Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)

1991-04-23 / 93. szám

60. 40, 19 esztendeje „/Vem könnyű, de sserctek tanulni99 Miskolcról írták,irtuk Bodóhegy kincsei, a Mészöv a piacon, próbavásárlás REGGELI HÍRLAP, 1931. ÁPRILIS 8. Senki sem tudta, ki hozta először a bodóhegyi kin­csek hírét a felső-városba. De nem is kutatták. A leg­többen elhitték és felizgatutt fantáziájuk sötét közép­kori történetet eszelt ki hozzá. Fantasztikus vad, vé­res, kísérteties históriákkal rémitgették magukat és egymást a felső-városiak. Hideglelős, vérfagyasztó ponyvaregények jártak szájról-szájra az elátkozott kin­csekről, amelyek halálos veszedelmet hoznak megtalá­lóikra. A józanabbak mosolyogva, fejcsóválva hallgatták a furcsa legendát. Nem hittek ugyan benne, de azért őket is megfogta a földbe ásott kincsek varázsa. Ta- máskodtak, mégis átmelegítette őket a gondolat: jó volna megtalálni a kincseket. A felső-városi legényeknek pedig kisebb gondjuk is nagyobb volt az öntözködésnél. Igaz, hogy szokás sze­rint, most is társakat kerestek, de nem a íocsolkozás- hoz. Akadtak is társak, és a Bodó-hegyen a sötét éj­szakában itt is, ott is találomra kigyulladt egy-egy gyenge fényű csillag és reggel szétszórva, szanaszét sok apró, friss gödröt talált a csodálkozó kerülő. Húsvit másodnapján annyi vendég járta a Bodőt, mint még soha. Körültopogták a régi fákat és fürkész­ve kukkantottak be az öreg odvába. Megnéztek min­den friss és ócska buckát, lábukkal piszkálták szét a kis vakondtúrásokat. De hiába! A bodói kincsekre nem tudtak ráakadni. Kórba veszett az izgalmas fáradság, mert a Bodó, most már talán a felső-városiak is tudják, aligha rej­teget kincseket a gyomrában, legfeljebb annyit őrzött az öreghegy, amit Solt János napszámos nemrégiben megtalált és felszínre hozott. Ez pedig csak arra volt elegendő jóformán, hogy elrontsa a felsővárosiak hús- vétját és izgalommal töltse meg az ünnep csendes nyugalmának levegőjét. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, 1951. ÁPRILIS 18. Földműves-szövetkezeteink között rendkívül nagy je­lentőségű mozgalom indult meg. Követve az ország más vidékein működő földműves-szövetkezetek példá­ját, elhatározták, hogy Miskolcon, Diósgyőrött és a járási székhelyeken piaci elárusíióhelyeket állítanak fel. A szervezés munkáját a Mészöv vette a kezébe, eddig hat járás — a miskolci, a szikszói, a szerencsi, a mezőkövesdi, a putnoki és a sárospataki járás — szö­vetkezetei csatlakoztak a mozgalomhoz. A tersek szerint a miskolci járás szövetkezetei má­jus 1-jén a vásárcsarnokban és a diósgyőr-vasgyári piacon elárusitóhelyet rendeznek be. Hasonló módon és ugyanebben az időben került sor a szikszói, a szerencsi, a mezőkövesdi, a putnoki és a sárospataki piaci elárusítóhelyek felállítására is. Eze­ken a helyeken nemcsak zöldséget és gyümölcsöt áru­sítanak majd, hanem füstölt húst. tojást, lekvárt, lisz­tet, szabad tejet — mindent lehet kapni, amit a járás földműves-szövetkezetei a dolgozó parasztoktól felvá­sárolnak. Ezek a földműves-szövetkezetek követik a budapesti vásárcsarnokokban felállított íeldművesszövetkezeti elárusitóhelyeket, amelyek máris jelentékeny mérték­ben hozzájárulnak a dolgozók ellátásának biztosításá­hoz. A Mészöv tervezete szerint hat, vagy' hét piáru- sitóheiy felállítása és a járásokban a felvásárlás n«?g- szervezése után fokozatosan sor kerül valamennyi já­rás földműves-szövetkezetének beszervezésére és a já­rási székhelyeken az elárusítóhelyek felállítására. DÉLI HÍRLAP, 1972. ÁPRILILS 13. A közelmúltban kereskedelmi és vendéglátóipari ak­tivisták bevonásával Miskolc és a környező települé­sek üzleteiben, vendéglátó egységeiben ismét szeges körű vizsgálatot végeztek a népi ellenőrö:;. A három napig tartó vizsgálat során 66 élelmiszer-, hús-, ve­gyes- és zöldség—gyümölcs-boltban, valamint 36 ital­boltban, presszóban, büfében és kisvendéglőben ellen­őrizték, hogyan tartják be a fogyasztók érdekeit védő rendeletekct. A vizsgálatban ’.'észt vevő csoportok — a szokásos­tól eltérően — ezúttal felváltva ugyanazon a napon többször is visszatértek az ellenőrzés színhelyére, s így a vizsgált, több mint 120 egység közül 21-ben — néhány óra leforgása alatt — kétszer, öt egységben pedig háromszor végeztek próbavásárlásokat: Árdrágítást az ellenőrök a vásárolt cikkek 20 száza­lékánál tapasztaltak. Ugyanakkor a felkeresett üzletek és vendéglátó egységek dolgozói —- az előbbinél kisebb mértékben — 17 alkalommal a fogyasztók javára kö­vettek el ártévedéseket. A vendéglátó egységekben az ellenőrök ilyen tévedéssel egyetlen esetben sem talál­koztak ! Súlycsonkítást két hús- és három zöldség—gyümölcs­boltban, valamint 23 vendéglátóipari egységben, ösz- szesen 46 alkalommal észleltek az ellenőrök. Az élel­miszerüzletekben, inkább a kiszerelt áru súlya volt ki­sebb, mint kellett volna. A Miskolci Élelmiszer-Kis­kereskedelmi Vállalat 201-es számú. Bajcsy-Zsilinszky út 31. alatti és 206-os számú, Tízes honvéd utcai ön- kiszolgáló boltjaiban például a megvizsgált 19 tétel fele volt súlyhiányos. Az ellenőrök különösen a miskolci István-malom, a selypi Zsófia-malom által csomagolt lisztek és a Füszért által csomagolt kristálycukor kö­zött találtak több súlyhiányos árut. Németből a legjobb gimnazista A felsőfokú német nyelv­vizsga nehezebb volt — mondja egyszerűen a tizen­nyolc éves. száznyolcvan kö­rüli magas, szelíd, szőke fi­atalember, és várja a továb­bi kérdéseimet. Természetes, hogy nem könnyű az orszá­gos középiskolai tanulmányi verseny, és nem adták in­gyen a tavaszon az első he­lyezést. Tóth Imrén, a Her­mán Ottó Gimnázium negye­dikesén mindenesetre nem látszik, hogy eltörödött vol­na bele. Legfeljebb abból derül ki, ahogy a beszélge­tésünk végén belegondol a nyári programjába: nyáron jó lenne egy kicsit pihenni. — Hogy késiül az ember egy ilyen versenyre, Imi? — Nem is tudom, Tényleg nem könnyű, de szeretek ta­nulni. Vagyis tulajdonkép­pen azt kell tanulni, ami nem néniét, vagy angol, vagyis nem nyelv, de megy ez is, kiskorom óta. Általá­nosban testnevelésből, rajz­ból volt néha négyesem, gimnáziumban év végére si­kerül általában a kitűnő. Németet az általános iskola harmadik osztályában kezd­tem tanulni, angolt pedig he­tedikes koromban magán­úton. A felsőfokú német nyelvvizsgát harmadikos gimnazista koromban sike­rült megcsinálni, az angol középfokút tavaly ősszel. Amennyire ennyi idő alatt lehet, értek ehhez a két nyelvhez, ezért vállalhattam a középiskolai tanulmányi versenyt és sikerült.- Mit jelent az első he­lyezés? — Nekem, vagy egyébként?- Elsősorban Neked. — Örömet jelent, hogy ér­tek két nyelven, és oroszul is, amiből szintén megvan a középfokú nyelvvizsgám. Szeretem használni a nyel­veket. és, hogy mostanában vehetők a külföldi csatornák, jó dolog, hogy értem, amit nézek. Az ember tájékozot­tabb, ha ért és olvas is más nyelveken. Egyébként ezen a versenyen az első helyezés automatikus egyetemi felvé­telt jelent az illető nyelvből. •annak, aki a tudományegye­tem bölcsészkarára jelentke­zik. De én nem ott szeretnék továbbtanulni.- Milyen pólyára készülsz? — Fia felvesznek, akkor ide jövök a Miskolci Egye­temre joghallgatónak. Eredeti ruhák, eredeti dalok: a Los Andinos dél-amerikai népzenét játszik. Tiszta hangok és örömzene Folkkoncert az egyetemen Két, amerikai népzenét ját­szó zenekarnak tapsolhatott nemrég a Miskolci Egyetem kö­zönsége. Az országosán ismert Los Andinos és a Miskolci Sluegrass Bond a dél-amerikai íolkzene, illetve a country mű­faját népszerűsítik, de egymás­tól eltérő stilusuk ellenére is jól megfértek egy színpadon. Elsőként a Los Andinos lépett színre, poncsóban, ka­lapban szólaltatva meg az eredeti perui, bolíviai balla­dákat, siratóénekeket és kar­neváli dalokat. Nagyszerű dinamikájú, ió vokális felé­pítésű dalaikkal, látványnak is kellemes fellépésükkel, most sem okoztak csalódást a rájuk kíváncsi egyetemis­táknak. A hat fiú (Szőts Pé­ter, Rádt Zoltán, Réti Lajos, Beke Tamás, Kurdi Zoltán és Tárnok Ákos) hangszerei nyomán egyszerű, tiszta ér­zések, hétköznapi történetek eievenednek meg. A nagy hangerőhöz, mesterkélt lát­ványhoz szoktatott közönsé­get hatásvadász pózok he­lyett bensőséges hangulattal, igazi értékekkel lepik meg. Tárnok Ákos, a zenekar énekese meséli: — Kilenc éve, Chiléi poli­tikai menekültek révén ke­rültünk kapcsolatba ezzel a zenei világgal. Mi. akkori né­pi táncos középiskolások, nem engedhettük meg ma­gunknak a drága elektromos hangszereket, viszont rendel­keztünk a népzenéhez szük­séges akusztikus gitárokkal. Három év múlva miénk lett a Kaláka Nemzetközi Folk- fesztivál nagydíja, 1988-ban pedig közönségdíjasok let­tünk a Ki Mit Tud?-on. En­nek különösen örültünk, hi­szen a koncerteket nem a héttagú zsűri látogatja. Idén szeretnénk kiadatni nagyle­mezünket is, mert a siker azt jelzi, ez a fajta populáris népzene eladható Magyaror­szágon. • AZ OLASZOK TÁNCOLNAK, A MÜSZAKISOK DOBOGNAK — Csak itt? — Jártunk Ausztriában. Németországban, Olaszor­szágban, egy madi-idi cég megjelentette műsoros kazet­tánkat. Hárman a zenekarból eljuthattunk Peruba, Bolívi­ába és Ecuadorba is. Dalo­kat. tapasztalatokat gyűjtöt­tünk, hangszereket vásárol­tunk. Az ilyen utak rendkí­vül fontosak, bőven van mit tanulnunk. Ezért nincsenek egyelőre saját dalaink, még nem érezzük annyira a da­lok belső szabályait, hogy azok szerint írhatnánk. — Hogyan jut el egy ma­gyar zenekar Dél-Ameriká- ba? — Alapítványokat pályáz­tunk meg, sikerrel. A külföl­di utak nagyon érdekesek, vidékenként más és más a közönség reakciója. A néme­tek udvariasan tapsolnak, au. olaszok táncra perdülnek. Persze, ilyen különbségek még két magyar egyetem közönsége közt is léteznek: a tanárképzősók csendben fi­gyelnek, a műszakisók be­szélgetnek, dobognak és egy­általán, náluk sokkal oldot­tabb a légkör. • MÉRNÖKÖK, LELKÉSZEK, FŐORVOSOK Ilyen jó hangulat kísérte most is a gondosan meg­szerkesztett műsort, a közön­ség két ráadást is kikövetelt. A Simon és Garfunkel által világsikerre vitt El Condor Pasával búcsúztak Los An- dinosék, s mi gondolatban máris készülődhettünk né­hány ezer kilométerrel észa­kabbra, a country és wes­tern hazájába. A miskolci Bluegrass Bánd mérnökök, lelkészek, főorvo­sok hobbizenekara, s az előb­binél valamivel fesztelenebb műsorral tartották meg az ad­dig kialakult hangulatot. Ne­vükkel ellentétben nemcsak bluegrasst játszanak, a prog­ram nagy részét a műfaj örökzöldjei alkotják, a Fecs­ke meséjétől a már számta­lanszor feldolgozott Kelj fel, Suzy-ig. Jó tíz éve nálunk is volt felfutó időszaka, töme­ges jellege a countrynak, hi­szen ez a zene a szembenál­lás helyett a nemzedéki meg­békélést szolgálja, s a vilá­gos, egyszerű dallammenetek, tiszta melódiák könnyen be­fogadhatok bárki számára. Ezt igazolta a Bluegrass Bánd mostani fellépése is, játékos előadásmódjuk és a hagyo­mányos. nagy slágerek soká­ig szórakoztatták a késő es­tig kitartókat.- Ha felvesznek? — Igen, mert újabban az a rend, hogy ha az ember harmadikban és negyedikben év végén kitűnő, és van középfokú nyelvvizsgája, ak­kor nem kell felvételizni. Nekem még hiányzik az érettségi kitűnő, bár könv- nyebb lesz, mert nyelvekből nem, csak magyarból, mate­matikából és történelemből érettségizek.- Hogy emlékszel erre a versenyre? / — Jó érzéssel, bár tényleg kutya nehéz volt. A kötetlen beszélgetésben a Miskolci Bölcsész Egyesületről és a vidék munkanélküliségéről kérdezgettek, de hát érthető, benne van a levegőben. Kér­deztek a továbbtanulásról is. Hát... Oda kellett figyelni. A második részben háromne­gyed oldalas szöveget kellett németül visszaadni, ez köny- nyen ment, a harmadik rész egy német szöveg, plusz 15 kérdéses teszt volt, ez meg­gondolkodtatott. Jó érzés volt egyébként az is, ahogy a felkészülésben segítettek. Tóth Sándorné volt az első nyelvtanárom még kiskorom­ban, amit tőle kaptam, az meghatározó volt, most Ere­dig az iskola német tanárai, dr. Erdélyi Zoltánná, Megye- riné Nagy Sára szaktanács- adó és Kocsa Zoltánná fi­gyeltek.- Kell Neked egyóltolón mára segítség? — Mindig jó, ha van. de áttételesen is igaz, hogy mindenkire ráfér, ha kelle­mes légkör veszi körül. Ren­des osztály a IV/L, ahová járok, örülnek, ha sikerül valami. Ez is nagyon sokat ér.- Profetikus jő tanuló vogy? Milyennek tartod mogod? — Fontos a gyakorlatias­ság, de az a lényeg, hogy szeretem használni a nyelvet, és minél többet szeretnék használni. Jó. hogy külföl­dön tudok tolmácsolni, na­gyon jó, hogy megértek má-. sokat és megértenek, de az a fontos, hogy nekem ez örö­met okoz. M— Kiváló gyerek, jó érzés vele találkozni — kétségtelen. De to­vábbi felsőfokú jelzők helyett (nem minden tanulság nélkül) áll­jon itt egy napja. Ahogy hallom, a kedd a legszebb, akkor tíz órá;a van. de a hétfő se rossz. Háromnegyed hatkor kel, reggel hét­kor tornaórával kez­denek, a hetedik taní­tási óra után irány a menza, majd haza a Hcrmanból a Kilián- lakótelepre. Táska le, elő az újságokat, mert a napilapokat (fontos, hogy tájékozott legyen az ember) mindig el­olvassa, majd zenét hallgat, ami kikap­csolja. Négytől este hétig, nyolcig megta­nulja másnapra, ami nem nyelv. Aztán sza­bad. Aztán? Lány-ügyben még semmi komoly, de van egy nagyon jó társa­ság. és az se rossz, ha otthon lehet az em­ber, míg tudja, hogy .áshol is várják. Tár­sai, a hozzá hasonló fiatalok. Kocsis Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents