Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-17 / 113. szám

(FEKETE SAROK CÍMŰ ROVATUNK A 8. OLDALON)

II lÉlfGÍCi Üli5

úi lendeielei

Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése 1991. május 6-án és 7-én tartott ülésén megalkotta

— 7/1991. sz. rendeletét Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának belső szervezeti felépítéséről. A rendelet 1991. május hó 15. napjától lépett hatályba.

— 8/1991. szí rendeletét az állami tulajdonban levő házingatlanok elidegenítéséről szóló 7/1989. sz. rendelet módosításáról. mely a kihirdetés napjával hatályba lépett.

— 9/1991. sz. rendeletét a helyi népszavazásról, népi kezdeményezésről. A rendelet 1991. május hó 1. napjával hatályba lépett.

A rendeletek megtekinthetők — ügyfélfogadási időben — a Polgármesteri Hivatal Önkormányzati Irodáján, (Tanácsház tér 8.1. üdvar, 1. emelet) és az Ügyfélszolgálati Irodán (Petőfi tér 1—3.

A MISKOLCIAK NAPILAPJA

$ Tavaly nagy feltűnést keltett alkotásaival Mcrphée francia festőművész, amikor a Rónai Művelődési Központ oldalát varázsolta óriási freskóvá. Az A.líiance Francaise meghívására a napokban újra Miskolcon tartózkodik, sőt, mint késiünk is tanúsítja, az Avasi Gimnáziumban újabb művet ajándékoz városunknak. (Cikk az 5. oldalon)

(Szobán Gabriella felvétele)

A mi Misztérium az Egervin—Mályi vitáról

Privatizálni

XXIII. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1991. MÁJUS 17., PÉNTEK

Áru 5,89 FOSSISSB V

| sz.) alatt.

Polgármesí-ri

hivatal

Szégyenlős szegénység

Drágult az ebéd, fizet a város

Bármennyire rosszak is az j életkörülmények, a szegénység továbbra is szégyellni való dolognak számít. Még azt is nehéz rábeszélni, hogy kedvezményi kérjen, aki pedig igazán rászorulna. Lrre lehet következtetni a miskolci iskolák, óvodák étkezési díjjal kapcsolatos tapasztalataiból.

Mi is beszámoltunk róla, hogy a miskolci közgyűlés a nyersanyagnormák, illetve az étkezési díjak felemeléséről döntött. Az óvodában egy gyermek, napi háromszori étkezése ezután 36.40 forintba kerül. Az általános iskolában háromszori étkezésért 45,50-et, az ebédért pedig 30 forintot kell fizetni. A középiskolások menzája 32,50 lett, a diákotthoni tarifa pedig 70 forint 20 fillérre változott. Utóbbiért négyszeri étkezés jár. Arról is hírt adtunk; aki igényli, rászorultsági alapon kérheti, hogy valamennyit vállaljon át a város a családi költségvetést mind jobban megterhelő gyermekétkeztetési kiadásokból. A kérvényeket az óvodában, iskolákban kellett beadni, de hogy ki kap és ki nem, erről a városházán születik majd meg a döntés.

Találomra felhívtunk néhány óvodát és iskolát. Szinte mindenhol azt hallottuk, hogy_ úgy kellett ráerőszakolni 'még a pedagógusok számára köztudottan szerény jövedelmű családokra is, hogv adják be a kérvényt. „Nem vapvünk mi annyira szegények” — sza- bódtak.

Érdeklődtünk a városházán is. Szél Lajos, a közoktatási és közművelődési osztály munkatársa a Déli Hírlapot arról tájékoztatta, hogy Miskolc óvodáiban, általános és középiskolaiban nagyjából 50 ezer gyermekkel foglalkoznak. Az étkeztetést 28 ezren veszik igénybe. Közülük eddig 10 ezren — tehát az óvodában, iskolában étkezőknek több, mint az egyharmada — kaptak valamilyen kedvezményt. A három, vagy több gyermekeseknek eddig is automatikusan a térítési díj felét, kollégistáknak, illetve a fogyatékos gyermekeknek pedig a dij 70 százalékát kellett befizetniük. A térítési díj legutóbbi emelése óta a város óvodáiból, iskoláiból majdnem ezernyolcszáz kérvény érkezett a városházára, s még továbbiakra is számítanak. Fontos tudni, hogy azok is igényelhetnek további kedvezményt, akik már eddig is kaptak valamilyen támogatást.

Meglehetősen nagy az eltérés aközött, hogy ki menynyi támogatást kért. Van, aki napi 10 forintot írt a papírra, mások a teljes ősz- szeg elengedéséért folyamodtak. Az intézményekben rangsorolták a kérvényeket, s így küldték el a városházára, ahol várhatóan a jövő héten születik meg a döntés arról, hogy ki mennyit kap. A város idei költségvetésében egyébként 20 millió forint szerepel az oktatási és egészségügyi intézmények étkezési támogatására. A mostani döntéssel nagyjából a summa 15—20 százalékáról határoznak, hiszen az odaítélendő támogatás csak erre a tanévre szól, a következőre viszont szeptemberben újabb kérvényt kell írni.

S ha azzal kezdtük, ho|y sokan érthetően szégyellni valónak tartják rászorultságukat, mert még a látszatát is kerülni szeretnék annaK, hogy szegények lennénea, hogy saját erejükből nem bírnak a felszínen marad.» 1, akkor az az információ ir. ide kívánkozik, hogy az óvodákban, iskolákban az intézmény magától is javasolhatja a támogatást azoknak a családoknak az esetében, akikről tudják, hogy jól jönne ez nekik.

(bujdos)

Már több ízben foglalkoztunk az Egervin Vállalat és a mályi gyáregysége „válóperével”, amely elsősorban azért tarthat közérdeklődésre számol, mert egy kis, 90 fős kollektíva harcol igazáért, a megmaradásért, a helyi munkástanács védi dolgozóit az eibocsátástól úgy', ahogyan egy szakszervezetnek, egy érdekvédelmi szervnek kell, s mert sokan kíváncsian várják, az új rendszerben lehet-e igaza a gyengének, vagy most is az erősebb mellé áll a hala j lom? Ezt a hatalmat ecetünk- ! ben a Földművelésügyi Mi- j Misztérium testesíti meg, ame- j lyik a Mályiban kfí.-t létre- | hozni, majd privatizálni aka- { ró Egervin érveit elfogadna- J toobnak ti'.vlctta, nnr.t a má- j lyiak terveit, akik *5öbb önálló vállalattá alakulgattak, s ezt privatizálnák a későbbiekben.

Legalábbis derüli; ki

abból a levélből, amelyet Mikus Dezső osztályvezető küldött a minisztériumiból az érdekelteknek, ám ez a levél — a mályiak szerint — cseppet Sem tekinthető hivatalosnak, inkább magánŐr issük a látssaíot

Szégyen-e szegénynek lenni manapság? Ha arra gondolunk, hogy egy-két ingyen liba, olcsó hús-akción egymást tiporták le az emberek, arra gondolhatnánk, hogy ma már ezen a dilemmán sokan túlléptek: a puszta létfenntartás parancsa erősebb. A szociális támogatások, segélyek ügyével foglalkozók azonban azt mondják: van egy réteg, amelyik már valóban hozzászokott, hogy segélyekből, támogatásokból létezzen. Sőt, azt is hozzáteszik néhányan: vannak olyanok is, akik túlzottan rákaptak erre a lehetőségre, s kihasználják a segélyezési rendszer gyengeségeit! Egyre szélesebb azonban az a réteg, amelyik számára a szegénység nem megszokott állapot. A középosztály alsóbb rétegeiről van szó, azokról az emberekről, akiknek nyugdíja, fizetése utoljára fél évtizeddel ezelőtt ért még valamit. Számukra lelkileg is nagyon nehezen viselhető állapot a szegénység, a segélyre szorultság, s a mindennapi betevő megszerzésén túl a tisztes mód látszatának megőrzése is igen fontos. Rengetegen élnek közöttünk, akik kínkeservvel őrzik a látszatot, hiszen azt senki sem látja, amikor ötvenedszer van vacsorára otthon héjában főtt krumpli. A szociális segélyezésnek arra is kellene ügyelnie ezért, hogy ne kényszerítse a nehéz helyzetbe került családokat megalázó szituációkba. Gondoljuk csak el, amikor valakiről elterjed az iskolában, hogy segélyezett az ebédfizetésben, holott tavaly nem volt az... Ügy véljük, hogy mihamarabb meg kellene teremteni a családok segélyezésének azon módját, amikor a kellő diszkréció is párosul a segítséggel. Könnyen mondhatják erre sokan, hogy ez a mai helyzetünkben luxusigény. Aki így gondolkozik. azonban nem számol azzal: az egyén és a család önbecsülése, társadalmi pozíciója nem magánügy. Ha egész rétegek önbizalma rendül meg, egy társadalom veszíti el esélyeit, hogy felállhat...

(kiss)

levélnek, amiben megfogalmaznak egy magánvéleményt. S mert a vitázó felek mindegyike kifejthette már állásontját a Déli Hírlap hasábjain, megkerestük a minisztériumban Mikus urat, mondja el ő is, mit tart az ügyről.

— Először is félreértéseket kell tisztáznom — mondta az osztályvezető. — A Egervin vállalati tanácsa nem ellenezte a mályiak kiválási terveit, ahogy ők állítják, az csak meghiúsult azért, mert nem sikerült a vagyonmegosztásban megegyezni. Én pedig azt kértem a mályi- aktól, hogy ne az önállóvá válással foglalkozzanak; hanem a privatizációval.

— A vagyonmegosztás azért nem sikerült, mert az egriek olyan bankkölcsön átvállajását is kérték, amelyet nem Má- lyiban használtak fel.

— A bankot mm érdekli, hol használták fel a pénzt, de tudomásom szerint nem beruházási kölcsönén van a vita, lianem a forgóeszközökön és azok értékén. A törvény úgy szól, hogy az anyavállalat legalább 12 hónapra lássa el az új vállalatot a szükséges forgótőkével. Erre nem volt képes. De elkészítették az egész vállalat privatizációs tervét, ami jól sikerült, és tartalmazza a mályi privatizációt is. Először Tetébleniné (a mályi munkástanács elnöke) úgy nyilatkozott, hogy készek ők is azonnal privatizálni, később a benyújtott tervük szerint csak a harmadik évben kívánják ezt megtenni.

— Nem lehet cél, hogy egy privatizálandó vállalatom belül egyes egységek állami vállalatként maradjanak meg. Ezért született a döntés, ne váljanak ki, hanem az Egervinnel egviitt privatizálódjanak. A dolgo- 1 zóknak pedig van arra lehe- j tőségük, hogy kivásárolják a gyárat.

—- Csakhogy a 20 százalékos részesedés nem ad biztosítékot arra, hogy a „tulajdonosok- ; nak” ne mondjanak fel a sa- | ját üzemükben . . .

— Ez sajnos, valóban elő- ! fordulhat, ez ellen nincs ga- j rancia, de szeretném hang- !

súlyozni, hogy más a tulajdonosi és az alkalmazotti viszony, a kettő nem feltétlenül függ össze. Egyébként nincs megszabva, milyen arányban lehetnek tulajdonosok a dolgozók, ha ez valós vásárláson alapszik. Elképzelhető, hogy az elbocsátások után, ha az új tulajdonos fejlesztésekbe kezd, egy idő elteltével még több emberre is szükség lesz, mint ahányat most elbocsátanak. Így lesz ez a Szerencsi Csokoládégyár esetében is. a Nestlé most elbocsát, fél— egy év után majd felvételt hirdet.

— A privatizáció valós tulajdonost jelent, aki fizet a tulajdonért. Az egzisztenciahitellel ki lehet vásárolni egy egész vállalatot, de ez forgótőkét nem biztosít, gondolni kell a továbbműködég lehetőségére. De kereshetnek maguk is külföldi vagy belföldi partnert, nem fontos elfogadni az Egervin ajánlatát. Bár a cég megbízottja vállalta, hogy 6 hónap alatt keres partnert, igyekszik Mályit előre venni a privatizációban, annak meg kifejezetten örült, hogy a dolgozók is résztulajdonosok akarnak lenni.

*

Az osztályvezető ezek után elém tett egy »evelet, amelyet Sárossy államtitkár úr látott el

kézjegyével, s amely szinte szóról szóra megegyezik a Mikus Dezső által szignált — , a raá- lyiak által kifogásolt — levél szövegével.

— A minisztérium nem bíróság — mondja most Mikus úr —, így döntéseinél nem feltétlenül kell használnia az ott alkalmazott formákat. Tartalmilag mind az én, mind a Sárossy úr levele azt erősítette meg. hogy a minisztérium az Egervin privatizációs elképzeléseit támogatja, mert véleményünk szerint így hamarabb jutnak célhoz a mályi tizem dolgozói is#

— A fentiekké: kapcsolatban még egy dolgot szeretnék megjegyezni. az Egervin önigazgatású vrTT*iat, így a minisztérium csak- a felkérés alánján fejtette ki véleményét, de a vállalat belső ügyeiben a vállalati tanácsé a döntő szó.

Ennyi a pesti beszélgetés lényege, s úgy tűnt, hogy a minisztérium hajthatatlan, döntése végleges, és (a mályiak ;zem- oontjából) elutasító. Azóta jutott tudomásunkra, hogy Sárossy László államtitkár hajlandó még egy tisztázó megbeszélésre a málviakkal.

(gróf)

Kistermefiök! Továbbfeldolgozók! Magánvállalkozók!

A PEKO ACÉLIPARI MÜVEKNÉL AZ ALABBI 1-, U- ÉS SZÖGACÉLOK KAPHATÓK

TAVALYI ÁRON, amíg a készlet tart!

l-acél 120—180 mm-ig szögacél

U-acél 120—180 mm-ig

ÉRDEKLŐDNI LEHET; Dudás János kereskedelmi igazgatóhelyettesnél az alábbi

100X100; 110X110; 120X120 mm 65X100; 80X120; 90X130 mm

telefonszámokon: 47/13-218; 47/13-605;

47/11 -344/17-69-es mellék.