Déli Hírlap, 1991. június (23. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-10 / 133. szám

Gallyaznak a villanyvezetékek mentén Veszélyes lombkoronák A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1991. JÚNIUS 10., HÉTFŐ ARA: 5.80 FORINT Eltorzított, csúf fák szegé­lyezik Miskolcon a főutcát, panaszkodott néhány olva­sónk nemrég. Nyilván nem tudták, hogy a villanyveze­tékek védelmében évről év­re, jócskán fel kell gallyazni a koronákat. Lehet, hogy bántja a szép­érzékünket, de még mindig jobb a gallyak megkurtítása, mintha kivágnák a fákat ut­cáink mentén. Boriit László­val, az Émász üzemigazga­Vállatkozói, munkavállalói és munkáltatói tiltakozás a helyiségbérleti díjak emelése miatt Vihart kavart a renielet • Kibékíthetetlen ellentétek? • Ha újraszavazzák is, lesznek viták A város közgyűlése lég- j utóbbi ülésén elfogadta a ; nem lakás céljára szolgáló helyiségek igénybevételi- és bérleti díjának megállapítá­sáról szóló rendeletet, ezzel drasztikusan megemelve az eddigi üzlethelyiség bérleti és igénybevételi összegeket. Voltaképp az előző mondat után kérdőjelet tehetnénk, ávagy feltételes módban fo­galmazhatnánk át az egé­szet, ugyanis az SZDSZ mis­kolci szervezete és a köz­gyűlésben * lévő képviselői most vitatják a szavazás ér­vényességét. Arra alapozva a kifogást, hogy sem a köz­gyűlés hangfelvétele, sem írásbs dokumentumai alap­ján nem állapítható meg pontosan, hányán szavaztak és mit. Különösebben nem lehet azon csodálkozni, hogy a bérleti díjak, igénybevételi díjak új mértéke körül ilyen heves és elhúzódó küzdelem bontakozik ki a városban, hiszen ez egy valóban ke­ményen zsebbevágó rendelet, amely ellen sokan tiltakoz­nak. Eljutott a szerkesztősé­günkbe a városban működő Munkáltatói Fórum tiltako­zása is, amely a következő­képpen szól; „Miskolc városában mű­ködő vállalkozói, munkálta­tói érdekképviseleti szerve­zetek fóruma megdöbbenve értesült a város önkormány­zatának 1991. május 31-i rendeletéről, amely alapján a város a nem lakás céljá­ra szolgáló helyiségek igény- bevételi és bérleti diját 1991. június 1-jétől drasztikusan emelni kívánja. A Munkál­tatói Fórum a rendelkezést közgazdaságilag megalapo­zatlannak, jogilag rendezet­lennek, összességében elfo­gadhatatlannak tartja, mert vállalkozásellenes, lehetetle­níti a privatizációt, megaka­dályozza a külföldi tőke be­áramlását. A rendelet elleni tiltakozáshoz csatlakozik a munkavállalói szervezetek fóruma is, mert inflációt gerjesztő hatású, munkahe­lyek tömegeit veszélyezteti. A Munkáltatói Fórum fe­lelősséget érez Miskolc vá­ros sorsáért, működőképes­ségének biztosításáért és jö­vőbeni fejlődéséért. Megérti a város költségvetési prob­lémáit, de egyoldalú gondol­kodásmódnak tartja, hogy a költségvetés egyensúlyát életképes vállalkozások meg­sarcolásával akarja biztosíta­ni. A város önkormányzatá­nak figyelmébe ajánljuk a fórum által már többször kezdeményezett érdekegyez­tetési rendszer működtetését, amely megfelelő teret ad a társadalmi, gazdasági fe­szültségek kezeléséhez.” Kommentárként szerkesz­tőségünk azt kívánja elmon­dani, hogy a bérleti és igénybevételi díjak vitájá­ban alapvetően két nézet üt­közik egymással: az egyik szerint a díjemelések átren­dezik majd a kereskedelmet, elsöpri k a veszteséges, és levegőhöz juttatják a nyere­séges cégeket, előnyösen be­folyásolják a belváros arcu­latát, és növelik az önkor­mányzat ma még szűkös be­vételeit. A másik vélemény ezzel szöges ellentétben áll: eszerint a tervezett tetemes emelés csődbe kergeti a ke­reskedőket, kiirtja a belvá­rosból a lakosság ellátását szolgáló üzleteket, ellehetet­leníti a vállalkozásokat, és nem hoz jelentős bevétele­ket a városnak rövid távon, mert elhúzódó perek lesznek a díjemelési ügyekből, a dí­jak pedig nem is a város, hanem a MIK kasszájába folynak be. Az egyik vélemény szerint a bérleti díjemelés nem inf­lációgerjesztő, mert hogy úgysem lehet érvényesíteni az árakban, mert a fizető­képes kereslet ezt nem teszi lehetővé. Ezzel szemben so­kan vallják azt a véleményt, hogy a díjemelés igenis ára­kat is emel majd az üzle­tekben, s a városi polgár fi­zet a legvégén. A vita tehát itt tart, és az az érzésünk, hogy nem is ér véget egyhamar, ugyanis hiába tisztázódik a vitatott szavazás és esetleg megsza­vazzák újra a díjemelést, mert információink szerint újabb jogi viták várhatók ér­dekképviseleti szervek, vál­lalkozók, kereskedők és a városháza között. (kiss) Áruhitelt alig kérünk Több a takarékbetét A Borsod-Abaüj-Zemplén megyében tevékenykedő ke­reskedelmi bankoknál ke­zelt lakossági takarékbetét­állomány összege az első ne­gyedév végén 17,1 milliárd forintot tett ki, 8,6 százalék­kal többet, mint tavaly ilyenkor. (Ezt az összeget 1,3 milliárddal növeli a la­kosság értékpapírok vásárlá­sára fordított megtakarítása, amely 2,5-szerese az 1990. I. negyedévinek.) A betétállomány növekedé­se a december végi kamat- jóváírásokból származik, ez évben közel félmillió Ft-tal j (2,7 százalékkal) csökkent. Az állományon bélül a j könyvesbetétek 6,3 százalék­kal, a célbeíétek kétszeresen emelkedrek. Ez utóbbit a devizabetétek ugrásszerű (2,5-szeres) emelkedése idéz­te elő, ellensúlyozva a gép­kocsifedezeti betétek csak­nem 6'10-es visszaesését. Január óta az átutalási be­tétszámlákon kezelt pénz­összeg 13 százalékkal, a de­vizabetétek forintértéke 26 százalékkal, a kis összeget kitevő egyéb célbetéteké 53 százalékkal nőtt, az összes többi megtakarítás összege 1—41 százalékkal csökkent. Ugyanezen időszak alatt a lakossági hitelek állomá­nya 8%-kal apadt, a ne­gyedév végén 21,4 milliárd forintot tett ki. Ezen belül a régi, kedvezményes ka­mattartalmú hosszú lejáratú hitelek összege több, mint 5 milliárd forinttal (33%-kaI) volt kevesebb, mint egy éve. A csökkenés a kor­mányzati intézkedések kény­szerére 1991. januárjától kö­vetkezett be. Ezzel párhuza­mosan — elsősorban a la­káshitelek visszafizetéséhez nyújtott — munkáltatói és helyi önkormányzati támo­gatások révén keletkezett hiteltömeg 2,4 milliárd fo­rinttal a 11-szeresére nőtt. A fogyasztási hitelek kö­zül csak az áruvásárlások­hoz felvett kölcsöntömeg nem növekedett, a személyi és az egyéb fogyasztási hi­teleké viszont 37, illetve 26%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. Az elmúlt év nyarán felemelt kama­tok hatására a hitelfelvétel ezeken a címeken is mér­séklődött, állománya alig több, mint 1990. június vé­gén volt. tó-helyettesével arról beszél­gettünk. hogy a kevésbé rossz módszert milyen szem­pontok alapján választják ki, amikor rákényszerülnek ezekre a munkálatokra. — Jelentős károkat okoz­nak vállalatunknak a kiöre­gedő, vagy a vihar miatt majdnem minden évben ki­dőlő fák. Tapolcán, Lillafü­reden. a Népkertben, az avasi pincesoron például rendszeresek ezek a gondok. Ráadásul ez utóbbi helyen a nagyobb munkagépek meg sem tudják közelíteni a szemmel láthatóan veszélyt jelentő fákat, mivel félő, hogy beszakadna alattuk a föld. Egyszóval évről évre el kell végeznünk ezeket a munkákat a biztonságos áramellátás érdekében. Min­den évben végigjárják szak­embereink a vezetékek út­vonalait, s feljegyzik, hol okozhatnak problémát a megnőtt gallyak. Ha ez ma­gánterületen van. akkor fel­szólítjuk a tulajdonost, hogy nyesse meg a fát, ha pedig közterületen található, akkor vállalatunk végzi el a mun­kát. Jelenleg egy kft.-vel kötöttünk 1,5 millió forintos szerződést, akik ütemterv alapján haladnak. Ha a ve­zetékeket elérik, vagy meg­közelítik a gallyak, akkor metszik le őket. Ha gyü­mölcsfáról van szó, az em­berek biztonsága is azt kí­vánja, hogy ez megtörténjen. n. zs. 3+c Kis gyerek, nagy labdával (Szabán Gabriella jelvétele) Megyei földművelésügyi hivatal alakult Piacgazdálkodás a mezőgazdaságban is Kisgazda-vezető elképzelései Sorra-rendre alakulnak az új centrális (minisztériumi) irányítású megyei hivatalok, hogy a korábban a megyei tanács égisze alatt működő szakigazgatási szervek he­lyett érvényesítsék, közve­títsék a főhatóság elképze­léseit. 1991. június 1-jével j így jött létre a megyei föld­művelésügyi hivatal, amely­nek irodáit a megyeházán alakítják ki, létszáma 9—10 főből áll majd. A hivatal élére 1992. már­ciusáig Demkó Sándor ag­rármérnököt nevezték ki, aki a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem elvégzése után a megye különböző gazdaságaiban és vállalatai­nál dolgozott egészen addig, míg 1990 májusában meg nem választották a kisgaz­dapárt megyei és városi szervezete ügyvezető (füg­getlenített) alelnökének. Most, hogy kinevezését meg­kapta. párttisztrégéről le­mondott. Kérésünkre rövi­déin ismertette szakmai pá­lyafutását és elképzeléseit. — Az egyetem elvégzése irtán gyakornokként, kezd­tem a Taktaközl Állami Gazdaságban. Tanulóéveim után a volt encsi és edeié- nyi járási tanács mezőgaz­dasági osztályé.' dolgoztam oktatási előadóként, majd 15 éven át a sajóhidvégi. a sa- jópálfalai, a mezőcsáti, vé­gül a sajóvámosi tsz-ben dolgoztam, mint főagronó- mus. Ezután tanácsadói fel­adatokat láttam el a hús- marhatartás, borjúnevelés szakterületén, a Taurina Ag­rárfejlesztő Vállalat miskol­ci kirendeltségén, Borsodon kívül előbb Szabolcs és Haj­dú-Bihar, később Heves és Nógrád, megyék területén. Ez a munkakör 1939 augusz­tusában megszűnt, egy ideig munkanélküli voltam, utóbb lettem a kisgazdapárt tag­ja, majd megyei alelnöke. — Mikor szóba került a hivatal felállítása és kiírták a pályázatot a vezetői mun­kakörre, 12-en indultunk. Tudomásom szerint 9 pá­lyázót hívtak be a minisz- j tériumba, hogy a dolgoza- | tünkön túl, személyes meg- i hallgatás alapján válasszák ki a győztest. Többfordulós rosta után kelten marad­tunk jelöltek, dr. Kertész Istvánnal, aki a Szikszói Ál­lami Gazdaság munkatársa. Végül engem neveztek ki, lehet ugyan, hogy kisgazda- párti tagságom is szerepet játszott ebben, de mégis szakmai szempontok dön­töttek, hiszen nem egyedül voltam valamelyik kormány­zópárt tagja. — Most kezdtem meg a hivatal munkatársainak ki­válogatását. A megyeházán még státuszban van a volt mezőgazdasági osztály 14 dolgozója. Ha mindenkit eb­ből a körből választanék ki (amiről persze nincs szó), akkor is fölöslegessé válna több ember, ezért gyorsan dönteni akarok, hiszen így is többen hónapok óta bi­zonytalanságban élnek. Mun­katársaimat csakis szakmai szempontok alapján válasz­tom majd ki. attól függően, milyen területek ismerőire, szakembereire lesz szükség. — A volt mezőgazdasági osztály és a hivatal munká­ja között az lesz a legdön­tőbb különbség, hogy a régi csapat sok feltételt diktálta közös gazdaságoknak, meg­határozott tervfeladatokat kért rajtuk számon, és álta­lában a nagyüzemi gazda­ságokkal foglalkoztak. Most már azonos feltételeket kell biztosítanunk a teljes verti­kumnak, a piacgazdálkodás lehetőségét kell megterem­teni a mezőgazdaságban isj egyelő esélyeket adva a kis farmergazdaságok számára is. — Az információáramlás biztosítása mellett figyelünk annak valóságtartalmára is, hogy a minisztériumot na vezethessék félre hamis ada­tokkal, mint tavaly is tet­ték. Az aszályra hivatkoz­va akkor sokan eltúlozták a kukoricát és más takarmá­nyokat ért károkat, ezért a kormány komoly pénzekért külföldről szerzett import­kukoricát, aztán később ki­derült, hogy. a raktárak tel­ve vannak, és a gazdaságok kérték az exportlehetőségek: megnyitását. Most is sok gabona és takarmány van raktáron, és a termés is jó­nak ígérkezik. Ezzel persze nem szólunk bele a gazda­ságok munkájába, kizárólag hatósági jogköröket gyakor­lunk, az idevágó rendeletek, jogszabályok betartására ügyelünk. — Mint kisgazdapárti po­litikus is azt tartom, hogy a kárpótlás ellenére sem kell tartania a szövetkezeteknek a széthullástól, valamilyen szövetkezési forma minden­képp megmarad, legfeljebb a nagyüzemek is a magán- tulajdonon alapuló szerve­zetté alakuljak át — mond­ta befejezésül Demkó Sán­dor, aki június 12-én foglalj ja el hivatalát. (gróf) Kirabolta a vasúti pénztárt (bírósági tudósítás a g. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents