Déli Hírlap, 1991. június (23. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-15 / 138. szám

Stúrós bot és szúrós tekintet... Hazánk egyik legkorszerűbb nyomtatott áramkörű lapokat előállító tizemében, Sári­sápon készült képünk; éppen szemrevételezik az egyik elkészült produktumot. 4 fnszrropló: a miktoprnccsszor mi Ma már élelünk szinte minden területén meglelhet­jük a parányi, elektronikus elemeket, áramköröket, ame­lyek munkánkat, pihenésün­ket. szórakozásunkat segítik, könnyítik. Miniatürizált elektronika dolgozik a dallammal keltő ébresztőórában, a progra­mozható sütőben, a különfé- i le önműködő világítóberen- j dezésekben, a távirányítású í televízióban, a videókban, j lemezjátszókban. Mikroelekf- ! ronikai áramkörök segítik az ! autózást, a közlekedésirányí­tó rendszereket, a progra­mozható szerszámgépeket, az ipari robotokat, az orvosi technikát, a folyamatszabá- lyozó berendezéseket, és még sokáig lehetne folytatni a felsorolást. Napjaink mikroelektroni­kájának főszereplője a mik­roprocesszor, az az integrált elemekből felépített, logikai áramkörrendszer, amely el tudja végezni mindazokat a feladatokat, amelyeket egy számítógép központi egysége képes elvégezni. A mikro- processzo- tehát műveleti és memóriarészeket is tartal­maz. A számoláson kívül azonban sokféle program kó­dolható, s közülük azt hajt- ' ja végre, amelyre impulzus­sal utasítást kap. A mikro­processzor működését külső emlékezöegységekkel is tá­mogatjuk, bemeneti és ki­meneti egységek is kialakít­hatók hozzá. Ám a különleges áramkö­rök technikájának megte1’- vezői nemcsak a mikropro­cesszorok létrehozásánál bá­báskodhattak, hanem a nyom­tatott áramkörök (NYÁK', rendszerének kialakításánál is, melyekkel elkerülhető a bonyolult huzalozás, ami a jelenlegi sűrűségben már nem is lenne alkalmazható. Az, hogy az elektromos és ' elektronikus készülékeink mindegyike ma már cserél­hető részegységekből — pa­nelekből — építhető össze, a fejlett NY ÁfC-technikának 1 köszönhető. Hitek és kételyek Rekviem Graham Creene-ért Ötszáz viráopalántát toptak el Tapolcán „Amerikából jött két em­ber, mesterségük címere: szúrós bot és szúrós tekin­tet,, gondoskodás a zöldterü­letek felett.” Ennyiből már a gyerekek is kitalálják, hogy a régi idők parkőrei­ről van szó, illetve lenne, ha nem szüntették volna meg alkalmazásukat jó né­hány éve városszerte. A leginkább idős, nyugdí­jas, de még munkaképes „bácsikák” már akkor is kis pénzért, valóságos tulajdo­nosi szemlélettel őrizték egy- egy lakótelep parkját, ját­szóterét a vandáloktól, vagy akárcmk a figyelmetlen sze- metelöktől. Fel - fels úrtáik botjuk végére az útjukba akadt szemetet, s nagyot horkántottak arra, akit raj­takaptak, hogy virágot lop, vagy letapossa a járda mel­letti füvet. Most, amikor a legkeve­sebb jut a város zöldterü­leteire, pihenőhelyeire, ismét életre kellene hívni a parkőrök intézményét. Lesújtó a városkép. A lakó­helyünk környezetében ala­4 Déli~shopbah posan meg kell néznünk, hova legyen „gusztusunk” kimenni, vagy kiengedni ját­szani a gyerekeket. Azért, mert a szociológusok nap mint nap ismételgetik, hogy „az erkölcs romlása a v tár­sadalmi helyzet bizonyta­lanságának következménye”, még nem lehet a tehetet­lenség széttárt karjaival el­intézni a jelenséget. Az utóbbi hetekben több száz virágpalántát vittek el a tapolcai sétányok mellől, alig néhány napig lehettek ékei a pariinak. A városnak 15 forintba ke­rült egy palánta, s ötszá­zat loptak el! Be a kár nem ennyi. Hiszen megfosztottak bennünket a hétvégi pihenés kellemes környezetétől. s látva a történteket, nemhogy rege­nerálódunk a heti munka után, hanem még ezen is bosszankodunk. Ráadásul az idegenforgalmi szezon kez­detén tartunk, és a meg­dézsmált virágágyások nem a legjobb vendégcsalogatók. S mivel nem várható, hogy puszta szeretetből éjjel-nap­pal figyelemmel kísérjék az ott lakók a közeli parkjai­kat, talán tenni kellene. A nyugdíjhoz néhány ezer forint kiegé­szítés kedvéért tucatnyi A Westminster-Uaíedrális — ki tudja miért — nincs benne az útikönyvben. Ezért — ha valaki összetéveszti a Westmínster-apátsággal — remélem, bocsánatos bűn. Ez a valaki húsz éve nem járt Londonban, és most kapott egy meghívót: „A család — az elhunyt barátai között — szívesen látja június 6-án. délelőtt 11 órakor a West- minster-kaícdrálisban, az emlékmisén.'' Az „illetékes” székesegy­házat valahol a Buckingharn Balace, azaz a királyi palo­ta mögött, egy kis téren megbújva találtam meg. Igaz. nem n. Erzsébet, egy másik Erzsébet fogadott. Eii- sabeth Den.nys-el tizenöt éven át csak telefonon is­mertük egymást. — Öh, a mi magyarunk — mondja szívemet melen­getőén Grabom Greene fi;- I kámője. Bemutat egy fia- • talembernek. — Graham Greene va- j gyök — közli a sovány, szó- i ke, huszonéves óriás. (Mint- I ha a húszon évek Greene- jéneík mása elevenedne meg, akit egy régi képen iő- barátja, Korda Sándor tár­saságában láttam utoljára.) Az aáterego- unoka a he­lyemre kísér. Az álromán stílustól meg- feketült kupola alatt az ál- viktoriánus barokk rózsaszín márvány boltívei évszázadok álkontraszt.ja i vai tekintenek rám. Eretnek egyveleg. De ta­lán így jobban példázza szel­lemi atyám rendhagyó ka­tolicizmusát. Grabam Greene 1926-ban tért át az anglikán hitről a római katolikusra. Második kérész tségében a Tamás nevet választotta. Mikor egyszer Budapesten megkérdeztem tőle: melyik Tamás után — szokott, fa­nyar mosolyával felelte: „Természetesen hitetlen Ta­más után...” Miután tehát a világhí­rű Westminster-kórus gyer­meki ajkain elhalt az Agnus Dei — már természetesként hangzottak fel az oltár előtt János Evangéliumának 20. fe j ezetéböl a következő mon­datok: „Tiorsás, a tizenkettő kö­zül az. egyik, akit Ikernek hívtál;, éppen nem voit ve­lük, amikor megjelent Jé­zus” (Én jobban szeretem Károli Gáspárt, aki Tamást „Kettősnek” fordítja.) „A Keressen fel minket az Avas Szálló Fehérfémébe»! NÉVJEGYÉT AZONNAL, esküvői meghívóját, szórólapját, levélpapírját, étlapját, menükártyáját 24 ÓRÁN BELÜL ELKÉSZÍTJÜK! Dokumentációit, iratait Bindomatic rendszerrel AZONNAL BEKÖTJÜK! PRÖBAUA KI SZOLGÁLTATÁSAINKAT! INFORMÁCIÓTECHNIKAI BETÉTI TÁRSASÁG VARJUK ONT MISKOLCON, AZ AVAS SZÁUO FEHÉRTERMÉBEN! többi tanítvány így szólt hozzá: „Láttuk az Urat.” Ö azonban azt mondta nekik: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érin­tem meg ujjaimmal a sze­gek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” „Nyolc nap múlva ismét benn voltak a .tanítványai, Tamás is velük. Bár az aj­tók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és azt mondta: »Békesség nek­tek«. Azután így szólít Ta­máshoz. »Nyújtsd ide az uj­jadat, és nézd meg a kezei­met, nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő«. Tamás is velük. Bár az aj- Uram, én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: »Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisz­nek.«” Ezután következett a „hi­vatalos” prédikáció. Ha becsuktam volna a szememet, nem tudhattam volna, hogy dr. Roderiok Strange. az oxfordi egyetem gyóntató ja, vagy Alec” Gui- ness, a Kwai foiyó hídjá­nak nem túl istenes, de vi­lághírű főszereplője, az utolsó Greene regény bői, a Momsenor Quiioteből készült film címszereplője elemzi a szószéken az író alkatában és műveiben a hit és kétely oiy bonyolult viszonyát. Eretnek mise volt? Nem hiszem. Az ifjúkori öngyil­kossági kísérleteit, a náci­éi ienes titkosszolgálat éveit áitélt, a nyolcvanéves korá­ban Szibériában is az igaz­ságot kutató öi ök-nyugtálán író-ember, VI. Pál, AMende és Gorbacsov barátja egy Tóm Paine nevű honfitársá­nak — „civilben” a francia Konvent tagjának mottóját vallotta magáénak: „Még ellenségeinket is meg kell védenünk az igazságtalan­ságtól.” Talán ezért is élhette vé­gig nyolcvanhat éves életét úgy. hogy hite és kételye elég jól megvoltak egymás­sal. Szinte „osztályon felüli­en”. Már ami a mise részt­vevőit illeti. Az előttem levő sorban Norfolk királyi hercege tér­deit, előtte pedig — termé­szetesen zsakettben — II. Erzsébet személyes képvise­lője. Balra mellettem Green kiadója — az azt hiszem, más vallású Max Remhardt ült. Még balrább a Salvado­rt gerillák „nyugdíjas” meg­bízottja. Az oxfordi gyóntató mel­lett a füstölőt a madridi egyetem angol irodalom pro­fesszora lóbálta: közös ba­rátunk, Leopoldo Burán atya Az egyetlen, akiről — húsz­éves kétségbeesett kutatása­im, a húszesztendős barát­ság után — Gijaham hajítan­dó völt elismerni: „Igen, az ő alkatából született-aMon- senor Quijote.” Ü t jaimról visszatérve - nem' egyszer elhamarkodva írtam, mondogattam: ez volt éle-’ tem legnagyobb élménye. Ma sem - tehetek mást. ■ ■ Amikor a mise után aCo- vent Garden mellett a lon­doni Művészklubban — a li­turgiától kissé fölszabadul­ton egymásra találtak re­gényhősökbe oltott igaz, iga­zi barátok, „csupán” egy­mást soha, illetve tíz-húsz éve nem látott, de Greene által halálában is összeho­zott barátok — úgy azt hi­szem, ez még a Reqrőem után is megér egy misét. Muriéi Gparfe, Greene sze­retett írótarsa még a szó­székről emlékezett így: „Amikor se állásom, se ki­adóm nem volt, Graham ke- rülőutakon küldözgetett pénzt. S hogy a „hideg jó­tékonykodást” valamivel fel­melegítse, feloldja '— néha küldött a pénzhez egy láda A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat Miskolci Csoportja rendezésében a Szent Anna templomban ma délután, fél 6-kor tartandó hangverseny után megemlékeznek a cso­port megalakulásának élső évfordulójáról. A Máltai Sziftr­PEtówli! Ismételten rendkívüli tom­bolajátékra invitáljuk ked­ves olvasóinkat. A játék rendezője nem más, mintáz Avas Szálló Febértermében található Déli-shop, ahoiis sokféle üzlet várja egy he­lyen az idelátogató vá­sárlókat. Itt található többek kö­zött a Tropácane BT.,aMar- garéfca divat, a Fair Soft Plánt Shop, a Pufii, a Tem­pókor Kft., a Simplex Kft., az Intim szex-shop egy-egy szaküzlete, vatamint egy dro­géria is. Aki tehát a hétfői és keddi számunkban közölt tombolaszelvényt kivágja, ki­tölti, majd elviszi és be­dobja az itt elhelyezett gyűj- tőládába, az résztvssz a jövő héten szerdán, délután 2 óraikor, ugyancsak itt tar­tandó sorsoláson. A nyere- ! ménveik között van nyári ; cipő, gyermekpóló, csákó- j Iádé-ajándékcsomag. név- | jegykártya, » fejhallgató, gyógynövény, zokni-ajándék- j csomag, pamut-ajándékcso- J mag, valamint az Intim sze- shop által felajánlott 2000 forintos vásárlási kedvez­mény. Egy-egy ajándékcso mag értéke kb. 500 Ft. Szeretetszolgálat ismert ve­zetője, Csilla von Boeselager bárónő, valamint dr. Sólya Szabolcs, tállyai körzeti fő­orvos méltatja a Máltai Sze­retetszolgálat fontosságát. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak. jelentkező lenne, ha a város ismét őröket szegőd telne védendő értéke­inek megóvása érdekében. Mennyin múlik? n. zs: * Jár-e „vitnstáncof az időjárás? i A 100 éves jövendőmon- i dó naptár versikéje sze- j rint „Ha szólal a kakuk I Szent lván-nap előtt, jö- i vendöl a nyárra bőtermő l jó időt”. S ha most kö- * zelebbről, június 15-én 1 Vid, azaz Szent Vitus J napja vagyon is, a népi f időjóslás szerinti megfi- , gyelés szinte egybeesik i ezzel a mondókával, i Ugyanis úgy tartják, \ hogy ez a nyári napfor- I dnló jeles napja. A gaz- dasági növények befe- | ' jeztéic növésüket, s meg. • ’ kezdődik az érés idősza­i • ka. Esője „megrontja5’ a ( i tavaszi árpát, s hideg 1 idejevel negyvenes nap­nak számít. Ám ha vi­lágos. azaz derült az ég, bő termésre lehet szá- miíani. Ami a növények fejlő­dései illeti, most ugyan nem kezdődik még a ku­korica sárgulása, de még címcrozése sem, hiszen a szokatlanul hűvös-fagyos április—május ,nem kü­lönben pedig az azzal szinte vetekedő június eleje ugyanéba’' vissza­fogta a szántóföldi nö­vények fejlődését. Így aztan a népi megfigye­lésnek ez a része, azaz a növényzet érése még várai magáré. Időjárás- forduló na^flLK is tart­ják — s reméljük, hogy a bűvös időszakot most már a nyári meleg na­pok váltják fel. Vid, azaz Vitus keresz­tény vértanú volt. Ma már igen ritkán kapják a fiúk keresziségben ezt a nevet. E név elsősor­ban a délszláv vidéken terjedt el. Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér a Szigeti veszedelem című hőskölteményében állít emléket Deli Vidnek, egy liorvát harcosnak. De mint közszó is elterjedt. Emlékezzünk csak a „vi- tustáncra”, azaz olyanok­ra, akinek „keze-Iába jár”. A hagyomány sze­rint Szent Vitus gyógyí­totta meg az egyik ró­mai császár vitustáncban, azaz ördöngösségben szenvedő gyermekét. vörösbort is.” Róbert László A Máltai Szeretetszolgálat miskolci jubileuma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents