Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
1991-09-24 / 222. szám
Gombakiállítás A Miskolci Gombász Egyesület szeptember 29-én, (vasárnap) 11—18 óra. és szeptember 30-án (hétfőn) 9—17 óra között kiállítást rendez Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában, melyre hívják és várják az érdeklődőket. Bemutatják a jelenleg található mezei és erdei gombafajokat és az év folyamán megjelent halálosan, vagy életveszélyesen mérgező gombák színes fotóit. Kiállítanak mikroszkopikus gombák közreműködésével készült élelmiszereket, vegyi anyagokat. gyógyszereket, valamint gombászkönv veket és gombafotós postabéiyege- ket. Gombák tartósításához, gpmbás ételek kész’'téséhez tanácsokat, recepteket adnak és folyamatos diavetítéssel színesítik, gazdagítják e már hagyományos miskolci rendezvényt. A leállítás megtekintése díjtalan. Hoíiv vadásszunk gímszarvasra ? A gímszarvas és vadászata címmel tart vetítettképes előadást a Miskolci Vadászklubban dr. Janisch Miklós egyetemi tanár. A rendezvény csütörtökön délután 5 órakor kezdődik. A vér\asszonyok nyara az ősz ajándéka; ennek illusztrálására sajnos nem találtunk fotó-archívumunkban idősebb, hölgyeket ábrázoló képet. Reméljük, olvasóink beérik ezzel a fotóval is... (Kerényi felvétele) Módosítják az ál&ttarfásl rsside’etet? 2. Nem cél a korlátozás A betörő, vagy a magány ellen véd? - Az ember felelőssége Az előző részben elidőztünk a kutyatartásnál, illetve Kutya a bérházban címmel kiemelten foglalkoztunk azokkal a fajtákkal, amelyeket semmiképpen nem lehet bizonyos körzetekben lévő lakásokban tartani. Hogy valójában ki, miért is tart kutyákat, egy külön fejezetet érdemel. De mielőtt erre rátérnénk, tMbadjon néhány momentumra felhívni a figyelmet, mégpedig az állattartás egészére vonatkozóan. Sidló Gyula, a miskolci önkormányzat hatósági osztályának főelőadója szerint az ütközőpont a szomszédok egymáshoz való viszonyában rejlik. A hatóságnak nem célja a korlátozás, csak eszköz lehet az állattartási rendelet. mégpedig arra. hogy ezen keresztül is kordában tartsa az érdekelt feleket. Pillanatnyilag az állattartási rendeletnek jó néhány pontja kérdéses. Módosításra szorul. Mert bizony felerősödött két tendencia. Az egyik éppen a megélhetéssel függ össze. Azok is szeretnének bizonyos kisebb állatokat tartani, akiknek korábban eszükbe se jutott, valamint kifejezetten keresetkiegészítésként. vállalkozásként is egyre többen belevágnak az állattartásba. Az más kérdés, miiven eredménnyel, de mindenképpen kecsegtető például a rókatenyésztés, egyáltalán a prémes állatok szaporítása. A másik tendencia is va- lamikéooen az anvagiakkal függ össze, de alapvetően lelki eredetű többnyire a magány oldására szolgál. Főként az időskorúaknál, bár nemcsak náluk, hiszen társként, vagy sverekhelvet- tesítőként is sokan tartanak különféle állatokat. Valószínűleg komoly lélektani elem az agresszivitás. Aki például vad vérmérsékletű kutyát tart, a2 arra hivatkozik, hogy már fényes nappal is betörnek a bérházakba stb., mindenkinek van egy története, tehát védenie kell magát. Így első hallásra igazat is adhatnánk a kutyatartónak, ám a főelőadó tapasztalata ajc Egy családtag szerint jó néhány peres ügyből épp az derült ki, hogy egyesek kisebbségi érzésüket akarják palástolni nagy kutyájuk révén, kvázi ő az erős ember, s nem is a védelmi szempontok kerülnek előtérbe, hanem az önmutogató arrogancia. Mi lenne, teszi fel a kérdést a főelőadó, ha mindenki védelmi célból tartana kutyát? Nem tudom. De annyi bizonyos. hogy egy lakásban, ha már a bűnözéssel hozzuk összefüggésbe a kutyatartást, nem feltétlenül az őrző és védő funkció a fontos, hanem a jelzés. Egy bácsika meséli, neki ugyan nincs kutyája, csak a szomszédnak, de mintha neki is szolgálna, ugyanis, ha nála megcsörren a kulcs a zárban. vagy idegen jár a folyosón, a kutya jelez. S ez nem egyszer éppen elegendő. Mert aki arra vállalkozik, hogy egy kutyától zengő lakásba behatoljon, az mindenre képes. Szólni kell még a felelőtlenségről is. Mikor az állatokat sorsukra hagyják, vagy épp a szakszerűtlenségről. mely esetleg tömeges pusztulást okozhat. Végezetül, mi nem vállalkoztunk átfogó elemzésre, csunán néhány dolgot villantottunk fel. amelyeket az új állattartási rendeletnél figyelembe lehetne venni. Tudva, azt, hogy nincs tökéletes rendezés, egyetértve az önkormányzattal abban, hngv nem lehet cél a kor- lát^aás Pn persze az állat természetes közegbe való helyezésének, tartásának vagyok a híve. De ezen is lehet vitatkozni, mert egyesek szerint ezen a földön minden az emberért van. Csakhogy minősíti az embert, s visszahat magára az emberre, miként bánik a rábízóttakkal. (Vége) (karos!) Megkérdeztük Amikor a A Déli Hírlapról, valamint a hamarosan megjelenő Hajnali Hírlap fogadtatásáról kifaggatott 1424 miskolci válaszait, vastag kéziratkö- teg formájábán tette le asztalunkra a közvélemény-kutató cég. Ezt aztán az egész szerkesztőség nem kis izgalommal lapozgatta, nagyjából úgy, mint annak idején az év végi bizonyítványt... Különösen azt a fejezetet tanulmányoztuk nagy figyelemmel, amely az olvasók — természetesen jogos — kritikáit tartalmazta. $ ARÁNY ÉS ARANY Az olvasóknak kialakult, határozott véleményük van az újság minden oldaláról, rovatáról — ez egyértelműen kiderült a válaszokból. És persze az is: ízlések és pofonok különbözőek. Ugyanis volt, aki a Déli Hírlap harmadik, többnyire magazi- nos, színes, kifejezetten szórakoztató tartalmú cikkeket hordozó oldaláról azt tartotta, hogy talán jobb híján, témaszegénység okán teszünk ide ilyen cikkeket, míg mások azt mondták: itt kezdik az olvasást, erre az oldalra nyitva először a lapot... Természetesen a közvélemény-kutatás érintette azt a problémát is, amellyel manapság minden lap — hozzátesszük, az egész világon — kénytelen megküzdeni. ■Telesül arról van szó, hogy a lapok jórészt hirdetésbe- vételbő! élnek, ám a lapban nem tenghet túl a hirdetési Szerepet tévesztett MDF-esek ü pokol akasztó követeitől a parlamenti demokráciáig A rét többé nem szentesítheti az eszközt Szereptévesztés, ha egy kormányzó párt megyei szervezete a nyilatkozatában azt írja: „Polgártársak, a pokol magyarországi követei akasztani akarnak”. Ezt Balázsi Tibor miskolci MDF-es országgyűlési képviselő, a nemzeti liberális alapítvány egyik létrehozója mondta abban az interjúban, amit a DH munkatársának adott. — Az MDF szellemi áramlatainak képviselői közül hamarosan zászlót bontanak a nemzeti liberalizmus hívei is. Mi indította Önöket rá, hogy az októberi, miskolci konferenciájukon megfogalmazzák a törekvéseiket? — Természetesen tudom, hogy az MDF-tagok döntő többsége nem irányzatokban gondolkodik, és nem tudja elkülöníteni saját magában a különféle politikai érdekeket. Egyszerűen MDF- eseknek érzik magukat, s valahol természetes is ez. De a képviselőházban nagy horderejű döntéseket kell meghozni, s ezeket már nem lehet önmagukban nézni. Ki kell tudni jelölni, hogy a törvények a társadalomnak mely rétegeit fogják prepe- rálni, s milyen csoportok kerülnek hátrányos helyzetbe. Ezt a folyamatot csak úgy lehet felvállalni s végigvinni, ha keressük a gyökereinket, ha azt vizsgáljuk, hogy mindezt hagyan lehetne a mai viszonyoknak, illetve az MDF eredeti célkitűzéseinek megfelelően csinálni. — Nem Önök hivatkoznak egyedül ezekre az eredeti célkitűzésekre. — Persze más irányzatok hívei is az MDF szellemiséíelület, mert azt meg az olvasó nem szereti, teljes joggal. Azt csak mellesleg tesz- szük hozzá: ha épp a hirdetések mindent elsöprő szaporodása miatt csökken egy lap olvasottsága, akkor előbb-utóbb csökken a hirdetők érdeklődése is. Tehát meg kell találni az egyensúlyt, az arany középutat, hiszen csak hirdetések bevételéből oldható meg, hogy egy lap ne legyen drága, ne kelljen az olvasóknak sokat fizetniük érte ... • OLVASHATÓBBAT, SZEBBET! Olvasóink úgy látják: jó lenne legalább elkülöníteni a hirdetéseket a cikkektől, más-más oldalra elhelyezve azokat. Javasoltak hirdetési melléklet megjelentetését is. Nos, a Hajnali Hírlapban terveink szerint a hirdetések jobban elkülönülnek majd, és a már ismert regionális kiadványunk, a Böngésző Plusz ingyenes heti mellékleteként kínálkozik majd reklámhordozónak — reméljük, hogy így jobban kielégíthetjük olvasóink igényeit. Megjegyezték azt is olvasóink, hogy a műsorközlésnél legyen a nyomtatás jobban olvasható, áttekinthetőbb. A Déli Hírlap Kft. tetemes összegeket fektet be új eszközökbe, hogy a Hajnali Hírlap és a Déli Hírlap a most ismertnél szebb, olvashatóbb legyen — beleértve természetesen a műsort is. új politikát magyarázzák. De ez nem véletlen: meg kell fogalmaznunk a közöttünk lévő különbségeket. hogy újból egységes legyen az MDF, hogy együtt tudjunk maradni. Ettől elválaszthatatlan: most, amikor sokan érzik úgy az országban, hogy az átalakulás közben nincs konszenzus a politikai erők között, kell lennie olyan irányzatnak, amelyik amellett, hogy felvállalja a konfliktusokat, a legnagyobb kérdésekben keresi a megegyezés lehetőségeit. — Mint például az igazságtétel ügyében? — Ez valóban az egész nemzetre tartozó kérdés. De egyetlen politikai erő sem vallhatja, hogy e téren az ő tarsolyában van az igazság. Az is fontos, hogy végre pontosan tudjuk értékelni a jelenlegi helyzetet, és pontosan meg tudjuk nevezni, kik is a mi ellenfeleink. Mert ha kommunis- tázunk, nem tudunk választ adni az olyan egyszerű kérdésekre sem, hogy kik is a haszonélvezői jelenleg a privatizációnak. Nekem ne mondja senki, hogy a kommunisták. Mert akik manapság az állami vagyonból a nagyobbnál is nagyobb részt hasítanak, a legvadabb kapitalistáknál is vadabbak. S ha az MDF-en belül egy irányzat úgy értelmezi, hogy a kommunisták sajátítják ki a nemzeti vagyont, a kommunisták mentik át a politikai hatalmat, ez az irányzat nem fogalmaz pontosan, félrevezeti az embereket. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy a korábbi politikai elit a tapasztalatok, a tudás birtokában előnyös helyzetben van. Az ő képviselői tudják az Induló válA Déli Hírlap talán egyik legrégebben változatlanul élő rovata, oldala a Miskolciaké a szó, azaz az olvasók oldala, prózaibban a levelezési rovat. Ez az állandóság is azt jelzi: a szerkesztőség mindig úgy érezte, hogy erre a rovatra szükség van. A felmérés végül is ezt igazolta, ugyanis senki nem gondolta úgy, hogy erre az oldalra ne lenne szükség a jövőben is. Az más kérdés, hogy vajon mit szeretnének olvasni benne. Most könnyű és nem is tisztességes válasz lenne, ha azt írnánk: tessék, kedves olvasók érdekesebb, közérdekűbb, színvonalasabb leveleket írni, és majd jobb lesz ez az oldal is. • KELL A JÓ TANACS Ugyanis bizony, rajtunk, a szerkesztőségen is múlik, milyen ez a rovat, s ha az olvasók — a közvéleménykutatás tanulsága szerint azt várják, hogy még érdekvé- dőbb legyen ez az oldal, alaposabban mutassuk meg egy-egy panaszos ügy elinté- ződésének, avagy el nem intézésének körülményeit, hátterét, akkor ennek a kívánságnak teljesülnie kell. Igaz, hogy manapság valóban rengeteg a különféle panasz, és az ügyek sem egyszerűek: ezért is indított a szerkesztőség külön, ingyenes jogi tanácsadást az olvasóknak. (Folytatjuk) Kiss József lalkozásokban, hogy mi a dörgés. Ha az MDF szerint az átalakulás legfontosabb eredményének annak kell lennie, hogy a polgári lét minőségét milliók tudják elérni ebben az országban, akkor nyilvánvaló, hogy ez a legfontosabb harci terep. Itt kell megnevezni, hogy a nemzeti polgárság létrehozása érdekében nem az elitet kell támogatni, nem az ő számára kell még gördülékenyebbé tenni az átalakulást, hanem a többség érdekében vállalni kell a kemény politikai, gazdasági harcot. — Csakhogy aki így vélekedik, lovat ad az elitellenes erők alá. — Természetesen distinkcióra van szükség. Hiszen vannak emberek, akiknek ott kell maradniuk, ahol vannak. Nem is szabad személyek ellen hadakozni. Mint mondtam, folyamatokban kell gondolkodni. — Mégis, az Önök pártjában egyre erősebb a számonkérést sürgetők hangja. — Csak azt tudom erre mondani: elég a politikai akciókból! Az ilyesmit ellenzéki szerepben kell csinálni. Ennek ellenére tény, hogy sok MDF-esben vannak ilyen attitűdök. Például a Békés megyei nyilatkozatban az áll: „Polgártársak, a pokol magyarországi követei akasztani akarnak”. Micsoda szereptévesztés ez! Egy kormánypárt még akikor sem fogalmazhat így, ha nem ura a helyzetnek. Mellesleg elég baj, ha úgy érzi, hogy nem ura a helyzetnek. Nekünk eszközeink vannak, nem vagyunk rászorulva, hogy vagdalkozzunk. Csak ismételni tudom: pontosan kell fogalmazni. Ezt szolgálja majd a miskolci konferenciánk. — Az MDF több megnyilatkozása a közelmúltban arra engedett következtetni: a legnagyobb kormányzó pártban vannak, akik -iérkezettnek látják az időt a demokrácia felszámolására. Talán ezért is emlegetik a Demokrata wórum nemzeti liberálisak az új magyar demokrácia utolsó "mélyének. Ha Önöknek nem sikerül megerősödniük a saját pártjukban, semmi sem mentheti meg a legnagyobb kormányzó pártot, hogy tekintélyelvű, jobboldali irányt vegyen. — Én nem tapasztalom, hogy az MDF-en belül lennének, akik a parlamenti demokrácia felszámolására törekednek. Az viszont teljesen jogos kérdés: meg tudjuk-e értetni az MDF tagságával: az igazságunk érdekében sem alkalmazhatunk antidemokratikús módszereket. A magyar történelemnek most már nem szabad arról szólnia, hogy a cél szentesíti az eszközt. A parlamenti demokráciát egy pillanatra sem szabad felfüggeszteni. Ha ez megtörténne, abból már sose lenne demokrácia. Akiknek olyan illúziói vannak, hogy egy darabig rendeletekkel kormányozhatna a kabinet, mert a parlament lassú, azokkal még akkor sem tudok egyetérteni, ha azt mondják rám, hogy defetista vagyok. A legfontosabb, amit mindnyájunknak meg kell tanulnunk, hogy ha lassan is, ha izzadságostul is, de csak a parlamenti demokrácia a számunkra járható út. (bujdos) gét hívják segítségül, ha az olvasóinkat FII, miskolciaké a szó...
