Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-22 / 194. szám

a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42-666. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Az önkormányzati képviselő észrevételei, javaslatai az egészségügyi törvényhez Hamarosan napirendre tűzi az Országgyűlés az új egészség­ügyi és társadalombiztosítási törvényt. Ezen törvényekkel kapcsolatban, és az egészség­ügyi rendszerváltás fontosságá­ról teszi közzé észrevételeit, ja­vaslatait dr. Steierhoffer György adjunktus, a közgyűlés egész­ségügyi bizottságának tagja. — Talán sehol sem igaz annyira, mint éppen az egészségügy területén a sza­baddemokraták követelése: rendszerváltást akarunk. Előttünk az ormótlan egész­ségügyi intézményrendszer a maga tehetetlenségével, kor- ruptságával, másik oldalon a nemzet romló egészségi álla­pota. Elmondhatjuk, hogy itt mindenki vesztes: az orvos a hatalom megnyomorított képviselője, a beteg pedig kiszolgáltatott áldozata, Az erősen centralizált és hie- rarchizált egészségügyi kor­mányzati hatalom rendelke­zik a gazdasági és jogi esz­közökkel, költségvetési támo­gatást ad, vagy vont el, be­ruházásokat intéz, vagy nem intéz el. Fontos feladat az eddigi centralizált hatalmi struktúra lebontása, az ei- lenérdekeltségi viszonyok tisztességes és reális lehető­ségeinek a megtalálása. A rendszerváltás azonban nem átszervezést jelent számunk- i ra, ahol új cégtáblák alatt régi hatalmak és hatalmas­ságok űzhetik tovább régi játékaikat. Társadalmunk egészség- ügyi állapota tovább nem romolhat, igy olyan rendszer megvalósítása lehet csak a cél, amely a lehetőségeink között a leghatékonyabban működtethető. Az új rend­szer működésének feltételeit jogi garanciáknak kell bizto­sítani, ezek az új törvények legyenek összhangban egy­mással és az önkormányzati törvénnyel. Az átalakulás feltételei még ma sem adot­tak. Sajnos, a kormánykoa­líció nem élt a lehetőségével, hogy mihamarabb létrehoz­za azokat a kereteket — el­sősorban az új egészségügyi, illetve társadalombiztosítási törvények megalkotásával — amelyek között az egész­ségügyi rendszerváltás vég­be mehet. A kormány megalkotta a népegészségügyi és tisztior­vosi törvényt, amely nagyon is jellemző példa arra, hogy a kormányzati apparátus át­szervezése során nem szűn­nek meg a hatáskörök: sőt, a központi ellenőrzés kiter­jesztésére való törekvés úja­kat hozhat létre, amelyek­hez apparátus is tartozik. A tisztiorvosi törvény azonna­li módosítása szükséges a szabaddemokraták vélemé­nye szerint. A hálózat mun­kája valóban összefogott, egységes rendszert igényel, de a hatalmas — értelmet­lenül felduzzasztott központ — az ÓNK leépítése szük­séges. A hatósági jogkörből adódó bevételek felhaszná­lását módosítani kell. A be­vétel teljes egészében a há­lózat működését szolgálja. A szabálysértési díjak mó- dosítandók, hogy ne érje meg a tisztítóberendezés he­lyett a büntetést kifizetni. A rutinlaboratóriumok a köte­lező ellenőrző vizsgálatokon kívül, bérmunkában dolgoz­hassanak, stb. A tisztiorvosi törvény telje­sen elszakította a higiénés te­rületi munkát az önkormányza­toktól, holott a hatékony és rentábilis üzemeltetés érdeké­ben meg kellene találni a kö­zös munkaterületeket és érde­keket. A törvény az önkor­mányzatok feladatai közé so­rolta a lakosság alapellátásá­nak a biztosítását, de ehhez anyagi feltételeket nem bizto­sított. A népegészségügyi és tisztiorvosi törvény a minőség­ellenőrzés rendszerét kivette az önkormányzatok kezéből. Tény­leges jogosítvánnyal a tisztior­vos, pénzzel a biztosító és fe­lelősséggel az önkormányzat rendetiíezik. Így az önkormány­zatok lehetősége és helyzete meglehetősen kétes és az is kérdéses, hogy ilyen feltételek melleit egyáltalán vállalhat-e felelősséget. Megosztaná a fele­lősség kérdését, ha több anyagi lehetőséggel rendelkezne az ön- kormányzat. Jelenleg azonban csak korlátozott, inkább szociá­lis gondok csökkentésére ké­pes. A jelenlegi önkormányzati tulajdonban levő egészségügyi intézményeit csak részben pri­vatizálhatja, hiszen az ellátás folytonosságát veszélyeztetné, más részről viszont a privati­zációt kellene támogatnia. A szabaddemokraták véle­ménye szerint az önkormány­zat szintjén lehet az egészség­megőrzés és egészségnevelés te­rületén a leghatékonyabban dolgozni. Ezért javasoljuk az önkormányzatok döntéshozó jo­gának kiterjesztését és ehhez megfelelő anyagi háttér biztosí­tását. Az önkormányzat alapít­ványokat hozhat létre, melyek segítségével egészségügyi intéz­ményeket finanszíroz (intézmé­nyei felett társadalmi kontrollt gyakorol), tanácsadói központot üzemeltethet, a lakosság egész­ségügyi helyzetének javítása er­dőkében kölcsönös segély egy le­lek egészségpénztárak létreho­zásának támogatása javallt. El­képzelhetetlen egészségügyünk hatékonyságának jelentős nö­vekedése a magánerő szerep- vállalása és teherviselése, fele­lősségtudatának fokozása nél­kül. Az egészségpénztárak meg­szervezése egyik legnagyobb le­hetősége és feladata az önkor­mányzatoknak. Helyiséggel, a terület családorvosával szerződ­ve teheti működőképessé az ön­segélyező kezdeményezéseket. Első szolgáltatásként — vi­szonylag minimális belépési díj ellenében — szűrések, tanács­adás szerepelhet vállalásaikban. A költségvetés kiadásainak mérséklése érdekében átfogó re­formra szorulnak a nagy ellátó rendszerek, a nyugdíjrendszer, az egészségügy, a családi pót­lék és az oktatás. Elképzelé­sünk szerint a reform az eddi­gi elosztási szisztémához kap­csolódó indokolatlan kedvezmé­nyek megszüntetését kell, hogy eredményezze. A kormánynak elsősorban az új egészségi rend­szer működésének a feltételeit biztosító jogi garanciákat kelle­ne megalkotnia. Ezek közül a lényegesebbek: az új társada­lombiztosítási és az új egész­ségügyi törvény. A teljesség igénye nélkül, néhány fonto­sabb elképzelésünk ezen tör­vényekkel kapcsolatban. 1. Üj társadalombiztosítási törvény: Az eddigiek helyett a tár­sadalombiztosításnak a gaz­dasági életben aktív, jelen­tékeny vagyonnal is gazdál­kodó, meghatározott befekte­tési és hitelezési funkciókat ellátó pénzintézetek rendsze­reként kell működnie. Min­denekelőtt meg kell szaba­dulni a funkcióitól idegen, rendszeren belül árrobanást okozó kiadási tételektől. Hosszabb távon a rendszer főként a biztosítás elvén működjön, és legfeljebb kis mértékű (újraelosztó) jöve­delem-újraelosztó szerepe le­gyen, a szolidaritási elvek viszont jórészt az állam szo­ciálpolitikájában érvényesül­jenek. Ugyanakkor súlyos érv — a társadalom szétesé­sének a veszélye — szól amellett, hogy rövid távon a biztosítási és szolidaritási elvet keverten alkalmazó rendszert javasoljunk. Át­gondolt egységben újra kell szabályozni a társadalom- biztosítási jogokat és köte­lezettségeket, mert bizony­talan az új magánvállalko­zások, mindenekelőtt a ve­gyes vállalatok foglalkozta­tottjainak helyzete, különös tekintettel a munkáltatói já­rulék fizetésére, és a jogo­sultságok folyamatosságára. Elkülönült társadalombizto­sítási ágazatokat kell kiala­kítani. A munkanélküli el­látások működő biztosítási rendszere mellett elenged­hetetlen, hogy létrejöjjön az időskori és nyugellátást fo­lyósító nyugdíjpénztár és a betegellátásokért, lakossági gyógyszertámogatásokért, rokkantnyugdíjakért felelős betegpénztár. Lehetséges „családi kassza” felállítása is, ahová a családi, illetve a gyerekek jogán fizetett já­randóságok tartoznának, ideértve az e koncepció sze­rint a társadalombiztosítás­ba visszahelyezendő családi pótlékot is. Hosszabb távon e szervezetek olyan befekte­tőkként működnének, me­lyek nemcsak a pénzeszkö­zeik lekötésekor, de a te­vékenységükhöz közel álló szolgáltatások fejlesztésekor is figyelembe vennék fenn- tartóik-fogyasztóik speciális szükségleteit, különösen, ha a biztosítási ágazatokban is elengedhetetlen versennyel szembesülnének. A három ágazat elkülönítése finanszí­rozási nézőpontból a járulé­kok megosztását követeli meg. A munkáltatói járulé­koknak egyénenként kell a megfelelő kasszába (kasszák­ba) kerülniük, mint ma a jövedelemadó-előlegnek. A személyi jövedelemadó-rend­szer funkcióinak és az adó­sávoknak alkalmas módosí­tásával megfontolandónak tartjuk — egyelőre szerény mértékű — egyéni „beteg­ségi” és „családi” hozzájá­rulások bevezetését. A társa­dalombiztosítási ellátások garantálása, a rendszer gaz­dálkodásának megalapozása érdekében fontosnak tartjuk, hogy a kasszák vagyonje­gyek közvetítésével jelenté­keny vagyonhoz jussanak, s befektető társaságok segítsé­gével fontos szerepet kapja­nak az állami vagyon pri­vatizációjában. A szabad- demokraták javasolják, hogy szűnjön meg a gyed és gyes közötti különbség és he­lyettük újra azonos, egyben a mai gyesnél jóval maga­sabb összegű, a létminimu­mot közelítő járandóság jár­jon a szülés után, három évre. Az idősek szegénységén próhálnánk meg gyorsan és hathatósan segíteni, az ál­lampolgári jogon, a 65. élet­évtől járó, a létminimumhoz közeli havi járandóság, az időskori járadék bevezetésé­vel. Ma a családi pótlék a szegényebb társadalmi ré­tegnél még a létminimum- szintű megélhetést sem biz­tosítja, a tehetős családok életszínvonalát pedig az in­dokoltnál is jobban támo­gatja. Ezért méltányosabb viszonyok érdekében meg­fontolandónak tartjuk, hogy a gyerekszám szerint, diffe­renciáltan megemelt családi pótlékot, a szülők jövedel­mével összevonva, személyi jövedelemadó-kötelezettség terhelje. 2. Űj egészségügyi tör­vény. Az eddigi állampolgári jogként biztosított egész­ségügyi ellátás helyére a biztosítási jogon alapuló egészségügyi ellátás dekla­rálandó. Demokratikus jog­államok gyakorlatához ha­sonlóan, biztosítani kell a betegjog elismerését (szabad orvosválasztáshoz, kártérítés­hez, diagnózis és dokumen­táció ismeretéhez, kezelés­hez, illetve annak visszauta­sításához való jogot, stb.). Jogkorlátozás kérdései: az orvos gyógyításhoz, illetve bizonyos beavatkozások meg­tagadásához való jogát. Meg kell teremteni a guality kontroll, a kártérítés, a fe­lelősség, a szankcionálás stb. jogi feltételeit. Dr. Steierhoffer György önkqnnányzati képviselő, a városi közgyűlés egészségügyi bizottságának tagja Ki, mikor, mennyit ivott? Ügy tűnik, hiába a bün­tetés, a gyakori ellenőrzés, csak nem csökken megyénk­ben, sem az ittas gépjármű- vezetők száma. Hogy a ko­rábbiaknál is erőteljesebb legyen az alkoholtól való visszatartás az autósok és motorosok körében, ma már korszerű eszközökkel szerel­ték fel a megyei Igazság­ügyi Orvosszakértői Intéze­tet is. Modem műszerek állnak rendelkezésre abban a laboratóriumban, amelyet azért szereltek fel, hogy az eddigi gyakorlatnál jóval gyorsabban és egyszerűbben tudják kimutatni, hogy az ittassággal gyanúsított gép- járművezető vérében van-e alkohol, sőt azt is elárulja a precíz műszer, hogy meny­nyit és mikor ivott a páci­ens. Sokan ugyanis abban a tévhitben élnek, hogy bár­mennyit is isznak, szerveze­tük nyolc óra alatt elégeti a fogyasztott szeszt. Ez pedig korántsem így van. Ha va­laki alaposan a pohár fene­kére nézett, annak akár 12 óra múlva is magasabb a véralkoholszintje a meg­engedettnél. A képünkön látható műszerrel akár egy óra alatt is jogilag elfogad­ható módon bizonyítható az ittasság ténye. Ez pedig sokba kerül az alkoholos befolyásoltság alatt közleke­dő gépjárművezetőknek. Nem ártana ha végre megértenék: nem éri meg a kockázatot’... (Szabán Gabriella felvétele) Elzárt település A Borsodi Vegyi Kombi­nát szomszédságában van egy kis falu: Bercntc. Saj­nos, akik a fő közlekedési úton haladó buszokon, gép­kocsikon utaznak, mit sem láthatnak belőle. Hiszen megközelíteni is csak gya- logúton lehet. A BVK mű- anyag táblákkal. kerítéssel zárta el a járművek elől. Csak nagy kerülővel, hátul­ról érhető el a falu. Berentei olvasóink azt szeretnék, ha a vegyi kom­binát szabaddá tenné a fa­luba vezető utat. El sem tudják képzelni, mi történ­ne, ha valami komolyabb veszély esetén sürgősen a lakosság segítségére kellene különböző járműveknek si­etni. Szóvá teszik még olvasó­ink, hogy a falunak egyéb­ként régóta van ugyan ki­épített útja, de mindkét vé­gén két ráccsal lezárták, il­letve kizárták a forgalom­ból. Megjegyzik továbbá, hogy jó lenne, ha az illeté­kesek a Berentén élőket is tájékoztatnák egyes esemé­nyekről. Tudniillik nemrégi­ben is csak jóval később, az eset után, újságokból tájé­kozódhattak arról, hogy mi­ért szólt egyik nap estéjén hosszú idéig a sziréna. So­kan csupán arra következ­tettek, hogy valami gyakor­latról lehet szó. Mások vi­szont megdöbbenten álltak a házaik előtt, nem tudták, mi ilyenkor a teendő. A sziréna hangja pedig félelmetesen zúgott. Berente kis település — írják többek között. De ott is olyan emberek élnek, mint bárhol az országban. Elvárnák a tájékoztatást és a lakossággal való törődést. Például a szóban forgó út megnyitását illetően. H.-né N. Z.-né (Miskelc): Telefonon elmondott panaszával megkeres­tük az illetékest. Azt a vá(aszá kaptuk, hogy utánanéznek a dolognak, . és a lehetőségeken belül, rendezik azt. Viszont ké­rik, hogy hasonló panaszával — meggyorsítandó az ügyinté­zést — máskor közvetlenül hoz­zájuk forduljon. Olaszországi üdülésben részt­vevőknek: szerkesztőségünkhöz küldött levelüket megkaptuk. Az utazással kapcsolatban fel­merült panaszukat — helyhiány miatt — következő rovalössze- állításunkban, augusztus 26-án tudjuk csak közölni. N. Istvánná (Miskolc): Tele­fonon elmondott panaszával megkerestük az illetékeseket. Kivizsgálása után visszatérünk az ügyre. Bűz a lépcsőházban J. Sándorné Kiss tábornok utcai olvasónk legutóbb ab­ban kérte segítségünket, jár­junk utána, hogy a bérhá­zuk egyik pincéjébe, illetve mosókonyhájába honnan szi­várog állandóan a víz. Saj­nos. nem újkeletű, mond­hatni éves probléma ez. Fel­vettük a kapcsolatot az ille­tékes házkezelőség vezetőjé­vel. ígéretet is kaptunk, hogy a lehetőségeken belül kijavítják a hibát. Olvasónk ismét panasz- szal fordult hozzánk. Egy négy éve húzódó, megoldat­lan bajról szólt. Mára ta­nácstalanná vált, hiszen las­san már minden fórumot megjárt az ügye. A Kiss tá­bornok utca 34 számú épü­let harmadik lépcsőhézának negyedik emeletén több ku­tyát is tartanak. Kertes ház­ban ez nem is okozna gon­dot, csakhogy bérhazról van szó. S a jószágok nem meg­felelő tartása miatt olyan a bűz, hogy a lakók szenved­nek. Arról már nem is szól­va, hogy a kutyákat póráz és szájkosár nélkül engedik szabadon, így állandó féle­lemben élnek, mikor kit ha­rapnak meg. Idegenek alig mernek belépni a lépcső­házba. Olvasónk azt írja. nem a kutyák miatt emel szót, sze­reti az állatokat. Ám véle­ménye szerint azok is ápo­lásra, gondozásra szorulnak, Szerinte ezeket .az ebeket nem tartják megfelelően tisztán. És nem is csak egy kutyáról van szó. Sokan vannak bérházi lakásban. Valami rendet kellene tenni végre az illetékeseknek, hi­szen ez az állapot. megkese­ríti a lépcsöház lakóinak életét. Ö már belefáradt a hivatalból hivatalba járás­ba. Viszont aki ott lakik bizonyíthatja, hogy az ápo­latlan jószágok miatti bűz elviselhetetlen. Sokan panaszkodnak mos­tanában görcsös fejfájásra, hányingerre, gyomorfájásra. Elterjedt a hír, hogy ismert vagy ismeretlen vírusfertő­zésről van sző. Valóban igaz a feltételezés? — kérdeztük a mentők ügyeletén és a Városi Tiszliorvosi Szolgá­latnál. A mentősök nem szállí­tottak az elmúlt napokban több beteget, mint eddig, vírusfertőzésről nem tudnak — hallottuk. A Városi Tisz­tiorvosi Szolgálatnál pedig Kulcscsomót találtak! Egy olvasónk hozta be szerkesztőségünkbe azt a kulcscsomót, amelyen tucat­nyi kulcs van. Az Ady hídi villamosmegállóban találta. Gazdájának bizonyára hiány­zik. Amennyiben jogos tu­lajdonosa felkeresi szerkesz­tőségünket, A miskolciaké a szó rovat szobájában át­veheti. Miskolcon ? elmondták: minden reggel körbejárják a kórházak fer­tőző osztályait, de nem talál­koztak semmilyen, vírus okozta megbetegedéssel, s nem több a beteg az osztá­lyokon, mint általában. A labor- és bakteriológiai vizs­gálatok sem mu tarnak ki ví­rusfertőzést. Valószínűnek tartják, hogy a hirtelen vál­tozó időjárás, a frontok vál­takozása váltja ki ezeket a tüneteket. Vírusfertőzés tehát nincs, görcsös fejfájás és rossz közérzet viszont van. Vírusfertőzés

Next

/
Thumbnails
Contents