Déli Hírlap, 1991. július (23. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-08 / 157. szám
Csak óvatosan! a miskolciaké a szó .................................a ...................-...........------- --------.............-........ Postacím: Déli Hírlap Miskolc, 3501. Pt.: 23. — Telelőn: 42-668. — Kérjük olvasóin, kát. levelezőinket. bog? panaszaikkal, észrevételeikkel bánótól péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek lel bennünket Toronviránt a Tiszaiba j Ritkán utazom vonattal, amit csak tudok, levélben intézek el, ismerve egy pesti út költségeit. Most úgy hozta a dolgom, hogy vonatra kellett ülnöm. A délutáni órákban értem a Tiszai pályaudvarra. A villamosról leszállva, több utassal együtt, az aluljáró felé igyekeztem. Az aluljáró előtt viszont ínagamra maradtam. Hová lettek a többiek? — néztem körül. Nem akartam hinni a szememnek. Idősek és fiatalok sportolókat megszégyenítő ügyességgel ugrálták át a lejáró melletti pihenőpadokat. Egy idős házaspár kéz a kézben produkálta magát. Ho /a ez a nagy sietség? Miért választják a lábtörő átkelést a száguldó gépkocsik közt, amikor az aluljárón át biztonságosan juthatnak az állomás elé? Végignéztem a pihenésre kirakott padokon. Sáros ci- pötaipak nyomai árulkodnak arról, hogy nem az én embereim voltak itt az első fecskék. S hogy minek is siettek olyan nagyon? A várócsarnok szinte üres volt, a pénztárak előtt egy-két utas. Vonat indulását sem jelezte a hangosbemondó. Hát akkor minek a nagy sietség? — néztem körül. A házaspár éppen akkor gyömöszölte az útra való sört az utasellátó standja előtt... Mondhatná bárki, ez magánügy. De az aligha, hogy a drága pénzen nekünk utasoknak kihelyezett ülőhelyeket lábbal tiporják, majd panaszos levelet írnak fűnek-fának, köztük szerkesztőségünknek is hogy micsoda dolog az, hogy nincs hol leülni a Tiszai előtt, mert piszkosak, sárosak a padok. Mit lehet ehhez hozzátenni? Amíg valakit el nem ütnek a beálló buszok, a körforgalomban nagy sebességgel haladó, sokszor sodródó autók, addig semmit. H.-né Fogyasszunk fogyasztót! A napokban összefutottam | régen látott ismerősömmel. A kölcsönös öröm-üdvözlés után észrevette, hogy kritikus szemmel kezdem figyelni. Mindig sokat adott az alakjára, most pedig szemet szúrt pár kiló súlyfeleslege. Mielőtt megszólalhattam volna, megelőzött. A jó kedélyét mindig megőrző hölgy most is kacagva adta elő történetét. — Tudod, én még a nevetéstől is hízom az utóbbi időben. Meg aztán nem vétem meg a jó falatokat sem. A puha, meleg, zsíros kenyér fenséges étel paradicsommal. paprikával. Csak aztán jönnek a dekák, a kilók. S mind a csípőmre és más jól látható helyre. Mivel többen is óvtak már a hízástól, elhatároztam, leadok egy pár kilót. Mostanában olyan sok fogyasztószert reklámoznak, gondoltam. én. is kipróbálom valamelyiket. Hiszen ráadásul a súlyom elviselését még az is nehezíti, hogy a tavalyi ruháimat nem tudom hordani. A kedvenc vászonnadrágom sem jön iám. Venni pedig nem tudok. — Szóval utár.aeredtem egy fogyacztószenv?k. Olyannak, amit az ajánlás szerint szív- és érrendszeri betegségben szenvedők, de még cukorbetegek is fogyaszthatnak. Könnyen hozzá is .jutottam, sokfelé kapható. S mivei súlyomnál már csak a hiúságom a nagyobb, örömöm határtalan volt. Űjra karcsú leszek, hordhatom a kihízott ruháimat. Megspórolom az új árát. Tévedtem. Két hétre való fogyasztó- majd 40« forintba kerül, a másik két heti szintén, s további ikét hétre valóért újabb 400 forintot kellett volna fizetnem, hogy eredményes legyen a hathetes kúra. Szóval 1200 forintra taksáltam a kiadást fogyásomért. — No nem! Ennyi pénzt nem adok érte! Elhatározásom pedig akkor erősödött meg igazán, amikor a fogyasztóról az is kiderült, hogy szedése mellett egy sor olyan élelmiszertől kell meg- tartóztatnom magam, amelyről ha lemondok, mór önmagában is garancia a fogyásra. Ügy döntöttem tehát, hogy betartom az ajánlott étrendtilalir.at, ami mindössze egy kis önfegyelmet igényel. A csodaszer árán pedig veszek egy feszes vászonnadrágot. Láttam rajta, hogy elhatározása végleges. Azzal búcsúztunk, hogy ha ismét találkozunk, már nem a fogyásról beszélgetünk majd. És nem holmi csodaszerről. Mert az önfegyelem önmagában is csoda. H.-né Természetbarát-találkozó Június 21-én immár 2f' alkalommal rendeztek Országos távközlési és postás természetbarát találkozót. A versenyt június 21-én és 22- én Miskolcon tartották meg. Megnyitót Sztahura László, a Magyar Távközlési Vállalat Miskolci Igazgatóságának vezetője, illetőleg Kiss József, a Távközlési Dolgozók Szabad Szakszervezete Területi Tanácsának titkára mondott. A két gazdag nap eredménye: csapatversenyben első helyezett a Budapesti Távközlési Igazgatóság, második a Nagykanizsa 1. csapat. A harmadik helyet az EMTEL (Első Magyar Telefonkábel Kft.) 2. csapata, a negyediket az EMTEL 16. csapata, ötödikét a Szeged, hatodik helyezést szintén az EMTEL 4. csapata ért el. Az összetett csapatverseny az alábbiak szerint alakult: első az EMTEL, a második Budapest Vidéki Igazgatóság, harmadik helyen Szolnok csapata végzett. A csapatverseny helyezettjei egy-egy Szász Endre kerámiát kaptak. Az összetett csapatverseny első helyezettje, az EMTEL csapata elnyerte az Országos távközlési és postás természetbarát-találkozó vándor-kupáját. (horválh) Csiki-csuki Június 29-én, szombaton, délelőtt kis unokahúgommal a 10 óra 15 perc körül induló 3-as autóbusszal igyekeztünk a Martintelepre. Egy idős hölgy a Kun Béla úti megállóban le akart szállni. Szabályosan jelzett és korát meghazudtoló, egyáltalán nem öreges, vagy kényelmes mozdulatokkal akart lelépni a busz lépcsőjéről. A busz vezetője azonban egy gyors mozdulattal odacsukta. Csak az utasok kiabálására sikerült kisza- dulnia az ajtó fogságából. A gépkocsi vezetője egyébként modortaian hangon utasította vissza kérésünket, hogy nyisson ajtót. Viszont, ha nem szólunk, nem vette volna észre az esetet. Szerencsére a hölgynek az ijedtségen kivüi nagyobb baja nem történt. Bennünket, utasokat azonban nagyon felháborított az eset. Különösen a vezető modora. így aztán keserű szájízzel értünk a Martin telepre. Visszafelé jövet, a húgomat nem hagyta nyugodni az eset. A Búza téren, a végállomáson szóvá is tette az esetet, azzal, hogy mindössze a 917-es számot tudta megjegyezni a busz rendszámából. A pemaéz fogadtatása itt sem volt különb, mint az autóbuszon. Sértegető szavak hangzottak el a válaszadók részéről. Ezeket hallva, húgom majdnem elsírta magát. Felháborítónak tartóin az ilyen viselkedési. Elvártuk volna, hogy meghallgassanak és _ felelősségre vonják a szóban forgó .autóbusz vezetőjét. Ügy gondoljuk, ilyen viteldíjak mellett az utasnak is lehet