Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-22 / 117. szám
Ki lesz atomerős Diósgyőrött? (A PAKS ELLENI MÉRKŐZÉS ELŐKÉSZÜLETEIRŐL A 8. OLDALON) 4 begyűjtött papír fele nem kell senkinek XXII!. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1991. MÁJUS 22., SZERDA Tovább folytatódik a Páneurópai Unió Magyarországi Egyesülete megyei és miskolci csoportja által szervezett előadássorozat. Először Kiss Gt/. Csaba íívtagyarságkutató Intézet) lesz az egyesület vendége. Régiók, nemzetállam, Európa című előadására pénteken 17 órakor kerül sor a Bölcsész Egyesület előadótermében (MSZS tér 1.). A Páneurópai Unió elnöke, dr. Habsburg Ottó május 27-én, hétfőn délelőtt érkezik Miskolcra. az egyesület és az önkormányzat meghívására. A tervek szerint a városháza dísztermedén 10 órakor találkozik a megyei és miskolci csoport tagjaival. Ha a vízdíjjal ennyi baj lesz Vita folyik a miskolci csapokból ■ Van óray de minek... ■ Alkotmányt sért a MIK? ■ A polgármester egyeztet Megsérti-e a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat, illetve a borsodi megyeszékhely önkormányzata a Magyar Köztársaság alkotmányát vízdíjfigyben? A városban élők egy csoportja erre a kérdésre kapásból rávágja, hogy igen. Erről tanúskodik az a beadványuk is, amelyet a napokban az Alkotmánybíróságnak küldtek el, s amelyet szerkesztőségünkbe is eljuttattak. ' Az illetők a Szemere utca 20-ban, egy vegyes tulajdonú házban élnek, vagyis olyan épületben laknak, ahol bérlők és tulajdonosok vannak egy, közös fedél alatt. Ők az utóbbiak közé tartoznak, s ezt írják levelükben: „Figyelembe véve az ország vízháztartásának problémáit, saját költségünkön beszereltettük magántulajdonú lakásainkba a vízórát, hogy ezzel is hozzájáruljunk a takarékos vízfogyasztáshoz. Eddig nem is volt probléma, mivel a vízóra állása alapján fizettük a vízdijait. Most. 1991 márciusától az ingatlankezelő vállalat — az ön- kormányzatra hivatkozva — a vízóra áilását figyelmen kívül hagyva — az össze* lakó által elfogyasztott víz mennyisége után, részarányosán, átalányban vetette ki a vízdíjat. Ezzel semmiféle takarékosságra nem ösztönöz minket, sőt, az égész ország érdekét figyelmen kívül hagyva, vízpazarlásra ösztökél, ahelyett, Hogy a takarékos vízfogyasztás érdekében felszerelt vízóra állását figyelembe véve számlázna a vízórával rendelkezőknek. Tisztelt Alkotmánybíróság! Miután országszerte a vízórával való víz- fogyasztás érdekében hangzik el felhívás, pláne, ha azt saját beruházásból szereltettük fel, akkor úgy érezzük, alkotmányba ütköző cselekmény ezt nem figyelembe venni, és — vízóra ide, vízóra oda — ennek ellenére átalányban számlázni és ezzel pazarlásra ösztönözni. Kérjük szíves állásfoglalásukat.” Amikor elolvastuk ezt a levelet, először azt hittük, nem jól látunk, érthetetlen, hogy ilyesmi előfordulhat. Természetesen ezután beszéltünk Nyíri Istvánnal, a MIK igazgatójával is, aki viszont megor ösítette, hogy igaz a történet, annyi pontosítással, hogy nem az 'önkormányzatra hivatkoztak. Hozzáfűzte: nem tartja törvénysértőnek ezt az eljárást. A következő magyarázattal szolgált. A lakásokon belüli vízóráik csak azt a vizet mérik, ami az ajtókon belül folyik ki a csapokból. Csakhogy ha összeadnánk ezeket az adatokat, a végösszeg sehogyan sem stimmelne azzal a számmal, amit az egész épület vízfogyasztását mérő óra mutatna. Azért nem. mert ebben az utóbbi adatban benne van az úgynevezett közösségi célra elfolyatott víz mennyisége is, vagyis amit mondjuk a lépcsőház felsikálásához használnak el. Ha a vízórás tulajdonosok csak a saját fogyasztásukat fizetnék ki, akkor nem részesednének a közös költségekből. A megoldás az volna, ha minden lakásban lenne vízóra, mart így egészen egyszerűen kiszámíthatnák, ki mennyit fizet a közös vízszámlából. Persze ezt leírni egyszerűbb, mint megcsinálni. A MIK arra hivatkozik, hogy nincs cáég pénze vaüameny- nyi lakás vízórásításához. Legfeljebb arra futja, hogy az olyan vegyes tulajdonú épületekben, ahol 100 lakásból 90—95 magántulajdonú és ezekben van már vízóra, az ingatlankezelők a bérlőknek is megelőlegezzék ennek a költségeit. De amíg egy lépcsoházban csak néhányan rendelkeznek a szerkezettel, addig a közös költségeket sem tudják megállapítani. Tegyük hozzá az igazgató úr szavaihoz, hogy azért adódna talán megoldás. Érdemes volna elgondolkodni például azon, hogy minden lépcsoházban csak egyetlen helyen lehessen közösségi célra vizet venni, de azt az egy csapot szereljék feü vízórával. Így a vízórás lakásokban élők is rögtön láthatnák, hogy mennyi a Közös vízszámlából rájuk eső rész. Mivel az önkormányzót is szerepel az Alkotmánybírósághoz eljuttatott beadványban, ezért megkerestük Cso- ba Tamás polgármester urat, aki azt mondta: tud a gondról, sokan tették szóvá a fogadóólain is. Tájékozódott is ezügyben és arról értesült, hogy — talán ezúttal megengedhető képzavarral éljünk — sok vita folyhat még ki a miskolci csapokból. Fejtörést okozhat például az is, hegy ki olvassa le a vízórákat. A vízmüveknek erre nincs elegendő embere. Azt javasolták, hogy a lakóközösségek ellenőrizzék a berendezéseket, a vízművek pedig az egész lépcsőházat mérő központi szerkezetet ellenőrizné. Hogy a számos vizes-vita végere pont kerülhessen, a polgármester úr megígérte, hogy hamarosan egyeztető tanácskozásra hívja a vízművek és a MIK vezetőit, és lapunk olvasóit tájékoztatja, mire jutott a két vállalat képviselőivel. Az ügyre visszatérünk. lenne a megoldás O (bujdos) Szervezetlennek érzik a MÉH papírgyűjtési és elosztási rendszerét a hazai papírgyárak. Erről panaszkodtak képviselőik a Föld napja alkalmából Miskolcon rendezett akció során. A hulladékpapir visszagyűjtésének, újrahasznosításának gondjairól Farkas Józseffel, az Észak-magyarországi MÉH Vállalat kereskedelmi vezetőjével beszélgettünk. — Vállalatunk az elmúlt időszakban évente 19—20 ezer tonna papírhulladékot gyűjtött össze, válogatott szét', préselt és szállított a hazai papírgyáraknak, így például Dunaújvárosnak, Csepelnek, Budafoknak, Pesterzsébetnek és Lábatlannak. A szocialista országok közötti kereskedelem teljes mértékben megváltozott, ami a cellulózszállítmányok elmaradását is eredményezte. Éppen ezért az elmúlt évben a hazai felhasználó műveknél új technológiákat vezettek be, melynek az lett az eredménye, hogy lecsökkent az alacsonyabb minőségű, kisebb cellulóztartalmú papírhulladék iránti igény. Mivel a MÉH Vállalat által visszagyűjtött papír fele a gyengébb minőségből áll, az elmúlt év közepére kiderült, hogy baj van. A vállalati készlet nyolcszáz-ezerhárom- száz tonna között változott, melynek állaga a szabadtéri tárolás következtében, folyamatosan romlott. — Tehát a nyakukén maradt az alacsony cellulóz tartalmú, rossz minőségi papír? — Igen. Ab átvételi gondok ellenére a vegye® papír visszagyűjtését nem állítottak le, hiszen megszüntetése esetén jelentős környezetvédelmi problémák merülnének feL Mivel azonban időközben jelentő® üzemanyag-, energia- és tarifa-aremelkedések voltak, az átvételi árat a vegyes papírnál minimálisra, 10 fiUérAcg kellett csökkenteni. Ezzel egyidőbeo ác Ha nem is szervezetten, de ma még van, aki átvegye a fők löslegessé vált papírt. De mi lesz, ha a MÉH megszünteti ezt-a lehetőséget, mert nem eléggé nyereséges? csökkentettük a papíripari vállalatok számára az átvételi árakat is. Így ezen a tevékenységen semmiféle nyereség nincs. Az alacsony rmi- nőségű papírra a nyugati őrit szagok sem tartottak igényt, !í átvételi áraik igen alacso- á nyak. — Mi a helyzet a jobb minőségű ékkel? — A jobb minőségű papír- boSodókok árat természeteAz ATI oktat A megyében 21 gmk és kft., továbbá öt magánszemély foglalkozik, az Autó- közlekedési Tanintézet mellett a hivatásos gépkocsivezetők és úrvezetők képzésével. Nagy tehát a konkuren. cia, nem esoda, ha a kissé nehézkes (es melyik állami, közigazgatási irányítású, improduktív létszámmal is „jói ellátott” intézmény nem az?t szervezetű ATI kissé lemaradt ebben a versenyben. Ráadásul a közös kasr- sza minden terhe is sújtotta őket (a Közlekedési Felügyelet a partner). A megye.! közgyűlés azért döntött úgy, hogy szakadjon el egymástól a két intézmény, s az ATI a kor parancsát követve, váljon egy-, vagy többszemélyes kft.-vé. Olajos Csaba, a területfejlesztési és kommunális osztály vezetője és Ruszthi Károlyné főmunkatárs beszélt a korszerűsítési elképzelésekről. A Közlekedési Felügyelet megkapta a régi tanácsi jogosítványodat, hatósági feladatokat lát el, többek között a járművezetők - és a járművek vizsgáztatása is az ő dolguk. Ezzel szemben az ATI szolgáltató funkciója áll, a két intézmény különválásával az oktatás is különválik a vizsgáztatástól. Az ATI-nál megmarad minden eszköz,' ami eddig is az ő kezelésükben működött, de mosty hogy gazdaságilag is önállóak lesznek, érdekeltek ezek jobb kihasználásában. A júniusi megyegyűlésen döntenek a kft. végleges formájáról és az is kiderül, hogy a dolgozók közül ki marad, illetve ki lép be saját tőkével is a kft-be. A vidéki kirendeltségeken is van érdeklődés ez iránt kérdés, hányán tüdják és akarják megfizetni a százezer forintot (ennyi a minimum, amivel be lehet lépni), i Ezek után kezdheti el az igazgató a jövőt tervezni. A fő profil továbbra is az oktatás lesz, bár ebben is lehet. változás, mert a hírek szerint elképzelhető, hogy az elmeleti oktatás nem lesz kötelező, csak a vizsga. Á gépkocsivezető-képzésen túl a meglevő autóbusz- és teherautópark jukkái bekapcsolódhatnak a személyszállításba és árufuvarozásba, kisebb kocsijaikkal (ezeknek nem kell útvonalengedély) a nemzetközi piacra is kijuthatnak. Nyilván hasznosítani fogják szerelőműhelyüket is. Az igazgató posztjára (ma talán szokatlan módon; nem kívánnak pályázatot kiírni, az osztályvezető véleménye szerint a jelenlegi igazgató jól dolgozott, s ha pályázatot írnának ki, joggal kérdezhetnék, hogy talán nem alkalmas embert neveztek ki annak idején? Az Autóközlekedési Tanintézet által szervezett tanfolyamokon tavaly 3540 fő vett részt és számuk (nemcsak az ATI-nál) folyamatosan csökken. A tanfolyamok nagyobb része Miskolcon indult. de Sárospatak, Ózd és Mezőkövesd térségében is sok a jelentkező. A gépjárművezető-képzésen túl speciális tanfolyamokat is szerveznek, tavaly 1478 résztvevője volt a szakoktató- és a nemzetközi gépkocsivezetőképzésnek. G. L. sem nem csökkentettük, mM vei ezekre az anyagokra a hazai feldolgozó művek folyamatosan igényt tartanak. Ezek a famentes és fatartalmú hulladékok, nátron- és hullámpapírok, lyukkártvák és számítógépes leporellók. Amennyiben a kereslet és az átvételi árak kedvezően alakulnak, úgy változtatunk begyűjtői árainkon. Példa erre, hogy nemrégiben a feketefehér újságpapír átvételi árát 1,50-ről 2,50-re emeltük kilogrammonként. Értékesítési átlagára 4,50. A keletkező árrésnek kell fedezni a megnövekedett szállítási, válogatási, bálázási, tárolási költségeket. Jelenleg tehát a papírhulladék visszagyűjtésénél, újrahasznosításánál jelentkező problémák a MÉH Vállalatnál csapódnak le. A MÉH Tröszt privatizációja most van folyamatban, a második fél év során megtörténik az átalakulás. Lehet, hogy az új tulajdonos ezt az alacsony jövedelmezőségű, nagy élőmunka-ráfordítást igénylő tevékenységet leállíttatja. Ez esetben a papírhulladék-visszagyűjtés és -újrahasznosítás problémaköre túlnő a MÉH Vállalat hatáskörén. — Tehát az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem less majd, aki fogadja a papírt. Hiszen a reklámozott újrahasznosított papírból készült termékek — reklámtáskák, egészségügyi papírok — gyártásához szintéit nem a vegyes papírra van szükség, hanem jobb minőségűre, például kartonra. Ennek ellenére, a Környezetvédelmi Minisztérium egyáltalán nem foglalkozik a papírhulladék sorsával — tudtuk meg. Érdemes azt is tudni, hogy Nyugaton a papírhulladékért egyáltalán nem fizetnek. Ellenben konténereket tesznek ki az utcára, melybe mindenki bedobhatja a fölöslegessé vált újságot, papírt. És a lakók oda is teszik, hiszen az egyéb vegyes szemét szállítási költsége olyan magas, hogy nem éri meg azt még a papírral is „dúsítani”. A megoldás tehát ismételten, mint annyi más hulladék kérdésében, a válogatott gyűjtés lenne. Nagy Zsuzsanna
