Déli Hírlap, 1991. július (23. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-19 / 167. szám
I ■ • (CIKK A 2. OLDALON) j XX|„ ÉVFOLYAM, 167. SZÁM A VI IS í 5,80 1991. JÚLIUS 19., PÉNTEK ! PORSRIT A vállalkozók ostromolják a városházát +: A vevő a virág-piacon a a gépet keresi, a kevésbé barátságos háttérrel legfeljebb akkor találkozik, ha sziszegve fizeti ki a választott csokrot. (Szabán felvétele) telek-fecske ■ Hárommillió a kikiáltási ár ■ Bankok, biztosítók 4 Búza téri pari ionsoron Virágkereskedők csendes háborúja rr Kevés a kiróhat « Ősztől—tavaszig víz nélkül • A kitelt áruért külön fizet Nyilvános pályázatot hirdetett a miskolci városháza az Arany János utca elején, majdnem a villanyrendőrnél levő Szinva-parti, háromszögű „vasaló" telek eladására. Hárommillió forintra taksálják a hirdetményben a telket, mintegy 250 négyzetméteres beépíthető területtel. A pályázat azért is figyelmet érdemel, mert egy régóta üresen álló, a belváros kellős közepét csúfító foghíj tűnhet el végre a beépítéssel. De az ügy azon vonatkozása is érdekes, hogy az új ön- kormányzat most pályáztatott meg első ízben jelentős belvárosi területet. # PARKOLÓ KELL HOZZÁ Ez a bizonyos Arany János utcai vasalótelek sok vállalkozó figyelmét felkeltette, és az utóbbi két évben számos ajánlat érkezett beépítésére. A terület megvétele mellett kereskedelmi, szolgáltató célzatú hasznosításról volt szó. (Mellesleg ezen a helyen állt valamikor az Arany János utca 1. számú ház.) Legutóbb — már az új önkormányzat hivatalba lépése után — egy bank fordult beépítési javaslattal a városházához. A levelüket tárgyalta a városfejlesztési bizottság is. A bizottság nem ellenezte a terület felhasználását, bár néhányan megjegyezték, hogy bizony elég zsúfolt így is ez a térség a belvárosban. Itt szoronganak a taxisok, itt próbálnak megállni a sétálóutcái boltokba igyekvők, és itt akarnak parkolni azok is, akik a telken felépítendő, bármilyen intézménybe igyekeznének. Végül is a bizottság azt a véleményt alakította ki, hogy a telek beépíthető, de meg kell oldani a parkolást — azaz, vagy ott, a föld alatt, vagy a szomszédban, egy nagyobb parkolófelület létesítéséhez való hozzájárulás formájában. • DÖNGETIK A KAPUT Végül is a pályázatban ez olyan formát öltött, hogy kikötötte a városháza: zártsorú beépítésről lehet szó, és ki kell alakítani az épülethez kapcsolódó parkolófelületeket is a pályázónak. Kikötötték azt is, hogy pénzintézeti „funkció” telepíthető ide. Ennek indoklásául a közgyűlés elé terjesztett dokumentumban említik, hogy olyan létesítmény kell ide, amely nem áru szállítás-igényes. Mellesleg a közgyűlésnek abban is döntenie kellett, hogy módosítsák az RRT-t, mert ez a terület közterületként van nyilvántartva. És itt el is érkeztünk, az elöljáróban említett másik érdekességhez, magához a pályázat kiírásához. Ugyanis az a gond, hogy a vállalkozók vállalkoznának, de ehhez többnyire terület, telek, épület kellene. Ezt legtöbbször az önkormányzattól szeretnék megszerezni, hiszen a miskolci belváros javarészt önkormányzati tulajdon. A vállalkozók ostromolták a hivatalt, amely nehezen mozdult, részint, mert önmaga átszervezésével volt (van) elfoglalva, részint, mert még mindig hiányzik számos jogszabály a normális üzletkötéshez. • KI ÉBRED LEGKORÁBBAN? A vállalkozók érthetően nem örültek amikor végre úgy tűnt, hogy célhoz értek és kiderült: a kiválasztott területet megpályáztatják. Azaz valaki kitalál valamit, ahhoz megleli az alkalmas területet és utána meg kell mérkőznie majd valakikkel, akiknek lehet, semmi nem jutott eszébe, csak esetleg pénze van. Sokan úgy fogalmaznak: kikaparják a gesztenyét másoknak. A városháza pedig azt mondja, hogy nem ítélhet, adhat oda egy területet pusztán azon az alapon valakinek, hogy ő ébredt fel leghamarabb. Pályáztatni muszáj — mondják. (Csak zárójelben: azért a pályázatnál is lehet a mezőnyt rendezni, hiszen itt Arany János utcánál a bank, pénzintézeti kikötéssel máris jócskán leszűkítették a kört). Mi lenne a jó megoldás? Az, ha a városháza ébredne a leghamarabb, azaz nem a vállalkozók döngetnék a kaput, hanem a városháza ajánlana számos területet számos megvalósítható funkcióra. Területkínálat lenne és nem -kereslet. Azaz nem mondhatná senki, ha valamelyik kiszemelt területére nemet mond a városháza, hogy bezzeg másikat nem tudnak mutatni. Ehhez azonban idő kell, annak számbavétele, hogy milye van a városnak, és azzal mit tud kezdeni. Remélhetőleg az új szervezet képes lesz arra, hogy ezt a leltárt a lehető leggyorsabban elkészítse. (kiss) Augusztusban lesz három j éve, hegy a Búza téri virágpiac új helyére, a pavilonsorra költözött. Ügy tűnt, az elosztással együtt járó vihart végre békesség követi. Három év után azonban a háború, ha csendben is, de folytatódik a virágkereskedők és a Piacfelügyelőség között. A jelenlegi vitára a bérletdíjak emeléséről küldött határozat egyik kitétele adott okot. Eszerint a Piacfelügyelőség 15 napon be'ul bármilyen indok nélkül felmondhatja a bérleti szerződést. Egyoldalú szerződésmódosításnak találják a kereskedők est a kitételt, annál is inkába, mert a pavilonsor az ő pénzükből épülhetett íel Azok a kereskedők, akiknek a rési virágpiacon is volt pavilonjuk, 400 ezret fizettek, míg az újonnan bekerültek licit útján jutottak helyhez, több mint 700 ezer forintért. Cserébe egy 5,8 négyzetméteres, rosszul kialakított pavilon bérleti jogát kapjak. A kereskedők az egyetlen pozitívum, az ízléses térkialakítás mellett, hosszan sorolják a negatívumokat. Nem túl szerencsés a pavilonok félkörben való elhelyezése, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a vevők a szélen lévő virágosoknál állnak meg, hátul szinte csak az állandó vendégkör vásárol, kevés a szűk 6 négyzetméter, nincs elég kirakat, ahol a virágot úgy tudnák elhelyezni, hogy a vásárló mindent jól lásson, a pavilon elé kitett virágokért pedig külön pénzt fizettetnek velük. Ezt egyáltalán nem értik, hiszen az üzlethez tartozó kinti részt fehér vonal jelzi, addig az övéké. A naVállalnak piackutatási, de mennének építkezésre is Munkát keresnek a diákok A diákokat is elérte a munkanélküliség — mondta Boros Gyula közgazdász, a Miskolci Egyetemisták Diákszövetkezeti Csoportjának — közismei íebb néven Meggynek — egyik vezetője. Pedig ma már korántsem cgy-egy pohár hűvös sörre kellene a nyári munkával szerzett pénz a fiataloknak, hanem a megélhetés napi gondjainak enyhítésére, hiszen családjuk egyre kevesebbel tudja támogatni őket. Hogyan változott az elmúlt évekhez képest a munkaerőkínálat és -kereslet? — kérdeztük. — A tavalyi évhez képest rendkívüli mértékben beszűkültek a lehetőségeink, holott jóval többen keresnének főként nyáron bármilyen munkát, amely egy kis pénzt hozhatna számukra. Az elmúlt évben még naponta 100—120-an dolgoztak a segítségünkkel, most 30— 40-en. Csökkent a fizetőképes kereslet, ezért tagfelvételünket is kénytelenek voltunk korlátozni az utóbbi időben. Ennek ellenére egész nyáron működik az irodánk, minden lehetőséget igyekszünk megfogni. Sajnos az eddigi legnagyobb munkaerőkínálat, az építőipari beszűkült. Sem a nagyvállalatok, sem a kisiparosok nem keresnek munkavállalókat, hiszen nincs aki építtetne, nincs tőke. — Mit tudnak ilyen helyzetben tenni? — Nyitva tartjuk a szemünket, és minden megbízatást elvállalunk. Így például az elmúlt hónapokban bekapcsolódtunk a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás szervezésébe, öt—hatszáz ember is dolgozott ekkor számunkra, de nemigen váltak be számításaink. Egy-két tucat diák dolgozik a Bocsi Sörgyárban, illetve a likőrgyárban, ám ezek sem folyamatos és biztos munkák. — Az egyetemisták tudására nincs kereslet? — Ügy tűnik, ezentúl jobban ki tudjuk majd használni tagjaink felkészültségét, különböző piackutatásokat vállalunk. Ehhez megvan az egyetemi szakember- háttér, a számítógépes feldolgozás lehetősége, és a diákok mint kérdezőbiztosolt vehetnek részt a munkában. A nagyméretű lakossági megkérdezések tartoznak a profilunkba, így például a Népszabadság számára végeztünk széleskörű kérdőíves munkát. A cégeknek csak azt kell tudniuk, _ hogy melyik területet sze- * retnék megszondáztatni, erre itt programot dolgozunk ki, s elvégezzük a munkái, i Szeretnénk minél több ilyen | jellegű megbízatást vállalni. | N. Zs. | pidíj összege 15—40 forint között változik. Különösen érzékenyen érinti a virágosokat az ősztől tavaszig terjedő időszak, amikor tetemes összegbe kerül a fűtés, sok energiába a virágok vízzel való ellátása. A fagy veszély miatt ugyanis októberben elzárják a tér közepén levő kutat, vizet a csarnokból, vagy otthonról hozhatnak a kereskedők. Ügy érzik, a pénzükért nem kapnak megfelelő szolgáltatást. — Hogyan vélekedik minderről a Piacfelügyelőség munkatársa, Korhutné Szentléleki Elvira _ zdasa- gi vezető? — Azt mondhatom, hogy jó a kapcsolatunk a virágkereskedőkkel, bár néha természetszerűleg akadnak vitás ügyeink. A jelenlegi bérleti- díj-emelés érzékenyen érintette őket, hiszen a korábbi 145 forintról 470 forintra emelkedett négyzetméterenként a pavilonok díja. Ez az összeg magában foglalja a tértakarítás, a közös kút és a térvilágítás felmerülő költségeit is. Az általuk említett levél formanyomtatvány, s a kifogásolt • rész a virágkereskedőkre nem érvényes. Mivel a piacon többféle feltétel mellett dolgozhatnak kereskedők, ezért a közgyűlés határozata alapján készítettem el a nyomtatványt. A virágkereskedők jogászhoz fordultak, így remélhetőleg mielőbb módosulni fog a bérleti szerződés ezen pontja. Mindettől függetlenül nem áll szándékunkban egyetlen szerződést sem felmondani. * Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy ha dél tájban elcsendesedik a virágpiac, annak nemcsak a kánikula az oka. Nyáron a kiskertekből kikerülő csokrok .agy konkurenciát jelentenek, és nemcsak a virágosok sokallják a bérleti díjat, a vásárlók is az árakat. Drága a virág és nem is nagyon lesz olcsóbb, ha a termesztése mellett az eladás költségei is folyton nőnek. Az árakban biztos, hogy megjelennek a bérleti díjak is. t. n. e: :
