Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-11 / 83. szám

A tehetséges gyerekekért Alapítvány általános iskolára Balás István onszásgyűlé- 6i képviselő a fogadóóráját április 12-én, pénteken 13 és 17 óra között tartja a polgármesteri hivatal kép­viselői irodájában. Bili Lomax 1956-ról A Történelmi Igazságtétel Bizottság Kszak-magy ár-or­szági Szervezete és az ’56-os Munkástanácstagok Baráti Társasága mindenki t szíve­sen lát a holnap déli 1 óra­kor a Kiosz-székházban (Miskolc, Széchenyi út 70., IV. em.) tartandó baráti ta­lálkozón. Előadást tart Bili Lomex angol történész, aki az 1956-os forradalomról és előzményeiről írt alapvető könyvet. Francia filmklub Ma este, hat órától . a francia filmklub keretén be­lül bemutatják A vadember című francia filmet. A ve­títés helye a Rónai Sándor Művelődési Központ, Min­den érdeklődőt szeretettel várnak. A SeM Holding nem elő­ször szponzorál kulturális és sporteseményeket. Köztudott, hogy patronálják a DVTK kosarasait, s a hét végi Nemzetközi Cselgáncs Kupa költségeihez is hozzájárul­nak. A SeM Holding elsősorban gazdasági tevékenységet folytat, ám a régi mecénási hagyományokat felélesztve, a kultúra, az oktatásügy fejlesztésének költségeihez is hozzájárulnak. Ezért ha­tároztak úgy, hogy Miskol­con alapítványi általános is- | kólát hoznak létre, „a ma I és a jövő gyerekeiért!”. Ha- I sonló a fővárosban működik, 1 Géniusz elnevezéssel, ahol elsősorban a kimagaslóan tehetséges gyermekek gondo­zásával foglalkoznak. Itt egy évben 100 ezer forintot kell befizetniük a szülőknek, s havonta még 4000 forinttal kell hozzájárulniuk a költ­ségekhez. A SeM Holding szerint mindezt Miskolcon jóval kisebb összegből is meg lehet valósítani, s nem is az a céljuk, hogy elitis­kolát hozzanak létre a tehe­tősebb gyerekeknek. A te­hetségeket gondoznák, és csupán válogató jellegű meghallgatást tartanának a szülőkkel és a gyerekekkel beszélgetve — hailottuk Sashalmi László ügyvezető igazgatótól —, s 20 fős osz­tályok indulnának ez év szeptemberétől, első, máso­dik és harmadik évfolya­mon. A helyszín egyelőre a Bartók Béla Művelődési Ház lesz. Mindehhez alapítványt hoz létre a SeM Holding, s ahhoz, hogy valóban jól működhessen a tehetséggon­dozó általános iskola Miskol­con, további támogatást várnak magánszemélyektől, vállalkozóktól, vál lalatoktóí egyaránt. Valamennyi osz­tályt a lehető legjobb tech­nikai felszereléssel látják el, s elhivatott pedagógusok foglalkoznak kiscsoportok­ban. egyénre szabottan a gyerekekkel. Miután nemcsak szűk körben kívánják megtenni alapítványukat, ezért az is­kola létrehozásával, annak tematikai és oktatási mód­szerével kapcsolatban várják a pedagógusok, a szülők és akár a gyerekek vélemé­nyét is. (vadas) A kezelés lényegében már megtörtént Akkor is, ha újra ott lesz Lerágolt csontnak számít a hazai sajtóban falfirkákról elegánsan graffitokról írni. Ma már voltaképpen belt-iöröd- tiink. hogy a házak falát, az emlékművek lábazatát, min­dent. amit el lehet érni. íeiefújják festéksprével alkotott feliratokkal. Köteteket írtak tele azzal piár, hogy ennek a firkálási mániának milyen okai vannak, hiszen világjelen­ségről van szó: a New York-i metró ugyanolyan firkacél­tábla. mint a magyar házfalak. Vannak esetek azonban, amikor nem lehet, nem szabad engedékenynek lenni, haj­lani arra, hogy azt mondjuk: Istenem, ez a korral, zakla­tott mindennapjainkkal járó jelenség. Ilyen eset az is, amit fotónkon látnak. A Kühne-pihenö, vagy Kiihne-pad — ki hogy hívja — a régi Miskolc kevés megmaradt emlékének egyike. 1911-ben állította a Bükk-egylet a neves természetjáró emlékére. Kiihne Adolf olyannyira szalonképes személyiség volt a kö­zelmúltban is, hogy még az átkos pártállami időkben szé- j pen helyreállították a padot — egy miskolci kőfaragó mes- ! tér önfeláldozó munkájával —, a környezetét is rendezve, j Ma a fotón látható képet mutatja: Hitler és Horthy nevét j mázolta rá valaki, a pad is széttört, előle pedig eltűntek a j kiskockakövek. Gyanítható, hogy ugyanazok munkálkodtak j Szvetlánához, az orosz extraszenszhez egy tíz év körüli fiúcskát hozott a ma­mája. A kisfiúnak évek óta fájt a feje, senki nem tu­dott segíteni rajta. Az anyu­ka olvasta, hogy a Déli Hír­lap Kft. meghívására termé­szetgyógyászok érkeznek — érkeztek — Miskolcra, a Korvin Ottó utca 9. szám alatt, az MSZP helyiségében rendelnek. Néhány perccel azután, hogy a mama pár szót vál­tott Szvetlánával, az extra- szensz hozzákezdett a gyó­gyításhoz. Alig egy perc tel­hetett el, amikor a gyerek szája lefelé görbült, az arca elsápadt. Édesanyja és az asszisz­tens rábeszélése is kevés volt ahhoz, hogy ülve ma­radjon. Hogy mi történt? A ka­pott energia hatására pilla­natok alatt változás zajlott le a gyerek szervezetében, ettől ijedt meg a fiúcska. Szvetlána, látva, hogy a kisfiú fél, a következőiket mondta: — Nem keM erőltetni. Ha nem akar ja a gyerek, nem szabad folytatni. Különben is: A KEZELÉS LÉNYEGÉ­BEN MÁR MEGTÖRTÉNT. Az asszisztens és a mama hitte is, nem is, hogy ennyi idő alatt A KEZELÉS LÉ­NYEGÉBEN MÁR MEG­TÖRTÉNT. A fiút tehát nem kezelte többé Szvetlána, de a ma­mát igen. Négy nappal a fentebb leírt eset után kér­dezi a gyógyítások egyik szervezője az anyukát, hogy érzi magát. Talán jobban — válaszol az anyuka. — Nem is tuuom..; Majd meglá­tom . .. És már búcsúznának is, de mondán; sem kell, a szóban forgó szervező nem túl feldobottan, amikor az édesanya még hozzáfűzi: — A gyereknek viszont azóta nem fáj a feje. itt, akik lejjebb, a zsidótemető kerítésére is írtak néhány, a faji megkülönböztetéssel foglalkozó, keresetlen szót. Az ilyen feliratokat nem kell, nem szabad eltűrni. Any- nyi pénznek, energiának, önbecsülésnek lenni kell ebben az országban, hogy mindet, mindig levakarják. Akkor is, ha másnap újra ott lesznek . • (kiss) ★ Szvetlána már hazauta­zott, új gyógyítók jöttek, akik hasonló „csodákra” ké­pesek. Erről tanúskodnak a gyógyultak köszönetéi, ven­dégkönyvi bejegyzései. 750 esztendeje történt... A muhi csata „... mi erős hadsereggel akartunk és készültünk el­lenállni, emberek és javak súlyos vesztesége árán meg is ütköztünk velük, de sor­sunk mostoha lévén, az Űr, akibe reményünk horgonyát vetettük, bűneink miatt megengedte, hogy alulma­radjunk...” — írta 1341 derekán IV. Béla király pa­naszos, segélykérő levelében IV. Konrád választott né­met királynak. 1241. április 11-én a Sajó i Ikét oldalán egymással szem­ben állt a IV. Béla király vezette magyar és a Batu fkán vezette tatár sereg. ÍNem százezrek. hanem mindkét oldalon vagy 15— 20 ezer ember. A magyarok arra számították, csak a hí­don át lehet őket megtá­madni, s joggal bíztak ab­ban. hogy azt meg tudják védeni. Az előző nap esté­jén valóban véresen vissza is verteik egy elsietett ta­tár támadást. Amikor azon­ban a hídtól északra és dél­re észrevétlenül átkeltek a tatár szárnyak, s bekerítet­ték a tábort, a hídfő is tarthatatlanná vált. A kora reggeli támadás megzavarta a magyar sereget, hiszen er­re nem számítottak, hajnali harchoz nem voltak hozzá­szokva. Mire a csapatok el­rendeződtek. a páncélosok fegyverbe öltöztek. késő volt. A tatárok távolról nyi- laztáík őket, s a kisebb ha­tótávolságú magyar íjakkal nem tudtak ártani nekik! Kitört a pánik, az emberek egv része már csak az éle­tét akarta menteni. A köny- nyülovasok. kihasználva a tatár gyűrű réseit — ame­lyeket azok szándékosan is hagytak — igyekeztek elme­nekülni. Többnyire sikerrel. A cserbenhagyott páncélo­sokra nyilak halálos felhője szállt. A magyarok azonban nem adták olcsón az életü­ket. A harcból a tatárok is megtizedelve kerültek ki. S nem sikerült az. amire leg­főképpen törekedtek: megöl­ni vagy elfogni IV. Béla ki­rályt. Az uralkodót kísérete hallatlan önfeláldozással mentette ki a vészből. 3^c Csatakép. Muhinál csatát vesztett az ország. Korábban Verecké- nél a nádor hadát. Erdély­ben a vajda seregét verték tönkre a tatárok. Több nagy csata azonban nem volt. S bár elfoglaltak, földúltak olyan városokat, mint Pest Vác. Esztergom. Várad, Eger. Gyulafehérvár, s Bé­la királyt a tengerig üldöz­ték. az ország ellenállását teljesen megtörni nem tud­ták. Abaújvár. Fülek. Esz­tergom, Székesfehérvár és még sok más erősség Ke­ményen ellenállt. Miskolc, a Sajó és a Her- nád alsó folyásának vidéke minden bizonnyal elpusz­tult. Erdőkbe, mocsarakba a hegyek közé menekült, aki tehette. A tatárak el- borizaszitó kegyetlensége ki­számított taktikai fogás volt: meg kell törni az em­bereket lelkileg, hogy meg se kíséreljék az ellenállást, s vak engedelmességhez szokjanak. Keleten ez sike­rült is. Hatalmas birodal­mak lettek semmivé, milli­ók tatár rabszolgává. A nyugati módon szervezett magyar társadalom azonban ellenállt. Batu arra hivatkozva, hogy kánválasztásra kell mennie, kivonta hadait az országból. Helyőrséget sehol nem hagyott. Mindaz, amit egy év alatt elértek seregei, ezzel semmivé lett. IV. Bé­la visszatérve erős kézzel teremtett rendet, s Magyar- ország erősebb és népesebb lett. mint valaha. Várak) egész sora épült fal. s ami­kor 1285-ben másodszor tá­madtak a tatárok, könnyen sikerült őket visszaverni. Egyik seregüket Regéc alatt futamították meg. Amikor Muhira emléke­zünk. akkor egy véres há­ború legnagyobb csatájának históriáját elevenítjük í'öL Muhi nem szégyenletes ve­reség, hanem a tatárok egyik legnagyobb, legvére­sebb csatája. Egy olyan há­ború ütközete, amelyet hiá­ba nyertek meg. a háború­ból a magyarság került ki győztesen! , Dr. Csorba Csaba Tatár harcos. Ahogy a korabeli krónikások látták „Ennek a Béla királynak az idejében, az tJr 1241. évében a tatárok ötszázezer fegyveressel megrohanták Magyarországot. Béla királyt, aki a Sajó folyó közelében, Muhi falu közelében megütközött velük, legyőzték . . .** (Részlet a Pozsonyi Krónikából) ,.A két sereg között egy nagy folyó volt. Batu egy csapatot éjjel átküldött a vizen, hogy pél­dát mutasson átkelésben a seregnek. És Siba kán. Batu fivére, a harc közepében küzdött, tá­madást támadás után indított. Az ellenséges se­reg azonban, mivel erős volt. nem mozdult a helyéről. Akkor az átkelt sereg előjött a hátuk mögül, és Siba kán is ugyanakkor megtámadta őket minden erejével. A királyi sátorhoz igye­keztek, és szablyájukkal elvágták a sátor köte­leit. Mikor a királyi sátor leomlott, a király seregének rettegés költözött a szívébe, és mene­külni kezdett. És abból a seregből senki sem menekült meg. és az a terület is behódolt ne-, kik. Ez volt egyik legnagyobb tettük és legke­ményebb csatájuk.’* % (Részlet egy arab krónikából) „Szübűtej kitűnő hadicselt eszelt ki: a Sajó folyóig csalja az ellenfél seregét, a fejedelmek serege a folyó fölső folyásánál, ahol a víz se­kély, lovon át tud kelni, a középső részen meg híd van, az alsó folyásnál pedig, ahol a víz mély, Szübűtej tutajt akart építeni, s titokban átkelve, az ellenség hátába kerülni. Később, mi­kor még nem kelt át, a fejedelmek megelőzték öt, átgázolták a folyón, és harcba elegyedtek. Batu serege a hídnál harcolt, de visszaszorítot­ták, és vértesei közül harminc embert veszített. Odaveszett egyik vezére, Bakatu is. Átkelvén, a fejedelmek úgy vélték, hogy az ellenség nagy­számú, és vissza akarták rendelni Szübütejt. Mi­kor meghányták-vetettefc a helyzetet, Szübűtej így szólt: Ha fejedelemségeitek vissza akarnak fordulni, hát forduljanak! Én azonban vissza nem fordulok, mígnem a Duna folyóig . .. nem érési, a fejedelmek követték, támadtak .. .** (Készlet kínai krónikából) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents