Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)
1991-08-24 / 196. szám
Kicserélik az utolsó „i”-sínt DIÁK NAPU-ABUA Szilvásvárad és Királd állomás között található a Miskolci Vasútigazgatóság utolsó kis teherbírású vágányszakasza, az 582—583 szelvényben lévő, „i” rendszerű sínmező. Ünnepélyes keretek között távolítják el augusztus 27-én, délelőtt 10 Órakor ezeket a 80—90 éve beépített síneket. Egyidejűleg nagyobb teherbírású sínekkel váltják fel őket, s ezzel nemcsak a forgalom- biztonságot javítják, hanem a személy- és árufuvarozás is gazdaságosabbá válik. Az eseményről a Magyar Posta is megemlékezik: az e célra készített levelezőlapon alkalmi bélyegzést használ. Az építési és pályafenntartási osztály ünnepének bizonyára sok nézője, résztvevője lesz. .. SZÁM 1991. AUG. 24., SZOMEAT ARA: 5.80 FORINT Miért nem szület(het)ett meg „a” regény? A tokaji tükör vakfoltjai * Elöl már szép, de a hátsó fronton látni igazán, hogy mennyi mindent kellene még megcsinálni a Tanácsház tér 13.-ban. A marlintdepi rablóbanda (FEKETE SAROK ROVATUNK A 8. OLDALON) Pénteken délelőttre két előadást jelzett a tokaji iró- tábor programja, Gál Sándor A csehszlovákiai magyar költészet otthontudata, Tarján Tamás az Acternitas címet adta referátumának. A csütörtökön félbeszakadt vita folytatása, lezárása után a déli órákban ért véget a 19. tokaji találkozó. Mit lehet néhány órával később bizton állítani a tanácskozásról? A csendesen, indulatmentesen csordogáló, már-már unalomba (azt n?m merném állítani, hogy közönybe) fulladó rendezvény résztvevői nem merték igazán vállalná a megmérés és mérettetés kockázatát. Jókai Anna megkönnyebbülten mondta csütörtökön: attó! félt, hogy a ' fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik, azaz igazságosztó hevületében valaki(k) az elmúlt 40 év magyar irodalmát megpróbálják lenullázni. Erre nem került sor, ez igazságtalan is lett volna. A baj csak azj hogy nemhogy a gyerek, de a fürdővíz nagy része is a lavórban maradt. Domokos Mátyás Pál apostolt idézte előadása címében; (Regény )tükör által homályosan. Azaz, hogyan látszik, látszott a létező szocializmus képe a magyar regény tükrében? Miért nem született meg a nagy magyar regény, az elmúlt évtizedek elemző, kritikus feldolgozása? Bizonyára, mert voltak tabuk, témazárlatok, sőt igazságzárlatok, mert lehetetlen volt hiteles, valóságüzenetű témákat feldolgozni. Miért? A nem létező, de hatékonyan működő Cehzúra miatt. Természetesen ennek ellenére is készültek és meg is jelentek olyan regények, amelyek . mérlegre tették a magyar valóságot (többek között Cseres Tibor, Nádas Péter, Hernádi Gyula, Sán- tha Ferenc, Karinthy Ferenc, Lázár Ervin nevét említi Domokos) és persze fontos szociográfiák, naplók (Illyés Gyula, Fodor András). Születtek hamis, félrevezető képek is, a tükör vakfoltjai ezek, többet kellene szólni róluk. Ám a kort reprezentáló regény, „a” regény nem született meg. Mindent tudunk, csak titkolózunk — idézte Nemes Nagy Ágnest Radnóti Sándor, a következő előadó. De azért tükör által is lehet lényegeset láttatni, nem csak színről színre. Akármit és bármilyen triűfajban' ír az író, az tükrözi a kort. Nem lehet kilépni a kor érzeményei- ből. De nálunk nem írt senki, magyrórát és magyar történelemórát. (Lenz Német- 1 órájára és Böll regényeire célozva Radnóti arról beszélt, hogy a német olvasó vehetett németórát, míg nálunk ez nem volt ilyen egyértelmű.) „Az író tükrözze kora társadalmát, menjen ki az életbe” — mondták éveken át, s ettől borsódzott a hátunk, most mégis ezt kérjük számon. , Magyarországon a szépirodalom nem dolgozia föl a nagy történelmi eseményeket. Sem a két háborút, de még a szabadságharcot sem, 1956-ot úgyszintén nem. Ha ennek csak cenzoraiig okai voltak, 1989 óta előkerülhettek volna a fiókokból, vagy azóta megírták volna — vélte Spiró György. De nincs ilyen könyv azóta sem. Az írók a „valóságot” görcseik, „esztétikai öncenzúrájuk” miatt nem írták meg. Borzasztóan szeretnék megírni, de nem képesek, nem találják hozzá a formát, újra és újra rádöbbennek, hogy a leírt valóságnak nincs köze „a” valósághoz. ötvenhatnak sem született regényeposza, mondta Pomogáts Béla. Az egyidejű beszámolóra nem volt mód és idő, a visszatekintő, elemző irodalom pedig felemásra sikeredett. Az emigráns irodalomban jelent meg néhány mű, köztük kulcsregények is, de az összegző, nagyregény hiányzik. Itthon agit.-prop. megrendelésre készültek regények. (Berkes;, Dobozy. Mesterházi stb.). ezek tárgyuk feldolgozásától függetlenül is gyenge alkotások, szomorú jegyei irodalmunknak. Mások szenvedélytelenül, közömbös hangon beszéltek ’56- ról (Moldova: Sötét angyal, Ka- mondy László). Ügy tűnik, reneszánsza felé közeledik a nemeslovak tenyésztése. A hazánkban is rendezett lovas- és fogatversenyek azt mutatják, hogy fellendülőben van ez a sportág, amely nem lehet meg a lótenyésztés nélkül. Megyénk ebben előkelő helyet foglal el. Közismert a bükki turis- tautakat járók előtt a Bükk- fennsíkon, természetes körülmények között tartott, tiszta vérben tenyésztett lipicai csikómenes. Az anyaménes Szilvásváradon van, a csikókat 3 éves korig tartják fenn a szélsőséges éghajlatú, kemény hegyi terepen. Itt edződnek kiváló kocsi- és sportlövőkké. Ezeket külföldön is szívesen vásárolják. A csikóménes most is a Bükk-fennsíkon „nyaral”, s majd csak később kerül téli szállására. Velük szembe elsősorban Déry Tibor állítható. O már a forradalom előkészítésében is nagy szerepet vállalt cikkeivel, az írószövetség vitáin tartott felszólalásaival. Kilencévi börtönre ítélték, s visszatérésének feltétele a Számadás című novellája, amelynek főhőse önvádat érez — nem saját tettei miatt, hanem mert a tanítványának feltárt igazsággal adott fegyvert annak kezébe, s ezáltal küldte a halálba. Ez a hatalom számára elfogadható önkritika volt, ám Déry nem egyezkedett velük. A G. A. úr X-ber. a szovjet tlpusu. rár- sadalmat kritizálta, az absz írd irodalom kafka; nyelvezetével. Majd véget értek a megtorlások, vérengzések, s a hatvanas évektől húsz éven át eltűnt a téma az irodalomból. Az értelmiség könnyebben élt, és nem kívánt emlékezni. Később mégis születtek regények, amelyekben föllelhetők voltak a forradalom erkölcsi igazságai és motivációja. (Karinthy ! Epepc, Jókai A.: Napok, Rónay György: Párduc és gödölye. Nádas Péter: Emlékiratok könyve.) Ezek igazságot tettek ’56 ügyében (még ha nem mind erről szól is, de azonosulásuk kitűnik), de nem átfogó eposzai a forradalomnak. Ma ismét sokan beszélnek a forradalomról, de kevesen ismerik 1956 valós történetét. Meg kellene írni — véli Pomogáts Béla —, miként lett történelmi tudatunkból töredékek halmaza és ’56 eseményeiből is töredékek halmaza... Ehhez az idei írótábor nem sok segítséget nyújtott. Gróf Lajos Megyénk másik hegyvidékén, az aggteleki karszton alakul ki a másik, ugyancsak tiszta vérben tenyésztett lóállomány, a hucul fajta. Ez, a második világháború előtt elsősorban a hadseregben használt lófajta, rendkívül szívós, igénytelen. Jól viseli a hideget, kevés takarmánnyal is beéri. A világháború megtizedelte a hucul ménest, ám mostanra már erőre kapott. Az Aggteleki Nemzeti Parkban hat esztendeje 16 lóval kezdték meg a tenyésztést, az állomány napjainkra már több, mint negyvenre gyarapodott, a Nemzeti Park tulajdonában van. Bár nem olyan ismert, mint melegvérű társai, a hucul jól használható mezei és az erdőgazdaságban végzendő munkára. Foglalkoznak idegenforgalmi hasznosításának gondolatával is. Lipicai mellett a hucul HemeslDfakat ttiptcÉ A „felrobbant ház”-bomba A felújítás és a vita folytatódik íK A városháza folytatja a felrobbant ház felújítását. (Bujdos Tibor felvételei) Üres a „felrobbant ház”. Lustán kavarog a fehér por a cipők körül. Hátul az udvarban néhány kőműves falatozik. Egyelőre nem dolgozni jöttek, hanem ebédelni. Itt nyugodtabb — mondják. Hétfőtől viszont megint felveszik a munkát. A hír igaz — erősíti meg Újvári Andor, a városháza építési és beruházási osztályvezetője. Júliusban vették át a megyétől a Tanácsház tér 13- at és augusztus 13-án megrendelték a kivitelezés folytatását a Miskolci Építőipari Vállalattól. A városra hirtelen szakadt az a kiadás, amivel a ház rendbehozatala jár, de erről később. Most csak annyit: amikor készítették az idei költségvetést, még nem kalkuláltak azzal, hogy költeni kell majd az épületre, ezért hitel felvételét szavazták meg a miskolci szenátorok. Ebből fedezik az állag- megóvást, hogy ami már elkészült, ne menjen tönkre. Rendbehozzák például annak az épületrésznek a tetejét, ahol egykor a Brosz- mann-féle bőrműves galéria állt. Cserepeznek, bádogoz- nak, hogy az őszi esőik ne folyjanak be. Hőszigetelik a tetőteret, ahol már elkészült a belső faburkolat. A Pát- ria-tömbtői átvezetik a távfűtést, hogy télen temperálhassák a „felrobbant házat”. Természetesen, hogy a meleg ne szökhessen ki az utcára, ahhoz be kell még építeni és üvegezni valamennyi nyílászárót. Az idő sürget, hiszen mindjárt itt az ősz. $ VÁLLALKOZÓ! TÖKE KELLENE Az idén hátralévő munkák nagyjából 10 milliót visznek el a város kasszájából. És mennyit kell még rááldozni,, amíg vésleg befejezhetik? — Ez attól függ, mi .esz az épülettel — mondja Újvári Andor. — A hasznosításáról megrendeltünk egy dokumentációt. Ezt szeretnénk szétküldené vállalkozóknak, s újságokban reklámoznánk. Azt reméljük ettől, hogy jelentkezik valaki, aki hozza a tőkéjét, és beszáll a ház befejezésébe. Hogy mire használják majd a Tanácsház tér 13-at, azt a város közgyűlésének kell eldöntenie. Szerintem olyan funkciót kellene kapnia, hogy a meglévő értékeit a lehető legtöbben láthassák. Az érthető, ha a város minél kevesebbet akar ráfizetni erre a belvárosi ingatlanra. Az más kérdés, hogy az annak idején felrobbant ház most kisebbfajta bombaként robbanthatja a megyei és a városi önkormányzat kapcsolatait. De ha nem is lesz nagy csatazaj, azon mindenképpen elvitatkoznak majd egy darabig, hogy mi legyen 52 millió forinttal. Ennyit költött ugyanis a megye áfa nélkül a házra, abban a reményben, hogy ő döntheti majd el, ki költözzön be ide. Szó volt róla, hogy a megyei művelődési módszertan] központé lehetne az épület. Csakhogy időközben egyértelműen eldőlt; az ingatlan a városé, és a megyeszékhely önkormányzata igényt is tart rá. $ A MEGYE MEGY A PÉNZE UTÁN A megyeházán most futnának a pénzük után. Olajos Csaba megyei főépítész a DH munkatársát arról tájékoztatta, hogy az első tárgyaláson a város elzárkózott még a gondolatától is, hogy fizessen. A megyeiek most szeretnék felújítani a meg- beszéléseKet, mert legalább azt a 11 milliót szeretnék visszakapni, amit már mint a megyei közgyűlés pénzét költötték erre a házra. Elvtelennek tartanák, ha a megyei közgyűlés ajándékot adna a • városnak, miközben semmi közük a „felrobbant házhoz”. Ha a város végképp nem akar fizetni, Olajos Csaba szerint az is járható út lenne, ha felértékelnék az ingatlant, és annyi lenne belőle a megye része, amennyit elköltött rá. Ezzel szemben a miskolci polgármester, Csoba Tamás nem csinál titkot belőle, hogy mi sem áll távolabb a Városházától, minthogy megnyissa a bukszáját. Az az álláspontjuk, hogy a házat egy bizonyos állapotban átvették a megyétől. Hogy a megye korábban fizette a munkálatokat, az a megye gondja. Véget nem érő vagyonjogi vitákba bonyolódna az ország, ha az önkormányzati tulajon rendezésekor mindenki tartaná a markát, hogy ő is költött erre, vagy arra. _ (bujdos)
