tartották a szükséges pihe­nőket. „Tehát nem mondha­tó — szögezi le a profesz- szor —, hogy ez vagy az a foglalkozás, vagy valamiféle csodaszer hatna a magas életkor elérésére. H. J. mondja. — Előtte néprajzi tárgyakat gyűjtöttem. A kollekció nemsokára több­száz darabosra bővült, és nagyon különleges hangula­tot árasztott a lakásban. Mi­kor elkezdtem tanulni a kü­lönböző technikai fogásokat, az összes szintet végigjár­tam. Minden évben fontos állomás a sárospataki fara­gótábor, ahol feltöltődöm, új hatások érnek. Miután meg­ismerkedtem a népművészet különböző ágaival és kikö­töttem a hangszerkészítés­nél. Ez nehéz, speciális tu­dást igénylő terület. A jö­vőben mindenképpen az ar­chaikus, ősi hangszerek ké­szítésével szeretnék foglal­kozni. — Makovecz Imre tervei alapján építem most a há­zamat, emiatt az elmúlt években nem tudtam a mű­vészetre koncentrálni. Ezt megpróbálom valahogy át­hidalni, hiszen a mesterség­ből kell megélnem. Szeren­csére még nem kellett felhí­gítanom a munkáimat, ma­gánembereknek nem is szok­tam eladni. A különböző pá­lyázatokon sok első és má­sodik helyezést értem el, úgy érzem, jó úton haladok. Időölő, de nagy' szerelem ez, és sajnos lassan elhalnak az öreg mesterek. Kötelessé­gemnek érzem, hogy ha már Isten ilyen tehetséggel ál­dott meg, folytassam a ha­gyományőrzést. Itt életem eddigi munkásságának egy kis válogatását mutatom be, de gondolataim már évek­kel előrébb járnak. Vége a nyárnak és a vaká­ciónak. Kisdiákok, nagydiákok — ki búslakodva, ki a barátok után vágyódva bevonultak a kis- és nagyobb iskolákba. És amint a régi kalendáriu­mokban az egyes hónapok a vizöntö, halak, kos, bika, ik­rek, rák, oroszlán stb. nevet kapták, korunkban a szeptem­bert nevezhetnénk a diákok hónapjának. A vakáció múltá­val természetesen a mama főz­te otthoni izek, illatok is el­szálltak. A diákok napközi­ben, diákotthoni ebédlőben, menzán fogyasztják el a ne­kik mindig kevés és mindig izetlen ételeket. Megyénk, s hazánk legré­gibb iskolájában, a sárospa­taki kollégiumban évszáza­dokon át „közös asztaloknál” történt a diákok étkeztetése. Még a fejedelmi pár, 1. Rá­kóczi György és felesége, L orántffy Zsuzsanna fiai: II. Rákóczi György és III. Rákóczi Zsigmond is a kol­légiumban laktak és diáktár­saikkal együtt közös aszta­loknál étkeztek, pedig az egykori szülői ház. a várbeli lakópalota alig fél kilomé­ternyire van a kollégiumtól. • BORSÓ, BOR COMENIUSNAK A diákétkeztetés egyidős az 1531-ben alapított iskola történetével. A vár urainak adományai tették lehetővé a diákok étkeztetését, de a tanárok is a várból kapták a „fizetésüket”, kevés pénzt és főképpen természetbenie­ket: búzát, bort. szalonnát, zsírt, lisztet, vajat, mézet, lencsét, borsót. Amikor Pe- rényi Gábor halála után, a 16. század második felében a vár és a hozzá tartozó bir­tokok a koronára szálltak, még Miksa császár is „fo­Nyolcadik alkalommal ren­dezett ifjúsági napokat a Mis­kolci Ifjúsági Szövetség. A va­káció utolsó hétvégéjének ese­ményei gazdag programot kí­náltak minden diáknak, alsós­tól a huszonévesig, A szokásos népkerti buli­nak idén a diósgyőri Vár- fürdő adott otthont. A vál­tás nem bizonyult közönség- csalogatónak, bár az esti diszkó változatlanul komoly vonzerővel bírt. Szépszámú közönség tapsolt az A.D. Stúdió színpadra lépésekor a pénteki Cherry Partyn. A tinikedvenc ízelítőt adott dzsentribeatnek keresztelt, lyósította” a járandóságokat a diákok ellátására: negyed­évenként 40 köböl búzát, 4 hordó bort és 4 oldalsza­lonnát. A diákok közül a közös asztalok ellátása szempont­jából a diákköztársaság ve­zetőjének, a széniornak, to­vábbá a libi praebitornak és a vini praebitornak jutott fontos feladat. Az előbbinek az volt a kötelessége, hogy a várból kapott búzát meg­erőltesse, a lisztből cipót süttessen és hetenként ki­ossza a diákoknak. A vini praebitornak gondoskodnia kellett a szőlőföldek művel- tetéséről, a szüret lebonyo­lításáról, a pincemunkákról, a diákok számára a heten­kénti borosztásról, a bornak a kollégiumi kocsmában tör­ténő árusításáról. Fennma­radt a kollégium világhírű pedagógusának, Comenius Amos Jánosnak — 1650 és 1654 között tanított Patakon — a konvenciós levele, amelyből kitűnik, hogy a pénzen, mézen, vajon, bor­són, lencsén kívül évente 15 hordó bort, 5 hízott disznót és 25 szekér fát kapott. Ugyanakkor más tanárnak 5 hordó bor és 5 oldalsza­lonna volt az évi „kommen- ciója”. Cofnenius írásaiban is ta­lálunk utalást a diákok kö­zös asztaloknál történő ét­keztetésére. Azt kívánta, hogy Patakon „senki a ne­mességből, senki a polgári rendű ifjúságból, senki a jobb tehetségű paraszti fia­talokból, a tanultabb csi- szoltságtól ne legyen tá­vol ... Állítani kell a sze­gényebbek ingyen való táp­lálására közös asztalokat, amilyen nagy számban csak lehet, s ilyen módon kell előbbrehozni a szerteszét heverő tehetségeket”. Co­menius kérésére Lorántffy Zsuzsanna évente 20 cseh, ám valójában blődlipop stí­lusú műsorából néhány bi­zonytalan tánclépés, kalap- lengetés és az elmaradha­tatlan amerikai zászló kísé­retében. A szombat délelőtt a ki­sebbeket várta, akik nem is csalódtak a Csodamalom bábszínház, azt követően pe­dig a Bagameri együttes műsorában. Később amatőr, zömében heavy metál ban­dák szórakoztatták az arra rászorulókat, miközben a rendezők kénytelen-kelletlen eltörölték a harmincforin­tos belépti díjat. Nem tud­ni, hogy a kényszerű ked­vezmény, vagy a divatbe­morva és szlovák diák pa­taki tanulását is lehetővé tette. • TÁPINTÉZETET KELL ÉPÍTENI! A Rákócziak korát követő századokban is közös asz­taloknál étkeztek a pataki diákok, és fejedelmi pártfo­gók hiányában a falusi és városi kálvinista gyülekeze­tek híveinek természetbeni adományaiból tartották fenn a konviktust. Ezek begyűj­tésére szuplikáns diákok járták a közeli és a távo­labbi megyéket. Az étkezte­tés régen bent történt az iskola valamelyik épületé­nek termeiben. A múlt szá­zadban, 1859-ben a ma isko­lamúzeumnak berendezett Berna-sor földszinti részén, onnan az 1877—73. tanévben a főépület déli szárnyába telepítették át. Itt műkö­dött 1906-ig. Ekkor a kollégiummal szemben levő telken külön épületet építettek kimon­dottan konviktus, azaz di­ákétkezde céljára. Ugyanis a kollégium egykori diákja, Mudrány András Zemplén megyei szőlőit, szántóföldje­it végrendeletében a kollé­giumra hagyatékolta, azzal a meghagyással, hogy a birto­kok jövedelméből egy új konviktust, ahogy magyarul nevezték: „tápintézetet” kell építeni. Ez a klasszicista stílusban emelt épület volt az első hazánkban, amely külön telken épült és csak­is diákétkeztetésre szolgál. A mai pataki diákok is eb­ben a 85 éve épített, a kö­zelmúltban költségvetési pénzből gyönyörűen felújí­tott és korszerű konyhai be­rendezéssel ellátott, timpa- nonos homlokzatú konvik- tusban étkeznek — „közös asztaloknál.. Hegyi József mutató ígérete csalta be a közönségei, de sokasodó né­zősereg előtt (és egy testépí­tő-bemutató után) pódium­ra lépett az AFCS Stúdió. A nyolc-tíz táncos kedvű fiatal Szolnokról jött el, hogy a balettos Veréb Sándor ve­zetésével, rendhagyó módon mutassák be a legfrissebb módit. Ott&zködés tekinteté­ben még <z színpad előtt ácsorgók némelyike is lepi­pálta őket, ellenben jópofa közjátékokon derülhettünk, különös tekintettel a nap­szemüveg-bemutató és a „legforróbb nyári fürdőru­hadivat” félszeg mozdulatai­ra. Később a bárpultnál ők is magabiztosabban mozog­tak. * Néhány gasztronómiai alap­igazság („Paprika és para­dicsom, zsíros kenyér ina- gyon finom”) jegyében kez­dődött a B.M.V. együttes bú- csúcskcmcertje. A fiúk pár, jócskán lejáratott rockséma és Anderwald Gyuri „sztár­vendég” kíséretében láttak hozzá tízéves életművük színpadi kivégzéséhez, s bi­zony, nehezen hihető, hogy ugyanezen tagok Bagaméri néven milyen remek gye­rekműsorokat készítenek. Csaknem egyórás haldoklá­sukról inkább semmit, mint jót, a Cherry Party vendé­gei mindenesetre tétlenül to­pogtak, mert a színpadi hangfalak túlharsogták a táncparkettre szánt muzsi­kát. Percre pontosan kezdte műsorát a Manhattan. Négy jóvágású srác, nem túl ve­retes dallamocskák, több­milliós tőkeinjekció — alig­ha kétséges, ki lesz az év sztárzenekara. Jól koreogra- íált műsoruk alatt majd’ szétszedték őket, hiszen ki tudna ellenállni egy olyan refrénnek, mint a „Rossz vagyok, de használható”. Elemi biztonsági intézkedé­sek híján, nem lehetett könnyű dolguk, a feléjük nyúló kezek folyamatosan cibálták hajukat, trikóikat, levonulásuk pedig felért egy kimenekítéssel. A vasárnapi program új­ra a Csodamalom, valamint Lala bohóc műsorával várta a kicsiket, akik sárkányere- getéssel töltötték a kora délutáni órákat. Némi köz­játéktól eltekintve, már csak egy produkció maradt hát­ra, a platinalemezes Moho Sapiens sokszínű, érzelmek­ben sem szűkölködő kon­certje. Sikerüket elsősorban a popszínpadon kivételnek szá­mító, hajlékony, tiszta han­gú énekesüknek köszönhetik, s Szomor György a hideg idő ellenére sem okozott csalódást. „A lényeg, hogy félek” — bömbölt a hang­szórókból, ami azért enyhe túlzás, órákkal az első ta­nítási nap előtt. Kocsis Attila (horváth) Lorántffy Zsuzsanna sem féltette a fiait Ellátták a pataki „közös asztalokat” Nincs is semmi titkuk? Százévesek vallomása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents