Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

1991-09-24 / 222. szám

\ f 60, 40, 19 esztendeje Miskolcról itták, irtuk ÚJ TEMPLOM, MEZÖGAZDASAGI KIÁLLÍTÁS, ÉTTEREM-KOMBINÁT REGGELI HÍRLAP. 1931. SZEPTEMBER 29. Nagy ünnepe volt vasárnap Diósgyőr, Vasgyár és a környék római katolikus lakosságának. Impozáns arányú és bensőséges ünnepi keretben szentelték tel a/, újdiósgyöri római katolikus templomot, amely­nek építkezését és belső berendezésének elkészíté­sét néhány nappal ezelőtt fejezték be. Az uj Szent Imre tiszteletére rendelt templom modern templomstilusban épült fel, hajlékony, könnyed arányaival, karcsú t-s magas tornyával rendkívül kellemes és felemelő képet ad. A temp­lom belső díszítésénél a fafaragásos motívumok do­minálnak, így az oltárt, a szószéket, a keresztelő kutat és a padokat remekművű fafaragások díszí­tik. A főoltár felett nincs oltárkép, hanem annak he­lyét hatalmas Szent Imre szobor foglalja el, mely rendkívül lenyűgözően hat. Az ünnepségre hozzávetőleges számítás szerint háromezer ember vonult fel és helyezkedett el a templom körüli hatalmas térségen, a környék kato­likus hívei pedig precesszióban, templomi zászlók alatt vonultak a templomhoz. Az ünnepélyen részt vett Köpesdy Elemér minisz­teri tanácsos, az állami vasgyárak vezérigazgatója, Lestyánszky Dezső vezetésével a Vasgyár vezető tisztviselő kara: Ábel Kálmán, Fábry Zsigmond. Wels Jenő gyárfőnökök, Oravetz Árpád főfelügyelő. Dezseőfy Aurél ny. államtitkár, a diósgyőri kerület országgyűlési képviselője is. ÉSZAKM AGYARORSZÁG, 1951. SZEPTEMBER 4. Jó ütemben folynak az előkészületek a miskolci mezőgazdasági kiállításra és tenyészáilatvásárra. Épülnek a pavilonok, a sátrak, melyekben megyénk termelőszövetkezetei, állami gazdaságai, egyénileg dolgozó parasztjai bemutatják mezőgazdaságunk szép eredményeit. A kiállítás első része a dokumentációs rész, ahol láthatjuk majd a Szovjetunió élenjáró mezőgazda­ságának s a mi mezőgazdaságunk fejlődését. A má­sodik részben tenyészállatállományunk fejlődését mutatja be. Már készen áll négy darab 32 m-’-es istálló. Ezekben 24 lovat, 20 tehenet, 28 növendék­állatot helyeznek el. Külön istálló épül kifutóval a baromfiaknak. Láthatjuk majd a naposcsibéket, amelyeket fejlődésük különböző szakaszai szerint külön osztályoznak. Terpák István hernádbőcsi dol­gozó paraszt bemutatja 6 kg-os kétéves fekete tyúk­ját. Álás pavilonokban juhokat, sertéseket helyez­nek el. A Tenyészállatforgalmi Vállalat a kiállítást vásár­ral köti egybe. Bizonyosan sok továbbtenyésztésre al­kalmas állat fog gazdát cserélni. Jelentős helyet foglal el majd az erdőgazdálkodás kiállítása, ahol végig kísérhetjük a fa fejlődését az elültetett magtól egészen a fa feldolgozásáig, fűrész­üzemek munkájáig. A tárcái i szőlészeti kutatóinté­zet kiállítása is bizonyosan sok látogatót fog von­zani. A szőlő szakszerű kezelése mellett a bor ke­zelését is tanulmányozhatjuk. A Mezöker megyénk gazdag zöldségtermeléséből állít ki. Pavilonja már csaknem teljesen készen áll. Épül a majd működő malom és a kenyérüzem is. DÉLI HÍRLAP, 1972. SZEPTEMBER 18. Űj lakótelepeinken a lakosság mindig örömmel fogadja az új üzletházak, vendéglátó és szolgáltató kombinátok építését. Jó dolog az, ha a vacsoráért, vagy cipő javításért nem kell a belvárosba zarán­dokolni. A tanács végrehajtó bizottságának legutób­bi ülésén mégis azt hallottuk, hogy rendkívül ne­héz gazdát találni az űj létesítményhez. Hiába ír­nak ki pályázatokat, verseny helyett a vállalatok és a szövetkezetek idegenkednek a korszerű, szép, új egységek üzemeltetésétől; azt mondják: nem gaz­daságos. Az érv valószínűtlenül hangzik, de igaz. A Mis­kolci Vendéglátóipari Vállalatnál egy-kettőre bebi­zonyítják, miért nem lelkesednek, ha a jövőre el­készülő, Győri kapui étterem-presszó kombinát át­vétele szóba kerül. A legnyomósabb indok mindjárt a pályázat ellen szól. A versenykiírásban ugyanis a következő mon­dat szerepel: a pályázatok elbírálásánál azok a válla­latok, vagy szövetkezetek részesülnek előnyben, amelyek az építés költségeihez hozzájárulnak és er­re a legelőnyösebb ajánlatot teszik. A tanács ért­hetően (!) pénzt — több millió forint visszatérítést — vár a jelentkezőktől. Csakhogy nem dúskálnak anyagiakban az érintett vállalatok sem. Á miskolci vendéglátó éves fejlesztési alapja alig éri cl a 3 millió forintot. Ez az összeg jóformán meglévő éttermeik, presszóik karbantartását és fel­újítását sem fedezi. Aligha kell bizonygatni, hogy képtelenek a hozzájáruláshoz 10—14 millió forintot kisajtolni. D: ez csak az egyik akadály. Egv új ettermet, konyhát és presszót fel is kell szerelni, be is kell rendezni. A felszerelés legalább kétmillió forintba kerül, nem beszélve az igénybe­vett helységek béréről és az üzemeltetéssel járó, el­kerülhetetlen költségekről. A Győri kapui egység fenntartása körülbelül 4 millió forintjába kerülne évente a vállalatnak. Azt mondják, ehhez — hogy ne fizessenek rá — leg­alább 11 milliós forgalmat kellene produkálni. Ed­digi tapasztalataik szerint azonban jó, ha ennek a felét elérik. A költségek pedig a forgalom nagysá­gától függetlenül is megvannak. „Srófolni ’ nemigen lehet rajtuk. Az ember, aki gyűlöli a széket Drozsnyik István kiállítása az Ernst Múzeumban jjc A vendégváró szék. A budapesti Ernst Múze­umban a múlt héten nyílt meg Drozsnyik István önál­ló kiállítása. Az egykor gra­fikusként ismertté vált mis­kolci művész ma már az installációk, a performance- ok világában keresi kifeje­zési lehetőségeit.. Miskolci műtermében beszélgettünk vele, pár nappal a megnyitó után.- Nem általános dolog, hogy egy kortárs képzőmű­vész egyedül állítson ki a teljes Ernst Múzeumban. Ho­gyan kapta meg azt a lehe­tőséget? — Valóban nem szokvá­nyos. sőt ritka, mint a fe­hér holló. Talán annak tud­ható be, hogy minden ran­gos eseményen részt veszek itthon és külföldön; és úgy érzem, nem adtam be rossz munkákat. Ez persze csak feltételezés, hiszen nem vol­tam ott a döntés megszüle­tésénél. Szeretem a nagy ki­hívásokat, és at Ernst Mú­zeum hatalmas alapterületé­vel, óriási falfelületével ilyen. Az már más kérdés, hogy senki sem lehet prófé­ta a saját házájában. Pár­huzamosan beadtam egy ké­relmet a Miskolci Galériá­hoz önálló kiállításra, de fi­noman elutasítottak, mond­ván, az egyik teremről szó lehet, de az egesz galériáról nem. Pedig van némi kü­lönbség a két kiállítóhely szakmai súlya között.- Milyen szempontok olap- ján állította össze az anya­got, és milyen volt a fogad­tatása? — Teljesen új műveket válogattam ki, mindössze öt százaléknyi volt a régebbi alkotások aránva. Ezek is csak azért kerültek be. hogy láthassa a közönség az „elő­futárokat'’. Szóval egy szűz anyaggal álltam most elő. amely grafikákból, szobrok­ból. installációkból áll, ezek mellett pedig folyamatosan vetítik a filmjeimet. A meg­nyitón egy performance-t mutattunk be. amelynek keretében a helyszínen szü­letett egy alkotás. Az első vé­lemények kedvezőek voltak, de a kritikák inkább majd a kiállítás lebontása után fognak lecsapódni.- Nagyon sok székmoti- vumoi használ. Mi ennek az oka? — Valóban most számos székszobrot, székembert, vagy ahogy én elkeresztel­tem, székszoborfestményt készítettem az elmúlt idő­ben. A szék számomra nem a pihenést jelenti, hanem a hatalmat, a dirigálást, amit én mindig gyűlöltem. Van­nak, akik teljesen összenőt­tek a székükkel, eggvé vál­tak vele, a/, utolsó pillanatig görcsösen kapaszkodnak be­le. Ezek a vezetők nem úgy használták ki a széküket, hogy segítsenek, hanem ép­pen ellenkezőleg. Utálom a hatalmat, a pöffeszkedőket, akik megkeserítik mások életét. A szék legalább any- nvira ielenti számomra a bürokráciát, azt a iosszabálv- labirintust. amelyben a hét­köznapi emberek eltéved­nek. Az emberszékekkel vi­szont tipikus i el lem eket akartam bemutatni, mint a pincérlány. akinek a harma­dik keze már a borravalóért nyúl. a szívki rá tv. akinek mindig csak „azon” jár az esze és t>v tovább ’‘Vek azonban nem pusztán székek Ha részeire szednénk, lehet­nek az e'T’es da-a^ok fest­mények, plasztikák is. önál­lóan is megálliák a helvüket. Ez a komplexitás mindig ér­dekelt.- Milyen tervei vannak most? . — A legnagyobb gondom az jelenleg, hogy milyen zsú­foltság lesz itt a műterem­ben. ha visszaszállítják a kiállítás anyagát. Vonzanak a hatalmas terek, giganti­kus festményeken gondoko- dom most. Jövőre szeretnék jó néhány videofilmei for­gatni. amelynek a forgató­könyve már régen a fiókom­ban porosodik. Ezenkívül részt akarok venni a rango­sabb kiállításokon is. A lel­kem igazán akkor nyugodt, ha évente legalább négy-öt bemutatóan állhatok a kö­zönség és a szakma elé. Ez az igazi megméretés. (horváth) Extraszensz, aki orvosokkal együtt dolgozik Miskolcon gyógyít Vlagyimir litvinov A NAGYMAMA TOJÁST GURÍTOTT A HADUGY ÉS AZ EXTRASZENSZEK ÉL-E, HAL-E, AKI A FÉNYKÉPEN VAN? ^ MIRŐL ISMERNI FEL A SZÉLHÁMOST? Mi ci oka annak, hogy c Szovje'unióból exlraszenszek serege árad Magyarország (elé? Valiban különleges képességek birto­kában vannak ezek a kéz'átéles gyógyítók, avagy csak a kézrá tét igaz, a gyógyítás viszont elmarad? Miért van az, hogy éppen a Szovjetunióban „teremitek" a bioenergiával gyógyítók? (Mel­lesleg: egyre anakronisztikusabb a szó, a fogalom: Szovjetunió.) A fenti kérdésekre - is - választ ad Vlagyimir Litvinov, extra- szensz. A válaszadás előtt azonban néhány szót róla, magáról. Vlagyimir Litvinov az egyik vezetője annak a ki­jevi—odesszai—athéni (és immár miskolci) cégnek- szervezetnek, amely — egye­bek között — természetgyó­gyász-központokat működtet, ott komplex terápiát honosít meg. Jelenleg Miskolcon gyógyít, ő irányítja a Mis­kolci Természetgyógyász Központ orvos-extraszensz- csontkovács teamjét. Anyai ágon több népi gyó­gyító volt felmenői között, a nagymama például „tojást gurított” a betegen, ami a következőképpen nézett ki: a friss tojást a gyógvító végig­görgette a betegen, azután a tojást beleütötte egy tál víz­be, és a vízen megjelenő „tojásrajzolatból” olvasta ki a diagnózist. A magyarázat? A beteg biomezejét szinte „beszívla” a tojás, az ábrát azután úgy olvasta a nagy­mama. mint orvos, a kardi- ogrammot. A/, öröklés persze kevés lett volna, az adottságok, ké­pességek tizennégy éves ko­ráig szunnyadtak a kis Lit- vinovban. Addig — ő maga fogalmaz így — „huligán” volt. Tizennégy évesen el­kezdett atletizálni, jógázni, felkeltette az érdeklődését a íitoterápia, mind több és több könyvet olvasott a ke­leti gyógymódokról, tanítóra, mesterre tett szert egy kí­nai tudós személyében, aki a kulturális forradalom elől menekült a Szovjetunióba. I Tudását azóta is nap mint nap fejleszti. # Ml AZ A KOMPLEX TERÁPIA? És most a válaszok a kérdé­sekre, vagyis, hogy: mi az oka annak, hogy mind több és több extraszensz érkezik Magyaror­szágra a Szovjetunióból, vajon csak ide jönnek-e? Egyáltalán: gyógyítók-e, vagy szélhámosok, miért épp a Szovjetunió „ler- ! mell” őket? A Szovjetunióban rettenetesen nehéz az élet. Aki csak teheti, röviciebb-hosszabb időre elmene­kül onnan, tízezrek és tízezrek végleg. Nálunk, Magyarországon „keresleti piac” van természet­gyógyász fronton, legalábbis, ami az igazi gyógyítókat illeti. Hogy ki az igazi — legyen az ma­gyar, ukrán, orosz, koreai, grúz, vagy lett — az idő (az ered­mény) dönti el. Természetgyó­gyászok — természetesen — más országokban is vannak, legfel­jebb nem extraszenszeknek ne­vezik őket, hanem mondjuk, liillereknek. A Szovjetunióból egyrészt hozzánk vezet a legrö­videbb út, másrészt ide érdemes jönni, mert itt lehet élni. Van­nak szélhámosok a magukat extraszenszeknek nevezők kö­zött, például azok, akik azt ál­lítják, hogy minden betegségei képesek gyógyítani, vagy azok, akik azt hirdetik, az ő kézrá- tétes módszerük az egyedül üd­vözítő. Ez olyan, mintha egy sebész azt mondaná: „Ide hoz­zám az összes beteget, mindegy, hogy a feje fáj, vagy a haja hullik, majd én inegoperálom!” Az energiaátadás, a beteg bio­mezejének „befoltozása”, a2 energiaáramlás korrigálása sok­féle hajon segíthet, de párosul­nia kell más módszerekkel, mint például a íitoterápia, az aku- presszúra, a masszázs, és még lehetne sorolni. A sor elejére kívánkozik a diagnózis-, amiben sokat segíthetnek a laboratóri­umi vizsgálatok eredményei, vagy éppen a röntgenfelvételek. • TÁVGY6GYITANI IS TUD Magyarországon is vannak emberek, akiket különleges képességgel áldott meg a sors. Hogy mégsem profi gyógyítók, annak elsősorban az az oka, hogy nem járták, nem járhatták ki azokat az iskolákat, amelyeket például Vlagyimir Litvinov, és mind­azok az extras7.ens7.ek, akik tíz-húsz éve foglalkoznak e tudománnyal és rokonterüle- teivel. A Szovjetunió-beli gyógyítókat a mostoha körül­mények is arra kényszerítet- ték, hogy megfelelő eszkö­zök hiányában a népi gyó­gyászat hagyományaiból merítsenek, már persze, ha van — vagvis, ha azokban az években VOLT — hozzá | bátorságuk. Néhányaknak — közöttük Vlagyimir Litvinov- nak — volt. Eredményei fel­keltették a KGB érdeklő­dését is, bár, mint Litvinov mondja, a sorrend nem így helyes. Először volt a KGB, vagy mondjuk a hadiipar — mégpedig az amerikai —, és csak azután jöttek a gyógyí­tók. Hogy is van ez? A Pentagon évtizedekkel ezelőtt kísérleteket kezdett az irányban, hogy miként lehet emberi energiával — gondolati, avagy bioenergi­ával — nagy távolságra hat­ni. A kísérletek hírét szán­dékosan szellőztették meg a keleti blokkban, kíváncsian várva a hatást. A materi­alista-marxista-leninista vé­lemény nem lehetett más, mint az elutasítás, a taga­dás. Legalábbis hivatalosan. De azért voltak, akik elin­dultak ezen az úton... És azután a szovjet hadügy is rájött, hogy a dologban van valami. Így volt? Nem így volt? Tény, hogy a KGB szerette volna, ha Litvinov nekik dolgozik. Viszonylag köny- nyen bújt ki a feladat alól, azt mondta, képességei nem terjednek ki olyan területek­re, amilyenekre azt használ­ni szeretnék. Pedig ... Pedig tud táv- gyógyítaoi, tud hatni az ezer kilométerre levő kémcsőben levő anyagra, meg tudja ál­lapítani a fényképen levő személyről, hogy él-e, hal-e. De rosszra nem hajlandó használni tudományát. (szabados)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents