Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-23 / 118. szám

Tagolatlan pártok — tagtalan pártok? a miskolciaké a sző MRn*tMl|wiRi -^puMmr Posta fi ne: Dél) Hírlap, Miskolc. 3501. Pf.: S9. — Telefon: 43-SG6. — Kérjük olvasóin, kát, levelezőinket. hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 éra között keressenek fel bennünket. Figyeltek a panaszomra Gergely Rclánc miskolci olvasónk azzal kereste meg szer­kesztőségünket. hogy szeretne köszönetét mondani a polgár­mesteri hivatal illetékes dolgozóinak, valamint Csoba Ta­más poigármesiernek. Fogadóóráján kereste fel a polgármester urat, hosszú évek óta vajúdó problémájával. Olvasónk elmondta azt is, hogy fenntartással lepett a helyiségbe, hiszen még nagyon élén­ken él emlékezetében, hogyan utasították rendre annak ide­jén a tanácscíncki titkárságon, mert kicsit indulatosabban viselkedett, és beszédével zavarta a munkájukat. Éppen emiatt fokozottabb volt benne a nyugtalanság, vajon most hogyan fogadják a hivatalban. Olvasónk elmondta, hogy igaz ugyan, hogy azonnal nem ígért megoldást az ügyében a polgármester, de türelmesen végighallgatta, pedig még nagyon sokan vártak az előszo­bában bebocsátásra. Megnyugodva távozott a fogadóóráról, hiszen útravalóul olyan ígéretet kapott, hogy kivizsgálják az, ügyét, és a lehetőségeken belül orvosolják panaszát. — Nagyon jó hatással voltak rám a polgármester úr sza­vai. és az, hogy éreztem, valóban figyel rám — mondja többek között Gergclyné. — S most szeretném megköszön­ni, hogy a polgármesteri hivatal szakigazgatási szervénél is hasonlóan intézték az ügyemet. Néha, rossz álmaimban még úgy érzem, nem lehet igaz mindaz, ami velem történt. Hiszen nyolc évig mindig csak ígérgettek, hitegettek. Most megoldódott áldatlan helyzetem. Biztos, hogy hasonló tapasztalatukat mások is elmondhat­nák. De nekem az enyém a legfontosabb. Kitől tanul a gyerek? Állunk a 21-es autóbusz megállójában, Egyre többen, hiszen a késó délutáni órák­ban ritkábbak a járatok. Kézenfogva érkezik egy 4— 5 éves forma kislány az édesanyjával. A gyerek csi­csereg, az anya gondolatai máshol járhatnak, hiszen alig figyel a kislányra. leg­alábbis úgy tűnik; a gyerek kérdései válaszolatlanok maradnak. Az ember nzívewpn szóba elegvedne vele. a kérdéseire is válaszolna, de hát mit lehet tudni, hogv fogadná az anvia. Sajnos volt már ha­sonló esetben részem, ami­kor a villamoson síró gye­rekét pofonnal csitította a szülő. És amikor többen a gverek védelmére keltek, hogv miért nem lehet erőt másként, és nem mindenki szeme láttára megszégyeníte­ni a fiút. az anvnka akkor válogatlan szavakkal illette a nevelési módszerébe bele­szólót. És eligazítást is adott, hógv kinek mire legyen gon dia. Szóval hallgattuk a meg­állóban a kislány eevre sza­porodó. válaszra nem mélta­tott kérdései; aki megunva a kérdezősködést, egy ma­roknyi napraforgómagot ko­torászott elő zsebéből. Mi­előtt szálához emelte volna, ismét kérdéssel fordult any­jához: — Szabad? A válasz most is hallgatás volt- A kislánv még mindig tétovázott, közben a váx ako- zók hol egyikére, hol mási­kára nézett, hátha tanácsot kan. De a felnőttek ik né­mán figyelték a történteket. A gverek ismét megszólalt: — Itt szabad makukázni? Az óvodában nem lehet. És az utcán sem, ugve? Erre már felfigyelt az anya is. — Miért ne lenne szabad? Ha itt sem. akkor hol te­het? — hangzott az intelem­nek is szánt válasz. A Kis­lány valahogy nem akart szót fogad ry:. Erősebbnek bi­zonyult az óvó néni figyel­meztetése. V..v«arakta zse­bébe a makuk-»t. — Maid otthon. m»z jnnvuka?! — Azt már nem — csat­tant fel szülője. — A lakást nem szemeteled össze! Egyszeriben megjött a hangja. neveMe. oktatta gyermekét a zsúfolt megál­lóban. érvényt szerezve szü­lői jogainak, de kételyt tá­masztva gveimekében. Ki­nek higgyen most. az anyu­kának, vagy az óvó néninek? Ügy látszott, a jobbik ta­nács győzedelmeskedett,, az anya viszont leplezetlen ha­raggal figyelte gyermekét. Valószínű az eszébe sem iu- •• tott, hogy az övó néni való­ban szénre, tóra tanítja ki­csinyét. De akkor minek járatja óvodába? H.-né Sz.-ní A. M. {Miskolc): Szer­kesztőségünknek küldőit leve­lével megkerestük a szóban for­gó ABC-áruház vezetőiét. Meg­tudtuk hogy panaszát, amelyet a lelzett időpontban beírt a vá­sárlók könyvébe, a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi vál­lalat ellenőrei kivizsgálták. Az eredményről önt is értesíteni fogják. Ennek alapján részünk­ről lezártnak tekintjük az ügyet. Az a jó ebben a rendszer­ben, hogy az összes többi még roszabb. Churchill után szabadon röviden így lehetne összefoglalni a de­mokrácia előnyeit. Hát ez nem sok, de azért nem is kevés. Legalább nem kell annyira elkeserednünk, ha azt látjuk, mennyi hibával, mennyire akadozva működik városunk közgyűlése. Ebben — úgy látom — megegye­zik a véleményem az előttem szólókkal. Legfeljebb azon vitatkozhatunk, miért is csi­korog ennyire a géjiczet. A normálisan működő de­mokráciákban a politikai pár­tok képviselőinek az a fel­adata, hogy figyeljék és köz­vetítsék a társadalom sok­rétű igényéi, hogy felfedjék a rejtőzködő politikai akara­tot. Ez bizony önmagában sem lenne könnyű feladat, de hol van itt normálisan működő demokrácia? No és hol vannak a politikai pár­A hősök napján A Doni Bajtársak Kórének Miskolci Csoportja május ■utolsó vasárnapján, a hősök napján, délelőtt 11 órakor — u régi hagyományokat felújítva —, a diósgyőri hősök szob­ránál (Táncsics tér), az első és második világháború hősi halottjaira emlékezik. A koszorút bajtársuk, Juhász Imre,t az első világháború egykori katonája helyezi el. (Képűn-j kön: a hősök napjának ünnepsége, a diósgyőri emlékmű-' nél 1942 májusának utolsó vasárnapján. A diósgyőri rómaű katolikus plébánia káplánja, Devár.szky Ignác mond meg-: emlekező beszédet.) Keresztelő Több, mint zajártalom Miskolcon, n Felszabadítók útja 32—24. számú, 40 laká­sos ikerház egyik lakója va­gyok. ahol olyan nagyméretű a környezeti zajártalom, hogy a ház összes lakója ne­vében kijelenthetem: már- | már tűrhetetlen. A magas zajszint szinte „ki-deci-be- lez"’ bennünket. A mi házunk a város egyik legszebb, de sajnos, egyik legforgalmasabb he­lyén, a 3-as főút peremén helyezkedik el, ahol éjjel- nappal nagy a zaj. Előttünk rohannak el szirénázva a rendőrségi, a mentő- vala­mint tűzoltóautók, miközben nagyot csattan alattuk az út­testbe ágyazott lefolyócsator­na meglazult vasrucsa. Itt „repesztenek” el a házunk mellett a motorukat „bőge- tő” sihederek. A ház mú­zeumra néző sarka mellett nyolc autóbusz megállója ta­lálható. Nosztalgiában is van részünk bőségesen. A kör­nyékbeli „ivoldák” zárásakor „kisöpört” tömeg az utolsó 12-es buszra várva éppen az erkélyünk alatt szerenádo- oik. Mindezeket csak azért ír­tam le, mert nemrégiben ol­vastam a Déli Hírlapban, hogy Miskolcon is mérik a zajszintet a város bizonyos pontjain. Jó lenne, ha az il­letékes egyszer a mi házunk teraszán is végezne ilyen műveletet. Biztos vagyok benne, hogy elképedne az eredményen Mit lehet ellene tenni? Nem tudom, de éppen a május 14-i reggeli rádióadás ..Falurádió” műsorában hal­lottam, hogy Ausztriában olyan Steier márkájú trak­torokat gyártanak, amelyek­nek — a jő szigetelés foly- ; tán — meglehetősen _ ala- j csony zajszinttel működő | motorja van. Ugyanakkor ellátták katalizátorral is. és kevés légszennyezéssel járó biodízel repceolajjal műkö­dik. Hátha Miskolcon is lehet­ne valami megoldást találni? Addig kénytelenek leszünk elfogadni a bölcs mondást: „Ügy szép az élet, ha zaj­lik!” H. D. Miskolc Az biztos, hogy ilyen kereszte­lő még nem volt Görömbölyön. mint az idei má­jus első vasár­napján. A római katolikus temp­lom előtt fényes autók sorjáztak, s mint valaki hozta a hírt: — A kisgyere­kes háznál is áll vagy hatvan ko­csié.) és az udva­ron felállított 250 férőhelyes sá­tor szűknek bi­zonyait! A hír pedig igaz volt. A templomot is be­népesítette a nagy rokon rág. s a melléjük csatlakozó sok ismerős, barát. — De hál ki ez az emberke, akinek a keresz­telőjére ekkora vendégsereget hívtak? — kí­váncsiskodtak az idegenek. — Annak a Csömör Jenőnek az első gyerme­ke, aki most vett házat itt Görömbölyön. a Mosolygó Antal utcában. S nyilván a szülök úgy gon­dolták. hogy ha már tellett ház­ra, akkor az új jövevény is meg­érdemel egy kis ünnepséget. Mármint olyat, amilyet megem- legei a népes ro­konság. sót a környék, is. El­végre nem ha­zárdjátékkal ke­resték a pénzt, és nem ingyen lett az a sok fé­nyes autó sem. Hajnaltól késő estig dolgoztak azokért, járták és járják az or­szág piacait a zöldségkeréske­dök. Jenöke persze még mindebből nem ért semmit, Ő torkaszakad- tából végigböm­bölte az egész keresztelői szer­tartást. — Hiába, még vem tud visel­kedni — jegyez­te meg rösteil- kedve az ifjú apa, majd hoz­zátette: — Majd megtanul! Ren­des, jóravaló emberi aka­runk nevelni be­lőle ... Később, a csa­ládi ünnepségen erre koccintott a népes rokonság. Ügy legyen! K. A. Miskolc Pihenőpadot kérnek Az Észak-Kilián lakótelep idős emberei azt kérik a vá­ros illetékes vezetőitől, hogy vegyék figyelembe kívánsá­gukat. Diósgyőr irányában, a 10-es Posta után található az a kettős villamosmegálló, ahol egyetlen ülőpad sincs évek óta. amelyen az idős emberek, kisgyerekes anyák várakozhatnának a jármű­vekre. Nagyon szeretnék, ha tel­jesülne a kérésük, hiszen, mint elmondták, a közeli Bulgárföldön is vannak pa­dok az autóbusz-megállóban. tok ? T Az előző politikai rendszer anélkül omlott ösz­sze. hogy tömegmozgalmak indultak volna ellene. A tömegmozgalmak beindulásá­hoz minimum az kellett vol­na, hogy az uralmon lévők jobban ragaszkodjanak a po­litikai hatalomhoz. De hát miért is ragaszkodtak vol­na? Nekik még kevésbé bo­csátották volna meg az az­óta bekövetkező áremelkedé­seket és munkanélküliséget. A nagy tömegek nem in­dultak meg az újonnan ala­kult pártok felé. sőt, az oda­kerültek zöme is otthagyta a pártokat az első illúzió el­múltával... Vagy amikor észrevette, hogy a rendszer­váltás megállt a munkahe­lyek kapujánál... Vagy amikor látta, hogy a Kádár- rendszer kitermelte új elit elfoglalta a nagyobb párto­kat... Vagy amikor saját bőrén tapasztalta, hogy a gazdasági versenyben lema­radókkal nem törődnek elég­gé ... Vagy amikor rájött, hogy nincs is piaci verseny, mert az uram-bátyám szo­cializmusa átalakult a have­rok kapitalizmusává ... Egy­szóval, ki ezért, ki azért, el­hagyta választott pártját! A tagság nélkül maradt pártok már nem tudják betölteni a közvetítői szerepet a társa­dalom és a döntéshozó po­litikus gyakornokok között. Hogy mit jelent ez a tagság nélküliség? Ez bizony azt jelenti, hogy városonként a korábban száz fős tagsággal büszkélkedő pártok örülnek, ha néhány tucat embert mozgósítani tudnak. És elmaradtak a szakértők is. Nélkülük nem folyhat az a műhelymunka, amely a frakciók működésének elemi szükséglété lenne, mivel az egy-egy településre vonatko­zó konkrét poMtikai-gazda- sági programokat már nem i írhatják meg a pártkör.pon- > tokban. Pánfata ide vagy roda, a miskolci kösgyűtés- ! ben íri&g van közgazdász és' [jogász is csak egy ven. És. bizony előfordult, hogy a sz akbi zottaág ómban külső szakértőként nem szakem­bert kértek fel a pártok, ki tudja miért... Az előző hiá­nyosságokból következően esetenként szűk csoportérde­keket, pártérdekeknek fel­tüntetve próbálnak eladni, sűiün hivatkozva a frakció­fegyelemre. Természetesen van helye a frakciófegyelemnek is: hi­szen egy-egy párt általános programja determinál sok gyakorlati döntést. Vannak kizárólag szakmai kérdések, ilyenkor a szakember-képvi­selőnek az a dolga, hogy szakmai alapon döntsön és döntésének helyességéről próbálja meggyőzni frakció- társait. Meglátásom szerint, a döntések harmadik kategó­riájában, a lelkiismereti kér­désekben mindenki az egyé­ni meggyőződés szerint dönt­sön, nem ideológiai pártok­nál ez természetes. A pártok politikai középre rendeződése következtében a társadalom széles tömegei politikai képviselet nélkül maradtak. Természetesen vannak önként jelentkezők, akik ezt a képviseletet örömmel felvállalnák (reto­rikailag legalábbis), de a társadalom a sok évtizedes rossz tapasztalata alapján szerencsére ezt nem fogad­ja el egyik szélsőségtől sem. Remélhetőleg a nagy pártok politikai strukturálódásával kialakulnak a pártokon be­lül azok a szárnyak, ame­lyek a csúcspolitika mellett a társadalom mély rétegei­ben zajló folyamatokkal is foglalkozni akarnak és tud­nak. Remélhetőleg megindul lassan a civil társadalom ki­alakulása is, mert a külön­böző érdekek sérelme —■ amiből nincs hiány — meg kell, hogy teremtse az ér­dekvédelmi szervezeteket, a különböző, a közgyűlésre is nyomásé gyakorló csoporto­kat, egyesületeket Ez a fo­lyamat azonban lassú. A közgyűlésnek már most meg kell találni a módját, hogy bevonja a döntései ? tésfoe az általa képviselte-' | két. Ennek egyik módszere llehet a közvélemény-kutatás •és a sajtó, például a Déli Hírlap által nyújtott fórum.' Latrán Béla 14 vk. önkormányzati képviselője (SZDSZ) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról (3.) Kulcscsomót találtak Kulcscsomót találtak az el­múlt napokban a Vörös­marty utcai Szinva ABC- áruház mellett. Jogos tulaj­donosa szerkesztőségünkben, A miskolciaké a szó rovat­nál átveheti. Tisztelt Olvasók! A foglalkoztatósról szóló új jogszabály bemutatása során az eddigiekben meg­ismerkedhettek a törvény megalkotásának főbb indo- . kaival, a megváltozott szer­vezeti rendszerrel és a mun­kanélküli-járadékra jogosul­tok körével. Innen folytat­juk. A munkanélküli-járadékra jogosultság egyik feltétele az volt, hogy a Munkaügyi Központ nem tud megfelelő munkahelyet biztosítani. En­nek az értelmezése és el­döntése sok problémát okoz­hatna, ezért a törvény meg­mondja azt is, hogy mikor megfelelő a munkahely. Ak­kor, ha a munkanélküli kép­zettségi szintjének, vagy a felajánlott képzési lehetőség figyelembe vételével a meg­szerezhető képzettségnek, il­letőleg az általa utoljára leg­alább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szint­jének megfelel. Szükséges az is, hogy a munkanélküli egészségügyi szempontból megfeleljen, a várható kere­sete érje el a munkanélküli járadók összegét, topábbá t* lakóhely és a munkahely közötti, naponta tömegköz­lekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje három órát, tiz éven aluli' gyermeket nevelő nő és 10 éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi esetében a két órát nem haladhatja meg. További pontosításra szo­rul a munkanélküli és a Munkaügyi Központ együtt­működése is, amely szintén a munkanélküli járadék jo­gosultságának egyik feltétele. A törvény szerint az együtt­működés azt jelenti, hogy a munkanélküli jelentkezik: nyilvántartásba vétele miatt a Munkaügyi Központnál, a központtal rendszeresen kap­csolatot tart, a felajánlott munkát mérlegeli, és maga is részt vesz a megfelelő mun­kahely felkutatásában. Az együttműködéshez tartozik még az Is, hogy ha a mun­kanélküli számára a Munka­ügyi Központ megfelelő munkahelyet, vagy képzési lehetőséget tud felajánlani, akkor azt a munkanélküli elfogadja. (Folytatjuk) Dr. Sz. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents