Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
1991-09-26 / 224. szám
........................... mmmmmmmammmmmmammmmMmrnmmmmmmm a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42-06(1. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra közöli keressenek (el bennünket. Városunk, a távolból Profiszemlélet? In memóriám, Miskolc ... Már nem köhögök szennyezett levegődtől. Te. gyárkémcnyekkel tarkított város. „Lenn, az Alföld tengersík vidékén” lakom. De az otthonom mégiscsak ottmaradt, a Szinva-parthoz közel. Hiszen ott voltam kisiskolás, majd munkát is ez a város adott, hogy aztán el is vegye... ! Messze kerültem Miskolciól. Szüleimtől, testvéreimtől. Ilyen távolságból nehéz megköszönnöm nap mint nap idős édesanyámnak féltő szereidét, apámnak azt. hogy dolgos-munkás kezével vezetett az úton... Felsejlik bennem testvéreim pajkos, elnéző mosolya is, ha egy-egy eseménynél ..kilógtam a sorból”. Mindmind kedves emlék már. Aztán a vizsgák izgalma, eskütételek, gyermekeim születése. Hozzád tartozom Miskolc, most is. A rossz hírű, szemetesnek kikiáltott, bűnözéstől sem mentes városhoz. Viszont erősek bennem erényeid. Hiszen már nemcsak leendő mérnökök koptatják az egyetem padjait, de otthonra lelnek humán műveltséget áhító fiatalok is. Feltett szándékod, hogy a fejlődés útján haladj. Bár szűkre szabottak anyagi lehetőségeid. De kívánom, épülj, szépülj, az egyre több lokálpatrióta örömére! Most már megbocsátok mindent, amit „ellenem vétkeztél”. Mert ugyanennyit adtál is nekem. Barátságot, szerelmet. Álmomban pedig oly sokszor megjelenik a Széchenyi út, amelynek aszfaltját annyiszor koptattam, s egy kedves hely, ahol utoljára jártam... Hiányoznak a miskolci újságok. Megrögzött olvasójuk voltam. A Déli (csak így) szívügyein volt. Apró írásaimat, észrevételeimet mindig közölték a szerkesztők. Nem felejtem a miskolci rádiót sem. Játékos vetélkedőinek sokszor voltam résztvevője, s visszahívnak a városlakok is. Üzenem azoknak, akik elfogadtak, s talán szerettek, is, hogy „mélyek a gyökerek”, s bár Ovidius szavával élve: „Nem tér vissza sosem, mely mossa a partot, a hullám, nem tér visz- sza a perc sem, soha, mely tovatűnt.” Én mégis azt mondom: Viszontlátásra, Miskolc! Üdvözletem a városnak és a lap minden kédVes’ ólvasójáhak’: A Déli Hírlap szeptember 20-i (pénteki) számát olvasgattam. Egy érdekes cikken akadt meg a tekintetem. Füstbe szállt profiszemlé- let? volt a címe. Ám ahogy végigolvastam az írást, már egészen más kép alakult ki bennem, mint a címben foglallak. A tisztelt szurkoló, aki a cikket írta, arról panaszkodik, hogy a DVTK labdarúgói nem profiknak megfelelő életet élnek. Persze, van némi igaza. Mert ugye egy sportoló ne dohányozzon. ne dorbézoljon éjszaka a szórakozóhelyen. De miért ne mehetne el történetesen a sörfesztiválra a családjával, vagy vacsorázni a barátnőjével. Ezek szerint a profiszemlélet azt jelenti, hogy aki a labdarúgásnak szenteli az életét, az ne gondoljon a családra, mert ugye egész héten edzés van. Hét végén pedig meccs, s ha a családra csak este 7 óra után jut idő, akkor nem menjen az utcára, mert valamelyik jóakarója netán meglátja, és ugye azt rögtön jelenteni kell az egyesület vezetőségének. Ügy gondolom, az emberek irigykednek, és főleg a közismert személyekre. Csakhogy ezeknek az embereknek is van magánéletük, és azt tiszteletben kellene tartani, még akkor is, ha az illető éppen focista, és maga választotta sportnak szenteli az életét. Aranyi Erzsébet, I). K. Békéscsaba Miskolc Hajnali Hírlap a reggeli kávéhoz... KEDVES OLVASÓINK! Október elsejétől új olvasnivalót ajánlunk a reggeli kávéjához: a Hajnali Hírlapot. A Hajnali Hírlapot Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye egész területén megvásárolhatják a hírlapárusoknál, és — ami kényelmesebb - elő is fizethető! A Hajnali Hírlap friss és szórakoztató olvasmányt kínál, de nem független lap: nagyon is elkötelezett, méghozzá az Olvasó iránt.'.: Keresse az újságárusoknál a Hajnali Hírlapot, fizessen elő ró, egyszóval: legyen az olvasója ön is!-----------------------------------------------KIVÁGANDÓ- ------*----------------*--------, I I I MEGRENDELŐLAP I I Megrendelem a Hajnali Hírlap című napilapot . .................. példányban és kérem az alábbi címre kézbesíteni: i Megrendelő neve: .............................................................................................................................. j i Címe (irányítószám, város, község, kerület, utca, házszám): .......................................................... i i , ......................................................................................................................... i .................................................................... i i Az előfizetés egy hónapra: 160 Ft negyedévre: 480 Ft fél évre: 960 Ft egy évre: 1920 Ft Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében előfizethető a helyi postahivatalokban cs a kézbesítőknél. A más megyében élők töltsék ki a megrendelőlapot, mellékeljék az előfizetési díj befizetését igazoló csekket és küldick el címünkre: i Hainali Hírlap Szerkesztősége j 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky E. ut 15. sz. J I I Nemcsak a szemünket bántja Több olvasónk — köztük K. Petemé — hívta fel a figyelmünket a Beloiannisz és a Madarász Viktor utca sarkán épült szép lakótömbből származó „maradványra”, amely nemhogy fogyna, hanem növekszik. Olvasóink szerint ismét aktuális a már majdnem feledett szólás: „Nem bántja a szemét?” — az illetékeseknek. Mert nekik, ottlakóknak, és a járókelőknek igen. Ráadásul balesetveszélyes a járdán közlekedni. Sürgős intézkedést várnak az ottlakók. (Búss Olivér felvétele) Mosolyogva könnyebb Unalmas sorbanállás az üvegvisszaváltásnál. Hogy az időt elüssem, kezdtem figyelni az embereket. Legtöbbjük merev-keserű arccal nézett a semmibe, várt a sorára. A csendben egy légy nagy zajjal repült a falnak. Páran odafigyeltek egy pillanatra, azután ismét tovább merengtek. A pulthoz érve, különös meglepetés ért. Egy sétabot lógott felakasztva, gazdája pedig sehol. A pult mögött egy szőke, babaarcú kislány, rózsás ajakkal, nagy. kék szemekkel — úgy, ahogyan az a nagykönyvben megvan írva — szedte az üres üvegeket a mogorva vásárlóktól. — Kislány! — szólítottam meg. — Ügy látszik, a maga tekintete gyógyít. Hiszen a sánta öregúr bot nélkül távozott. „Udvarlásomra” mindenki elnevette magát. Az arcokról lehullott a merevség álarca. Az emberek egyszercsak beszélni kezdtek. Ki csendesebben, ki emeltebb hangon, de bizonygatták: a bácsi valóban bot nélkül indult útnak. Az üzletben vásárlók is felfigyeltek jókedvünkre. Az üvegvisszaváltó kislány is nevetett. Tanúsíthatom, hogy Barbie-baba elmehetne hozzá tanulónak. Azután elmúlt a varázs. A pénztár Köszönet a Tempó taxinak A Déli Hírlap Kft. orvos-te rmészetgyó- gyászai heti két alkalommal kezelik F. Lajosáét, aki súlyos mozgásszervi betegségben szenved. A gyógyítók F. Lajosnét ingyen kezelik, elsősorban azért, mert a gyógyítás folyamata olyan hosszú, hogy azt megfizetni szinte lehetetlen volna, A Déli Hírlap Kft. kérésére a Tempó taxisok készséggel vállalták, hogy hetente kétszer — szintén ingyen — hozzák-viszik a nénit a lakása és a Semmelweis utca 3. szám alatti gyógyító központ között. A DH Kft. ezért köszönetét mond a Tempó taxisoknak. előtt már ismét merevségbe burkolóztak az emberek. Csak a saját gondjukkal voltak elfoglalva. Kijöttem a boltból. A járókelők közönye megdöbbentő volt. Ügy néztek át egymáson, mint a levegőn. Már-már féltem, hogy a villamost is levegőnek nézik. Aztán felszálltam egy buszra, és beékelődtem a merev arcok közé. A busz egy templom előtt ment el. Annak bejárata előtt ünneplőbe öltözött emberek várakoztak az ifjú párra. A buszon, velem szemben egy idős házaspár állt. Mindketten szótlanul. A templom előtt megszólalt az öreg ember: „Szegény fiatalok, két fiatalból lesz egy szegény házaspár. Vajon meddig tart a boldogságuk?” Asszonya szégyenkezve, szemlesütve állt mellette. Eddig rezzenéstelen arcába belehasított a fájdalom. — Azért mégis volt valami jó abban a házasságban ... Talán már elfelejtette? — fordultam az öregúrhoz. — Nem volt abban semmi jó, csak veszekedtünk a Senki A Martintelcpen, a Fövényszer utcát keresztező Latinka Sándor utcában akadt dolgom. Az utcának csak az egyik oldala van beépítve, s tovább (a Sajó felé nézve) olyan a táj, mintha eddig tartana a világ. A Felsőzsolca felé vezető vasútvonaltól délre, a Szirmára vezető országútig ösz- szefüggő, hatalmas gaztenger terül el. Szinte önként vetődik fel az emberben a kérdés: vajon jól látok-e? Vagy talán számomra eddig ismeretlen növény alkotja az „őserdőt”? Közelebb mentem az „ültetvényhez”, s felháborodva állapítottam meg, hogy valóban közönséges gyommal van dolgom, amely a jó termőtalajban embermagasságúra nőtt. Érdeklődtem az ott lakóktól, hogy kié ez a hatalmas, elhanyagolt terület. A válaszok eltérőek voltak, i Egyben viszont közös volta vélemény: a terület kezelésével, vagy értékesítésével pénz és a szegénység miatt. — De amikor kimondta az igent, akkor magának is fülig ért a szája — próbáltam oldani a feszültséget. Sikerült. Nevetni kezdtek az utasok is. Amikor pedig leszállásra készülődött az idős házaspár, már mosolyogva, kézenfogva indultak. Az ifjúság mosolyával arcukon. Egv-két megálló után én is leszálltam. A mosolygós emberek után úgy éreztem, egy idegen planétára téve’d- tem, idegen, -merev arcú emberek közé. Majd figyelni kezdtem.. Hátha jön valaki, aki megpróbálja oldani merevségüket. Ügy, hogy mindannyiunk szívében-lel- kében fészket rakjon a szeretet, a mások iránti megbecsülés, a tisztelet. Csák- hogy ezt elő is kell „varázsolni”. Próbáljuk csak meg! Mennyivel könnyebb mosolygás kedvvel úrrá lenni mindennapi gondjainkon. És nagyon jó dolog, ha fáradt embertársaink szemebe mosolyt lophatunk. Hogyan? Figyeljünk jobban egymásra. Történetem szereplőinek sikerült. K. F. Miskolc földje? megbízott szerv nagyon felelőtlenül gazdálkodik a príma termőfölddel, hiszen 1—2 éves időtartamra bérbe is adhatná megművelésre. ö is jól járna a földbérleti díjjal, a bérlők is megtalálnák számításukat. A terület hasznosításával, különböző hasznos növények ültetésével könnyít- hetnénsk a zöldségfélék beszerzésének gondján. Jó lenne, ha az illetékes „gazda” jobban vigyázna portájára, vagy hasznosítaná a gondjaira bízott területet. Hiszen a rossz példa ragadós. A gyomok tovább sza- porodhatnak.., L. T. Miskolc ] Kulcscsomót találtak Kulcscsomót találtak szep- .ember 23-án, hétfőn, a délutáni órákban, Tapolcáról hazafelé jövet. Jogos tulajdonosa Pócsi Mártontól, a Kun Béla út 42. szám alatt bármikor átveheti.
