Déli Hírlap, 1991. augusztus (23. évfolyam, 178-202. szám)

1991-08-21 / 193. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1991. AUG. 21., SZERDA A MISKOLCIAK NAPILAPJA Ki engedélyezi, meddig tart? Feltúrt utak A forgalomkorlátozásnak lenki nem örül, de ha tud­juk, hogy miért van, med­dig tart, vagyis van róla elég információnk, könnyeb­ben elviseljük. Abban a re­ményben, hogy egyszer jók lesznek a város útjai. Mint Edőcs Józseftől, a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala vá­rosüzemeltetési és városel­látási osztályának vezetőjé­től hallottuk, beruházások, előre megtervezhető felada­tok esetében az útfelbontás­hoz engedélyt kell kérni az út kezelőjétől. Ez Miskolcon a legtöbb esetben a polgár- mesteri hivatal. Az engedély egyéb feltételek mellett min­dig meghatározott időre szól és kiköti, hogy a munkák végeztével a koráobi állapo­tot kell visszaállítani a föld felszínén. Volt régebben egy közle­kedési törvénytervezet, mely alapján az út kezelője igénybevételi díjat kapott volna az út felbe utójától. Ez ösztönözhetett volna arra, hogy a munkákat minél ki­sebb fetüieten és minél gyorsabban (akár három mű­szakban is:) végezzék el. De ki tájékoztassa az autóst, gyalogost az útjavításokról, és hogy ezek meddig borít­ják fel közlekedési szokása­it? Ez a feladat az útfel­bontást kérőké — hallottuk — erre a polgármesteri hi­vatal szükség esetén fel is hívja a figvelmet. A Közúti Igazgatóságnak más erről a véleménye, ők maguk szokták tájékoztatni a lakosságot, nem bízzák az útfelbontást kérőkre. Egyéb­ként Miskolcon ők a kezelői például az átmenő országos közutaknak. Stoll Gábor mű­szaki igazgató elmondása szerint az engedélyben álta­luk kikötött feltételeket gyakran nem teljesítik a be­ruházók, kivitelezők. Az eb­ből adódó hatósági procedú­ra viszont hosszadalmas. Ha minden jelentős for­galomkorlátozásról tájékoz­tatnak bennünket (a város­lakó számára közömbös, hogy ki a tájékoztató), nem is tudom, hogy miért do­hognak olvasóink. Bizonyára megszokásból. Bár ennek el­lentmond, hogy például a forgalmas Bajcsy-Zsiltnszky úton a Hungária Biztosító székházának építéséhez kap­csolódó útfelbontásokat nem közölték a sajtóban. Nem ártana hosszú ideig tartó munkák esetén kifüg­geszteni a helyszínen azt is, hogy ki a kivitelező és mi a határidő. A határidők kijelölésébe és betartásába keményen bele­szól a szegénység és az ér­dekeltség, vagy annak hiá­nya. Aztán meg sokszor a gyors hibaelhárítás során de­rül ki, hogy nagyobb a baj, mint gondolták. Ez is tol­hatja a határidőt. A Közép­szer utcán tátongó gödröt is nem tudni, hogy mikor fog­ják betemetni. Két közmű- tuia jdoncsnak is van itt munkája, a Borsod Távhő- szoigáitató Vállalatnak és a Miskolci Vízművek Fürdők és Csatornázási Vállalatnak. De még nem állapodtak meg a munka menetrendjéről és a kicserélendő vezetékek nyomvonaláról. Miskolcon általában csök­kentek a közmű-beruházá­sok, de ha az elöregedő ve­zetékek folyamatos karban­tartása és rekonstrukciója is lelassul, akkor nagy. hosszú árkoknak nézünk elébe. je Az ünnep képekben Megkoszorúzlak Hámorban Szent István szobrát 20- án, délután három órakor; az ünnepi nagygyűlés szónoka a sportcsarnok előtt dr. Bogár László ál­lamtitkár volt; a megszentelt kenyérből Csoba Ta­más polgármester is megízlelhetett egy szeletet; a nagygyűlés részvevőinek egy csoportja. (Tudósítás a 2. oldalon.) (Szobán Gabriella felvételei) 11« János Pál intelmei a magyarokhoz Máriapócson a pápával Miskolcról különösen három pápai rendezvényre utaztak el sokan. Máriapőcsra, hiszen ez van a legközelebb és a vá­rosban. de különösen a megyében eiéj sok görög katolikus él, s itt bizánci szertartás szerint mondott misét a pápa. Sok fiatal utazott fel a hétfői, Népstadionban tartott ifjúsági találkozóra és számosán mentek tegnap Budapestre, hogy jelen lehessenek a Szent István-napi ünnepi pápai nagy­misén. Magyarországon járt a pá­pa. Most már múltidőben kell írni az eseményről, amely ugyan különösen előzetesen, erősen megosztotta a társa­dalmat, s nyilván utólag is többen feleslegesnek, pazar­lónak, sőt, világlátásukat ismerve, akár károsnak is tekintenek, ám a többség — és most nem a hívőkről be­szélek — szívét, de legalább szimpátiáját, jóakaratát megnyerte magának ez a nagyon emberközelbe került öregember. A hívek pedig — az a néhány százezer, ott a hely­színeken, s az a néhány millió a képernyők előtt — valóban hitükben erősödtek meg általa. Mi vasárnap Máriapócson jártunk, egy olyan autóbusz- szal utaztunk, amely kora hajnalban szedte össze a za­rándokokat, az újgyőri templomtól a minoritákig. Az indulás 4 órára volt ki­tűzve, s mert ilyenkor a, villamos óránként közleke­dik. már fél háromkor kelni kellett. , A végállomással szemben, egy kerítés széle­sebb kőlábazatán ketten vackoltak éjszakai szállást maguknak. A villamosra lát­hatóan zarándokok szálltak fel, csomagokkal, kisszékek- kel, esőkabátokkal. Kirítt közülük néhány krétafehér, most józanodó tizenéves ... A buszon egy Mária-ének után a rózsafüzért imádkoz­zék a zarándokok, de húsz perc múlva csend lesz, aki tud, alszik még egy kicsit. Máriapőcsra már lépésben érkezik meg a busz, hatal­mas mezőn van a parkoló. Nagy szerencse, hogy nem esik az eső, nincs sár, in­nen tankok húznák csak ki a buszokat. Már többszáz autóbusz és többezer személvkocsi meg­érkezett előttünk. Megkapó látvány a mezőn a falvan- ként sorakozó többezer za­rándok. Templomi zászlók­kal. nagyon sokan népvise­letben vonulnak, fegyelme­zetten. Megyünk mi is a mise helyszínére, s utunkon mozgóárusok kínálják a pá­pai és magyar kis papír­zászlókat 5 forintért, a pá­pai emléklapot már 50-ért, ebből bizony nem sokan vesznek. Az alkalmi, konté­nervécékbe 10 forint a „belépő”, s már kora reg­gel használhatatlanná rondí­tott mindegyik. A Dunapack Papírgyár több teherautónyi, összehaj­togatható, kartonból készült hokedlit hozott ki, nagyon ötletes, 50 forintért adják, azt hiszem, több tízezer el­fogyott belőle. Hiába, a pá­palátogatás többeknek jó üz­let, semmi más. A szektorunk közepén egy görög katolikus pap ilyen papírhokedlin ülve gyóntat. A hívek a hokedli mellé térdelnek a homokba, néme­lyik 10—15 percig is mond­ja, illetve hallgatja az in­telmeket. Már több, mint egy órával a pápa érkezése előtt lezárják a szektorokat. A bejáratnál egy udvarias civil belenézett a csoma­gunkba, bent egy kevésbé udvarias ránkförmed, te­gyük el a messzelátót, a Szentatya elhaladtáig tilos használni. A várakozás ide­je alatt énekpróbát tartanak. Mindegyik szektorban hang­szórók állnak, s ha van is fáziskésés (a tömeg nagysá­gát innen megsaccolni sem lehet, annyit tudunk, hogy ilyen sokan sehol sem vol­tak), a százezres tömeg egy­szerre énekli a könyörgése­ket, himnuszokat. Megérkeznek a helikopte­rek, majd a pápamobil kör­bejár a szektorokat elvá­lasztó utakon, így mindenki, ha csak egy percre is, 2—3 méterről láthatja a pápát, aki mellett most Keresztes Szilárd, hajdúdorogi görög katolikus püspök, a házigaz­da áll. Ahogy a tv-ben már láttuk, a hatalmas, kigom­bolt, domborodó zakójú test­őrök gyalog loholnak a pá­pamobil előtt, mellett, mö­gött. A kis papírzászlók mellett templomi és nemze­tiszín zászlókat is lengetnek, s nem messze román triko­lórt, szlovák lobogót emel­nek magasba. Szovjet zász­lót nem látok, a Kárpátal­járól jöttek is magyar zász­lót hoztak. Elhalad a pápa­mobil, most mi is úgy hisz- szük, a pápai áldás személy szerint nekünk szól. Megkezdődik a szertartás, az énekek és imádságok nemcsak magyarul, hanem ukránul, rutén nyelven, szlo­vákul, románul is felcsen­dülnek. Majd a pápai ho- mília Nekem — talán az ünnep kapcsán is — Szent István intelmei jutottak eszembe 11. János Pál egy- egv beszédét hallgatva. Min­den helyszínen volt egy olyan gondolatsora, amely nemcsak a hitben, hanem a mai magyar, vagy európai valóságban adott eligazítást. Máriapócson a románok, szlovákok. ukránok előtt szólt a kisebbségek védelmé­ről. Befejezésül néhány mondatot ebből a beszédből idézek. Olyan jó volna hin­ni, hogy ezt a néhány mon­datot nálunk és más orszá­gokban is megszívlelik. „Kérem a szent szüzet, hogy együttlétünk ösztönöz­zön és serkentsen titeket és honfitársaitokat a kölcsönös megértésre és a gyümölcsö­ző együttműködésre. Vannak • közietek olyanok, akik más nyelveken beszélnek, és más kultúrában élnek, de ugyan- , ahhoz a nagy emberi csa­ládhoz tartoznak. Két évvel ezelőtt. . nyomatékosan föl­emeltem szavam a kisebbsé­gek jogainak, saját kultúra- • juk megőrzésének és anya­nyelvűk használatának vé­delmében. ... Adia meg Is­ten a magyar föld és a szomszédos államok fiainak azt a nemes lelkületet, amely szükséges ahhoz, hogy mindig tiszteletben tartsák ezeket az alapvető jogo­kat .. Gróf Lajos / % Pápai mise Márlapócson

Next

/
Thumbnails
Contents