Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-05 / 181. szám

a miskolciaké a szó 1w wmiI mn-iiu u. —— ■«■■».■■■>. ■■ ■ ■ .................. - ­Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42-666. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Tea helyett pálinka ónodi lakosok keresték meg, sajnos nem újkeletű pana­szukkal szerkesztőségünket. Még ez év májusában hasonló panaszt tettek levélben az Ónodi Polgármesteri Hivatalnak: segítsenek bajukon. Ennek a levélnek a másolatát most nekünk is megküldték. Összefoglalva akkori panaszukat: Ónodon, a Muhi felé vezető út találkozásánál egy kis fa­házban „Fagyizó-teázó” üzletet nyitott egy helybeli lakos, a polgármesteri hivatal engedélyével. Ez — véleményük szerint — dicséretes dolog lenne, sőt találkozik a környék­beliek igényével is, hiszen egy jó teára, finom süteményre mindenki szívesen betérne. A baj akkor kezdődött, amikor s működési engedélyben nem szereplő tevékenységbe kez­dett a kis üzlet bérlője. Ugyanis ebben a helyiségben — a lakók szerint — még a legalapvetőbb higiéniai feltételek sem biztosítottak arra, hogy sört (csapolta!) és más kimért és palackozott italt árusíthanának. A vendégek szükségle­teiket jobb híján a teázó mellett levő fodrász-szalon falá­nál végzik. Ez felháborítja az ónodiakat. Ezért kérték még májusban ennek az állapotnak megszüntetését, az önkor­mányzat azonnali intézkedését. A napokban pedig azt írják levelükben, hogy a zugkimé­rés még mindig virágzik. Azt is tudomásukra hozták, hogy mindez közvetlenül az iskola mellett zajlik. De hiányolták azt is. hogy az üzletről hiányzik a cégtábla, és nincs kifüg­gesztve a nyitva tartási rend sem. Levélíróink nem értik, miért nem intézkedett a polgármesteri hivatal mind a mai napig? Az ónodiak panaszával telefonon megkerestük a helyi polgármesteri hivatalt; mondják el véleményüket az ügy­ről. Tarnócziné dr. Dobos Erzsébet körjegyző arról tájé­koztatta szerkesztőségünket, hogy a májusban kapott lakos­sági panaszt kivizsgálták, amely sajnos valós volt. A fagyizó üzemeltetőjét írásban felszólították, hogy nem árusíthat sze­szes italt, azonnal szüntesse be a sör és egyéb alkoholfé'e- ség forgalmazását. Az üzlet vezetője úgy látszik, „nem ér­tett egyet” a figyelmeztetéssel. Nemrégiben kérelmet nyújtott be a polgármesteri hiva­talnak, hogy a tőlük bérelt helyiségben melegkonyhás, úgy­nevezett kisvendéglös tevékenységet végezhessen, és átala­kíthassa a jelenlegi helyiség belső terét. Mivel a meleg­konyhás kisvendéglői szolgáltatás természetes velejárója lenne, hogy ital is dukál az ételhez, nem engedélyezték an­nak megnyitását. A polgármesteri hivatal építési előadója már a benyújtott tervet sem tartotta elfogadhatónak. Visz- izautasitották, hiszen az épület nem alkalmas kisvendéglő­nek. Különben sem árusítható itt szeszes ital, hiszen az is­kola 200 méteren belül van. A szabályok pedig tiltják, hogy ezen belül italmérés történjen. A község, körjegyzője arról is tájékoztatott, hogy írásban is megküldték az elutasító választ. A jövőben pedig ellen­őrizni fogják, hogyan tartja be az előírásokat az üzlet bér­lője. Ha vét a szabályok ellen, szigorúbb szankciót alkal­maznak vele szemben, pénzbírsággal is sújthatják. A pol­gármesteri hivatal illetékes szakembereinek az a vélemé­nye, hogy községükben a lakók igényeit kell elsősorban fi­gyelembe venni. A fejlesztés érdekében engedélyezték a fa­gyizó-teázó megnyitását, ezzel is gazdagodott a község. Vi­szont ha valaki jogellenesen árusít italt — márpedig itt az történt — az idevonatkozó jogszabályok szerint kell eljár­niuk. Bízunk benne, hogy intézkedésük után Ónodon lecsilla­podnak a kedélyek, és a fagyizóban csak azt árusítanak, amire engedélyt kaptak. H.-né Nemcsak kutya»baj! Nem akar véget érni a kutyaügy. Rovatunkban az elmúlt hetekben pro és kont­ra jelentek meg olvasói vé­lemények a kutyatartásról. Majd azzal zártuk le a vi­tát, hogy közöltük a Magyar Ebtenyésztők Országos Egye­sülete miskolci szervezeté­nek ide vonatkozó rendelke­zéseit, szabályait az ebtar­tással kapcsolatban. E rendeletben arról is szó :van, hogy a kutyákat tilos bevinni — többek között — a játszóterekre. így van ez jól. Hiszen a játszótér a gyerekeké, a homokozó is az ő birodalmuk. Mindezekkel a kutyatulajdonosok is egyetértenek, de sorra hív­ják azóta is szerkesztősé­günket, hogy nem lehet minden piszkot a kutyákra kenni. Véleményük szerint vannak olyan játszóterek, parkok, ahová nem tanácsos kisgyerekeket bevinni. És még csak nem is mindig a kutyák miatt. Egyik olva­sónk az alábbi esetet mond­ta el szerkesztőségünkben. Van a Kilián-déien, az Otthon Étterem előtt egy park. A kertészek az évsza­koknak megfelelő virágok­kal ültetik be. Pihenőpadok is vannak az árnvas fenvők alatt. Sőt. szökőkút tölti m*g vizével a kis medencét. Ez mind nagyon szép len­ne. Ha oktalan egyének a bokrok alját, a kis meden­cét nem használnák nyilvá­nos WC-nek, és a padokra is le lehetne ülni. Utóbbi­tól azért viszolyog az em­ber, mert az ülőkék teteje rászáradt italtól és a jó ég tudja még, mi mindentől bűzlik. Alattuk pedig össze­tört boros, sörösüvegek. Olvasónk ismerősével a park mellett beszélgetett a minap. Kezében teli szatyor, beszélőtársáébarí egy kicsi kutya póráza; maga mellé parancsolta a jószágot. Az állat egy lépést sem moz­dult gazdájától, amikor az egyik söráztatta pádról rá­juk kiabálták. — No, megint itt van egy dög. Ezek piszkítják össze a teret. Mind sorra agyoncsap­nám ... Olvasóink megszégyenülve indultak tovább a kutyával. Arra, amerre még nagyobb bűz terjengett. S aki ismeri a kiliáni szolgáltatóház fa­lait, azt is tudja, mitől. Nem a kutyák „nyomaitól”. Panaszosunknak nincs ku­tyája. De véleményét így összegezte; a játszóterek, a közterek valóban mindany- nyiunké. És ha beszélünk a kutyapiszokról, akkor azt is észre kellene venni, hogy a magukat embernek tartó egyének gyermekeink homo­kozója mellett isszák a min­dennapit, és adják ki a fö­löslegét. Talán őket sem ár­tana megszólítani, figyelmez­tetni. Usvanis ők — talán — jobban értik az emberi szót, mint a kutyák ... H.-né Rossz szomszédság Levelet kaptunk — névtelenül — egy Zsol- cai kapui házból. A levélíró a házszámot megjelöli ugyan, de nem tartjuk szüksé­gesnek közölni, hiszen ez további veszekedést szülhet a ház lakói között. A magát megnevez­ni nem kívánó lakó azt kéri szerkesztősé­günktől, hogy men­jünk ki hozzájuk, és írjunk arról, mi tör­ténik az udvarukban. El kell mondanunk, hogy levelének sorai vádlóak. Mindennapos szomszédi perlekedést, sőt keményebb esete­ket is leír. Végül meg­jegyzi, hogy tettek már feljelentést, de bizo­nyíték hiányában a nyomozást megszün­tették. Nem értjük, mit kí­ván tőlünk levélírónk. Mi nem állhatunk az udvar közepére, hogy szemmel tartsuk, ki hogyan beszél szom­szédjával, és mit csi­nál egész nap. A la­kóknak egymás között kell elrendezni az ügyes-bajos dolgokat. Egy bérházban, ahol több ember él egymás rr ellett, jobb a békes­ség, mint a viszályko­dás, egymás rágalma­zása. Ha erre képtele­nek, ismételjék meg a feljelentésüket. Visszakapták a csúszdát Rossz tréía volt \t\ Nemrég közöltünk fotót a Vándor Sándor utcai játszó­térről. Kisgyermekes édesanyák kérésének tettünk eleget, amikor azt tették szóvá, fényképezzük le, hogy vandál ke­zek leszedték a kis faházról a homokozóba nyúló csúszdát, gyermekeik egyik kedvenc játékát. Hiányzott a játék, de balesetveszély is fenyegette a gyerekeket. Hiszen aki felmá­szott a házikóra, egy óvatlan pillanatban le is zuhanhatott volna róla. Most ismét van csúszda. Reméljük, a kicsinyek öröme nem lesz olyan rövidéletü, mint