szava. Különösen akkor, ha valakinek a biztonsága érdekében emelt szót. Nem ártana több megbecsülés egymás iránt, a járműveken is. H. D. Miskolc Kulcscsomót találtak! Kulcscsomót találtak június 5-én, a déli órákban a Szemere utcai villamosmegállóban. Jogos tulajdonosa szerkesztőségünkben. A miskolciaké a szó rovatnál átveheti. :+ Gyermekeink egyik legkedvesebb nyári programja a biciklitúra. Különösen a fiúk szeretik, de a lányok bátrubbja is szívesen elindul. Lines is ennél jobb időtöltés — mondják a kerékpár szerelmesei. A túrához pedig nem keli más, csak egy üzembiztos bicikli, egy elemózsiái hátizsák, s jöhetnek a vadrojényes hegyi utak. Majd a pihenés egy-egy sátortáborban. Ütravalóul pedig óvó figyelmeztetés: körültekintően közlekedjenek, vigyázzanak egymásra, hogy élményekkel gazdagon hazatérhessenek. (Szabán Gabriella felv.) Magányosok országos levelező klubja Magyarországon, mint bárhol a világban, nagyon sokan élik életüket magányban, valamilyen oknál fogva elzárkózva az emberektől, a társaságtól, a szórakozástól. Nagyon sokan vannak, akik magányukat nem kívánják megosztani házastárssal, vagy citiiárssal annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy a magánynál rosz- szabb, kínzóbb érzés nincs. Nagyon sokszor a jót is elviselhetetlenné, a finom" falatokat ehetetlenné és az édeset is keserűvé teszi. Jó lenne olykor egy hasonló korú, hasonló érdeklődési körű, hasonló viselkedésű barátnő, vagy barát, aki eitöltene otthonunkban egy hetet, egy hónapot, kiönthetnénk előtte örömünket, bánatunkat, véleményt kérnénk, olykor tettekkel is segítenénk egymáson. Sajnos, ilyen barát környezetünkben nem található. Olykor talán megengedhetnénk magunknak, hogy elmenjünk szórakozni, de nincs kivel. Marad a magány! Magányban a legkisebb kellemetlen ügyet is a legsúlyosabbnak véljük. Nincs kinek panaszkodjunk, nincs kitől segítséget, tanácsot kérjünk. Sokszor már a magánytól is lelki egyensúlyzavarba A bérlet (1.) Tisztelt Olvasók! Ismét egy olyan — a polgári icgbo tartózó — szerződésfajta bemutatására vállalkozom, amelynek napjainkban különös aktualitása van. Gondoljanak csak a privatizációra, mely során az üzletek tömegének a bérleti jogához lehet hozzájutni, vagy a városunkban is nagy vihart kavart, az önkormányzat képviselőtestülete által megszavazott bérleti díjak felemelésére. A felek jogaira és kötelezettségeire koncentrálva remélem, hogy a sorozat után tisztább lesz ezen a területen is a kép. Jogszabály: a többször módosított 1959. évi IV. törvény s Polgári Törvény- könyvből (Ptk.). A bérleti szerződés a bérbeadó és a bérlő között jön létre, mely alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni. A bérbeadót szavatosság terheli, mégpedig azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt alkalmas a szerződésszerű használatra, illetve, hogy az egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítésre vonatkozó szabályok az irányadók, de némi eltéréssel. Hibás teljesítés esetén ugyanis a jogosult választása szerint kérhet javítást, vagy árleszállítást, a megfelelő feltételek megléte esetén kicserélést, továbbá adott esetben el is állhat a szerződéstől. Bérleti szerződésnél azonban a bérlő kicserélést nem követelhet, az elállás helyett pedig az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg. (Folytatjuk) Dr. Sz. S. kerülünk, nincs, ki segítsen, nincs megoldás, és egyre jobban elhatalmasodik az egyedüllét. Irodánk, a „Newness” Információs, Közvetítő és Reklámiroda ebben szeretne a magányosoknak segítségére lenni. Meg kívánjuk szervezni a Magányosok országos levelező klubját, amelynek tagjaként örömmel és szívesen- várunk mindep.magányos jelentkezőt! Irodánk minden kedves jelentkezőt nyilvántartásba vesz, a tagokkal állandó levelezési kapcsolatot tart, amelynek keretében bárki, bármilyen gondjával, problémájával bizalmasan megkeresheti irodánkat. Az igaz, hogy mindenhatók nem vagyunk, de lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk mindenki gondjával foglalkozni, és azok megoldásában a tőlünk telhető, maximális segítséget nyújtani. A klubba belépni kívánóknak tagdíjat keli fizetni, amiből a tagok ügyes-bajos dolgait ellátó személyzet fizetésén kívül a tagoknak különböző szolgáltatásokat biztosítunk díjmentesen. Jogi tanácsadást, szpichológiai tanácsadást, orJ vosi tanácsadást, alkalmanként megyei szintű, műsoros szórakoztató estet rendezünk (mindig más-más megyében a tagoknak), alkalmanként autóbusz-kirándulásokat szervezünk megyei szinten (mindig más-más megyében a tagoknak), levelek alapján, kérésre a tagok közül, az igényeknek megfelelően levelező partnereket közvetítünk. Magányosok egymáshoz történő meghívását közvetítjük. Az arra rászorulóknak, alapos indok alapján, vissza nem térítendő, bizonyos ösz- szegű egyszeri segélyt biztosítunk. A tagoknak tagsági igazolványt adunk, így szolgáltatásainkat (levélben, a tagsági igazolvány számának feltüntetésével), rendezvényeinket az igazolvány felmutatásával, mindenkor díjmentesen lehet igénybe venni. Várjuk jelentkezésüket és leveleiket. Levélcímünk: „Newness” Iroda, Nyírábrápy, Pf. 394. 4264. Szegedi Gyula, a „Newness” Információs, Közvetítő és Reklámiroda vezetője Lena doktornőnek köszönik gyógyulásukat „A fejem már nem fáj” Léna Saíberasvili grúz orvos-extraszensz a Déli Hírlap Kft. meghívására érkezett Miskolcra, a Semmelweis utca 3. szám alatti Természetgyógyász Központban j rendel. Bioenergia-átadással, a beteg szervezet biomezejé- nck korrekciójával „csodának” számító eredményeket ért el, ezekről tanúskodnak — egyebek között — az olyan bejegyzések, mint a következők: „Több éve szenvedek reumás betegségben, állandó fejfájással. A múlt hét keddjén voltam először Léna doktornőnél. Egy kezelés után a fejem már nem fáj, a lábam kezd javulni, a kedélyem elég jó. Köszönettel minden fáradságért.. „Hosszú évek óta nagyon sok problémám van: magas vérnyomás, állandó fejfájás, derékfájás, vese stb. Az orvosok sajnos nem tudtak' változást elérni. Az itt kapott kezelés hatására problémáim megszűntek. Köszönöm .,.” A bejegyzések írói — természetesen — nevükkel hitelesítették köszönetüket, ám mi azt a gyakorlatot követjük, hogy a neveket nem közöljük. Léna Saíberasvili mellett az ugyancsak szovjet állampolgár dr. Tihanyi István orvos-extraszensz és Jurij Kriszman orvos-csontkovács gyógyít a Semmelweis utca 3. szám alatt. A Természet- gyógyász Központ telefonszáma: 26-519. Szerdán: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb július 10-én, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan iogta- nácsadás a Saitóház III. emeletén. A miskolciaké a szó rovat szobájában. Tanácsot ad: dr. Szarka Sándor, egyetemi tanársegéd.
