Déli Hírlap, 1991. július (23. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-26 / 173. szám

JSehéz itthagyni a közönségetí MANDELA BIZAKODIK Az Afrikai Nemzeti Kong­resszus elnöke, Nelson Man­dela Barcelonában egy saj­tótájékoztatón kijelentette, hogy a Dél-afrikai Köztár­saságnak az olimpiai moz­galomba való visszatérése attól függ, hogy sikerül-e végérvényesen megszüntetni a faji megkülönböztetést, s ennek nyomán egységes, a fehéreket és feketéket való­ban egyenlőnek tekintő sportmozgalom szervezetei alakulnak ki. A SZOVJETEK TAROLTAK Kettős szovjet győzelem született a férfiak nagyöblű pisztolyos számában a bo­lognai sportlövő Európa-baj- nokságon. A csapat aranya mellett egyéniben Ignatyuk viheti haza az első helyért járó érmet. MALOVECZ VOLT A LEGJOBB A Vigadóban rendezett at­létikai versenyen Malovecz Zsuzsa nyerte a gerelyhají­tást. Eredménye: 53,88 m. A második helyet a spanyol Palacios szerezte meg, 52,20 méteres teljesítménnyel. JÓTÉKONY CÉLÚ FUTBALLMÉRKŐZÉS Októberben jótékony célú futballmérkőzést rendez a Nemzetközi Labdarúgó-szö­vetség, amikor Münchenben, ahol a német válogatott a világválogatott ellen lép pá­lyára. A találkozó bevételét a világ nélkülöző gyerme­kei megsegítésére ajánlják fel. LIETTI BALESETE Súlyos balesetet szenve­dett az olasz Marco Lietti a Tour de Francé kerékpá­ros körverseny tizenhetedik szakaszának rajtja előtt. A huszonhét esztendős ver­senyző egy, a kerékpárja elé ugró gyereket próbált kike­rülni, s egy kamionnak üt­között. Liettit láb- és kulcs­csonttöréssel szállították kór­házba. STICH ELÉGEDETLEN Michael Stich, a németek idei wimbledoni bajnokát a távozás gondolata foglalkoz­tatja hazájából. Történt ugyanis, hogy az idei két­millió márkás pénzdíjából a német törvények szerint, az adó levonása után, csak nyolcszázezret kap meg. El­képzelhető, hogy az ifjú te­niszező követi Boris Becker példáját és külföldre költö­zik. A V A S I KILÁTÓ ESZPRESSZÓ bérleti joga ELADÓ Érdeklődni: 43-830 Dr. Novotni Zoltán DVTK kontra DVSC Tóth György is megszólal Idegen pályán a Feröer Az Európai Labdarúgó Szövetség visszavonta nem­rég hozott döntését, misze­rint a Feröer-szigetek lab­darugó-válogatottja három hátralevő EB-selejtezőjét sa­ját pályán játssza le. Íror­szág és Jugoszlávia azonban tiltakozott ez ellen. A tes­tület a legegyszerűbb mód­szert választotta, visszavon­ta a döntést... — Nos, a megegyezés nem született meg Tóth György ügyében, hiába jött el a DVSC vezetése Diósgyőrbe. A DVTK csapatában NB I-es játékossá lett jobb oldali tá­madó átigazolási elhatározá­sa és debreceni aláírása ugyan már megvan a cívis­város egyesületének, ám az, hogy végül is pályára lép­het-e a labdarúgó, a mis­kolci piros-fehéreken múlik. A diósgyőriek az osztályo­zó után is számítottak Tóth- ra, a csatár azonban aláírá­sával az NB II-be vissza­esett DVSC mellett kötelez­te el magát, hétfőn. Még aznap jelentkeztek a debre­ceniek, és tegnap délelőtt itt jártak. Fülöp István tájé­koztatott a történtekről: — Nem jutottunk el a döntésig, mivel a két klub anyagi elképzelése meglehe­tősen távol áll egymástól. A debreceniek felvetették a já­tékoscsere lehetőségét is, ám attól mi elzárkóztunk. Ne­künk csatár kell, azt pedig a magyar mezőnyből va­gyunk kénytelenek szerződ­tetni. A DVSC román lab­darúgót ajánlott, de a mi idegenlégiós létszámunk rö­videsen betelik. Itthon egy csatárnak igen magas az ára, és NB I-es tudásúból kevés van. A két egyesület közötti tárgyalások nem sza­kadtak meg, rövidesen ismét találkozunk. Ha akkor nem sikerül közelebb kerülni egy­más ajánlatához, az átiga­zolási bizottság, majd az MLSZ elnöksége következik. Itt tartózkodott Tóth György is, akinek a sorsa most már a DVTK és a DVSC vezetőinek kezében van. >|c Tóth György (fehér mez­ben) gólhelyzetben. Már a DVSC színeiben lépett pá­lyára Tiszavasváriban egy edzőmérkőzésen. (Szabó István felvétele) — Miért megy el Miskolc­ról? — Olyan ajánlatot kap­tam, amelyet nehéz lett vol­na visszautasítanom. Már minden okmányon ott van a kézjegyem, Debrecenben. Elhatározásomat az is meg­erősítette, hogy korábban a Hajdúság fővárosából jöttem el, tulajdonképpen hazame­gyek. A feleségemnek na­gyon tetszik Debrecen, ott akar letelepedni. Családi okok is közrejátszottak tehát abban, hogy aláírtam. — Mások is megkeresték Önt? — Igen, többen érdeklőd­tek szándékaimról. Voltak köztük NB Il-es és NB I-es csapatok is. Személyesen először az Újpesti TE kere­sett meg, ám a kapcsolatom megszakadt velük. A diós­győri záróbankett után be­szélgettem a diósgyőri veze­téssel, ahol megkaptam az ajánlatot, és akkor azt el­fogadtam. Utána jöttek a debreceniek. Nem a DVTK háta mögött tárgyaltam ve­lük! Felhívtam akkor Fülöp Istvánt, és ezt elmondtam nekik. A válasza az volt, hogy az egyesület a koráb­bi ajánlatát nem képes „fe­lülütni”. Végül is úgy ér­zem, életem nagy lehetősé­gét hagytam volna ki, ha nem megyek. — Az NB I-ben mérhette volna fel tudását... — Igen, és az nagy di­lemmát okozott számomra. Itt, Diósgyőrben nagyon so­kat fejlődtem, felfigyeltek rám, több gólt is rúgtam. — Mi lesz akkor, hanem sikerül a megállapodás a két klub között? Leáll? — Ezt nem szeretném semmiképpen. Remélem, hogy minden rendben lesz. — önt itt szerették a szurkolók... — Én is jól éreztem ma­gam Diósgyőrben. Csodálatos volt olyan közönség előtt játszani, mint amilyen a sta­dionban összegyűlt. Ilyen biztatást csak a Fradi kap a szurkolóitól! Nehéz őket itt­hagynom! (szikra) Salakmotor, páros OB l. k élbolyban a É SC Újhelyi visszavonult A salakmotorosok ismét rangos versenyen állnak rajthoz holnap délután, fél ötkor, a Népkertben. Itt ren­dezi meg ugyanis a Borsodi Építők Volán SC a páros OB 1. harmadik fordulóját. Tulajdonképpen a negye­dik, zárófutamok jutottak volna Miskolcra, amennyi­ben a debrecenit nem mos­sa el az eső. Ennek ellenére sok minden eldőlhet ma, bár a mezőny meglehetősen szo­ros. Négy osapatnak gyűlt össze negyvenegy, kettőnek harmincöt, és egynek tizen­hat pontja. Nagy küzdelem, igazi bajnoki hangulat lesz a Nép kertben. A négy leg­jobb együttes között van a BÉV SC párosa is. Most Hajdú Zoltán és Böszörmé­nyi Zsolt indul, a tartalék pedig Bencze Zsolt lesz. Nem véletlen, hogy Újhelyi Sán­dor neve nem lett leírva. A versenyző ugyanis bejelen­tette visszavonulását, ezért a Volán nem számíthat rá. Persze a debreceniekről is szólni kell. Adorján és Kó­cső rajtol a Debreceni Fpeed- way Klub színeiben. Az ugyancsak debreceni Emelő­gép a világbajnoki döntős olasz Caslagnát szerezte meg Nagy Róbert társának, im­már másodszor. A szegedie­ket Hell Csaba, Csillik Ró­bert (Tisza Volán), Papp és Szabó (Tisza Speedway) kép­viseli. Nyíregyházáról Petri- kovics és Kovács Zoltán jön. Nem felejtkezhetünk el a Hajdú Volán két kitűnősé­géről, Tihanyiról és Boáiról sem. Kerékpározás Colorado Springsben juni­or kerékpáros világbajnok­ságot rendeztek. A férfiak harminc kilométeres pont­versenyében a szovjet Alek- szandr Ivankin lett a világ­bajnok. Második helyen vég­zett a német Hondo, a bronz­érmet pedig a svájci Zberg kapta meg. Kassabélán készül a DVTK-SeM A jelenleg a szlovákiai Kassabélán edzőtáborozó DVTK-SeM női kosárlab­dacsapata a jövő héten tér haza. Már a felkészülés kö­zepén tartanak, és Kráiik Judit, valamint a kolozsvá­ri Kiss Gabriella kivételé­vel teljes a keret. — Nagyon szerettem vol­na, ha nem járok úgy mint tavaly, amikor a bajnokság közben építettem a csapa­tot— mondotta Király Sán­dor, vezető edző a szlová­kiai edzőtáborozás előtt. Kráiik és Kiss Gabriella azonnal bekapcsolódik a munkába, miután megér­keznek Sheffieldből, az Uni- versiadéról. A tornának, melyekre elmegy a DVTK- SeM, így lesz csak értelme. Bizonytalan még az, hogy elutazunk-e Kijevbe, hiszen túl sok időbe telik az oda- vissza út, amely egyértel­műen kiesik a felkészülés­ből. Szekszáröra viszont biztos, hogy elmegyünk. Itt Miskolcon a Kamarás-em- léktornát mi rendezzük, öt csapat vesz részt rajta. A DVTK-SeM-en kívül a ro­mán bajnok Kolozsvár, a VSSZ Kosice, a Dinamó Ki- jev és a Szekszárd együt­tese. A felkészülést Kassán zárjuk, ugyancsak egy tor­nával, aztán következik a bajnokság, az A-csoportban. Sz. P. DELI HÍRLAP — A miskolciak napilap]«. — Kiadja: a Déli H'rlap Kft. Miskolc, Ba]csy-ZslUnszky ót IS. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc, Bajcsy-Zslllnszky út 15. 3527. Postacím: Mis­kolc 3501. PL; 39. Titkárság: 42-694. Bel- éa várospolitikai rovat: 42-888. Gazdaságpolitikai rovat: 42-666. Levelezési ro­vat: 42-666. Kultúrpolitikai rovat: 43-866. Sportrovat: 42-688. Gazdasági ügyintézés: 42-843. Telex: 61-342. Telefax: 42-845 Hirdetésfelvétel: Miskolc. Széchenyi út IS—11, Telefon: 41-893 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hlrlapkézbe- sftő postahivatalnál a hírlapkézbesítőknél a posta hírlapüz­leteiben és a Hírlapelófizetésl és Lapellátási Irodánál (HF.I.IR). Budapest, V.. József nádor tér 1. 1908, közvetlenül vagy pos­tautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98630 pénzforgalmi lelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 145 fo­rint, egy negyedévre 433 forint, egy évre 1740 forint. Index: 25 951. Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezetői HORVÁTH FERENC. — ISSN 0133 0209. Linda, a íőnyomozú Horrorba illő bűnügyben dolgozik * Linda csak akkor ilyen komoly, amikor dolgozik. Egyéb­ként mindig mosolyog. (Szabán Gabriella felvétele) Még meg sem kezdjük a be­szélgetést, amikor Lajcsák Me­linda rendőr hadnagy, a Bor­sod Megyei Rendőr-főkapi­tányság bűnüldözési osztálya életvédelmi alosztályának fő­nyomozója íróasztalán meg- csörren a telefon. Pár perces kedves beszélgetés, s miután leteszi a hallgatót, megma­gyarázza: „Debrecenből hí­vott egy kolléga, valami apró­ságban segítséget kér. Segít­jük egymást, ha olyan ügyünk akad. Legutóbb például, ami­kor tavasszal a Keleti-főcsa­tornában találtak egy össze­vert, összedrótozott női hul­lát, s kiderült, hogy gyilkosai borsodiak, az ő elfogásukban segítettünk.” Nem éppen rózsaszínszo- bás leónyálmok azok az ügyek, amelyekkel a 28 éves rendőrtiszt, a főnyomozó Linda az életvédelmiseknél foglalkozik. Legmegrázóbb munkáiról faggatom. — Az volt — mondja —, amelyiket legelőször kellett csinálnom. Bedobtak a mély­vízbe abban a sajószentpé- teri, horrorba illő haláleset­be, amelyről ugyan később kiderült, hogy nem bűncse­lekmény okozta, de szörnyű volt. Arról az idős néniről van szó, aki otthonából el­mebetegsége miatt már 20 éve nem mozdult ki, a fiá­val élt, s amikor meghalt, a fia hat hónapig nem temet- tette el. Dunnájával beta­karva az ágyban őrizte, s mellette aludt. Az egész mi­liő olyan volt abban a la­kásban, mint a legkemé­nyebb rémfilmekben: pókhá­ló, elpusztult legyek, felfor­dulás, mocsok és bűz. Ott tartottam, hogy megpróbál­tam kilépni a helyiségből, de a főnököm szelíden visz- szatolt: ne vegyek levegőt, de végezzem a dolgomat. Nem lehet kényeskedni. A dologban másik drámai for­dulat, hogy azóta a fia tu­lajdonképpen hasonló mó­don — sokáig észrevétlenül — halt meg. 1990 januárjától foglalko­zik az életvédelemmel a fi­atal és rendkívül rokonszen­ves Linda. Azóta sok meg­rendítő dolgot látott, ám mind között a holt csecse­mő látványa az, melyet mindmáig nem tud megszok­ni. — Az elsőt, mint forró- nyomos csoportnak a tagja, Kazincbarcikán pillantottam meg. Egy nyolc hónapos kislány volt, akiről kiderült, hogy italozó és gyógyszere­ző édesanyja többször oda­vágta a kiságyba, s kopo­nyasérülésébe halt bele, míg anyja aludta mámorát. En­nél csak az volt szörnyűbb, akit Igriciben egy szatyor­ban találtunk meg. Csonkolt, vagy állatok által megrágott volt a kis holttest, ö újszü­lött volt, akiről azt sem si­került megállapítani, hogy élve, vagy halva született-e, és sajnos a szívtelen anya sem került elő. Jóllehet vé­gigvizsgáltunk minden léte­ző vonalat, amely hozzá ve­zethetett. Linda 1982. október 1. óta rendőr. Ahogy ő mondja: akkor szerelt fel. — Tulajdonképpen szí­nésznőnek készültem egy csodálatosan szép gyermek­kor után. S noha jól felvé­teliztem, az ott tapasztaltak miatt meggondoltam ma­gam. A pályamódosításhoz egy középiskolás koromban olvasott mondat adta az in­dítást. Valami olyasmi volt, hogy színésznek, tolvajnak és rendőrnek egy a lelkivilága. Színésznek nem akartam már menni, a tolvajlással nem fér össze a nevelteté­sem, eljöttem rendőrnek. Először gépkocsizó járőr voltam Miskolcon, egy évig traffipaxoztam a városi ka­pitányságon, s tulajdonkép­pen ott tanultam meg, ho­gyan kell intézkedni, az ál­lampolgárokkal szemben vi­selkedni. A rendőrtiszti főiskolának a bűnügyi szakát 1988-ban végezte el. s 1990 nyarára már főnyomozó lett a me­gyei főkapitányságon. S no­ha alapvetően közvetlen, mosolygós, jó humorú, egész­séges lelkű, romantikus nő maradt, aki szereti a verse­ket, ha a munkáról van szó, felveszi a versenyt bárme­lyik férfikollégájával is. Női­essége legfeljebb abban nyil­vánul meg, hogy érzéke­nyebben keresi a magyára- zatot a bűnözőknél kisiklott életükre. S jóllehet pisztol­lyal éppúgy rendelkezik, mint férfikollégái, vallja: ha használni kellene valaha, nyilván használná is, de előbb a rátámadőt megpró­bálná „szemmel verni”.., (s)

Next

/
Thumbnails
Contents