Déli Hírlap, 1991. június (23. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-28 / 149. szám

Miskolci emlékek, színészarcokkal Mcvcser Jéxso Ne kelljen kilincselni színházban, tévében, szinkronban- A főiskola elvégzése után került Miskolcra ... — igen, a volt férjemmel, Próbái Istvánnál. Évfolyam- társak lévén, megkérdezték tőlünx. hová akarunk szer­ződni. Miskolcot választot­tuk. Pista kötődött a város­hoz, szülei a Martiníelepen laktak, a rokonság is Mis­kolcon, illetve a környékén élt és él. Férjem szüleinél laktunk, naponta kerékpár­ral jártunk be a próbákra, este, előadások után bicikli­vel vissza. Volt amikor gya­log, másfél kilométert tet­tünk meg hóban, sárban, fagyban. Bírtuk a „kikép­zést”; fiatalok voltunk, ját­szani akartunk és szeret­tünk. Csodálatos, semmivel nem pótolható éveink vol­tak! Egyszercsak meguntuk az órákig tartó utakat, al­bérletbe költöztünk, az ara­nyos Erzsiké néniékhez, a Fazekas utca 9. sz. házba. Szobánkat kölcsönvett dísz- letbútorokka! rendeztük be. az 1200 forintos fizetésből másra nem volt lehetősé­günk. Boldogok voltunk.- Itt játszott szerepei kö­zül emlékezetes a Hamlet Opheliája, a Tartuffe Ma­riarmja, a Szentivánéji álom Puekja éppúgy, mint a Nyi­las Misi. — Cipzárt vásároltam az egyik közeli boltban, az el­adó rám nézett, szeme fel­csillant és így szólt: nem maga játszotta Miskolcon a Nyilas Misit? De igen, vá­laszoltam boldogan, szívem repesett, jé, még valaki em­lékszik rám. tehát mégis hagytam valami kis emlé­ket az ottani nézőkben ... És akkor megkérdezte: hogy is hívják magát? No. erről ennyit. Még egy megtörtént eset: a római-parii, st-rangor. hozzám fordult egy hölgy: jaj de ismerős, nagyon is­merős. Nem dolgoztunk együtt a Gázműveknél?- Tolón c Szomszédok cí­mű teleregóny-sorozat Vá­gási Margitjót azonosította Önnel... — Nem tudom, de vála­szoltam neki valami nem túl kedveset... És egv Mis- kolchoz kötődő szomorúan kedves történet: volt egy hordár, aki piros sapkáján a 9-es számot viselte. Szőr­professzornak. aki megmen­tette az életemet. Egy sú­lyos gyulladás következté­ben majd 3 hónapon át küz­dött az életemért. Szere­tettel gondolok rá és kedves családjára. Ez a kapcsolat is kötelez. barátságunk mindmáig tart.- 1952-56 közötti években volt színházunk tagja, miért ment el? — Férjemet Szolnokra hívták igazgatónak, én nem akartam vele menni, nehogy olyan vad érjen, hogy a di­rektor felesége minden sze­repet eljátszik kolléganői elől. Miskolcon nagyban folyt az építkezés, feltúrták a főutcát, felbontották a villamossíneket, szóval nagy volt a rumli. Zavart a ren­detlenség, nehézkessé tették a színházba való bejutást, no mondom, akikor Buda­pestre szerződök, az akkori Ifjúsági Színházhoz, a ké­sőbbi Pét őU Színházhoz, árhely -a - .®hália Színház elődje volt. Egy csatatérré vált városból Pestre kerülni ritka lehetőség, oda, ahol minden nett, rend van... és bumm! — erre jött a for­radalom. Maradtam, sok re­mek színésszel játszhattam együtt, feladatokat kaptam, szóval teltem a dolgom. Mostanság kevésbé kényez­tetnek el. de nem panasz­kodom. Nosztalgiából azért csak visszamennék Miskolc­ra, de ne értsen félre, nem akarom ajánlani magamat... — Józsa. Honnan szárma­zik ez az igazán ritka ke­resztnév? — Nagyanyám, anyám Jo- zeíin volt. Én is ezt a nevet örköltem. így hívnak. Épp­úgy, mint Napóleon felesé­gét. vagy Bakéit. De hogy nézné a színlapon: Hacser Jozefin. Nem egy röhej? — A humornak hála Isten­nek bőviben van ... — Anélkül el sem lehet­ne viselni ezt a pályát. Olyan mélyponton nem le­het az ember, annyi lekvár nem lehet a fejemen, hogy azon ne röhögjek, ne a hu­moros oldalát fogjam fel a dolgoknak. Én keljfeijanesi vagyok, rögtön feltalálom magam, és talpraállok. Le­het, hogy adotiság kérdése? Egy élő példa: Miskolcra kerülésemkor Kazimir Ká­roly volt a főrendező, sok jó szerepet bízott rám, de egyszer valamin összezör- réntünk, van ilyen a szak­mánkban. Hirtelen haragom­ban azt találtam mondani nézi: ratnéiem. nem talál­kozunk tcboé, soha a büdös életben. — És mit ad Is­ién! A Thália Színházban i együtt dolgoztunk 30 évig. ! Igazgatóm volt... i — A mindennapok hogyan telnek? — Végre valahára, sok év után lett egy önálló laká­som, es most mindenért ne­kem kell szaladgálnom. Egy jó tanács: 50 éves korára egy színésznek meg ke’! te­remtenie függetlenségét, gon­doskodnia kel! önmagáról, önállósítsa magát, hogy ne kelljen kilincselnie különfé­le Szereplési lehetőségekért, színházban, tévében, rádió­ban, szinkronban, hogy ön­maga választhassa meg sze­repeit. Régen kevesen vol­tunk színészek, ilyen sza­vakkal bocsátottak útra: ke­vés lesz a fizetés, de biztos a jövő! Egy frászt! Megta­nultam: kevés a fizetés, és bizonytalan a jövő! Ez a pálya szörnyen nehéz, de bírni kell fizikailag, lelki­leg, szellemileg. Bíró István zk Egy bis segítség jól jön Készítenek bábot, tűzzománcot, híznék gyöngyöt Gyereknyár a Gárdonyiban 4 város legolcsóbb tábora A nyári szünet a gyerekek legnagyobb öröme, ugyan­akkor a szülők óriási gondja. Mit csináljon a család szeme fénye, hogyan töltse hasznosun ! ezt a két és fél hónapot? Az j egyik lehetséges megoldás a művelődési házak által kínált különböző táborok sora. A Gárdonyi Művelődési Házban az idén második al­kalommal rendezik meg a komplex napközistábort. Ez azt jelenti — ■ tudtuk meg Harasztosi Lászlónétól és Planéta Klárától, a két ve­zetőtől —, hogy mindenféle manuális dologgal foglalkoz­nak. Készítenek kerámiát, tűzzománcot (amit ki is éget­nek), bábokat, fűznek gyön­gyöt, dolgoznak gipsszel. Mindehhez természetes anya­gokat használnak, és min­dent, amit a gyerekek ké­szítenek, a tábor végén egy minitárlat keretében ki is állítják. Manapság a" szülők na­gyon meggondolják, mire ad­ják ki a pénzüket. A költ­ségeket úgy kalkulálták, hogy végül is ez lett a vá­ros legolcsóbb tábora, két hétig minden ellátással együtt is csak kétezer-ötszáz forintot kellett fizetni. Sok nagycsaládból való gyerek van itt, az egyik családból mind a három lurkót be­íratták. Tavaly próbálkoztak elő­ször ezzel a táborral, és ma­guk a szervezők is megle­pődtek az élénk érdeklődé­sen. Az idén már két tur­nust indítanak, az első ma ér véget, a második július 1-jén, hétfőn kezdődik és 12-én, péntekig tart. (Itt van néhány hely, esetleges je­lentkezéseket még elfogad­nak.) Céljuk az volt, hogy a sok utcán csellengő „kul­csos” gyerek tényleg értel­mes dologgal töltse az időt. Nem gyermekmegőrzés a feladatuk, hanem, hogy a kicsik kiélhessék kreatív hajlamaikat. Nagyon rugal­masan alkalmazkodnak a gyerek igényeihez. Közösen alakítják ki a programot, sőt, még az ebédet is együtt választják meg. Nagy elő­nye a tábornak a környe­zet, a művelődési házat kö­rülvevő park. A beszélgetés közben egy­re több gyerek settenkedett közelebb, majd néhányan be is kapcsolódtak a társalgás­ba. Kiderült, van aki már nem először „táborozik”, annyira jól érezte magát ta­valy, hogy most újra eljött. Kicsit félénken mesélnek arról, hogy miért is érzik jól magukat. Finom az ebéd, érdekes dolgokkal foglalkoz­nak, az egyik kislány a zok- nikütya-készítést ecseteli lel­kesen. Voltak már kirándul­ni az Aranyos-völgyben', lát­tak rákot, ebihálát, békát. Most éppen á Miskolci Mo­dellezőklub tagjai készülőd­nek egy kis repülőmódell- bemutatóra. A gyerekek elmentek meg­nézni a reptetést, majd szó­ba kerül, hogy általános a tegeződés. A vezetők szerint ez egyáltalán nem csorbít a tekintélyükön, ugyanúgy le­het fegyelmet tartani. Vi­gyáznak arra, hogy ne le­gyenek iskolára emlékeztető, merev szabályok. Elvégre nyár van és szünet. (horváth) n.ven szegények voltunk, én hónapokig egy bakancsban és egv sinadrágban jártam. Ö vitte a zaciba a színé­szek ruháit, mi szégyelltünk odajárni; segített rajtunk. Már rég pesti színésznő voltam, amikor kapok egy levelet a következő sorok­kal: „Drága művésznő, ha még emlékszik rám, segít­sen, szociális otthonban ten­gődök. Aláírás: a kilences hordár ...” Amint tehet­tem, pénzt küldtem neki. Azután jo’obiétre szenderüit. nyugodjék békében. És még egy feledhetetlen eset: vá­rosunkban volt egy aranyos pékmester, aki kedves fele­ségével annyira szerette a színházat. a ,színészeket, hogy premier-banketteket tartottak nekünk, etettek minket, éhenkórászokat. A menü: babgulyás és lekvá­ros bukta "-»lt. Együtt örül­tünk mi annak, hogy jól­lakhattunk, ők pedig annak, hogy megvendégelhettek ben­nünket.- hotoni kapcse'atai mel­lett égési más okból is kö­tődik városunkhoz... — Nem tudom eléggé meghálálni azt a segítséget, odaadást dr. Prónay Gábor A társelnök miskolci Szakkollégium a fíaiaiokért A Magyar Gyermek és Ifjú­ságvédelmi Kamura c kívülálló számára különös testület: no­ha a gyermefcezkel foglalkozó szakembereket tömöm; sorai­ba, mégsem saját érdekeikei képviselik, hanem a gyereke­két... A kamara idén március­ban kibővített elnökségi ülést tartott, ahol megválasztotta legmagasabb szakmai testü­letének, a szakkollégiumnak tagjait. A szakkollégium tag- j jai 13-an vannak, s úgy vá­lasztották meg őket. hogy a ! magyar gyermekvédelmi in­tézményrendszer valamennyi típusát és szintjét képvisel­jék: a kis. közép és nagy nevelőotthonok, gyermekvá­rosok, a „GYIVT’-k és a külön leges nevelőintézete k ily módon hallathatják vé­leményüket minden kérdés­ben, A kamara egy későbbi — májusi — ülésén a szakkol­légium négy tagjár társei- nöki feladattal bízta meg: ők évenkénti váltásban ve­zetik majd a szakmai testü­let munkáját. A szakkollégium első so­ros elnöke dr. Dobos László, a miskolci Gyermekváros igazgatója lett: a megtiszte­lő feladat — nehézségei el­lenére — felér egy elisme­réssel, jelzi azt a szakmai véleményt, amely a miskol­ci Gyermekváros tevékeny­ségéről kialakult; A szakkollégium feladata elsősorban az, hogy szak­mailag véleményezze a ha­zai gyermek- és ifjúságvé­delem koncepcionális kérdé­seit. Ez nem egyszerűen szakmai presztízsügy, hanem roppant felelősségteljes munka: az utóbbi időben felszínre került, és szélső­ségesen kiéleződött társadal­mi problémák tanulságai, a gyermekvédelem, sürgősen megoldandó nehézségei mi­att át kell gondolni, a lehe­tőségekhez és a célokhoz kell hangolni a hazai gyer­mek- és ifjúságvédelmet. Ennek érdekében a kollé­gium szakmai támogatást nyújt az intézményrendszer tartalmi és strukturális vál­tozásaihoz, legyen szó helyi kérdésekről, vagy törvényi előkészítő munkáról. Leg­alább ilyen fontos tevé­kenységi (ha nem fontosabb) kör a szakikollégium rész­vétele a gyermek- és ifjú­ságvédelem területén dolgo­zó szakemberek felsőfokú tanintézetekben történő át­képzésében, továbbképzésé­ben. Noha a magyar gyermek- védelem kérdései sajátosak mégis fontos a kitekintés a határokon túlra: a szakkol­légium előkészítheti, kezde­ményezheti a külföldi ta­pasztalatcseréket, 1 átogat, ásó­kat, az ezek során megszer­zett tapasztalatok publikálá­sát. Ugyancsak szervezési feladata összehangolni az állami, az egyházi, a társa­dalmi, az egyesületi és a magán gyermekvédelem te­vékenységét. A szakkollégium első ülé­se hétfőn — július 1-jén — lesz a miskolci Gyermekvá­rosban: a napirenden a szervezeti és működési sza­bályzat. a munkaprogram elfogadása, valamint a Kos­suth Lajos Tudományegye­tem és a szakkollégium kö­zös pályázatának ismerteté­se lesz. Kájé >)c Így ügyesedik a gyerek (Szabán Gabriella felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents