Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-08 / 105. szám

A Dolgozók Általános Iskolájában Az élei diktálja a tantervet Nemcsak a nevük változik meg Holnap délelőtt ünnepélyes keretek között Martin János nevét veszi fel a Dolgozók Ál­talános Iskolája és Speciális Szakiskola. Ám nemcsak egy­szerű névadóról van szó, hi­szen a képzésben is változá­sok történnek. Mint azt Krajnyák Lászió­né igazgatónőtől megtudtuk, az intézmény gyökerei 1952- ig nyúlnak vissza. Akkor a kohászati üzemek hozták létre a Dolgozók Iskoláját, azzal a céllal, hogy saját munkásaikat oktassák. 1978- ra azonban annyira lecsök­kent a létszám, hogy már fiatalokat is felvettek, sőt a nyolcvanas évek elején kí­sérleti jelleggel bevezették az ifjúsági tagozatot is. 1989-ben a kohászat beje­lentette, hogy a korábbi épü­letet nem adja ki tovább iskola céljára, így kénytele­nek voltak leköltözni a Mar­tintelepre. Itt egy omladozó falú, romos ház várta őket. Az elmúlt két évben az egy­kori tanács, a városi, okta­táspolitika irányítói erejük­höz képest támogatták az iskolát, és végül sikerült úgy felújítani az épületet, hogy megkezdhették a tanítást. A tanárok is kétkezi munkával járultak hozzá az újjáépítés­hez. De nemcsak a város tá­mogatására számítanak. Ta­valy két országos pályázatot nyert el a tantestület, egyet a Népjóléti, egv másikat a Művelődési Minisztériumtól. Az innen származó pénzt a szakmai oktatás fejlesztésé­re fordítják. A minisztériumtól meg­kapták az engedélyt a spe­ciális szakmai oktatás beve­zetésére. Ennek kapcsán ki­dolgozták az új vizsgarend- szert, és végül április 19-én elfogadták névváltoztatási kérelmüket is. • SZAKMÁT IS KAPHAT Miben is áll ez a speciális képzés? Az általános iskolai oktatás mellett párhuzamo­A Vidám Színpad a Vadasban Érdekesnek ígérkező szín­házi előadást láthatnak a nézők május 14-én. kedden a Vasas Művelődési Köz­pontban. este hét órától. A Vidám Színpad művészei Ernőd Tamás—Török tiezsö Két lány az utcán című ze­nés vigjátéKát mutatiák be két részben. Olyan hazai sztárokat láthatunk maid. mint Bencze Ilona. Nyertes Zsuzsa. Csernák János, kú­rán Lenke. Horváth Gyula. Kása András és Bcrénui Ottó. A darabol Bodrod Gyula rendezte. Minden ér­deklődőt szeretettel várnak. san a 7—8.-osoknak már szakmai tantárgyaik is van­nak. A tervek szerint később a P—lü. osztályban már csak ilyen jellegű ismerete­ket sajátítanának el. Ezzel meg lenne a négy év tanul­mányi idő, és így esetleg szakmunkás-bizonyítványt is kaphatnának. A másik különlegessége abban áll az iskolának, hogy olyan szakmákat tanítanak, amelyekkel otthon is lehet dolgozni, nem kell feltétle­nül munkahelyet keresni. Ilyen például a mezőgazda- sági ismeretek, palántaneve- lés, biokertészet, virágkö­tészet. Tanulhatnak kisállat- tenyésztést. szabást-varrást, gépi kötést. Mind-mind olyan tevékenység, amivel eltart­hatja magát, vagy éppen a családját. A tanulók nagy része cigány, így hagyomány- őrző szakmák is várják a diákokat, mint a kosárfonás, szerszárnnyélkészítés, kerá­miagyártás. A tervek között szerepel a gazdasszonykép- zés. a szociális- és csecsemő­gondozói szak bevezetése. • MIT SZERETNE, MIHEZ ÉRT? Jelenleg 580 tanuló jár az iskolába, ebből 360 tankö­teles, tehát 14—16 éves, a többi túlkoros. A megyéből mintegy negyven községből járnak be, ezért van nagy hangsúly a mezőgazdasági tantárgyakon. Szinte az élet diktálja a tantervek módo­sítását, megpróbálják mindig azt oktatni, amivel az innen kikerülő gyerekek az élet­ben is meg tudnak állni a saját lábukon. Ide olyan diákok kerülnek, akikkel fegyelmi pioblémák, vagy épper, tanulási nehéz­ségek miatt az eredeti álta­lános iskolában nem tudnak mit kezdeni. Ilyen gyerek­anyaggal nem könnyű dol­gozni. A szociális, családi hátterük is elég gyenge. Szü­leik munkanélküliek, segély­ből élnek. Feladatuk éppen abban áll, hogy elhitessék a gyerekekkel, hogy képesek vinni valamire. Meg kell ta­lálniuk mihez van kedvük, tehetségük, és segíteniük kell, hogy azon a területen a maximumot nyújtsák. Ha ez sikerül, talán kevesebb elkallódott ember fogja ke­resni helyét szőkébb pátri­ánkban. (horváth) i+t Máthé Éva Kovács- Vanda, Komáromy Éva és Péva Ibolya az előadás egyik jelene­tében. (Jármay jelvétele) . Színházi h^ytnufotő a Rónaiban lm ioi muzsikaszó niiil Beke Sándor, a „faljáró” cAliguLÓ l, aki nem szerette Kucsera el/társat Háy, Nagy emberek egészen kis mondásait mindenkor hálásan feljegyezi* az utókor. Például U avagy Rettenetes Aczél György uralkodása idején egy­szer összehúzott szemmel fel­nézett az égre, és fetmorduit: „Mi az istent akar már me­gint ez a Beke?” Hivatkozott Beke Sándor foglalkozására nézve szinházi rendező akkor- a boldogult 70-es években- nem egyebet akart, mint be­mutatni egy olyan darabot, mely a fenti megjegyzésből ítélve nem vágott egybe a kultúrpolitika főcsapásának irányával. Beke Sándornak nem ez volt az első — szándékos, vagy önkéntelen — ösizeüt- közése a láthatatlan, de fa­lak formájában jól érzékel­hető kultúrpolitikai irányvo­nallal. Szlovákiai magyar rendezőből — 1966-as szerep­lése miatt — villámgyorsan áttelepült magyarországi ma­gyar rendező lett: ma is há­lásan és nosztalgiával emlé­kezik Miskolcra, mert ez a város nyújtott számára ak­kor otthont, es ami talán még fontosabb, színházi munkát. Beke Sándor miskolci éveire jól emlékeznek még a miskolci színházszerető pol­gárok: a Monna Vauira és a Eorenzaccio ma is jól csen­gő eiőadásnevek. Azóta a történelem nagyobbat for­dult. mint azt bárme'yik íé- kezhetetlen fantáziával meg­áldott színműíró kiötölhette volna: a prágai tavasz még­iscsak győzött — igaz. sok év múlva —, a mostani „bár­sonyos forradalom” megvaló­sította az akkori célkitűzé­seket, sőt. jócskán többet annál. A legkülönfélébb farak ,ledöntögetése ezzel nem ért véget Beke Sándor számára. Előbo kiküldött vendégként- a történelem fintora — léphetett be egykori színhá­zába. Aztán újra igazgató leit; a sztoriból akár szín­darab születhetne. Ottani színházi berkekben a „bársonyos forradalom kissé érdesebö kelmeként volt érzékelhető: minden­esetre sikerűit kiharcolni, hogy a Xornarnói Magyar Területi Színház neve ma Komáromi Jókai Színház, és — Sejthető — nemcsak for­mális névváltozásról van »zó. Még nincs hepiend, a fa­lak — úgy látszik — „ün- újraépítők’: most azt a fa­lat kell áttörnie a határain­kon túli 13 (nem tévedés: tizenhárom) magyar színház­nak, így a komárominak is, melyet a magyar kisebbséb kérdésének nem túl szeren­csés itthoni tálalása épített fel. Magyarán: nem vállve- regetésre, nem sajnálatra, hanem értékén vett megbe­csülésre van szüksége ezek­nek a társulatoknak, melyek között természetesen vannak igen jók és igen rosszak . .. A Komáromi Jókai Szín­ház most megpróbál ezen a szemléleten változtatni, és vendégjátékra érkezik a Mis­kolci Nemzeti Színházba jú- •nius 1-jén. A darabot Beke Sándor rendezte, a szerző Hay Gyula, a címe pedig Iroltel-koncert a Gárdonyiin Az elmúlt hetekben incki’t a Gárdony; Művelődési lói: bán az Zccercsak hoppá klub. amely elsősotoan a kí­sérletező kedvű alternatív együtteseknek Mr.ál fellépési lehetőséget. Máj-'.: 10-én, pénteken a Troliéi Ú3 a mis­kolci U-Air cd koncertet. A Trottel külföldön már több nagylemezt adott ki, balolda­li-punk zenéjük nagy nép­szerűséget szerzett nekik. Toleranciát hirdetnek az emberek egymás között: kapcsolataiban, határozottan fellépnek a fajüidözés min­den formája ellen. A szerve­zők kérik, hogy este hét órá­ig minden érdeklődő foglal­ja el helyét, mert egy bizo­nyos létszám felett már nem tutinak nézőket beengedni. * Emlékezetes színházi estének ígérkezik a Komáromi Jó­kai Színház júniusi miskolci vendégjátéka. Vaeie-sni a múlt század nyolcza- nais éveinek fenyegető kor- haagtScia és a mai valóság közoít? Szalgálhat-e még ta­nulságául a Muzsikaszó hő­seinek primitív kiút-keresése? Feltehetó*'n igen, bár a pre­mieren ez. nem derült ki. A darabot fcthóróiag mulattatás- ra szánták^ am: persze nem baj, legfeljebb nem innen tud­juk meg, nA&t « kta meg Móricz. Ugyanilyen szórakoztató célt szolgáltak ál századfor­dul ó népszínműk ed, mikoris szüretelő legények', vagy ép­pen pünkösdi svvkpleányok estek szerelembe to'csaítanó egészséggel, romlatlantól, har­matosán. A népszíl «müvek: hatáskeltő eszközeit ugyan Móricz is felhasználtad de éppen azért, hogy végre.' va­laki megmutassa az á^bol- dog parasztkép mögött rr»eg- húzódó elkeseredést, nyo­mort, vagyis a színpadra fa1.' nem kerülő valóságot. A 'Nem élhetek muzsikaszó nélkül a nötázást használta hatáskeitőnek, s a féktelen öröroűanep valójában a tá- gabban értelmezett dzsentri - világ önpusztítása ellen ki­ált. A szerelmi bonyodal­mak sem önmagukért létez­nek, a hitvesi párharcon túlmutatva súlyos kortüne­tet jeleznek. A jelenlegi előadás eddig nem jut el, és nem feltétlenül rendezői hibából. Valószínűleg ez volt az eredeti szándék. ■ ■ A színpadon hol a vígjá­téki jelleg, hol a szerelme­sek civódása kerül előtér­be, s bár jellemekből fa­kad mindkettő, ritkán talá­lunk kapcsolatot köztük. Kilkán, mert Sallós Gábor rendezőnek a világos és kö­vetkezetes cselekmény elle­nére sem sikerül hangula­ti egységet teremtenie. Pe­dig semmi nem akadályozza a valószínűséget: Kónya András díszletei megfelelő­ek a komédiához, s a nagv- létszámű színészgárda önma­gában is biztosíték lehet egy jó előadáshoz. Mégis, minduntalan érződik a ren­dező hiánya, mintha a szí­nészeknek instrukciók nél­kül kellett volna megfor­málni jellemeket. Ki-ki ízlése és tehetsége szerint oldja meg a felada­tot. ami többnyire jól is si­kerül, csak kevés, vagy he­lyenként egyáltalán nincs kontaktus a szereplők kö­zött. Különösen Matus György marad magára, pe­dig ő az egyetlen, aki a nyers duhajkodás, vad ma­kacsság mögött fölcsillant egy tipizált dzsentrit is. Nem talál társakat Ko­vács Vanda sem, annak el­lenére, hogy az ő naivan alakoskodó. csibészes Birijé- re mindenkinek reagálni kellene. Sokkal hálásabb Zsani, Pepi és Mina néni szerepe. Komáromy Éva, Péva Ibolya és Máthé Éva ki is használják a kedves figurák gyengeségeinek ösz- szes lehetőségét, s nélkü­lük meglehetősen vérszegény a harmadik felvonás. Kü­lönösen Péva Ibolya együ- gvűen duzzogó Pepi nénije érdemes a figyelemre, mert nem téveszti szem elöl, hogy társasjátékról van íjzó. Egyébként már maga a sze­reposztás is érdeme az elő­adásnak, Várhegyi Márta és Márfi Vera mellett Nagy Ibolyát, Kulcsár Imrét, Dé- zsy Szabó Gábort és Dut- kon Máriát .is láthatjuk. A darab helyzetei, még a fél­reértések sem igazán komi­kusak, így a vígjáték legin­kább a jellemektől és a sze­replők intrikáitól függ. (En- .nek legjobb példája a Bor­osát játszó Adámy Zsuzsa nyúlfarknyi, de nagyon ha­tásos alakítása.) ■ ■ Már a bemutató igazolta, hogy k sikerben nagy sze­repe vatn a zenének. Muzsi­kaszó nélkül nincs igazi szórakozás, s a színház ze­nekarából verbuvált cigány­banda játszik is, ahányszor csak lehet. tBör furcsa egy olyan cigányzenekar, ahol a bőgő nem hallatszik.) A ter- heiktől szabaduló íarsango- zók nem véletlenül kapják a legnagyobb tapsot, függet­lenül attól, hogv ez az elő­adás leggyengébb pontja. Bár. hozzá kell tenni, nin­csenek szembeötlő hiányos­ságok, s összességében kel­lemes két és fél órát tal­punk. Olyan előadást. ameltv csakugyan képes a szóra­koztatás igényének megfelel­ni, s ha csak ennyit kérünk számon, akkor maradéktala­nul. A Nem élhetek muzsika­szó nélkül előadásait a szo- kástostól eltérően a Rónai Sándor Művelődési Központ­ban tartják meg. évad vé­géig még tíz alkalommal. Kocsis Attila Érdemes lenne kideríteni. ] milyen célzattal kerül nézők : elé Móricz vigjátékci, a Nem j élhetek muzsikaszó nélkül. Le- j het-e (szabad-e) hasonlóságot j „cAliguLÖ”, amiből máris sejthető a műfaj: komédia. A nevetés- azonban gyilkos fegyver, ezzel tisztában volt mindig is a hatalom, s ér­zékenyebben reagált a gúny­ra, mint a nyílt támadásra.* A „cAliguLÖ”-ról itt ése most szándékosan nem tud-' hatnak meg semmit. Felcsi­gázott érdeklődésük és kí­váncsiságuk kielégítésére szí­veskedjenek igény be venni a komáromi társulat június 1- jei előadását. Háy Gyuláról talán annyit, ő 1 írta annak idején — 1956 nyarai: — a sokat idézett „Miért nem szeretem Kacséra elv társat ?” című cikket. Sőt, Háy Gyu­la nemzetközi elismerése sem maradt el. Egyike volt annak a néhány művésznek, akikről Hruscsov a követke­zőket mondta: „Ha idejében agyonlőttek volna tíz ma­gyar írót, sohasem került voiiia ' sor a forradalomra Magyarországon 1” Kiss József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents