Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-22 / 194. szám

A múzeuménület története jfc A múzeum déli homlokzata a műút átadása után és a múzeum felújítása előtt (1983 —1985). Kinek buzog a borsodi víz? I. Kezdetben kézzel töltögették ■ Miskolc egykor és ma, képekben 16, u 1958 elején az edelényi bányá I. telepi fejtésén szénkutató fúrás közben vízbetörést észleltek. A vá­gatba került víz semmiben sem hasonlított a már ko­rábban is ismert bányavi­zekhez, hőmérséklete 5—6 Celsius-fokkal magasabb volt, igen jelentős ásványi­só tartalommal rendelke­zett, s szénsavgáz jelenlé­tében szabadult fel. Az Országos Közegész­ségügyi Intézetnél vizsgál­tatták ezt a korábban is­meretlen ásványvizet, s ott állapították meg azt az összetételt, ami harminc év elteltével is szinte változat­lan. Megyénk természetadta kincsét magas oldott ásvá­nyisó tartalommal (5000 milligramm liter) rendel­kező nátrium-hidrogénkar- bonátos és szulfátos ás­ványvíz kategóriába . sorol­ták. • HÚSZ ÉVE EGY FORRÁSBÓL Mintegy tíz évig csak a helyi bányászok élvezhették jótékony hatását. A legen­da szerint a nehéz, zsíros ételeket fogyasztó (s mi ta­gadás, időnként a pohár fenekére néző) férfiak Jia- mar felfedezték. hogy emésztésüket nagymérték­Yita a liberális megoldásról Az SZDSZ miskolci szer­vezete tisztelettel meghívja tagságát, a város és a vá­roskörnyék lakosságát a Sza­bad Demokraták Szövetsé­gének A liberális megoldás pogromjának tézisei című vitára. Az augusztus 23-án (oénteken) 17 órakor nz SZDSZ 'iur.ácsház tér 2 szám alatti szévüiázáriak tanácster­mében tartandó összejövetel meghívott vendege és vita­vezetője 'l'ardos Márton köz­gazdász, országgyűlési Kép­viselő. ÖÉriipti tafeia Értesítjük az Árpád u. pá­ratlan és 2—58-ig, a Kuruc u.. Berekalja, vár környéke, valamint a kisvasút és a Táncsics tér közötti terület választóoolgárait, hogy Rusz- kabányai András és Kis Pé­ter önkormányzati képvise­lők augusztus 26-án (hétfőn) 18—19 óra között a Vár u. 5. sz. alatt fogadóórát tar­tanak, melyre tisztelettel várják a lakosságot. Polgármesteri Hivatal Önkormányzati Iroda jfc A múzeum épülete a Béke mozi mellett egykor volt Sz inva-hídról (1902-ből) ben javítja a vágat résein is becsurgó ásványvíz. Lú­gos kémhatásának köszön­hetően a másnapos gyomrú bánvászok leghatásosabb „gyógyszerének ’ bizonyult. A víz hasznosítása csak a hatvanas évek végén. 1968- ban kezdődött', el, amikor egy újabb fúrás eredmé­nyeként a felszínre kerülő ásványvíz felhasználására egy kis palackozóüzem épí­tésébe kezdett a bánya. A környékbeli falvak néhány asszonyának munkát adva, 1969 februárjában, teljesen kézi módszerrel megkezd­ték a palackozást. Kezdet­ben másfél literes csatos üvegbe töltötték a vizet, s faládákba rakva szállítot­ták a környező települések­re. ahol igen hamar köz­kedveltté vált. Ez a ’68- ban fúrt kút alig két évig tudta csak biztosítani a pa­lackozó vízhozamát, ekért ’70-ben újabb fúrás vált szükségessé, amelyet ugyan­abban az aknapillérben, az előzőtől pár méterre mélyí­tettek. Itt egy nagy vízho­zaméi. igen jó minőségű forrásra bukkantak, 170— 175 méter mélyen. Jelenleg is — húsz év múltán — e forrás vizét fogyaszthatjuk. @ TÖBB TULAJDONOSA VOLT Az összetétel ismeretében ’68 és ’71 között Miskolcon már megkezdődtek azok a ' A fővárosban státus­szimbólummá vált a hor­dozható rádiótelefon. Aki megengedheti magának a csaknem negyedmillió fo­rintos mobii készüléket és képes havonta legalább 10— 15 000 forintott áldozni az üzemeltetésére, az már a szokásosnál jobb módúak közé sorolhatja magát. Sikk a suhanó kocsiból, vagy a Váci utcán sétálva a váll­ravetett készülékről tár­csázni, beszélgetni. Idáig csupán a fővárosban, az M7- es autópálya mentén, vala­mint a Balaton körül lehet használni a rádiótelefont. Mikorra épül ki a háló­zat Miskolc irányába? — kérdeztük a legilletékesebb­től, Pete Józseftől, a Westei rádiótelefon-társaság igaz­gatójától. — Ha csupán rajtunk múlik, már eljutottunk vol­na Miskolcra a korábbi ígéreteink szerint. Ám aje­klinikai vizsgálatok, ame­lyek a borsodi ásványvíz egészségre gyakorolt hatá­sát kutatták. Több ezer be­teg gyógyszeres kezelését ásványvizes kúrával is ki­egészítették. majd az ered­ményekből egyértelműen megállapították, hogy a gyo­morra kedvező hatással van, s a gyógyszeres keze­lés hatékonyságát elősegíti. Kedvező tulajdonságai ellenére a bányaüzem nem sokáig hasznosította e gyógyhatású vizet. A kis forgalom, s a minimális nyereség hatására a válla­lat akkori vezetése a pa­lackozó eladása melleit döntött. 1972 után többször is tulajdonosváltás történt az üzem élén. Ennek a fő oka az volt. hogy a nagy cégeknek — a Miskolci Ital­gyárnak, valamint a bocsi sörgyárnak — csak sokadik fontossági területe volt « palackozó. Több gond volt vele, mint ha’kz'on. Mert igaz ugyan, hogy a vizet majdnem ingyen kapták, de az üzem jelentősebb korszerűsítése már komoly beruházást igényelt volna. Maradtak tehát az apróbb fejlesztések, amelyek kö­vetkeztében a mindenkori technikai szint messze el­maradt még attól is, amit magyar átlagnak nevezhe­tünk. . (Folytatjuk) lenlegi helyzet alapján ezt csupán az év végére garan­táljuk. Októberben készü­lünk el a Bécs felé vezető átjátszókkal, s utána adjuk át a Miskolcra sugárzókat. Valószínű, hogy még ebben az esztendőben Debrecen­ben is lehet használni a rá­diótelefon-rendszert. — Mi volt az oka a ké­sedelemnek? A miskolci átjátszókat korábban au­gusztusra ígérték ... — A környezetvédők jo­gosan berzenkednek, hogy újabb átjátszóállomások te­lepülnek a Bükk legmaga­sabb csúcsaira. Szerintük ezek a monstrum acéltor­nyok rontják a kilátást, csúfítják a tájat. Vélemé­nyük szerint már elegendő ilyen létesítmény éktelenke­dik a hegytetőkön. Mi elis­merjük az igazukat, ezért szívesebben társultunk vol­na egy-egy régebbi acélto­Napjaink avasi müemlék- együttesének egyik kiemelke­dő, szépen felújított épülete a város legkorábbi iskolája, amely 1899-től múzeum. Első állandó kiáflitását 1902-ben, az eddigi sorban az utolsót pe­dig 1990-ben nyitotta meg. Az épület mellett a korábbi év­századokban az uvasi temp­lomhoz szolgáló jobbágyok la­kóházai sorjáztak, míg a má­sik oldaián, a Szinván, a köz­vetlen közelében is két malom működött. A régi hazak utol­sói az 1960-as években tűntek el, mig a Szinvának az épület előtti egyik szakaszát 1973-ban, a Szabadság tér-Béke mozi közötti szakaszát pedig 1983- ban fedték le. Az épület mai képe több építési periódus eredménye­ként alakult ki. Az első épí­tési fázisban — valószínű­leg a 15. század elején — két szinten hat helyiségbői állt a scola, amelyhez nyu­gati irányból folyosó csatla­kozott. Történeti adataink között 1453-ból való a leg­első, s ez Mihály iskolames­tert említi. Az épületet 120 cm-nyi vastag falak, haránt- dongás boltozatok jellemez­ték, s egykor a keleti horrí­rony tulajdonosával. Szá­munkra egyszerűbb és ol­csóbb lenne a meglévő épü­letekre helyezni az anten­nákat. Ám a tornyok gaz­dái olyan hatalmas összege­ket kérnek, amelyek több esztendőre előre felemész­tenék a teljes nyereségün­ket. Ha olcsóbbnak tűnik számunkra egy új torony építése, nem kell hangsú­lyoznunk, mennyit követei­tek tőlünk. Megjegyzem, hogy a Balaton környékén egyszerűbben alakultak a dolgaink. Sokkal nagyobb segítséget, támogatást kap­tunk az érdekeltektől. To­kajban is megengedték, hogy a meglévő adótorony­ra rakjuk a valóban nem szemet gyönyörködtető an­tenna-rendszereket. Sajnos, a Bükkben nem volt ilyen szerencsénk. Remélem, a környezetvédők elfogadják a gazdasági számításokon alapuló érveinket. (szántó) lokzat teljes hosszát gótikus mérműves ablakok díszít­hették. A földszintes scolát 1668-ban a folyosó nyugati oldalán építették tovább, maid 1735—1737 között újabb két előadó létesült. Falait és boltozati rendszerét tekintve 1740—1770 között épülhetett meg a déli szárny, amelynek újabb két „auditóriumát” lapos ívű teknőboltozat fe­di. Ismereteink szerint a meglévő L alakú épület emeletesre bővítését 1790- ben határozta el a reformá­tus egyház. Szűcs Sámuel, jeles város­történeti naplóírónk jegyez­te fel, hogy „tavaszkor el­rontották azt a vén klasszist, mely volt a kúria (ti. az is­kolaépület) napkeleti részé­nek déli oldalán építve sok esztendőktől fogva. Ez a klasszis még góthus munka volt és talán egyidős a nagy­templommal. Melly sok de­rék fiák kerültek ki ebből az alatt a vagy négyszáz esztendő alatt, míg fenn ál­lott.” A tervező és kivitele­ző Klir Vencel (1746—1809) építőmester volt, aki 1776— 1809 között dolgozott Mis­kolcon. Az iskola emeletrá­építési munkálatait 1791— 1792 között végezte el. A munkák befejezésekor latin nyelvű táblát helyeztek el az épület falán, amelynek szövege magyarra fordítva a következőket hirdette: „A tudmány s nevelés szent célja előbbrevitelére / Épü- le föl s most már áldva vi­ruljon e ház.” Csaknem egy évszázad múlva újabb bőví­tési igény vetődött föl. s bár az 1878-as miskolci nagy ár­víz súlyos károkat okozott az épületben, mégis elké­szült a keleti szárnyépület, amely az emelet magassá­gában karzatot kapott. A nagyterem a 19. század vé­gén a könyvtár elhelyezésére is szolgált. Ezzel már tíz tanterem, . három szertár, egy tanári terem, egy seni- or-szoba és egy pedellus­lakás szorongott a vaskos fa­lak között. 1879-ben az egész épület homlokzatát ekletiku- san képezték ki, tetőfedése fazsindelyes volt. 1899-ben a Szabadság cí­mű lap 75. száma csaknem teljes terjedelmében a fő­gimnázium új épületének fel­avatásával és a „Borsod— Miskolci Múzeum” létreho­zásával foglalkozik. A cikk­író lelkendezve említi, hogy „ez a múzeum most már meglesz. És bizony-bizony a késő nemzedékek majd hosz- szú évtizedek, évszázadok múltán nagy élvezettel fog­ják olvasni az egyesület évenkint kiadandó évköny­veiben: kinek-kinek az ap­ja, nagyapja, déd- vagy ük­apja mikor és mit adott a múzeumnak, vagy volt-e tagja a múzeumot alakító egyesületnek”. A múzeum gyarapodó gyűjteményei év­tizedek alatt kinőtték a rak­tárakat és kiállítóhelyisége- ket. 1953-ban toldalékokkal bővítették, s mindez elégsé­gesnek bizonyult' 1967. au­gusztus 23. éjszakájáig. Ek­kor ugyanis az épület észak­nyugati oldala, a Szinva fe­lőli kerékpárút mellett ki­lenc méter magasan és csak­nem tíz méter szélességben leomlott. Egy kiállítási te­rem teljes anyaga zuhant a romok közé. A történeti gyűjteményből 5000 tárgy semmisült meg. A miskolci kerámia mintegy 80 százalé­ka olyan károsodást szenve­dett, hogy már restaurálni sem lehetett. A féltve őrzött Miskolciana-gyű itemény- ből, amely 9000 darab mis­kolci nyomdatermék-ritka­ságot tartott nyilvántartásá­ban, 2000 darab semmisült meg. Az első épületfelméré­sek olyan szerkezeti károso­dásokra utaltak, hogv felve­tődött az épület teljes le­bontásának gondolata, s ek­kor már sokadszor egy új múzeum felépítésének szük­ségessége. A szakemberek végül is a felújítás mellett döntöttek, s a munkálatok befejezése után 1974-ben megnyílhatott az új állandó kiállítás. Az épület ekkortól az emeleten csak kiállításnak, a földszin­ten pedig 1980-ig csak rak­táraknak adott helyet. 1985—1990 között az épü­let történetének legnagyobb felújítását végezték el. A változások érzékelhetők a külső megjelenésben is, de a belső térkialakítás alapvető­en az új igényekhez igazo­dott. Az épület pincehelyi­ségei, földszinti és emeleti termei csak kiállítási célokat szolgálnak. 1990 decemberé­től két állandó kiállítás, s valamennyi más teremben időszakos kiállítások látogat­hatók. | Dobrossy István j Weslel és a környezetvédők Kania: Miskolcon az aiilóielefon A Biikkben nem közösködnek Áldva viruljon e ház u A nagy omlás után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents