Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)
1991-08-08 / 184. szám
A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM J URA: 5,80 I 1991. AUGUSZTUS 8., CSUT. I FORINT Kicserélik a palackot Van elegendő gázpalack és igény is van rá, de több cseretelepen elfogyott a készlet. Ugyanis már nem kötelesek a lakossági ellátásra, a nem kifizetődő tevékenységet megszüntetik, vagy mással is foglalkoznak mellette. A Martintelepen más a helyzet, itt továbbra is cserélnek palackot. Van is elegendő cseremennyiség, több is, mint amekorra az igény és a turistapalackok utántöltését is folyamatosan tudják biztosítani, mivel két töltőgép is a rendelkezésükre áll. Amerikai szakértőket pályáztat a minisztérium Mi legyen Miskolc szemetével ? 0 sátán kutyája (CIKK A 8. OLDALON) • Ahol c vándor nemcsak aludni, hanem álmodni is tud, ott van otthon, ott pihen igazán, oda tér meg szikesen arra járván. Miskolctapolca már nem ilyen hely. Legalábbis a nappali szolgáltatások igénytelensége okozhat álmatlan éjszakát. A szállás a régi. Illetve jó néhány gyönyörű magánpanzió épült, de az állami, vagy azokból átalakult szállóknál kevés pénz jut a feljesztésre, minden erejüket leköti az állagmegóvás. Hol pihenhet és mennyiért az idelátogató? Erről szól riportsorozatunk második része, melyet lapunk 3. oldalán olvashatnak. Álmodj itt vándor Nem az égelés az egyedüli megoldás Esélyegyenlőséget, új választásokat követelnek L Három témában írt Ki amerikai cégek számára pályázatot a Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium. A dunántúli veszélyes hulladékok és a szovjet laktanyák által okozott hazai környezetszennyezések problémáinak megoldásán túl Miskolc komplex szemétkezelésének tervezetét kell kidolgozniuk. ha sikeresen akarnak részt venni a pályázaton. A felajánlott díj még amerikai mértékkel sem kevés, több, mint hétszázezer dollár. Így talán érthető, hogy eddig mintegy 46 jelentkező volt a tenderre, melynek beadási határideje augusztus vége. Egyikük a negyvenhatból kedden Miskolcon járt. Jens W. Deichmann egy Mexikó állambeli vállalatot képvisel, s miután mindhárom témában kívánnak pályázni, városunkban azokat a szakembereket igyekezett megkeresni, akik már foglalkoztak a hulladékkezelés problémájával. — Miért éppen a Zöld Akció Egyesülethez látogatott el? — érdeklődtünk egv szakmai megbeszélést követően. — Hazai partnervállalatunktól kaptuk azt az információt. hogy ez a csoport teljesen friss anyagot állított össze ebben a témában. Miután ők az itteni Borsodi Ércelőkészítő Mű megbízásából készítettek felmérést Miskolc hulladékösszetételéről, úgy vélem, kitűnő együttműködésre nyílhat kilátás, ha a komplex szemétkezelési prógram elméleti és gyakorlati megvalósítói találkoznak. — Az önkormányzatnál már eddig is hét konkrét ajánlat fekszik az asztalon. Mi a garancia arra, hogy az amerikai cégek számára kiírt pályázók tervét fogadják el? — Tudomásom szerint a szemét elhelyezésének módjáról a minisztérium dönt majd, s az önkormányzat a programot megvalósító cégek között választ. — Milyen lehetőségeket tud elképzelni Miskolc romára? __ — Csakis komplex módon lehet megközelíteni a feladatot. Az elsődleges cél a szemet mennyiségének csökkentése, ami leginkább a felesleges csomagolások visz- szaszorítását jelenti. Ezt követően a szelektált szemétgyűjtés lenne az ideális, majd az összegyűjtött hulladék feldolgozása és újrahasznosítása. Mostani utamon tájékozódva természetesen megismertem az esetleges akadályait is ennek a módszernek. Mint megtudtam, harminc százalékkal több műanyag található például a hulladékban, mint mar városokban, s a szelek- tiv gyűjtéshez az állampolgáron lehetőségei nem ki- elégítőek. — Mi az amerikai emberek véleménye a hulladékok égetéséről, s a szelektív gyűjtésnek, a hulladékhasznosításnak, feldolgozásnak milyen hagyományai vannak? — A miskolci felmérés szerint az emberek mintegy hetven százaléka a szemét „egyszerű” égetése mellett foglal állást. Ez valószínűleg azért van így, mert nem ismerik megfelelően ennek hátrányait. Ezzel szemben Amerikában majd mindenki az égetés ellen van, amely komoly levegőszennyezést okozhat, ha nem megfelelő a technológia. Sokan egyébként úgy vélik, hogy mi jóval előrébb járurk, holott nem így van. Azt lehet mondani inkább, hogy mi hamarabb felismertük a problémákat, de ami a változtatást illeti, nem értünk el túl sok eredményt. Véleményem szerint Amerikában sem kielégítő a hulladék kezelése. Igaz. ott már ismertek a megfelelő technológiák, azonban a politikai, gazdasági környezet nagy mértékben hátráltatja a tervek megvalósítását. Gond, hogy például a hulladékból készített, újrahasznosított termékek iránt nincs megfelelő érdeklődés, elsősorban mert áraik nem kedvezőbbek más termékeknél. Ha pedig olcsóbban árusítanák, akkor ráfizetéses lenne a technológia üzemeltetése, amit senki nem akar felvállalni. Az állami és az önkormányzati adókedvezmények kedvező változást hozhatnának, de kevés erre a példa. — Mégis milyen módszereket alkalmaznak, melyekkel már eredményt értek el? A munkástanács a szakszervezeti vagyon — Például, ha nehezen is, de úgy néz ki, államunkban sikerül kiharcolni a szemetet válogatók adókedvezményét. Akár ószereseknek is nevezhetjük őket, de nagyon fontos dologgal foglalkoznak: a még hasznosítható anyagokat gyűjtik, így az értékes dolgok nem mennek veszendőbe. s nem nő velük a szemétlerakó. A háztartásoknál pedig úgy igyekeznek korlátozni a fölösleges hulladék mennyiségét, hogy a lakásoknál található konténerek Az Országgyűlés közvetlenül a nyári szünet előtt fo- gada el az 1991. évi XXVIII. számú törvényt, amelynek címe: A szakszervezeti vagyon védelméről, a munka- vállalók szervezkedési, és szervezeti működési esély- egyenlőségéről. lanát, nehogy az is a „közösbe” kerüljön a vagyonmegosztás idején. Az. MSZOSZ azóta is azzal vádolja a többi szakszervezetet, (elsősorban a munkás- tanácsokat és a ligát), hogy elszállítása darabonként harminc dollárba kerül, tehát mindenkinek érdeke, hogy minél lassabban teljen meg, ezért a felhasználható dolgokat nem dobálják el fölöslegesen. Csodálkozva hallottam, hogy Magyarországon évente nagyjából ezer forintot fizet egy háztartás a szemét elszállításáért. Ez rendkívül alacsony ár, természetes, hogy ráfizetéses. Ezt nálunk nem lehetne megtenni... N. Zs. Ez a törvény már elfogadása előtt is heves tiltakozásokat váltott ki egyrészt az MSZP parlament frakciója, de általában az egész párt köreiben, valamint a leginkább érintett MSZOSZ és a köréje csoportosult szakmai szakszervezetek tisztségviselői között. (Igazából a tagság véleményéről — se pro se kontra — nem lehet beszélni). Ennek a tiltakozásnak konkrét vonatkozása, hogy az MSZOSZ villámgyorsan eladta saját magának — egy általa is létrehozott kft-nek — tízegynéhány, főleg dunántúli ingatMind'ti évszak Nemcsak a természetkedvelők járják a Bükköt, hanem azok is, akiknek munkaterületük az erdő, amely minden évszakban ad munkát. Mint Szegő Lajos, a Lillafüredi Igazgatóság vezetője elmondta, az erdei munkások most az ápolást, a gyomtalanítást végzik. Dolgoznak az igazgatóság egész területén, a Bükk-fennsíkon csakúgy, mint a lyukói, kékmezői részeken. Tennivaló bőven van, mert a csapadékos időjárás következtében erős a gyomosodás. Azt is megtudtuk, hogy a csemeteápolást nagyobbrészt vállalkozásban végzik. Az erdőgazdaság megfelelő ellenszolgáltatásért a munkahelyre szállítja őket és a ad munkát dolgozók szerveződve hektáronként meghatározott árért vállalják fel a munkát. Ilyen vállalkozói együttes például a bükkszentlászlói nyugdíjasoké. De dolgoznak az erdőben többek közölt • bükk- szentkeresztiek, répáshutaiak is. Az erdészetnek tehát jelenleg nincsenek munkaerőgondjai. Márcsak azért sem, mert az erdészet dolgozói is vállalkozónak csapnak fel hétvégi szabadnapjaikon, vagy szabadságuk ideje alatt. A vállalkozás lehetősége megoldotta az évek óta jelentkező munkaerőgondokat. Ami jó a munkavállalóknak, de jó az erdőgazdaságnak is, mert így kellőképpen gondozhatja a jövő erdeit, végezheti a nem kis pénzbe kerülő telepítéseket- .. .. - -j rábírták a parlamentet az alapvetően jogtalan — a demokráciában elfogadhatatlan — lépés megtételére, arra ugyanis, hogy úgymond párt- politikai érdekekből beavatkozzanak a szakszervezetek belügyeibe. Szerintük a törvény nem más, mint a szak- szervezeteknek abba az elidegeníthetetlen jogába való beleszólás, miszerint saját vagyonát (melyet az évtizedek folyamán tagjaik áldozatkészsége utján szereztek) úgy kezelje, úgy hasznosítja, ahogy jónak látja. Ez utóbbit tagadják leginkább az újabb szakszervezeti tömörülések, mondván, hogy az ő tagjaik is résztulajdonosai ennek a vagyonnak. hiszen az elmúlc évtizedekben mindenki ennek az egyetlen szakszervezetnek volt tagja. Az ő tagdíjuk, a kommunista műszakok alatt és máskor végzett társadalmi munkájuk eredménye is gyarapította ezt a vagyont. A Dimag Rt. nagyüzemi munkástanácsának néhány vezetője — Galvács Ottó, Márton István, Nagy György, Suhajda József és az. utóbb csatlakozó Honvéd József al- elnök.— most az inkriminált törvényről és a körülötte kibontakozott vitáról mondja el véleményét. Honvéd József: — Nem örülünk annak, hogy ez a törvény összeugrasztja a szak- szervezeteket, mert a megosztott, egymással vitázó érdekképviseletek mellett a kormány minden akaratát érvényesíteni tudja. Bár mi jóban vagyunk a ligával, velük sem vagyunk megelégedve, mert lassan már nekik lesz a legnagyobb befolyásuk, ami azért is érhető, mert az újak között-pénzügyileg ők a legerősebbek, állítólag a legerősebb amerikai szakszervezet, a HLFCIA támogatja őket. Márton István: — A vagyonmegosztási vita nem újkeletű, mi már tavaly követeltük a részünket, hiszen enélkül nem tudunk létezni. Az MSZOSZ javaslatai igazságtalanok, ráadásud se régen, se most nem képviselik a munkavállalói érdekeket. A régi-új gazdasági és a szakszervezeti vezetők között olyan összefonódások vannak, hogy mindig a munkaadók érdekei voltak számukra igazán fontosak. Ezenkívül a pártbefolyásról is elsősorban náluk kell beszélni. Éppen ezért az ország anyagi-gazdasági csődjéért a szakszervezet éppúgy feleőssé tehető, mint a párt. Suhajda József: — Az MSZOSZ megyei szervezetei közzétettek az Észak-Ma- gyarországban tanácskozásukról egy közleményt, amely hemzseg a ferdítésektől. Arra számítva, hogy az emberek nem ismerik a törvény szövegét, olyasmikről beszélnek, ami nincs is benne. Ezért jó, ha a dolgozók tudják többek között azt, hogy állításukkal szemben a törvény nem a tagság megújításáról, hanem a tagdíj- fizetés önkéntességéről rendelkezik. Hogv hány ember nyilatkozik írásban arról, hogv meiv szakszervezetnek utalják át a tagdíját, nem jelenti azt, hogv ezzel a szakszervezeti vezető, aki valamilyen fenyegetést, vagy kényszert alkalmaz a tagdíj- fizetés érdekében, törvénysértő módon jár el. és bírósági úton felelősségre vonható. Sok munkatársiink sem tudja, hogy ma , már nem kel! a szakszervezetnél bejelenteni, csak a bérosztá- lyon, ha valaki nem akarja, hogy automaikusan vonják tőle a tagdíjat. A munkáltatónak pedig kötelessége, hogy annak az érdekkéDVi- seleti szervnek utalja át a tagdíjat, amelyiket a dolgozó megjelöli. (Folytatjuk)
