Déli Hírlap, 1991. április (23. évfolyam, 75-99. szám)
1991-04-03 / 76. szám
A magyar virágkötő-válogatott részvételével tartandó menyasszonyimba- és -csokorbemutató április negyedikén, délután 4 órakor kezdődik a sajószentpéteri Kakukk-galériában, és hetedikéig, mindennap reggel nyolctól este hatig látogatható. A sajószentpéteri lila galériában Virágosok randevúja Zsaroló önkormányzatok Mitől billeg a munkaügyi kerékasztal? Az ország minden tájáról érkeznek e hét közepén, csütörtökön virágkötő mesterek Kakuk Lajos sajószentpéteri virágos galériájába. Kakuk Lajos neve nem ismeretlen a miskolciak előtt, hiszen a virágkötőmester az elmúlt években országos és külföldi hírnévre tett szert szárazkötészeti kompozícióival és élő munkáival. Nemrég nyitotta meg a sajószentpéteri lilára festett „virágos” galériát, ahol a képzőművészeti alkotások együtt láthatók és vásárolhatók a virágkötészeti remekekkel. Most itt, ebben a kis galériában találkoznak a mesterek, hogy néhány napig bemutatót tartsanak a menyasszonyi csokrok meg- komponálásának tudományából. A gyors kommunikáció életet ment. segítséget jelent a bajban, élénkíti a gazdaságot, felpezsdíti a piacot. A A hírnek, az információinak értéke van. Ha egy számunkra fontos dologról későn értesülünk, az komoly veszteséggel járhat. Tőlünk nyugatra ötször nagyobb a telefonhálózat sűrűsége, mégis ■ van helye a mobil rendszerű rádióhullámokon terjedő kommunikációnak. Nálunk pontosan ez az a terület, ahol minimális beruházással előnyre tehetünk szert a hírközlésben. A német stabo Ricofunk cég mágyaroi-szági képviselete és a Déli Hírlap Kft. URH-rádióteleíonokat mutat be Miskolcon a városi rendőrkapitányság tanácsterméUajósv Mónika képei Fiatal festőművésznek, Hajósi; Mónikának munkáiból nyílik kiállítás április 4-én, csütörtökön a Szőnvi István Teremben. Az országos tárlatokon és külföldön is rendszeresen szereplő festő képeit Miskolcon április 13-ig láthatja a közönség. A bemutatót a virágkötők szakmai egyesülete is támogatja, Kakuk Lajos pedig a házigazda szerepét tölti be. Tőle tudjuk, hogy csütörtöktől néhány napig bárki megtekintheti a menyasszonyi csokrokat, és természetesen ez idő alatt ha valaki a virágos galériában csokrot rendel, azt az ország legügyesebb .virágkötői készítik el neki. A bemutató célja nemcsak az, hogy szemet gyönyörködtessen a kiállítás, és a szerencsés megrendelők néhány egyedi virágkötészeti remekkel gazdagabban térhessenek haza. Azt is szeretnék elérni a mesterek, hogy hatást gyakoroljanak a „virágos szakmát” művelők táborára, azaz mintát mutassanak, elterjesszék a most legkorszerűbbnek tarben, április 8-án, reggel fél tíztől. Erre a szakmai bemutatóra várják mindazokat a cégeket, amelyek URH- írekvenciával rendelkeznek. Meghívják a Tigáz, a TVK, a BVK, a MÁV, az MKV, a Vízügyi Igazgatóság, a Közúti Igaigatóság, az orvosi ügyeletek, a mentőszolgálat, a tűzoltóság, a Távközlési Igazgatóság, a régió vízmüveinek, az ÉRV és a HCM vezetőit, híradástechnikai szakembereit. A helyszínen majd látható, hogy ma már többféle, olyan zsebméretű URH-rádióadóvevő létezik, amely engedéllyel egyszerűen rácsatlakoztathat tó a normál postai telefon- hálózatra. A német stabo Ricofunk cég külön meghívja a régió valamennyi polgármesterét, az újonnan alakult polgári önvédelmi egyesületek és a biztonságtechnikával, vagyonvédelemmel foglalkozó társaságok vezetőit. Számukra ugyanis olyan egyszerű, könnyű kézi rádiótelefont fejlesztettek ki, amely olcsóbb, mint a CB-ráöió, és ezzel közvetlenül értesíthetik a rendőrséget. Természetesen egymás közötti információcserére négywattos kézi CB-rádiókat is kínálnak a polgári védelmi csoportoknak. Ezek a híradástechnikai eszközök többet érnek minden kényszerítő eszköznél. Árukat szándékosan úgy határozták meg, hogy a kevés pénzből gazdálkodó vidéki önkormányzatok is megvehessék az önkéntes rendőri csoportok utódszervezeteinek. (szí) cének is megfelelő virágkötészeti stílust, megmutatva a szükséges mesterségbeli fogásokat is. A csokrokkal tehát a bemutató után is találkozhatunk a sajószentpéteri virágos galériában, s a rendezők reményei szerint másutt is országrészünkben. Ez a szakma ugyanis nem féltékeny titkaira. Sőt: azt vallják, ismerjék meg minél többen a fogásokat! A virágkötészeti kompozíciók ugyanis mindig egyediek is egy kicsit: másolni itt nem bűn, hiszen mindennap új és új alkotás születik annak a keze alatt, aki ezt a mesterséget magas fokon mű1945. április 3-án kelt az a jegyzőkönyv, ami bizonyítja: Tapolca 1945. január 27-én lett Miskolc része, s nem pedig 1950-ben, mint ahogy azt a Panoráma sorozat legutóbbi kötete állítja. Iglói Gyula várostörténész idéz most a Tapolca Miskolchoz csatolásáról szóló dokumentumokból, amely nemcsak azért érdekes számunkra mert mostanában zajlik a vita Tapolca újbóli önállóságáról. Hanem azért is, mert a dokumentumból kiderül: a politikái szóvirággyártás már 1945-ben is nagyszerűen ment honatyáinknak ... Felidézzük Borsod vármegye törvényhatósági bizottsága 1945. április 3-án tartott alakuló ülésének jegyzőkönyvét. ami szerint is: Tapolca nem 1950-ben vált Miskolc részévé. „10. kgy. Alispánunk javaslatára Mikes Kelemen vm. aljegyző ismertetése Diósgyőr, Hejőcsaba és Tapol- ra közs. Miskolchoz csatolása trb. A miskolci Nemzeti Bizottság 1944. évi dec. hó 27. napján elhatározta, hogy felkéri a belügyminiszter urat, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a Nemzeti Bizottság Diósgyőr és Hejőcsaba nagyközségeket, valamint Göröm- böly községhez tartozó Tapolca fürdő lakott részét. Miskolc thj. városhoz csatolja, illetőleg azzal egyesítse. A magyar Belügyminiszter úr 8/945. B. M. 1945. jan. hó 9- én hozott határozatával a miskolci Nemzeti Bizottságnak ezt a határozatát tudomásul vette. Határozata indoklásában megállapította, hogy a Miskolci Nemzeti Bizottság a törvényhozói hatalom és a kormányzati hatalom tényleges gyakorlatának akadályozása miatt minden olyan intézkedést jogMár ritkán jut eszünkbe a taxisblokád, a tévéközvetítések izgalma, az érdekegyeztető kerekasztalvita, ahol úgy tűnt, soha nem lesz megegyezés, mert sem a kormány, sem a földből hirtelen kibújt vállalkozói, szakszervezeti, munkavállalói oldalt képviselők nem engednek álláspontjukból. A múlt héten ismét felvillant előttem ez a kép, amikor a megyeházán összeült a munkaügyi kerékasztal, megalakult a megyei munkaügyi tanács. Bár a szituáció szelídebb volt, a tét nem kisebb, már több mint 17 ezer munka- nélküliről tudnak a megyében, ami még akkor is nagyon sok, ha becsült szám, többször is kiderült ugyanis, hogy pontos adatok nincsenek, talán sose lesznek, mert se a vállalatok, se a munka nélkül maradtak nem jelentik naprakészen az adatokat. Van ugyan nyilvántartás, van pontos adat azokról, akik már kapnak mun- kinélküli-segélyt, de hogy ténylegesen hány munkanélküli él a megyében, senki nem tudja. A vállalatok ugyanúgy fütyülnek arra a kérésre, követelésre is, hogy jelentsék be az üres munkahelyek számát is. A munkaügyi központban most mindössze 290 álláshelyről tudnak, ami aligha valós adat. Főleg a munkavállalók szeretnék rászerűen megtehetett, amely intézkedés egyébként az alkotmányos tényezők jogkörébe tartozik. Egyébként megokol tnak látta az említett nagyközségek és lakott rész Miskolccal való egyesítését azért is, mert ezt az egyesítést közgazdasági, kulturális és közigazgatási szempontból egyaránt fontos érdekűnek nyilvánította, s ezt az egyesítést a tényleges helyzet is kívánta, tekintve azt, hogy Miskolc város és Diósgyőr nagyközség teljesen egybeépült, s ugyanezen helyzet Hejőcsabával szemben is. A G öröm boly—Tapolcai fürdőtelepet illetően pedig ezért látja az egyesítést megokoltnak, mert Tapolca Miskolc város tulajdona, a telep fejlesztéséért ez a város hozott eddig is áldozatokat és hozhat jelentős további áldozatot is, és mert a telep lakosságának túlnyomó része Miskolci lakosból áll. Miután a bejelentést a törv. hat. bizottság tudomásul vette, elnöklő főispánunk kinyilvánítja az e kérdésben hozott Véghatározatot. Bor- sodvármegve th. bizottsága, amidőn Diósgyőr és Hejőcsaba nagyközségek, valamint Görömböly községhez tartozó Tapolca fürdő lakott rész Miskolc thj. városhoz való csatolását, illetve a tárgyban a miskolci Nemzeti Bizottság és a Magyar Belügyminiszter Űr döntését tudomásul veszi, a szülő anya fájdalmát érzi át, akinek testéből élő részek válnak ki, hogy új életre induljanak. Ezt a fájó érzést az ezeréves anya vármegye mélyen át kell érezze, amidőn az átcsatolással, főként Diósgyőr, de Hejőcsaba nagyközségek elvesztésével 1000 év kapcsolatai szakadnak meg a vármegye és a hozzá tartozó kényszeríteni a vállalatokra az adatszolgáltatás kötelezettségét, hiszen lépni, „érdeket védeni” információk nélkül elég bajos. Ilyen előzmények után került sor a munkaügyi tanács alakuló ülésére, ahol a felek meglepő kompromisszumkészségről tettek tanúbizonyságot. A tanács ügyrendjéről nagyon gyorsan megegyeztek, hol az egyik, hol a másik fél engedett álláspontjából, ekkor még látszott, mindegyik delegáció vigyáz arra, nehogy miatta hiúsuljon meg a megegyezés. Ugyanígy hamar megegyeztek annak a tájékoztatónak az elfogadásában is, amely a megye tavalyi és idén várható foglalkoztatási helyzetét elemezte. Szólni kell arról a levélről, melyet az önkormányzati oldal fogalmazott meg, majd a kerekasztal kiegészítette, s mindnyájan aláírták (várhatóan hamarosan nyilvánosságra is hozzák). Ezt a levelet elküldik nemcsak a munkaügyi -és az ipari és kereskedelmi miniszternek, hanem a többi szaktárcák vezetőjének is, kérve őket, hogy kerüljön a kormány elé a megye foglalkoztatási gondjainak kérdése. Jelenleg ugyanis a munkanélküliek szolidaritási községek között, amely ezer évben benne van az egész magyar nemzet története, annak minden fénye és árnya, a mely különösen Diósgyőr község történelmi sorsában s annak mozzanataiban jelentkezik. E történelmi fények és árnyak kelnek életre, amidőn Borsodvár- megye közönsége Diósgyőr nagyközségből, Hejőcsaba nagyközségből és Görömböly —Tapolca fürdő lakott résztől búcsúzik. E fájó érzést mégis a tiszta öröm érzése hatja át, sőt múltja felül, mert Borsodvár- megye közönsége tudatában van annak, hogy a testéből kiváló élő részek olyan új életre indulnak, amely ezeknek a kivált részeknek teljesebb, magasabb szintű életét és nagyobb vonalú fejlődését jelenti és biztosítja. Ugyanezért Borsodvármegye törv. hat. bizottsága őszintén üdvözli azt a Miskolci Nemzeti Bizottságot, amely az állami és társadalmi rend nagyvonalú építő gondolatai során Diósgyőr, Hejőcsaba és Görömböly—Tapolca fürdőtelepe lakosainak gazdasági, kulturális és közigazgatási magasabbrendű fejlődését jelentő ezt az átcsatolási határozatot létrehozta, s az édesanya azzal a kívánságával búcsúzik az új életre induló nagykorú gyermekeitől, hogy az új belterjesebb közigazgatási kapcsolatban annak közönsége, a szellemi, kulturális gazdasági felemelkedésnek azt a szintiét valóban elérje, amely cél elérésére a Miskolci Nemzeti Bizottság gondolt akkor, amidőn ezt a határozatát meghozta. Biztosítja egyben a testéből kiváló községek lakosságát, hogy további életsorsukat is szeretettel és minden odaadó támogatás nyújtásával kísérni fogja.” alapjából és a foglalkoztatási alapból jut központi pénz a megyéknek, mégpedig egyszerű számtani művelet alapján, a munkanélküliek szamának arányában. A munkaügyi miniszter legutóbbi miskolci látogatása alkalmával is így nyilatkozott, tehát nem látnak lehetőséget Borsod gondjainak kiemelt kezelésére. Márpedig a megyében éppen ezt szeretnék elérni. Ezt a célt szolgálja a fent említett levél, a munkaügyi tanács állás- foglalása is. A kerekasztal vitája ezután sokkal érdekesebb, keményebb lett, a munkaügyi tanács lényegében egyetlen igazi döntéshozatali lehetősége került ugyanis napirendre, a foglalkoztatási alap felosztása. A munkaadók úgy találták, hogy az átképzés és a vállalkozóvá válás támogatása a leghasznosabb mód, erre a két területre kell legtöbbet áldozni, a munkavállalók a munkahely- teremtésre adtak volna pénzt, az önkormányzatok pedig a közhasznú munka finanszírozását erőltették. Aztán hamar kiderült, hogy ez az egyetlen igazi kompetencia sem sokat ér, ugyanis az önkormányzati oldal egyszerűen — igaz, kényszerűségből — megzsarolta a másik két tárgyalófelet. Arról volt szó ugyanis, hogy ha nem tudnak megegyezni a közhasznú munkavégzésre szánt összeg nagyságában, akkor az önkormányzat a teljes pénzfelosztásra nemmel szavaz, azaz megbénítja a munkaügyi központ munkáját, s minden forrás bedugul, amivel a munkanélküliséget úgy- aliogy kezelni lehet. Miről van szó tulajdonképpen? Arról, hogy az ön- kormányzatok hozzá voltak szokva ahhoz, hogy a közhasznú munkára központi forrásból kapnak pénzt, ahol tudnak, szerveznek ilyet, költségvetésükből ezt megelőlegezik, s később megkapják. Tehát több városban, községben már év eleje óta folyik ez a tevékenység, már milliókat fordítottak rá, s ha nem kapnák meg ezt a pénzt, más területek, például intézmények működtetése válna lehetetlenné. Zsarolásról beszéltem, de ez kényszerű zsarolás volt (a kérdést eldöntötte a költségvetés rendszere). Érezték ezt az asztal túloldalán élők is, ezért a munkaadók megszavazták a kérést, a munka- vállalók kényszerűségből tartózkodtak, hogy ne tegyék lehetetlenné a megállapodást. A kerekasztal esély- egyenlősége csorbát szenvedett, az önkormányzatok lépéselőnybe kerültek (bebizonyosodott, mennyit ér az információtöbblet), az ő akaratuk érvényesült. A korábbi gyakorlatnak megfelelően jogosan és törvényesen. Csak éppen abban nem biztos az ember, hogy a munkanélküliség kezeléséinek valóban leghasznosabb formája-e a közhasznú munka. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a jövőben ilyen kompromisszumkész tárgyalófelek ülnek-e asztalhoz, vagy mindegyik fél azon mesterkedik majd, hogyan tudja kész helyzet elé állítani a másikat? Meg azon is, hogy mit szólnak mindehhez a munkanélküliek ... (gróf) tott, a magas esz te ti na i merJön a stabo Ricofunk nió-aftuuMí a városi reoilapilivsigoii véli. (kiss) Szóvirág gyártás 194-5-bői Tapolca Hiskolcé lett