korábban. Szüleik pedig azt kérik: ha valakinek szüksége van ilyen játékszer­re, vásároljon egyet magának, és ne a közösségét tulajdo­nítsa el... (Sz. G. felvétele) — A két tábla Nestlé cso­koládét olyan szívélyesen adta ajándékba munkatár­sam, hogy nem győztem há­lálkodni. Munka után siet­tem is vele a kisunokám- hoz, aki nagy örömmel bon­togatni kezdte. Aztán hirte­len sírvafakadt. Szülei és jó­magam megdöbbenéssel lát­tuk, hogy a Nestlé-papírból egy fadarab hullott ki. Nem tudom elmondani, mit érez­tem. Először haragot a „jó­szívű” munkatárs iránt, az­tán szégyent a szülők ámu- lásán, s végül sajnálatot a karonülő csöppség miatt, aki már a szájában érezte a csoki ízét... Ismerősöm egyszerűen nem tud napirendre térni az ízet­len tréfa fölött. Van elég ke­serűség amúgy is az éle­tünkben, miért kell még ilyennel is tetőzni. S amikor munkahelyén szóvátette, „tréfacsináló” kollégái' jót nevettek rajta. R. A. ' Magánügy, viccesek voltak a kollégák — mondhatnánk. Csakhogy az ilyen viccek félresikerülnek. Felháborí- tóak, mert a viccnek, és az ilyen „kitolásnak” is van határa. Természetgyógyászaink vendégkönyvéből Hazánkban egyedülálló az a komplex kezelés, amelyet a Déli Hírlap Kft. meghívá­sára Miskolcra érkezett or­vos-természetgyógyászok al­kalmaznak a miskolci termé­szetgyógyász-központban. Dr. Jurij Shuman, dr. Tiha­nyi István és Vlagyimir Lit- vinov együtt kezelik a bete­geket — a bioenergia-átadás- sal, akupresszúrával, masz- százzsal és más természet­gyógyász-módszerekkel. Az alábbiakban vendégköny­vükből idézünk. „Kedves Doktor Űr! Kö­szönöm, hogy segített, hogy a szemem világa helyrejött, Cigarettát Az Avason lakók nap mint nap láthatják azt a hat-nyolc fős „díszes társa­ságot”, akiknek törzshelye a 925. sz. ABC, és a 23-as Posta közötti flaszter, ahol egész nap isznak, miközben trágár beszédtől hangos a környék. Ezek az egyének a látottak alapján úgy élnek most, a rendszerváltás jó­voltából, mint Marci Heve­sen. Az elmúlt napokban tanú­ja voltam, amikor az egyik „munkanélküli'’ (ő is a fen­ti társasághoz tartozik), ci­garettára akarta beváltani a nála levő tej-jegyeket az ABC-ben, azonban a pénz­táros nem állt kötélnek. Sőt arról is panaszkodott, hogy nem ez az első eset, amikor nem tejet akarnak venni a jegyre. Sőt, próbálkoztak már italt is vásárolni. (Fel­tehetően más üzletekben is előfordulnak hasonló ese­tek.) Tudom, vannak tisztessé­ges, becsületes munkanélkü­liek. nem ők tehetnek róla. hogy erre a sorsra jutottak. Az önkormányzattól kevés jövedelmükre tekintettel tej- jegyet kapnak, és egyéb se­gélyben is részesülnek, hi­szen megélhetési gondokkal küzdenek. De azt már nem tudom megérténi (és elfo­gadni), hogy életerős, lum­pen munkakerülő miért esik egyenlő elbírálás alá a va­lóban rászoruló családokkal. Igaz, demokrácia van — mondhatná bárki — de ak­kor is jó lenne kiszűrni eze­ket a parazitákat, hogv ne a társadalom viselje még en­nek a terheit is. Ezek nem tej-jegyre! a szó szoros értelmében munkanélküliek, hanem egy­szerűen nem is akarnak dolgozni. Azokat pedig ki­gúnyolják, akik szerintük „rangon aluli” munkát vé­geznek, mint például az a két tisztességes fiatalember, akik most utcát söpörni kénytelenek. De hát a mun­ka nem szégyen, csak be­csülni lehet őket emiatt. A munkakerülő, csavargó társaságban csőlakók is ta­lálhatók. De itt-ott „magá­nyos farkasok” is, akiket több alkalommal „begyűj­tötték” és kénytelenek vol­tak dolgozni (is) ellátásuk fejében. Viszont most nincs KMK (csavargó annál több), pedig korábban ez a forma jól működött. Ha megvolna, a becsületes állampolgárok­nak nem kellene elviselniük az ilyen, és ehhez hasonló jelenségeket, sőt a közbiz­tonság sem olyan lenne, mint amilyen. Nekem leg­alábbis ez a véleményem. K. M. * Megkerestük a levélírónk által említett ABC-áruház vezetőjét. Povázsai Zoltán elmondta, hogy valóban pró­bálkoztak az üzletükben a tej-jegyekkel manipulálni. Viszont szigorú utasításba adta a bolt dolgozóinak, hogy 'tej-jegyre csak tejet szolgálhatnak ki. Ettől a jö­vőben sem fognak eltérni. Hisszük, hogy hasonló el­utasításban van részük azoknak is. akik a város más üzleteiben próbálkoz­nak tej-jegyre bármi mást vásárolni, _ j ... nagyon nagy hálával tarto­zom önnek. Tisztelettel...” „Tisztelt Doktor Űr! Az első kezelésemen ért el olyan eredményt, amit ko­rábban senkinek sem sike­rült. örömömet ebben á i)8r sorban' nehéz kifejezni. Kö­szönöm ...” „Tisztéit Doktor Űr! A má­sodik kezelés után úgy ér­zem, hogy a derékfájdalmam szinte teljesen megszűnt. De azért még a harmadikra is jövök, hogy biztos legyek a dologban. Sok sikert és gyó­gyító munkát kívánok ön­nek .. * „Tisztelt Doktor Űr! El­ső kezelésem alkalmával is szeretnék hálás köszönetét mondani az azonnal érezhe­tő gyógyulásomért, lelkiis­meretes, közvetlen, ember­séges magatartásukért. Sze­retném, ha egyre gyakrab­ban jelen lehetnének váro­sunkban, hogy a rászoruló embertársainkon is hasonló­an segítsenek. Köszönet­tel .. A köszönetek írói — ter­mészetesen — nevüket adták a vendégkönyvi bejegyzés­hez. Mi azonban — szintén természetesen — nem tart­juk etikusnak közölni. Ami a gyógyítók tartós itt-tar­tózkodását illeti, az Odesz- szai D rúzsba Kulturális Sport- és Egészségügyi Cent­rummal aláirt együttműkö­dési szerződés garanciát nyújt arra, hogy amíg igény van rá, a legkiválóbb orvos-ter­mészetgyógyászokat fogad­hatja a Déli ' Hírlap Kft, Miskolcon. üzenetek J. S.-né (Miskolc): Panaszá­val megkerestük az illetékes Ill-as számú üázkezelöség ve­zetőjét. Ígéretet kaptunk, hogy ismét kimennek a helyszínre, hogy elhárítsák a hibát. Bízunk benne, hogy hosszú ideje va­júdó problémájuk ezzel megol­dódik. M. F. (Miskolc): A szerkesztő­ségünknek küldött levelében le­írtakat továbbítottuk az illeté­keseknek. Az elhanyagolt, ga­zos terület rendbetételét, s a többi panasz orvoslását kér­tük. Augusztus B-i. csütörtöki rovatösszeállitásunkban részle­tesen írunk a tett intézkedé­sekről. M. László (Miskolc): A szer­kesztőségünknek küldött leve­lében leírtakat nem értjük, hiá­nyosán tájékoztat. így csupán tanáccsal szolgálhatunk: fordul­jon a községi polgármesteri hi­vatalhoz, amely közigazgatásilag illetékes a panaszát kivizsgálni, és felvilágosítással szolgálni. Mi­vel a levelében leírtak alapján csak következtetni tudunk, ügy tűnik, az ügy az amóti polgár­mesteri hivatalra tartozik. Az előnyugdíjról K. i.-né olvasónknak meg­szüntették munkakörét. Ügy tudja, előnyugdíjra már jo­gosult. az iránt érdeklődik, hogyan kaphatja azt meg. Az előnyugdíj megállapí­tására vonatkozó kérelem (melyet a munkanélküli nyújt be) tárgyában a mun­kanélküli-járadékot folyósító munkaügyi központ mérle­gelési jogkörében dönt. A mérlegelési jogkör csak ad­dig terjed iki, hogy a képzés lehetőségére is figyelemmel van-e kilátás megfelelő munkahely biztosítására. Ha a munkaügyi központ a munkanélküli részére meg­felelő munkahelyet nem tud biztosítani, az előnyugdíj iránti kérelmét teljesítheti. (Fel kell azonban hívni ol­vasónk figyelmét arra, hogy azokban az ügyekben, ame­lyekben a munkaügyi köz­pont mérlegelési jogkörében jár el, a hozott határozat el­len jogorvoslatnak helye nincs.) A munkanélküli-járadék­kal, -segéllyel és előnyugdíj­jal kapcsolatos kérdésekre korábbi lapszámainkban rész­letesen is választ kaptak jo­gászunktól. Csütörtökön: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb augusztus 8- án, csütörtökön délután 4- től 6 óráig lesz díjtalan jog­tanácsadás a Sajtóház III. emeletén, A miskolciaké a szó rovat szobájában. Taná­csot ad; dr. Szarka Sándor egyetemi tanársegéd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents